"A párizsi feleség csupán a történet kezdete volt…
Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Mindannyian azt gondolták, hogy szerelmük örökké tart majd, és mindannyian tévedtek: egyik nő sem volt képes megtartani őt.
A négy részben elmesélt, valódi szerelmes leveleket és táviratokat a történetbe szövő Mrs. Hemingway feltárja a drámai szerelmi háromszögeket, amelyek tönkretették Hemingway házasságait. Az 1920-as évek bohém Párizsától az 1960-as évek hidegháborús Amerikájáig ívelő, a híres „elveszett nemzedék” alakjaival teli regény a szenvedély, szerelem és szívfájdalom lebilincselő története."
Mióta olvastam a Párizsi feleséget, azóta érdekel Ernest Hemingway élete, ezért egyértelmű volt számomra, hogy Naomi Wood regényét is el kell majd olvasnom. Ráadásul a lehető legjobbkor jött a könyv, mert épp olyan hangulatban voltam, amikor az embernek életrajzi ihletésű regényt kell olvasnia, ezért nem is volt kérdéses, hogy mi lesz a következő olvasmányom.

Hemingway állítólag mindig is azt tartotta, hogy neki akkor a legjobb, ha van valaki mellette, hogy megvédje őt a világtól, ezért szinte megszállottan házasodott újra és újra, annak ellenére, hogy ezeket a lépéseket még a barátai sem nézték jó szemmel. Meglepő módon nem sok idő telik el a házasságok között, ahogy az egyikből kilépett azonnal lépett is a következőbe és ezt Naomi Wood meglepő könnyedséggel az időben való ugrálással mutatja ezt be a regényében. A történetet négy nő szemszögéből ismerhetjük meg és azt, hogy milyen is volt Hemingway mellett élni.
Ahogy A párizsi feleség esetében, itt is hamar belevesztem a történetbe és bíztam benne, hogy ugyanúgy magával fog sodorni a cselekmény. Eleinte különös volt ez a fajta időben való ugrálás, de ez csak az első néhány ilyen váltásnál volt szokatlan, a többinél már szinte vártam, hogy megtörténjen. Az írónő ábrázolása korhű, a cselekménye sodró és bár féltem, hogy egy idő után unalmas és száraz lesz, de szerencsére ezt is remekül megoldotta a szerző. Velem sikerült elhitetnie az írónőnek, hogy ezek az események és párbeszédek valóban megtörténtek és egy jó regénynek ez a legjobb ismérve. Nem tudok és nem is akarok negatív véleményeket felsorakoztatni, ezt a könyvet úgy kell élvezni ahogy van.

A legrosszabb az egészben az, hogy mindegyik feleség azt hiszi, hogy neki sikerül majd biztosítani azt a nyugalmat amire Hemingwaynek szüksége van, hogy kibontakozhasson az írásaiban. Ez azonban csak Marynek sikerült, ő volt az aki a halála utolsó napjáig vele volt és ez a könyvben is érzékelhető. Naomi Wood különlegesen bánik az utolsó feleséggel, érezhetően több érzelem és gyengédség szerepel ezekben a fejezetekben és én is ezt szerettem a legjobban. Igazán méltó befejezés lett.
A Mrs. Hemingway újfent bebizonyította, hogy jó dolog életrajzi ihletésű regényeket olvasni, és bár hiányzott az a fajta különleges írásmód, ami jellemezte A párizsi feleséget, mégis azt mondhatom, hogy élveztem minden sorát. Ajánlom minden Hemingway rajongónak, illetve annak is aki szereti a történelmi fikciókat. Korhű és különleges, amiben újfent betekintést nyerhetünk a múltba.
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
2 megjegyzés:
Nagyon érdekel ez a könyv, örülök, hogy írtál róla.:)
(Bocsi, nem okoskodni akarok, de ez nem történelmi regény, hanem életrajzi ihletésű fikció, ahogy te is írod.)
Amadea: jogos az észrevétel, javítom. :)
Megjegyzés küldése