"Csillaghalma égboltját bánatfelhők lepik el, és egy kisfiú nyomtalanul eltűnik. A falu népe tehetetlen, ám a tízéves Panna úgy gondolja, nem ülhet tétlenül, amikor barátja bajban van. Megpróbálja kideríteni, ki rabolhatta el Palkót, és nem riad vissza semmi veszélytől: ha kell, felkeresi a rettegett Emlékek Tavát, áthatol a félelmetes Hármas Határon és körülnéz a Sötét Sárkány Birodalmában is. Útja során találkozik tündérekkel, unikornissal, boszorkánnyal – és hatalmasra nőtt, kétfejű sárkányokkal. Nagy kaland ez egy kicsi lánynak – még szerencse, hogy egészen különleges segítői akadnak: emlékek, amelyek arra várnak, hogy valaki szívében végre gazdára leljenek…
Limpár Ildikó meséjét Szlukovényi Katalin versei, valamint Lukács-Kalocsai Eszter festett illusztrációi teszik még varázslatosabbá."
Mesekönyveket olvasni bizony kell néha, mivel különösen varázslatosak tudnak lenni, másrészt még egy felnőtt szívét is meg tudják melengetni, főleg így az ünnepek idején. Pontosan emiatt vettem kézbe Limpár Ildikó tündérmeséjét, hiszen arra vágytam hogy valaki egy kicsit elbűvöljön a történetével, ezt pedig az Emlékek tavától végül meg is kaptam és most már csak azt bánom, hogy nem ittam olvasás közben egy bögre forró csokoládét.
"Csillaghalmát hiába is keresed az otthon fellelhető térképeken. Ez a falu olyan aprócska, hogy a térképrajzolók gyakran meg is feledkeznek róla."
A történetünk onnan indul, amikor egy lányka és egy fiú meglátja a napvilágot Csillaghalmán. Nevük Csillagfényes Dobos Palkó és Csillagszóró Harmatrózsa Panna, melyek természetesen külön jelentéssel bírnak, hiszen Csillaghalmán a névválasztás is különlegesen zajlik. De egy nap a falu égboltját felhők sötétítik el és emiatt elszakad egymástól a két legjobb barát, ezért Panna felkerekedik hogy megkeresse barátját. Az útja során találkozik mindenféle már jól ismert mesebeli lénnyel, hogy aztán a végén - ahogy egy jó mesekönyvhöz illik - mindenki elnyerje méltó jutalmát.
Ha kedves olvasómnak erre a könyvre esik a választása, akkor hamar rájöhet, hogy az Emlékek tava valóban egy klasszikus tündérmese, ahol a főhős nem csak mindenféle meselénnyel találkozik, hanem közben komoly próbatételekkel és morális döntésekkel is szembesülnie kell, melyeken akár csak saját áldozatok árán juthat túl, mindez viszont olyan köntösbe van bújtatva, hogy még a felnőtt olvasókat is hamar elbájolja. Szóval ez nem csak egy szimpla szórakoztató mese, Panna kalandja során sok értékes gondolattal okítja a gyerkőcöket. És mivel ez egy gazdagon illusztrált mesekönyv, ezért semmiképpen sem szeretném dicséret nélkül hagyni a benne található rajzokat sem. Már a könyv borítója rögtön megragadja az olvasó figyelmét, szerintem meseszép lett, Lukács-Kalocsai Eszter rajzai remekül passzolnak a történethez, vidám színei, bájos karakterei hangulatban pont egy ilyen meséhez illenek. Egy dolog egészen biztos, szívesen olvasnék még hasonló történeteket az ő illusztrációival.
"Csillaghalmán nem fénylenek lámpások az út mentén, hiszen éjjel is mindig elég világot adnak a csillagok. Ám aznap, amikor az ég fekete subát kanyarított magára, az ott lakók megtapasztalhatták, hogy még erre a mindig fényárban úszó vidékre is borulhat sötétség, és bizony jól jöhet egy lámpás a máskor oly fényes utakon."
Limpár Ildikó mesekönyvét vélhetően nem most olvastam utoljára, hiszen van két csimóta is a közelemben, akik szívesen hallgatják a meséket és már most tudom, hogy ez is az egyik kedvencük lesz. Ajánlom nektek is, mert tényleg jó választás, győzzétek le ti is a bánatfelhőket, hogy újra napfény legyen Csillaghalmán.
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése