2013. február 19., kedd

Sarah Addison Allen: Édes élet


"A huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el. Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában, vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este. Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de lágyszívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet, de kétharmad részt egy tündéri keresztanya. Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely. Cserébe megváltoztatja Josey életét mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta."

Ebben az évben túlságosan kritikusan nézem a könyveket, nem igazán találtam eddig olyat, amire azt merem mondani, hogy teljes mértékben levett volna a lábamról. Hiába volt jó és izgalmas a történet, mégis mindegyikben találtam valami kivetnivalót, egészen addig amíg nem találkoztam az Édes élet című könyvvel.

"Ez egy újabb könyv volt. Régi szerelem, új irány. …Chloe zavartan kihajolt a szobából, és meglátta A megbocsátás művészetét, mely megint a kanapé díszpárnáin hevert a nappaliban.
Te jóságos ég! Ez erősítést kért!" 


Josey Cirrininek különleges személyisége van, csak egy gond van vele, hogy képtelen kitörni anyja zsarnoksága alól. Ahhoz, hogy átvészelje az unalmas, szürke hétköznapokat, kialakított magának egy rejtekhelyet a gardróbszekrényében, ahol édességet és szerelmes regényeket rejtett el. Ezeket a szürke hétköznapokat váltja fel az izgalom, amikor új lakó érkezik az eldugott helységbe, mégpedig Della Lee Baker személyében.
A másik fontos szereplője a könyvnek Chloe, akinek az életében mindig amikor a legnagyobb szüksége van rá, csak úgy a semmiből felbukkannak a könyvek és addig követik, amíg el nem olvassa őket. A két lány barátsága mind a kettőjük életét megváltoztatja, de a legnagyobb változás Josey életében következik be. 

Tökéletes. Tökéletes, mert van benne egy csipetnyi varázslat, egy csepp szerelem, egy kis izgalom, és mindez olyan könnyedséggel van tálalva, hogy az ember szinte elolvad tőle. Legszívesebben mi is részt vennénk ebben a különleges történetben, aminek egyszerűen képtelenség ellenállni. Sőt, a legjobb ebben az egészben az, hogy amiről olvasunk még el is hisszük, hogy a való életben is megtörténhet. Hiszen ki ne akarna olyan képességgel rendelkezni, hogy egyszerűen csak úgy a semmiből megjelennek számára a könyvek :). Lehet, hogy egy kicsit idegesítő, de azért én tudnám élvezni, ha maguktól előbukkannának és nem kéne folyton az online könyvesboltokat nézegetni. A regény olvastatja magát, ami elsősorban az írónő által megteremtett atmoszférának köszönhető. Egy kicsit cukormázas, de még pont annyira, hogy ne feküdje meg az ember gyomrát. A karakterek kedvesek és szerethetőek, szórakoztatóak a párbeszédek, a történet is mozgalmas, habár egy - két rejtély nyitjára magamtól is rájöttem.

Az Édes életet nem lehet beskatulyázni egyetlenegy műfajba sem, hiszen ez nem csak egy egyszerű szerelmes regény, hanem annál sokkal több, ahol az olvasó hús-vér emberekkel találkozhat, meglepő és különleges személyiségekkel  akik életszerű konfliktushelyzetekbe kerülnek. Azt nem tudnám megmondani, hogy vajon melyikük állt közelebb hozzám, mert mindegyikben megtaláltam azt, ami a szívemhez közel áll. 

"Van úgy, hogy nem célszerű megosztani a fájdalmadat senkivel. Olykor az a legjobb, ha magad birkózol meg vele."

Összességében az Édes élet napfényt hoz az ember életébe. Ez lehet, hogy most egy kicsit blőden hangzik, de ha elolvasod akkor tudni fogod miről beszélek, ebben egészen biztos vagyok :) .

Értékelés: 5/5 (csillagos ötös)

Mások is olvasták:
Pupilla: ITT

5 megjegyzés:

Joeymano írta...

na hát ugye az írónő pont ettől jó hogy se nem sok, se nem kevés. a téma annyira nem szimpi, de azért a leheletfinomságért, amit írtál, csakazértis elolvasom. :)

Zenka írta...

Én is annyira szeretném ezt a könyvet. Még az előző könyvét sem olvastam, de ez sokkal jobban érdekel ;).

Christina alias Pöfivonat írta...

Joeymano: szerintem pedig igen is tetszeni fog a történet is. ;) csak ne akarj benne hibákat keresni. :D:D

Christina alias Pöfivonat írta...

Zenka: neked mindenképpen olvasni kell tuti főnyeremény. De ha tanácsolhatom akkor az első könyvével kezd, mert az Édes élet egy leheletnyivel jobban tetszett.

Zenka írta...

Szerintem vagy egy éve megvan a Waverley-kert, ne is kérdezd, fogalmam sincs, miért nem olvasom, főleg, hogy már vagy három embernek odaadtam kölcsönbe azzal, hogy ez nagyon-nagyon jó :P