Mióta az eszemet tudom mindig is imádtam a krimi műfajt. Az összes Agatha, Cook és Sheldon könyvet kiolvastam, amit otthon, könyvtárban vagy barátoknál felleltem. Mostanában viszont lankadt az érdeklődésem irántuk, melynek oka, hogy megszerettem egy csomó más műfajt is. Így sok-sok év kihagyása után vettem a kezembe ezt a könyvet. Igazi borzongás futott végig rajtam, amikor megfogtam Karen Rose regényét, úgy éreztem magam mint egy gyerek, aki a karácsonyi ajándékát bontja ki. :) Egy téli napon bukkannak rá az első áldozatra. Főhősünk Vito Ciccotelli nyomozó úgy véli ezen a területen nem csak egy hulla van, hanem több is. Ahhoz hogy megtudják vannak-e még holttestek a föld alatt, egy profi archeológusra is szükségük van. Itt jön képbe a másik főhősünk mégpedig egy hölgy személyében név szerint Sophie Johannsen. Sophie elég régóta van már a szakmájában, de ami vár rá ezen a földterületen nem csak őt éri készületlenül, hanem a rendőröket is. Nem egy hanem több holtestet is találnak a föld mélyén, akiket brutálisan meggyilkoltak. Mindegyik hullát más móddal és eszközzel ölték meg, sőt némelyiket különös pózban helyezte el az őrült pszichopata. Ha ez mind nem lenne elég, a rend őrei még találnak pár üres sírhelyet is a gyilkos által eltervezett sírmátrixban. Ettől a pillanattól kezdve elkezdődik a hajsza a gyilkos után. Vajon kik lesznek a következő áldozatok? Kik fogják betölteni az üres helyeket? És vajon mi lehet a gyilkos motivációja?
Első körben megnyugtatnám azokat, akik azért nem vették meg a könyvet, mert attól félnek hogy valami csöpögős romantikus regény lenne Rose könyve. Hát nem! Sőt, a hangsúly inkább az ügy felgöngyölítésen van, -mint a romantikán- azt viszont borzasztóan jól csinálja az írónő. Minden klappolt benne, mindenre megkaptam a választ, valahogy mindent jól időzített. Annyira beleéltem magam a könyvbe, hogy szó szerint féltem ki menni a sötétbe. Izgultam vajon engem is el kap-e valami őrült pszichopata, hogy jól megkínozzon valami eldugott helyen ahol nem talál meg a lovagom. Utoljára akkor éreztem ilyet mikor Sheldon: Álarc nélkül című regényét olvastam. Na az aztán para volt a köbön. :D
Egy szónak is száz a vége nagyon jó kis krimi, pont annyi romantikával megfűszerezve, ahogy én szeretem. :) Jöhet a többi Karen Rose regény!
Viszont egy valamire nem kaptam meg a választ: Miért Halj meg értem lett a címe? Miközben mentem reggel a munkahelyemre, egész végig ezen túráztattam az agyam. :) Látszik nem voltam elég fáradt. :D
Értékelés: 10/9
Mások is olvasták:
Kömyvmolyok (Csenga): ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése