2008. május 14., szerda

Emma McLaughlin-Nicola Kraus: Dadusnapló

A héten arra gondoltam, hogyha sikeresen túl jutottam ezen a tizenegy darab könyven, akkor felteszem a kedvenc könyveim véleményezését is. Szerintem sokat nem ismertek, vagy ha igen, akkor csak a bizonytalanság miatt kerülitek. :)


Nah de térjünk a lényegre. Mai témám Emma McLaughin és Nicola Kraus könyve, a Dadusnapló lesz.

Nagyon tetszett a külcsín, mert 1) végre normális borítót sikerült szerkesztenie a kiadónak, 2) a lapok sima puha papírból vannak, így nem kell feszegetni a könyvet jobbra - balra, ahhoz hogy kényelmesen lehessen olvasni. (Ez nálam már ötös. ) Egyébként is feláll a hátamon a szőr (persze a nem létező), ha valaki gyűri - csavarja a könyveket. :S

A tartalom:

Főszereplő Nanny (húszas évei elején járó fiatal lány), aki jelenleg a New Yorki egyetemen próbál diplomázni gyermekszemélyiség fejlődésből és mindezek mellett elszegődik dadusnak egy dúsgazdag családhoz, mert ki kell fizetnie az albérletet. Így ismerkedik meg az X családdal, és az ő kedves kisfiúkkal Grayer-rel. Eleinte minden rendben ment, aztán ahogy teltek a hetek, majd a hónapok Nanny szépen lassan Mrs. S személyes titkárnőjévé-cselédjévé-szakácsnőjévé válik.


Ez a könyv rámutatott arra, hogy milyen szülőnek NEM szabad lenni. Soha nem szeretném majd magára hagyni a gyerekeimet, mert úgy vélem, hogy ez csak rontja a gyermek személyiségét. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy lehet egy szülő ennyire szívtelen, mint Mrs X., aki még akkor is csak a munkájára összpontosított és csak azzal foglalkozott, hogy kosz van a lakásban, amikor a kisfia beteg volt.

Néha elszomorított a könyv, néha megnevetett, de most már legalább látom a másik oldalt is. Azt az oldalt, amikor az anyák és apák nem törődnek gyermekeikkel, és úgy tartják, mint egy személyes tárgyat. Ezek a szülők úgy gondolkodhatnak, hogy a gyermek csak egy szobor, ami a lakás többi részéhez tartozik, és akkor tologatják jobbra-balra, amikor ők azt úgy látják jónak. Szerintem ez borzalmas, de ez csak egy vélemény volt a több millió ember közül.


Mindettől függetlenül egy nagyon jó könyv, hamar túl is rágtam magam rajta. Vicces, szellemes, azaz minden olyan meg van benne ahhoz, hogy egy napsütéses délután kiüljünk vele a kertbe és egy pár órás kikapcsolódást nyújtson. Nem fogtok benne csalódni.


Értékelés: 10/10

2 megjegyzés:

Amadea írta...

Nekem is nagyon tetszett:)

Borostyán írta...

A filmet láttátok már? Nem mondom, ezt is jól átdekorálták, de kellemes mivolta megmaradt és nekem tetszett.

Egy dadus naplója címmel mutatták be itthon, nem értem miért nem maradhatott meg a könyves cím :(