"Nevada Barr Anna Pigeon történeteivel
szerzett magának ismertséget. A Nemzeti Park Szolgálat különc rangerének
kalandjaiból eddig tizenhat jelent meg, és az írónő – rajongói régi
vágyát teljesítve – végre megírta a sorozat előzménydarabját.
Anna Pigeon meztelenül, betört
fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon
sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól.
Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a
ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi
történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét. "
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben tele vagyok gondolatokkal a könyvvel kapcsolatban, addig fogalmam sincs hogyan is kellene ezt megfogalmaznom. Egyszerűen annyira belefeledkeztem a történetbe, hogy magam sem hiszem el, vége lett. Hol van már a következő rész? Bahh.
Emlékeztek még a 13 és 1/2 című könyvére? Igen, az is az egyik kedvenc könyvem lett, mint ahogy az Ördögkatlan is. Fogalmam sincs, honnan veszi az ötleteket az írónő, de olyan hihetetlen képességgel tudja átadni az olvasónak, hogy az embert szó szerint rázza a hideg. A történet az elejétől egészen a végéig tele van feszültséggel és hátborzongató, ahogy mindez megelevenedik előttünk. Olvasás közben folyamatosan libabőrös voltam, annak ellenére hogy forró teával és pokróccal a kezemben olvastam végig a könyvet. Amit viszont rettenetesen sajnálok, hogy nem egy lélegzetvétellel végeztem ki, mert csak megszakításokkal tudtam kézbe venni, így sikerült félúton elveszítenem a hangulatát. Persze ez nem a könyv hibája, hanem az enyém, hisz miért nem vagyok képes nyugton maradni és csak olvasni, nem igaz?
Most, hogy kiveséztem a regény atmoszféráját, rátérhetek a cselekményre, a történetvezetésre. Merthogy Nevada Barr ezt is képtelen rosszul csinálni. A cselekmény sodró, a történetvezetés gördülékeny. Egyetlenegyszer éreztem azt, hogy egy csöppet mintha túlzásba esett volna, de ezt is csak az én szúrós szemem vehette észre. Az írónő jól irányítja szálakat, amikor már úgy érezzük, hogy végre sínen vagyunk és tudjuk mi a megoldás, akkor tutira közbeszúr valamit, amivel teljesen összezavarja az olvasót. Na, persze engem még így sem tudott könnyen rászedni, ugyanis idő előtt rájöttem a bűnös kilétére. Hehe.
A cselekmény helyszíne is lenyűgöző, illetve maga a víznyelő számomra újdonság volt, úgyhogy ennek utána kellett néznem, de rá kellett jönnöm, hogy jobb nekem csak képeken nézegetni őket, minthogy bármelyik közelébe menjek.
A karakterábrázolás szerintem zseniális. A főhős szimpatikus és emiatt könnyen megkedvelhető, igazán kíváncsi vagyok, hogy változik-e majd a személyisége a következő kötetekben.
A lényeg, hogy Nevada Barr regényeiben egy szemernyit sem csalatkoztam, hozta azt amire számítottam. Borzongást, izgalmat, feszültséget, sodró cselekményt és kedvelhető karaktereket, amiket remélhetőleg megtart majd a következő regényekben is.
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése