Celeste Bradley: Az álruhás

"A csodaszép Agatha Cunnington Londonba érkezik, hogy felkutassa eltűnt bátyját, Jamest. Az egyetlen nyom egy rejtélyes levél, amelyen a Griffmadár aláírás szerepel. Agatha úgy dönt, hogy a tiszteletre méltó férjes asszony álruháját ölti magára, talán így észrevétlen maradhat a nyüzsgő nagyvárosban. Igen ám, de tervéhez szüksége van egy megfelelő férjre. Talán olyasvalakire, mint Simon Rain. A férfi tagja a Liars Clubnak megannyi hitehagyott bűnöző a királynő szolgálatában. Amikor valaki sorra öldösni kezdi a klub tagjait, Simon Rain azt a feladatot kapja, hogy keresse meg James Cunningtont. Simon inkognitóban megjelenik Agatha otthonában, s leküzdhetetlenül beleszeret a nőbe. Ezzel megszegi a klub legfőbb szabályát: Soha ne ess szerelembe!"

Volt egy időszak az elmúlt pár hétben, amikor az agyam csak a könnyed romantikus irodalmat volt képes befogadni, ezért döntöttem úgy, hogy Az álruhás majd megfelel e célnak, de azt hiszem a lelkesedésem most már kezd erőteljesen alábbhagyni. Celeste Bradley regényére nem csak a hangulatom miatt esett a választásom, hanem mert Gretty és Nima is erősen hangoztatta, hogy ez a könyv kiváló a saját műfajában. Nem tagadom, valóban megfelel a célnak, de azért még vannak benne hiányosságok.

– Nagyon hiányzott ám, édes angyal. – A társaira pillantott, majd odasúgta Agathának: – Elhozta a kártyákat?
– Collis, már elnyertem a házát, a marháját és az elsőszülött fiát. Ez nem volt elég?

Van tehát egy magát férjezett asszonynak kiadó nőszemély illetve egy kémmester aki kéményseprőnek álcázza magát, mindez pedig a XIX. század elején történik. Hogy ebből mi sülhet ki? Természetesen hangos kacagás és szórakozás, ami nagyon jó alapja lehetne ennek a történetnek, de sajnos ez nem mindig elég ahhoz, hogy a végeredménnyel maradéktalanul meg legyünk elégedve. A regény eleje valóban sodorja magával az olvasót, hiszen tele van nevetéssel és fordulatokkal, amit én mint a műfaj kedvelője kifejezetten élvezek. De bizonyos helyzetekkel, apróságokkal el lehet rontani a történetet, ami ebben az esetben meg is történt. Azért beszélek rébuszokban, mert nem szeretnék semmit sem spoilerezni, és szeretném ha kedves olvasóim bizonyos fokig megmaradnának a teljes tudatlanságban.

forrás: http://www.celestebradley.com/

Az események természetesen nem ragadnak meg egy ponton, hiszen kémkedés, szerelem, ármány is akad bőven, ami mind csak színesebbé teszik a regényt. A kémkedés kifejezetten üde foltja a regénynek, amiből én elviseltem volna sokkal - sokkal többet is, mert a szerelemtől néhol megcsömörlöttem. Szeretem a szenvedélyt, a forróságot egy regényben, de csak bizonyos mértékig és ez az amit az írónő egy kicsit túlzásba vitt. Mindezt ellensúlyozzák a szórakoztató párbeszédek, a helyzetkomikum és a kidolgozott karakterek. A regény legnagyobb alakja maga a főhősnőnk Agatha, akit mindennek lehet nevezni csak unalmasnak nem. Igazi hús-vér nőszemély, aki mellesleg hamiskártyás, ha kell hazudik és képes stratégiailag egyből átlátni a helyzetet. Céltudatos, aki azonnal tudja mit, mikor és hogyan akar és ezért képes bármit megtenni, igazán szimpatikus alkat.

"Agatha büszkén rámosolygott.

- Remekül áll rajtad ez az öltözék. Jobb, ha felidézem emlékeimben a téli jégeralsóidat, nehogy túlságosan meghatódjak.

James grimaszt vágott a mennyezet felé."

Összességében egynek elment és biztos, hogy vevő leszek a következő részre, mert hiszem, hogy az írónő ennél többre is képes. Van benne fantázia, nem is kevés, de mivel egy öt kötetes sorozatról beszélünk, úgy érzem nem csillogtatta meg Celeste Bradley a teljes repertoárját az Álruhás című könyvben, ami nem baj, mert bennem csak a kíváncsiságot fokozza. 
 

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

Nima: ITT

Gretty: ITT