Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

"Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.

Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!

De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.

Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk."

Ez volt az egyik olyan könyv a decemberi megjelenések között, amit a beharangozója alapján már nagyon vártam, mivel azt gondoltam, hogy olyan élményt fogok kapni, amit Julia Quinn regényeitől már megszokhattam. Bár a stílusa hasonló végül mégis csalódottan csuktam be a könyvet, aminek az okát ki is fejtem mindjárt bővebben. 

"– Én? Nekem nem kellene itt lennem? – remegett a hangja. – Eddig úgy tudtam, hogy ez az én sportklubom! Egy férfi sportklub! Ahol a férfiak vívni szoktak! Amikor utoljára ellenőriztem, ön nő volt! A nők pedig nem vívnak! "

Lady Calpurnia iránt nem igazán érdeklődnek a férfiak, ezért unatkozva, szinte már vénlányként telnek szürke hétköznapjai. Ám egy napon ebből a szürkeségből kitörve írja fel azt a kilenc dolgot, amit szeretne mindenképpen megtenni az életében. Természetesen innentől kezdve napjai színek kavalkádjává változnak és ez idő alatt még Ámor nyila is megtalálja. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy ezidáig a történet teljesen rendben is van és a cselekmény kifejezetten üdítően indul. Humoros, sziporkázó és pihentető. Sarah MacLean kiválóan forgatja a szavakat, hiszen első perctől kezdve mulattató volt a történet, de el nem tudtam képzelni mi lesz itt még közel hétszáz oldalon keresztül. De hagytam hadd sodorjon magával a lendület és élveztem az elém táruló jeleneteket, mivel akkor még nem sejtettem merre fele fog haladni a vége.

A könyv közepe fele haladva kezdett valami borzasztóan gyanús lenni, hiszen egyik pillanatról a másikra úgy éreztem magam, mintha egy pornóregénybe csöppentem volna vagy legalábbis olyan érzésem volt mintha az írónő a saját kielégületlenségét fogalmazná meg újra és újra a regényében. Eszméletlen mennyiségű szexjelenet található benne, ami ugyan nem is zavarna, de pont emiatt elveszítette azt a báját, ami jellemezte a történet első felében. Ráadásul a kiindulásnak számító kilenc pont  egy idő után jelentőségét vesztette, pedig valójában az volt a regény alapja. Teljesen meg tudom érteni, hogy a főhősnőnk nem tud ellenállni egy vonzó, erős férfinak, de azért talán nem kéne minden újabb fejezetben egymásnak esni, kérem szépen. Sajnos innentől kezdve számomra érdektelenségbe fulladt az egész könyv és ebből semmiféle módon nem tudtam kikecmeregni, így szépen lassan de lefele épült a szememben. 

Végül a három és fél csillagot a szereplőknek és a történet elejének adtam, bár nagyon kedves és humoros, mégis jobban örültem volna hogyha az a báj, ami jellemezte megmarad egészen a végéig, akkor tökéletes lett volna. Így csak egy felejthető élményt nyújtott számomra.

"– Itt fent ülve soha nincs esélyem arra, hogy belekóstoljak az életbe. Itt fent csak por és felesleges mentegetőzések vannak. Ugyanaz a ketrec, mint a nőé a szomszéd szobában, csupán másképp van bearanyozva."

Azt hiszem a sorozat többi részét inkább kölcsönkérem vagy el se olvasom, mindenesetre sajnálom hogy így váltunk el egymástól, de inkább maradok Julia Quinn írónőnél.  

Értékelés: 5/3,5

Mások is olvasták: