Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

"1940.június 17. Ó, Margaret!... Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal. El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna! Anya
Elspeth mindig azt mondta lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik. Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére. Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket - minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást.
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól - a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje."

Meg kell vallanom nem vagyok nagy rajongója azoknak a könyveknek, amiknek az alapja levelekből tevődik össze, de Jessica Brockmole történetének nem tudtam ellenállni, egyszerűen éreztem, hogy ez más lesz mint a többi. Mikor kézhez kaptam meglepődtem a vékonyságán, de ez ne zavarjon senkit sem, mert amilyen vékony, olyan ütős lesz. 

"Tisztelt Asszonyom!

Remélem, nem tekinti tolakodásnak, de úgy érzem, meg kell írnom önnek, mennyire csodálom és becsülöm A sas fészkéből című könyvét. Elismerem, általában nem vagyok oda meg vissza a költészetért. Többnyire Huckleberry Finn szamárfüles kötetét veszem a kezembe vagy egyéb, halálos veszedelmeket és megmenekülést taglaló könyveket."

Az egész könyv úgy ahogy volt maradéktalanul beszippantott magába, olyannyira magához ragadott, hogy másfél nap alatt végeztem vele. Gyönyörű, szenvedélyes szerelemről szól, ami sziruposságtól mentes, de mégis képes simogatni a lelket és behatol olyan helyekre is, amit az ember már rég elfelejtett. Sajnálom, hogy a XXI. században kikopott a levelek kézzel írott formája, hiszen az email és az sms nem tudja pótolni egy levél papíros, romantikus mivoltát. A regény valójában két szálon fut, mivel nem csak Davey és Elspeth szerelméről olvashatunk, hanem a későbbiekben Elspeth lányának, Margaret levelezését is nyomon követhetjük, ahogyan a múltját próbálja megismerni. Az egész cselekmény sodró lendületű, szinte visz előre és előre, ráadásul tele van szebbnél szebb gondolattal, amitől egyszerűen megpihen az ember lelke. Csodálatos.

Jessica Brockmole könyvét egy egyszerű szóval is jellemezhetném: bájos. Ráadásul egész egyszerűen csak úgy árad belőle a nyugalom. Bár megrázó időszakban folyik a cselekmény – hiszen az I. világháború alatt játszódik –mégsem éreztem megrendítőnek vagy lesújtónak mert valójában nem erre épül a történet. Ez a közel kétszáznegyven oldal mindent elmond arról, hogy milyen megélni az igaz szerelemet, ha távol vagyunk egymástól, ugyanis az a rengeteg levél, ami a szerelmesek között íródott rengeteg érzelemmel és vággyal van tele.  

Elspeth és Davey alakja ugyan megelevenedik és hús-vér emberekké válnak előttünk, ám valójában mégis vajmi keveset tudunk meg róluk. Leginkább a szerelmük az ami kiteljesedik a regényben, de ők maguk, a természetük, elbújnak a sorok között. Nem tudjuk meg, hogy pontosan milyen emberek voltak, mit szerettek vagy utáltak, emiatt teljes összkép nem alakul ki róluk. De ezt nem lehet felróni a szerzőnek, mert ebben a történetben ez egyáltalán nem válik fontossá, mindez valahogy elveszti jelentőségét térben és időben, csak a megélt érzelmekre figyelünk és még így is egy szép kerek egységet kapunk.

Annyira kellemesen hatott rám, valódi felüdülést hozott számomra Jessica Brockmole regénye, amit még számtalanszor elő fogok venni, hogy itt-ott véletlenszerűen beleolvassak. Ez a könyv olyan gyógyír a női léleknek, amit nyugodt szívvel ajánlhatok mindenkinek.

"Attól a naptól kezdve, hogy beléptél a konyhánkba azzal a kosárnyi káposztával, ott voltál velem. Mindig velem voltál, mint a szél. De amikor először találtam tőled levelet a postánk között, a szívem úgy megdobbant, amint addig még soha. Egyenesen hozzám találtál és tudtam, hogy szerelmes vagyok."

Bár a szerzőnek egyelőre csak ez az egy könyve van, reménykedem benne, hogy még egy jó pár papírra vetendő történet van a fejében, mert én azokat is szeretném majd elolvasni. Ha esetleg nem győzött meg benneteket a bejegyzésem, akkor nézzétek meg lentebb a történethez tartozó videót, amitől tutira kedvet fogtok kapni. ;)

A könyvhöz tartozó trailer:

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták: