Karen Chance: Cassandra Palmer sorozata...

forrás: tumblr.com (Cassandra Palmer)

...és ahogyan én látom. Sokáig vívódtam mire eljutottam odáig, hogy újra megvegyem. Igen, sajnos én balga képes voltam kiadni a kezemből úgy, hogy bele se olvastam, de ezt a hibát gyorsan kiküszöböltem miután Nima és Gretty, na meg Zenka meggyőztek arról, hogy nekem ez a sorozat kell. És valóban, az első rész teljes mértékben elkapott miután elkezdtem olvasni , olyannyira, hogy képtelen vagyok elszakadni vagy megválni tőle akár egy pillanatra is. 

Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy most akkor én mit is akarok ebben a bejegyzésben? Valóban nem szokványos tőlem, hiszen nem értékelést fogok most írni, hanem ennél sokkal többet. Kicsit szívügyem lett Karen Chance: Cassandra Palmer sorozata és szeretném, ha minél több olvasóhoz eljutna, hogy mennyire fantasztikus. Nem akarok közhelyeket írni és nem akarok áradozni, egyszerűen csak el akarom mondani miért jó és miért kell neked is olvasni.

Eleinte nem voltunk nagy barátságban, nem akartuk egymást elfogadni. Túl sok volt az információ, a rengeteg teremtény, amit meg kellett jegyezni és ez első olvasásra bizony tömény, ám mégis van benne valami megfoghatatlan, ami lendíti előre a történetet és nekem ez éppen elég is volt ahhoz, hogy türelmesen várjak. Ez a várakozás bizony meghozta a gyümölcsét, ugyanis a könyv felénél Cassandra Palmer története teljesen beszippantott, olyannyira, hogy már elképzelni sem tudom, hogy most más könyvet olvassak. Sokan lehúzták, vagy feladták az olvasását, pedig szerintem más szemszögből nézve kellemes élmény lehetett volna számukra, csupán el kell fogadni, hogy ez egy hat kötetes sorozat és az első részben szükségünk van arra, hogy ezt a sok információt mindjárt az elején megkapjuk. Ugye így már mindjárt másképp hangzik? Ha ezen túllendültünk, akkor nem kell mást tennünk, mit élvezni a történetet.
 

forrás: karenchance.com

"Sejtenem kellett volna, hogy valami ehhez hasonló fog történni. Valahányszor megbíztam valakiben, elárultak. Akikbe beleszerettem, mind meghaltak. Mivel ő már amúgy is halott volt, a sorsom ezúttal sem lesz más."

Az írónő stílusa nem kimondottan szokványos, hiszen lendületesen pörög oldalról-oldalra, olvasmányos, épp olyan, amit én szeretek. Imádom, hogy minden oldalon valami más vár ránk, ahogy Karen Chance előttem jár egy lépéssel és amikor már azt hiszem tudom mire megy ki a játék, akkor szó szerint az arcomba röhög és előlép egy teljesen más megoldással. Fogalmam sincs mi vár még rám az elkövetkezendő részekben, hiszen már a második rész is tele van csupa meglepetéssel, de ha így folytatja, akkor a végén biztosan nem lesz egy ép körmöm sem.
 

Ja és nem szabad megfeledkezni arról a sok különböző lényről sem, akik mind-mind csak színesíteni tudják a történetet. Karen Chance könyvében felbukkan szinte minden, ha mégis azt hiszed valami hiányzik belőle, akkor majd biztosan lesz a következőben, ez már csak így működik ennél a sorozatnál. Egyelőre arról még nem tudok nyilatkozni, hogy ki lesz a kedvencem, hiszen oldalról-oldalra változik mindenki, az olvasó még ebben a dologban sem lehet biztos. Hát nem fantasztikus? Szerintem állati. :)
 

Igen, kedvenc lett, felejthetetlen élményt ad nekem, amiben már rég nem volt részem. És igen lelkes vagyok, talán kicsit elfogult is, de végre itt egy sorozat ami az újdonság erejével hat. Ez van, bele vagyok zúgva, és amíg az utolsó magyarul meg nem jelent kötetet el nem olvasom, addig sajnos nincs menekvés számomra.

És most, hogy ezt mind leírtam megyek és olvasok tovább. :)

Read More

Emlékeztető!

Ne feledjétek, hogy vasárnap éjfélig még elküldhetik a JÁTÉK megfejtését. A sorsolás hétfőn lesz és a képen látható könyvjelző lesz a jutalma a nyertesnek. 

Határidő: 2013. március 31. 24:00

Read More

Lauren Beukes: Moxyland

"Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül."
 

Először arra gondoltam megvárom férjet a bejegyzéssel, merthogy most ő olvassa a könyvet, de mivel még csak a felénél tart, ezért jobbnak láttam inkább most megírni a bejegyzést, ki tudja mikor ér a végére. Lauren Beukes írásaira azóta vagyok kíváncsi mióta az AdAstra kiadónál megjelent a Zoo City. Sajnos, ahhoz még nem volt szerencsém, de miután elolvastam a Moxylandet biztos vagyok benne, hogy hamarosan azt is kézbe fogom venni.

"A látóhatáron felszikrázik valami, és először azt hiszem, valami szoftverhiba, de ahogy szétterjed a színek kavalkádja, rájövök, hogy valaki meghekkelte az eget. Sarki fényt látok. Ez a Pluslife legszebb része. Itt tényleg befolyásolhatja az ember a világot. "
 

Elsőként szeretném leszögezni, hogy életemben nem olvastam még a cyberpunk műfajában egyetlen regényt sem, emiatt nekem elég nehézkesen ment az eleje. Szó se róla, azért az írónő se könnyítette meg a helyzetemet, mert a sok szleng csak még jobban nehezítette az olvasást. Az elejéről nekem hiányzott a világ felvázolása, ami miatt egy-két dolgot könnyebben be tudtam volna fogadni, de természetesen azért enélkül is teljes mértékben meg lehet érteni a történetet. Viszont a Moxyland olyannyira lendületes, hogy csak úgy sodródtam vele. Vitt előre és csak azt akartam, hogy még többet és többet kapjak belőle. Hihetetlen varázsa és hangulata van az egész könyvnek, még ha sokáig nem is értettem, hogy mi lesz a történet vége. Merthogy ez a könyv olyan, mint a kirakós játék, ami teljes mértékben csak a végére áll össze, de akkor viszont nagyot tud ütni.
 

Az írónő által felvázolt jövőkép színes és sokrétű, - nanotechnológia, vállalatok által irányított elnyomó rendszer, ahol technológia mindennapi életünk részévé válik függőséget okozva - de ebből azt hiszem köszönöm szépen inkább nem kérek, annak ellenére, hogy erőteljesen ebbe az irányba halad a világunk. Amit viszont hiányoltam az a város bemutatása, és bár tudható, hogy Fokvárosban tartózkodunk, de szívesen olvastam volna róla ennél sokkal-sokkal többet. Érezhető, hogy az írónő a karakterábrázolásra fektette a hangsúlyt, hiszen a könyv első fele a különböző szereplők jelleméről, életéről szól ami természetesen nem véletlen, de emiatt a befejezés bizony háttérbe szorult.

Mint ahogy említettem a szereplőkre nagy hangsúlyt fektetett, pontosabban arra a négyre, akik a történet mozgatórugói. Elsőként Kendrát ismerhetjük meg, akinek mindene a fotózás, visszafogott, halk szavú lány, szívesebben használja az analóg technológiát a digitálissal szemben. Aztán ott van Toby, a blogger, a kábítószerfüggő, a gazdag fiú, aki szívesen belemászik olyan élethelyzetekbe, ami a rendszer ellen van. Tendeka, a forradalmár, a szegény fiú, aki egy nagyobb hatalom mögé bújva, a rendszer ellen szervez mozgalmakat. És végül Lerato, akinek a nemét nem tudtam egy darabig hova tenni. Lerato, hideg, számító munkamániás. E négy ember, e négy különböző személyiség, ám én mégis csak egyet tudtam ezek közül megkedvelni, mégpedig Kendrát.

Tulajdonképpen egy szemernyit sem csalódtam, sőt kifejezetten üdítő volt egy másik műfajba tartozó könyvet olvasni. A Moxyland kellemes, pörgős olvasmány, csak meg kell szokni a stílusát. Ennyi. :)

 

"A látás leszűkíti az ember képzeletét a vízben, csak az van, amit lát, a világ tíz méter, legfeljebb tizenöt. De a tökéletes sötétségben érezni lehet a valódi nagyságát, a kontinensek közt tátongó ismeretlen teljes mélységét és súlyát."

A hibái ellenére mégis fontos könyv ez az ember életében, hiszen egy olyan világ jövőképét láthatjuk, amibe szépen magunk is belecsöppenünk. Olyan, amit az ember nem egy könnyen felejt el, hiszen eszébe jut egy-egy mozzanatról, történetről, érzésről, olyan ami napokig - hetekig bennünk marad.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

Nima: ITT

Shanara: ITT

Read More

Előrendelések, megrendelések

avagy milyen újdonságokra számíthatunk az elkövetkezendő hetekben.

Egy nagy könyvmoly tudja mikor kell figyelni a könyves piacot, a megjelenéseket, merthogy vannak olyan időszakok amikor nagyobb a dömping, mint például áprilisban, amikor is JÖN a könyvfesztivál. Igen, a KÖNYVFESZTIVÁL így nagy betűkkel, amikor minden kiadó az utolsó pillanatra tartogatja a megjelenéseit, mi meg kíváncsian várjuk őket. Lassan egy-két titokra fény derül, ezért van olyan regény amit már sikeresen elő is rendeltem.

Emylia Hall: Nyarak könyve

"Mindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót.
Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap. Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt.
A képek nézegetése felidézi a fájdalmas múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott.
Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon.
A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent."

Emylia Hall könyvéről írt Lobo egy nagyon figyelemre méltó bejegyzést, ha esetleg bizonytalan lennél a megvételében ITT el is olvashatod. Én már azóta várok a magyar megjelenésre mióta az ajánlóját olvastam. ;)

Donato Carrisi: Démoni suttogás

"Rettenetes bűnténysorozat sokkolja az országot. Egy embernek aligha nevezhető szörnyeteg kislányokat rabol el és csonkít meg. Goran Gavila kriminológusnak és az általa irányított különleges egység tagjainak olyan pokoli régiókba kell leereszkedniük a nyomozás során, ahonnan alig-alig van visszatérés. A tettes mindvégig ördögien megtervezett, lidérces játékot űz velük, minden egyes feltárt gonosztette valamilyen üzenet, amely arra kényszeríti a csapat tagjait, hogy nézzenek szembe azzal a sötétséggel, amelyet valamennyien magukban hordoznak.
Versenyfutás az idővel és harc a mindannyiunk lelkében ott lakozó démonnal: ez az, ami letehetetlenné teszi Donato Carrisi igaz történet alapján írt első regényét. A felkavaró és végtelenül izgalmas történet a jóság és a gonoszság között húzódó keskeny határmezsgyét vizsgálja, amíg fel nem fedi az utolsó, könyörtelen titkot."

Scott Westerfeld: Behemót

"Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.
A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.
Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel."

A Behemótról pedig Amadea írt egy rövid kis szösszenetet (ITT lehet elolvasni), ami után alig várjuk már, hogy a kezünkben legyen a folytatás. :)

Egyelőre ezek kerültek a virtuális kosaramba és valószínűleg több nem is kerül bele, mert azért kicsit gyér az idei felhozatal. De ezzel is el leszek egy jó darabig, úgyhogy egyáltalán nem panaszkodom, és amíg várok addig olvasom a Leiner Laura Szent Johanna Gimi sorozatát, amit mindenkinek ajánlok. :)

Read More

Játék!!!!

A Blog most ünnepli az ötödik születésnapját. Bizony, már öt éve annak hogy az első bejegyzésemet megírtam, amit még magam is elképedve fogadtam. :) 

Ha már születésnap akkor ajándék, ha már ajándék akkor szeretnék nektek egy játékkal kedveskedni, aminek a nyereménye a képen látható könyvjelző. 

"A könyvjelző adatai: Saját tervezésű antikolt vörösréz könyvjelző, amely fűrészeléssel, poncolással, csiszolással, antikolással és végül lakkozással nyerte el végleges formáját. Szélessége 4,4 cm, magassága 2,8 cm." Készítője: hajnalgyongy (meska.hu)

Nincs más dolgotok, mint ezt az aprócska keresztrejtvényt megfejteni és elküldeni az alábbi címre: csanadik kukac gmail pont com. 

A megfejtés egy romantikus írónő nevét takarja:

1. Susan Elizabeth Phillips regényének címe, amiben egy bizonyos Wells-Finch játssza a főszereplő hölgyet.

2. Melyik könyvben hangzik el az alábbi mondat: "A Klávé nem fenyegetőzik, Lucian Graymark. A Klávé ígéreteket tesz, és be is tartja őket." 

3. Lakatos István könyve.

4. Az Időtlen szerelem első része.

5. A Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg könyv és nekem is volt hozzá szerencsém.

6. Murakami Haruki egyetlen sorozata.

7.  "A Kapitólium dühös.
      A Kapitólium bosszúra éhes.
      A Kapitólium vért akar látni.
      És az igazi harc csak most kezdődik."

Az alábbi versszöveget egy könyv fülszövegében is megtalálhatjuk, melyik ez a könyv?

8. Szabó Magda ifjúsági regénye.

9. Melyik az a könyv, amiben az író a Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel?

10. László Zoltán népszerű regénye.

A határidő: március 31. 24:00

Sok sikert mindenkinek!

Read More

Amanda Stevens: Örök kísértés

"A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között."

Előfordul néha az emberrel, hogy többször is beleakad egy-egy olyan tárgyba, könyvbe, bármibe, amit képtelen lenne ott hagyni egyedül, árván és magányosan. Amanda Stevens regénye is többször felbukkant már előttem, míg végül úgy nem döntöttem, hogy hazajön velem. 

"Az életem javarészt temetőkben telt – a temetők az én birodalmam, megannyi nyugodt menedék, kerek egész világ, mellettük a városi zűrzavar maga az átok. Aznap éjjel azonban a valóság pusztító erővel tépázta és döngette a kapukat."

forrás: amandastevens.com

Először arra gondoltam, hogy várok még az elolvasásával és majd csak akkor állok neki, ha lesz egy hosszú hétvégém, de ennek a könyvnek egyszerűen lehetetlenség ellenállni. A borítója határozottan hívogató, és amikor kinyitottam azonnal tudtam, hogy elvesztem a betűk rengetegében. Tetszetős és igényes a belseje, szellős bekezdések fogadtak, amiket könnyű olvasni és ez számomra elég is volt ahhoz, hogy beleolvassak a könyvbe. Az első pár oldal után már tudtam, hogy ezt a könyvet nekem írták, hiszen tele van titokkal, misztikummal és furcsa gyilkosságokkal. Imádom. Imádom, amikor meg kell dolgoztatnom az agysejtjeimet, főleg ha   olyan köntösbe van bújtatva, ami odaragasztja az embert az olvasmányához. Habár be kell vallanom, hogy a gyilkos kiléte számomra nem okozott meglepetést, de az indítékára álmomban sem gondoltam volna. 

A hangulat elsőosztályú. Sikerült átadnia a temető hangulatát, a szellemek borzongató jelenlétét, úgyhogy kellően kirázott tőle a hideg. A hátam lúdbőrözött bizonyos jelenetek olvasása közben, és ezt az érzést imádom, elsősorban emiatt szoktam az ilyen témájú könyveket kutatni. A történet csak visz előre, én pedig egyre többet és többet akartam megtudni, egészen a végkifejletig. De még így is számos kérdés maradt nyitva, melyekre csak a következő részekben kapunk választ, de nyitó kötetként szerintem így is kiváló lett. A kötet egyetlen hibája szerintem a fordításban és a szerkesztésben keresendő. Sajnos helyenként előfordult egy-egy fura mondat és a párbeszédek elejéről is néha hiányzott a kötőjel, ami nekem zavaró jelenség volt. Mindettől függetlenül igencsak élvezetes a könyv. 

Forrás: thegraveyardqueen.com

A szereplőket nem lehet ebben a részben teljesen kiismerni, hiszen ennél jóval összetettebb a személyiségük, ráadásul múltjuk tele van sötét titkokkal, melyek egyelőre felfedetlenül maradnak az Örök kísértésben. Már csak a karakterek miatt is megéri, hogy folytassam a sorozatot, mert érdekel mit rejteget a múltjuk, és hogyan alakul majd a sorsuk. A szerelmi szál nem kiemelkedő, sőt, lényegében nem is ez a könyv mozgatórugója, így ha emiatt vennéd meg, akkor lehet hogy csalódsz. Persze valami alakul Amelia és John között, merthogy van valami ami összeköti őket, de nem ez a központi téma.

"Valaki ezért a lányért jött. Valaki, akinek a lelke fekete, akár az éjfél. Aki a holtakkal jár."

Összességében úgy érzem magam mint aki jóllakott egy kellemes ebéd után, mindent megkaptam amit vártam Amanda Stevens könyvétől, sőt, legszívesebben nyúltam volna a folytatás után. Szerencsére még három kötet vár még, hogy elolvassam, mivel összesen négy részből áll Amelia története és ki tudja mennyit ír még hozzá az írónő. 

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

Read More

Gordon Reece: Megtorlás

"A félelem nem ismer kegyelmet…
A tizenhat éves Shelley szülei elválnak, s ő az édesanyjával egy félreeső vidéki házba költözik. Mindketten súlyos traumán vannak túl: az anya minden erejével igyekszik talpra állni a válás után, s ráadásul szembesülnie kell azzal is, hogy érzékeny, befelé forduló lányát kegyetlenül bántalmazták az iskolatársai. Anya és lánya félénkek, visszahúzódóak és engedelmesek – született áldozatok, vagyis Shelley kifejezésével: kisegerek. Járt utaktól messze eső házukban igyekeznek mindent újrakezdeni, s kis időre nyugalomra is lelnek. A törékeny béke azonban hirtelen szilánkokra robban, amikor egy éjszaka Shelley arra ébred, hogy az egyik lépcsőfok megnyikordul. Valaki betört a házba, s a két nő élete egyik pillanatról a másikra vérfagyasztó rémálommá válik."

Általában nem szoktam olyan könyvről írni bejegyzést, amit nem olvastam ki, de most ebben az esetben szeretnék kivételt tenni, mert a Megtorlás megérdemli, hogy olvassák és beszéljenek róla.

"Csak arra tudtam gondolni, hogy bármilyen közel állunk valakihez, vannak korlátok, vannak határok,amiket nem léphetünk át, dolgok , amelyek olyan mélyen érintenek minket, hogy nem oszthatjuk meg őket senkivel."

A történet nehéz, hiszen gyermek bántalmaz gyermeket, amit még el is viseltem volna, de mindezt olyan stílusban adja elő az írónő, hogy azt már én sem bírtam. Nehéz és súlyos. Olyannyira, hogy kénytelen voltam abbahagyni, de még ezek után sem akart békén hagyni. Nem eresztett, egészen a csontomig hatolt, beférkőzött minden egyes porcikámba és ez addig így lesz míg ki nem írom magamból. Még most is emlékszem a tettekre és a szavakra amikkel bántalmazták a tizenhat éves Shelleyt és a legrosszabb az egészben, hogy mindezzel még nincs is vége a történetének.

Ez nem az a fajta sodró lendületű könyv, aminél csak úgy pörögnek a lapok, hanem inkább egyfajta elbeszélés Shelley szemszögéből. De hiába nincs meg a sodrás, mégis visz előre a történet, azt akarja, hogy csak olvasd és olvasd, legyél te is részese Shelley történetének. Többször is félre kellett tennem, míg odáig nem jutottam, hogy végül letettem mivel rájöttem, képtelen vagyok végigolvasni a könyvet. Sajnálom, hogy nem jutottam a befejezésig, mert azért érdekelt volna hogy mi történik a legvégére. Egyszer talán majd újra próbálkozom, de nem most, mert most nincs itt a ideje.

Nem sok szereplő vonul fel a történet során, de azok ízig-vérig emberek, a maguk esendő módján. Sajnáltam Shelleyt, de még jobban az anyját, aki hiába akart volna tenni bármit is, még sem tudott tenni semmit. Hiába volt kisegér, azért az igyekezet meg volt benne, hogy megvédje a bántalmazásoktól az egyetlen lányát.

"Amit tettünk, egy kevés víz lemossa."

Összességében kiváló regény a maga műfajában, de csak erős idegzetűeknek, vagy legalábbis olyan embereknek ajánlom akiben nem tombolnak a hormonok. És ha egyszer megteszed, hogy a kezedbe veszed, akkor vigyázz, mert lehet, hogy a végén nem ereszt.

Értékelés: nincs

Mások is olvasták:

Read More

Márciusi megjelenések

Azaz olyan könyvek, amire fáj a fogam. :)

China Miéville: Konzulváros

"Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisza az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt...
Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ - aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben."

Andrea Hirata: A végetek szigete

"A mesésen szép indonéz Belitung a földkerekség egyik ásványi kincsekben leggazdagabb szigete. A dúsgazdag szigetlakók világától elszakadva, az ónbánya szomszédságában mégis koldusszegény iskola küszködik a fennmaradásért, hogy a legszegényebb családok gyerekeit okíthassa. Történetünk kezdetén egy szellemi fogyatékos kisfiú érkezésének köszönhetően jön össze tíz gyerek, hogy végre megkezdődhessen a tanév.
A kalandokkal tarkított, egyes szám első személyben elmesélt regény a szerző személyes élményein alapul. Ahogy a szemünk láttára felcseperedő fiú látja, tanúi lehetünk két elkötelezett pedagógus, az öreg iskolaigazgató és a fiatal tanítónő hősies helytállásának, elbeszélőnk, a tehetséges szegény fiú és a titokzatos lány szerelmének, találkozhatunk mágussal, a jó és a gonosz erőivel, a minden akadályt leküzdeni kész tudásvággyal. És nem utolsósorban csodákkal, amelyekről kiderül, hogy igazi csodák nincsenek, mert csak igazi erőfeszítések árán születhet siker."

Maggie O'Farrell: A kéz, amely először fogta az enyémet

 "Lexie Sinclair nem bírja kivárni, hogy történjen valami az életével. Londonba szökik, és elszegődik egy képes újsághoz, amelynek szerkesztője, Innes Kent a háború előtti Soho művészei és írói között forgolódik.
Később a mai Londonban vagyunk, ahol egy Elina nevű festőművész szédelegve navigál anyasága első heteiben, míg barátja, Ted elveszett emlékezetében keresgél, amelybe sehogyan sem tudja beilleszteni családjának történeteit. És mire Ted választ kap kérdéseire, kiderül, hogy a két nőt összeköti valami - valami szívszorító és gyönyörű, amelyre senki sem számított.
Lenyűgöző történet szerelemről és anyaságról, amelyben rendkívüli képet kapunk arról, miként köthet össze bennünket a legvéletlenebb örökség is." 

Milly Johnson: Madarak és méhek

"Stevie Honeywellt, a romantikus regényírót és egyedülálló anyát alig pár hét választja el a menyegzőjétől, amikor Matthew, a vőlegénye kereket old Jo MacLeannel, Stevie igéző barátnőjével. Stevie azonban érti a módját, miként szerezze vissza elcsábult szerelmét. Őrült edzésbe és fogyókúrába fog, s kétsége sincs a felől, hogy kapcsolatuk hamarosan ismét édes lesz, mint a méz.

Adam MacLean ugyancsak eltökéli, hogy visszahódítja szíve hölgyét. Csupán rá kell vennie Stevie-t, szövetkezzen vele furfangos tervében. Bár e kilátás egyiküket sem villanyozza fel igazán - mindketten a másikat okolják partnerük elvesztéséért -, Stevie szükség törvényt bont alapon kötélnek áll, amikor önfejlesztési stratégiája csúnyán csődöt mond.

Így esik, hogy a két párocska, mint valami skót néptáncban, párt cserél. A nagy kérdés csak az, kivel ropják majd éppen, amikor a zene elhallgat."

 

Read More

Celeste Bradley: Az álruhás

"A csodaszép Agatha Cunnington Londonba érkezik, hogy felkutassa eltűnt bátyját, Jamest. Az egyetlen nyom egy rejtélyes levél, amelyen a Griffmadár aláírás szerepel. Agatha úgy dönt, hogy a tiszteletre méltó férjes asszony álruháját ölti magára, talán így észrevétlen maradhat a nyüzsgő nagyvárosban. Igen ám, de tervéhez szüksége van egy megfelelő férjre. Talán olyasvalakire, mint Simon Rain. A férfi tagja a Liars Clubnak megannyi hitehagyott bűnöző a királynő szolgálatában. Amikor valaki sorra öldösni kezdi a klub tagjait, Simon Rain azt a feladatot kapja, hogy keresse meg James Cunningtont. Simon inkognitóban megjelenik Agatha otthonában, s leküzdhetetlenül beleszeret a nőbe. Ezzel megszegi a klub legfőbb szabályát: Soha ne ess szerelembe!"

Volt egy időszak az elmúlt pár hétben, amikor az agyam csak a könnyed romantikus irodalmat volt képes befogadni, ezért döntöttem úgy, hogy Az álruhás majd megfelel e célnak, de azt hiszem a lelkesedésem most már kezd erőteljesen alábbhagyni. Celeste Bradley regényére nem csak a hangulatom miatt esett a választásom, hanem mert Gretty és Nima is erősen hangoztatta, hogy ez a könyv kiváló a saját műfajában. Nem tagadom, valóban megfelel a célnak, de azért még vannak benne hiányosságok.

– Nagyon hiányzott ám, édes angyal. – A társaira pillantott, majd odasúgta Agathának: – Elhozta a kártyákat?
– Collis, már elnyertem a házát, a marháját és az elsőszülött fiát. Ez nem volt elég?

Van tehát egy magát férjezett asszonynak kiadó nőszemély illetve egy kémmester aki kéményseprőnek álcázza magát, mindez pedig a XIX. század elején történik. Hogy ebből mi sülhet ki? Természetesen hangos kacagás és szórakozás, ami nagyon jó alapja lehetne ennek a történetnek, de sajnos ez nem mindig elég ahhoz, hogy a végeredménnyel maradéktalanul meg legyünk elégedve. A regény eleje valóban sodorja magával az olvasót, hiszen tele van nevetéssel és fordulatokkal, amit én mint a műfaj kedvelője kifejezetten élvezek. De bizonyos helyzetekkel, apróságokkal el lehet rontani a történetet, ami ebben az esetben meg is történt. Azért beszélek rébuszokban, mert nem szeretnék semmit sem spoilerezni, és szeretném ha kedves olvasóim bizonyos fokig megmaradnának a teljes tudatlanságban.

forrás: http://www.celestebradley.com/

Az események természetesen nem ragadnak meg egy ponton, hiszen kémkedés, szerelem, ármány is akad bőven, ami mind csak színesebbé teszik a regényt. A kémkedés kifejezetten üde foltja a regénynek, amiből én elviseltem volna sokkal - sokkal többet is, mert a szerelemtől néhol megcsömörlöttem. Szeretem a szenvedélyt, a forróságot egy regényben, de csak bizonyos mértékig és ez az amit az írónő egy kicsit túlzásba vitt. Mindezt ellensúlyozzák a szórakoztató párbeszédek, a helyzetkomikum és a kidolgozott karakterek. A regény legnagyobb alakja maga a főhősnőnk Agatha, akit mindennek lehet nevezni csak unalmasnak nem. Igazi hús-vér nőszemély, aki mellesleg hamiskártyás, ha kell hazudik és képes stratégiailag egyből átlátni a helyzetet. Céltudatos, aki azonnal tudja mit, mikor és hogyan akar és ezért képes bármit megtenni, igazán szimpatikus alkat.

"Agatha büszkén rámosolygott.

- Remekül áll rajtad ez az öltözék. Jobb, ha felidézem emlékeimben a téli jégeralsóidat, nehogy túlságosan meghatódjak.

James grimaszt vágott a mennyezet felé."

Összességében egynek elment és biztos, hogy vevő leszek a következő részre, mert hiszem, hogy az írónő ennél többre is képes. Van benne fantázia, nem is kevés, de mivel egy öt kötetes sorozatról beszélünk, úgy érzem nem csillogtatta meg Celeste Bradley a teljes repertoárját az Álruhás című könyvben, ami nem baj, mert bennem csak a kíváncsiságot fokozza. 
 

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

Nima: ITT

Gretty: ITT

Read More

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

"Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állatfajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t."

Már az első kiadáshoz is volt szerencsém, de most lehetőségem nyílt arra, hogy újra olvashassam Jasper Fforde könyvét ebben az új köntösben és én természetesen nem haboztam egy cseppet sem. Négy évvel ezelőtt is lenyűgözött a stílusa, és most sem tudok mást írni, mint hogy fantasztikus, hiszen a legmerészebb álmaimban sem tudnék ilyet elképzelni.

"Backer megveregette a Műbejáró könyv alakú gépezetét, majd Mycroft génszabász-tudományának gyümölcseire, a könyvmoly-lárvákra pillantott. Azok épp a pihenés-regenerálódás fázisban voltak. Nemrég fogyasztottak el egy nagy adag toldalékot, s most jóllakottan szellentgették a betűket és az aposztrófokat – sűrűű vol' t tőllük a leveg' ő."

Képzelj el egy olyan világot, ahol szinte bármi megtörténhet. Megtörténhet az időutazás, a könyvben való ki-be mászkálás, bármi olyan, amit mindig is meg akartál tenni. Ebben a történetben pedig mindez meg is történik. Ha eddig azt gondoltad, hogy létezik olyan ami lehetetlen, akkor még nem olvastad ezt a könyvet, hiszen Jasper Fforde regényében minden lehetséges. De pont ez adja meg ennek az egésznek a pikantériáját, ez lesz az a hiányzó fűszer, ami némelyik regényből hiányzik.  

Ritkán van szerencsém ennyire változatos, fantáziadús könyvhöz, de ha ilyen a kezembe akad, akkor igyekszem minden betűjét maximálisan kiélvezni. Ezt a történetet Thursday Next tolmácsolásában ismerhetjük meg. Számomra ez egyáltalán nem volt zavaró, mert ebben az esetben inkább a történetre, mintsem a mesélőre figyeltem. Ébernek kellett lennem, hogy egy percre se maradjak le, különben pikk-pakk el lehet veszni benne és ez még csak az első kötet volt, fogalmam sincs mi lesz velem a hetedik végére. Szerettem olvasni, mert elvitt egy olyan helyre, amiről eddig azt hittem nem is létezhet. Szerettem mert elszórakoztatott, néhol meg is nevetett. Szerettem, mert izgalmas volt, eseménydús és kiszámíthatlan.

A szereplők is fantasztikusak, kiválóan vannak ábrázolva, de egy apróság azért csak szúrta a szememet. Ott van Thursday és az ő kedvese, akik még mindig szeretik egymást, de egy rossz döntés, egy hiba miatt elváltak útjaik. Ám a történet végén a szerelmesek megbocsájtanak egymásnak és végül el is jegyzik egymást, amivel nem is lenne semmi probléma, mégis valahol úgy éreztem, hogy ez nem illeszkedik bele a történetbe. Annyira idegen volt Thursday szerelme, számomra fura volt ez az egész kapcsolat ebben a kusza regényben, hogy abszolút nem is tudtam vele azonosulni. A lényeg, hogy az író helyében ezt apró kis momentumot én bizony kihagytam volna, de lehet velem vitatkozni. :)

"Csütörtökön születtem, innen a keresztnevem. A bátyám hétfőn született, és Anton volt-erről ennyit. Anyám vasárnapon született, valamiért mégis Wednesdaynek, azaz Szerdának keresztelték, apám pedig névtelen volt -miután dezertált, az Időőrség törölte minden adatát."

Összességében én kiválóan szórakoztam és epekedve várom már a folytatást, ami ha minden igaz, akkor áprilisban érkezik hozzánk. Ha valami újra, különlegesre, netán igazán bizarra vágysz akkor ez a te könyved, nekem elhiheted és a legjobb az egészben, hogy van folytatás. 

U.I.: Azt hiszem ideje lenne a Jane Eyret újra olvasnom. :)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:  
  

Read More