"NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM SZÁMTALAN.
Mind részei vagyunk az univerzumok sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha Everett édesapja soha nem is létezett volna. Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé.
Persze léteznek olyanok is, akik nagyon szeretnék rátenni a kezüket. Ahhoz, hogy Everett épségben megőrizze, és megmentse édesapját, szüksége lesz barátokra: Anastasia Sixsmyth kapitányra, annak fogadott lányára, Senre és az Örökkévaló léghajó legénységére."
A vicc az, hogy valójában nem is ezt a könyvet akartam olvasni, de valamiért a kezembe került és csak úgy beleolvastam egyfajta kíváncsiságtól hajtva. Na már most ennek az lett a vége, hogy egy ültő helyemben mindjárt ki is végeztem közel száz oldalt. Még jó, hogy aludni is kell néha, mert lehet, hogy reggelre be is fejeztem volna.
Ian McDonald regényével egyetlenegy probléma van, hogy ez is egy trilógia első része, azaz várnom kell még arra, hogy valamikor folytatni lehessen. Ezzel természetesen nem is lenne probléma abban az esetben, ha nem lennék egy türelmetlen fajta, de ezt most kivételesen megbocsájtom a szerzőnek, mert a Síkvándor annyira szellemesre és szórakoztatóra sikerült, hogy azonnal intravénásan kérem a következőt.
"Everett valami puhát érzett maga alatt, mire átfordult, elmosolyodott és azt gondolta: Ez a szél lesz, amint lehorgonyzott léghajót mozgatja. Erre azonnal felült, mintha csak áramütés ébresztette volna. Minden ideg- és szőrszála az égnek meredt. Egy léghajón vagyok!"
Everett Singh a Kortárs Művészetek Intézete előtt várakozva, egy fekete autóra lesz figyelmes, ami hirtelen fékezve megáll az édesapja mellett és a biciklijével együtt betuszkolják a kocsiba mely amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnik a szeme elől. A történések után azonnal a rendőrséghez fordul, akik egyáltalán nem akarnak hinni neki ezért kénytelen saját maga nyomozást indítani és így bukkan rá az Infundibulumra, ami valójában nem más mint egy térkép.
A szerzőtől ezidáig csak felnőtt regényeket olvastam, melyek egytől-egyig meghatározó élményt nyújtottak számomra, ezért nem is volt kérdéses, hogy a Síkvándor is hasonló sorsa fog jutni. Attól függetlenül, hogy ez ifjúsági regény (amit én egyáltalán nem érzékeltem), arra számítottam, hogy ebben a történetben is visszaköszönnek majd a szerzőre jellemző stíluselemek. Nem is csalódtam, mindezeket megtaláltam a leírásokban, a cselekményben és a kidolgozott világban, amitől csak még közelebbinek éreztem a regényt.
Ian McDonald meglepő könnyedséggel, száraz tények nélkül tárja fel előttünk a tudományt, így nemcsak szórakoztat de egyben tanítja is az olvasót. Ráadásul engem az általa megalkotott világ is teljesen elbűvölt: a párhuzamos világ, a Sokaság, a térben való ide-oda ugrálás, a gondolat, hogy oda és ahova akarok eljutok egy szempillantás alatt. És bár tudom, hogy ezeket már egy másik könyvben, egy másik történetben megírták rám mégis az újdonság erejével hatott és teljesen lenyűgözött. Mindemellett egy fordulatokban gazdag cselekményben van részünk, van itt párbaj, hajók közötti harc, azaz minden olyan elem megvan, ami kellően akciódússá teszi a sztorit.
A Síkvándort ajánlom minden felnőttnek és gyereknek egyaránt, mivel tele van fordulatokkal és humorral, ráadásul a tudományos témák is olyan mértékben van tálalva, amit még a laikusok is könnyen befogadnak. De ha másért nem is, Ian McDonald stílusáért totál megéri elolvasni.
A szerzőtől ezidáig csak felnőtt regényeket olvastam, melyek egytől-egyig meghatározó élményt nyújtottak számomra, ezért nem is volt kérdéses, hogy a Síkvándor is hasonló sorsa fog jutni. Attól függetlenül, hogy ez ifjúsági regény (amit én egyáltalán nem érzékeltem), arra számítottam, hogy ebben a történetben is visszaköszönnek majd a szerzőre jellemző stíluselemek. Nem is csalódtam, mindezeket megtaláltam a leírásokban, a cselekményben és a kidolgozott világban, amitől csak még közelebbinek éreztem a regényt.
Ian McDonald meglepő könnyedséggel, száraz tények nélkül tárja fel előttünk a tudományt, így nemcsak szórakoztat de egyben tanítja is az olvasót. Ráadásul engem az általa megalkotott világ is teljesen elbűvölt: a párhuzamos világ, a Sokaság, a térben való ide-oda ugrálás, a gondolat, hogy oda és ahova akarok eljutok egy szempillantás alatt. És bár tudom, hogy ezeket már egy másik könyvben, egy másik történetben megírták rám mégis az újdonság erejével hatott és teljesen lenyűgözött. Mindemellett egy fordulatokban gazdag cselekményben van részünk, van itt párbaj, hajók közötti harc, azaz minden olyan elem megvan, ami kellően akciódússá teszi a sztorit.
"– Ez is a Bibliából van?– Nem, ez Shakespeare. A velencei kalmár. Betéve tudom Shakespeare-t is, meg Miltont és a Moby Dicket, de általában őrizkedem tőlük. Csak pszichopaták, csodabogarak és szociopaták idéznek Shakespeare-től."
A Síkvándort ajánlom minden felnőttnek és gyereknek egyaránt, mivel tele van fordulatokkal és humorral, ráadásul a tudományos témák is olyan mértékben van tálalva, amit még a laikusok is könnyen befogadnak. De ha másért nem is, Ian McDonald stílusáért totál megéri elolvasni.
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése