Jennifer Donnelly: A tearózsa

"A regény a XIX. század végi London szegénynegyedébe kalauzolja az olvasót, ahol Fiona Finnegan és népes családja kemény munkával próbál előrejutni. A lány közben saját vállalkozásról, szerelmével közös életről álmodozik. Mikor úgy tűnik, nincs menekvés Fiona tizenhét évesen új életet kezd Amerikában, és munkájába hatalmas lelkesedéssel veti bele magát. Hamarosan mindent elér, amiről csak álmodni lehet, de rá kell ébrednie, hogy senki sem menekülhet el a múltja elől."

Lassan vége a nyárnak, elmúlnak a nyaralós-napozós napok, ami azt jelenti, hogy újra bejegyzések tömkelege fog várni titeket. Remélhetőleg. Jelen pillanatban négy darab könyv bejegyzésével vagyok elmaradva, amit igyekszem mihamarabb pótolni. :)

A Tearózsa már nagyon régóta várta, hogy elolvassam de valahogy sosem érkezett el a megfelelő pillanat egészen mostanáig. Nem is értem miért pont ezt vettem le a polcról, hiszen abszolút nem erre vágytam, nem is erre volt szükségem, mégis ez maradt a kezemben.

A történet a 19. századi Angliában és Amerikában játszódik, ahol egy különös lány, Fiona Finnegan életét ismerhetjük meg. A történet az első oldalakon még lassú mederben csordogál, ezért számtalanszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom itt és most, ám valahogy mégse tettem mert a regény hangulata és a színhelyei viszont varázslatosak. Eleinte nem érdekelt a lány és családja sorsa, nem értettem hova akarunk majd kilyukadni a végére, emiatt kezdett egy kicsit felbosszantani. De ahogy haladtunk hirtelen minden borongóssá és szürkévé változott, már semmi sem volt olyan tökéletes, minden összezavarodott és ez volt az a pillanat amire végig vártam, innentől kezdve tudtam hogy az írónő levett engem a lábáról. Végre sikerült magam beleélni a történetbe, most már én is izgultam. Izgultam, hogy Fiona megvalósíthassa az álmait és rendeződjön a sorsa. Ám, az utolsó száz oldalra elfogyott a lendület, mintha az írónő már nem tudta volna hogyan folytassa, ezért hibát hibára halmozott. Kiszámítható és összecsapott lett, amit rettentően sajnáltam, mert majdhogynem tökéletes lett.

Mint ahogy írtam az írónő remekül visszarepített a XIX. századi Angliába. Érezhető az aprólékos háttérmunka, szinte semmi kivetnivalót nem találtam benne. A szereplők is jól illeszkednek ebbe a történetbe. Ha a romantika nem kapott volna akkora hangsúlyt (amit néha erőltetettnek éreztem), akkor mint csupán történelmi regény is simán megállta volna a helyét. Sőt, lehet, hogy akkor eléri nálam a tökéletes szintet. Ritkán szoktam kifogásolni a romantikát, aki ismer tudja, hogy ez a műfaj a szívem csücske, de ebben a könyvbe valahogy nem illeszkedett be.

Szerencsémre nem számítottam semmire, - egyszerűen csak kezembe akadt és ott is ragadt egy időre -, így nem csalódtam, sőt, kifejezetten felüdülés volt a múltban lézengeni, sétálni és érezni a kor hangulatát. A történet izgalmas, fordulatos, igaz hogy néha kiszámítható, de ez most valahogy nem érdekelt, csak egyet akartam, hogy nekem is legyen egy saját Teaházam.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Olvasokkk: ITT
Amadea: ITT

Read More

Libba Bray: Az az édes, távoli harang

"Gemma Doyle élete fenekestől felfordult, mióta belépett a Spence Akadémia baljós falai közé. Meggyilkolták az anyját, az apja az ópium rabja lett. Gemma soha nem sejtett erőt fedez fel magában, amelynek segítségével szembeszáll a csípős nyelvű és rosszindulatú iskolatársnőivel, és hűséges barátnőt farag belőlük. Eközben megnyílik előtte egy elvarázsolt világ, a birodalmak, amelyben elszabadult a fekete mágia. Gemma a fenyegető veszélyek ellenére uralma alá hajtja a varázserőt, és páratlanul izgalmas kalandok során szokatlan szövetséget köt az akaratos Felicityvel és a félénk Ann-nel. Valami vonzza Kartikban. Az egzotikus fiatalember egy titkos társaság tagja, akit a szigorú viktoriánus társadalom szabályai eltiltanak tőle, de akihez mégis gyengéd szálak fűzik. Gemma kettős élete most ér a fordulópontjához: egyszerre készül elhagyni a Spence Akadémiát, hogy első londoni báli szezonja alkalmával bevezessék a társaságba és férjet keressen. Ugyanakkor rendet kell teremtenie a birodalmakban, ahol szövetségük negyedik tagja, a gyönyörű Pippa élőhalottként megrekedt, és ahol titokzatos erők támadása fenyeget. Veszélyekkel dacolva, két ellentétes világ határmezsgyéjén egyensúlyozva próbálja a maga és barátnői életét megmenteni és a boldogság útjára terelni."

Ez a kötet is azok közé tartozik, amit már nagyon régóta vártam/vártunk, hiszen ez az egyik legjobb sorozat befejező része. Egy kicsit aggódtam is , hiszen az előző kötetet valamikor másfél évvel ezelőtt olvastam, így fogalmam sem volt mennyire fogok emlékezni a részletekre. Szerencsére nem volt gondom. :) Nem tudom ki mennyire van tisztában a könyv méreteivel, de azért elmondanám, hogy ez egy FÉLTÉGLA! Szó szerint hatalmas. De hála a Könyvmolyképző kiadónak olyannyira remek a kivitelezése, hogy akárhogy csűrőd-csavarod a könyvet nem esik szét, nem törik meg a gerince. Hihetetlen. Ennek köszönhetően gyönyörűen és hibátlanul áll egymás mellett a trilógia összes része.

A történet olvasásával szépen lassan kell haladni, oldalról oldalra. Ki kell élvezni minden sorát, hiszen tele van szebbnél szebb gondolatokkal. Pont ezért kivételesen nem igyekeztem azzal, hogy minél hamarabb befejezzem, sőt, most kifejezetten lassan haladtam, hogy ne fogyjon el. Nem akartam, hogy az a varázs megszűnjön, ami körbelengi a történetet. Ha valamihez hasonlítani kellene a könyvet, akkor a legegyszerűbb ha megkeresed számodra a legízletesebb bort, melynek illata és zamata egyszerűen felejthetetlen. Ezért ha egyszer belekóstolsz már nem tudsz tőle csak úgy egyszerűen elszakadni, kénytelen vagy újabb és újabb kortyot inni belőle. Na hát ez a könyv is valami hasonló módon hatott rám. Ám ahogy mindent úgy ezt is meg lehet unni egy idő után, ezért lehet hogy az utolsó csepp már nem fog annyira jól esni, unod már hogy mindig ugyanazt érzed. Sajnos bizonyos oldalak elhagyása után valami hasonló érzés kezdett el a hatalmába keríteni. El akartam szakadni, de nem engedett mert a befejezés meg roppantul érdekelt, ezért kénytelen voltam átrágni magam rajta, de nem is baj, mert a befejezés viszont ott volt a szeren.

A szereplők igazi jellemfejlődésen mennek keresztül, hiszen a történet végére mindenki valahogyan, valamilyen módon, de felnő és minden szereplő a végére megtalálja a maga boldogságát. És ez egy sokat jelentő üzenet lehet a mai fiataloknak, az álmainkat meg kell valósítani, még akkor is ha ezért keményen kell küzdeni.

"A rózsakertbe botorkálok, és végighúzom a kezem a szunnyadó bimbókon. Ott ahol a kezem végighúzom, a virágok soha nem látott színszimfóniában bomlanak szét: mélyvörös, tüzes rózsaszín, krémfehér és a nyári naphoz hasonló sárga tombol előttem. Mire befejezem, a tavasz minden rózsát megérintett. És engem is, mert fenségesen érzem magam: erősnek és élettel telinek. Színek bomlanak ki bennem, újonnan felfedezett öröm jár át."

Hosszú ideig voltam a Birodalmakban, most hogy újra kint vagyok a szabadban, egyszerre önt el a szomorúság és a boldogság, Szomorú vagyok, mert vége de egyben boldog is, hiszen egy újabb regényt vehetek a kezembe. Libba Bray méltó módon fejezte be a történetet, csak kár hogy ennyire bő lére eresztette.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták
Joeymano: ITT

Read More

Cally Taylor: A mennyország várhat

"Lucy Brown repes a boldogságtól. Álmai férfijával - a kedves, jóképű, szellemes Dannel - már az esküvőt tervezgetik, és minden, amire a lány valaha vágyott, hirtelen kézzelfogható közelségbe kerül. Az esküvő előestéjén azonban Lucv halálos balesetet szenved. Két lehetősége van: hagyja, hogy elszakítsák élete szerelmétől, és a mennybe megy, vagy örök életére Dannel marad... szellem képében. Lucy egy percig sem habozik a válasszal: nem akar megválni Dantől. De azért semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ha Lucy szellem akar lenni, társat kell találnia egy vadidegen embernek. És amikor rájön, hogy Anna, akit a barátnőjének hitt, bármire képes, hogy megszerezze magának az összetört és kiszolgáltatott Dant, hirtelen felgyorsulnak az események."

Nagyon régóta kerülgettem már a könyvet. Először nem igazán voltam benne biztos, hogy nekem ezt a regényt feltétlenül el kellene olvasnom, főleg hogy olvastam róla egy pár negatív kritikát is. Ám a megérzésem mást sugallt és a kíváncsiságom nagyobb volt, így hamarosan a könyvespolcomon tudtam ezt is.

Az első oldalakba beleolvasva azonnal tudtam, hogy nem döntöttem rosszul, hiszen nagyon hamar mosolyt csalt az arcomra, sőt, egyszer hangosan fel is kacagtam. Azonnal elvarázsolt, szinte alig bírtam letenni. Számomra szórakoztató volt és abszolút nem éreztem idegesítőnek, esetleg gyerekesnek. Az én lelkemnek pont megfelelő volt most, hogy itthon ülök egy kis csöppséggel.

Lucy Brown imádni való, nagyon hamar sikerült belebújnom a bőrébe. Együtt éreztem vele örömében és bánatában. Drukkoltam, hogy végül minden jól süljön el, hogy happy end legyen a vége.

Érdekesnek tartottam a megvalósítást és a történetet, amiben csak rövid ideig merülhettem el, szívesen olvastam volna többet és többet. Ráadásul volt egy elképzelésem és ehhez az elméletemhez nagyon ragaszkodtam, akartam hogy így fejeződjön be a történet. Már csak azért is, mert a romantikus énem biztos, hogy nem fogadta volna el, ha esetleg minden másképp történik. Sajnos az elméletem nem jött be, de így is meglepetés lett a vége és itt azt kell hogy mondjam, hogy egy kicsit ez a élvezhetőség rovására ment számomra.

Ha végül erre a könyvre esik a választásod, biztos lehetsz benne, hogy egy különös ám szórakoztató és humoros történetet kapsz cserébe.

Cally Taylor regénye habkönnyű olvasmány, mely elvarázsol és elrepít addig míg olvasod. Tökéletes, ha unod már a munkás napokat, ha nem bírod a főnököd süketelését, vagy csak egyszerűen nem bírod a világ zaját.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Francica: ITT
Niki: ITT

Read More

Karin Alvtegen: A kitaszított

"Sibylla egy ifjúkori, a szülők által nem helyeselt szerelmi viszony következtében elmegyógyintézetbe kerül. Miután megszökik, hajléktalanként csavarog Stockholmban és környékén. Kedvenc trükkje, hogy a bajba jutott hölgy szerepét játszva, rávesz egy-egy tehetősebb férfit arra, hogy fizesse szállodai szobáját és vacsoráját. Egyik palimadara azonban reggelre rituális gyilkosság áldozata lesz, és a személyzet vallomása alapján a gyanú Sibyllára terelődik. Most már nem csupán csavarognia, hanem bujkálnia is kell a sorozatgyilkosság vádja elől, miközben az igazi gyilkos újból lecsap."

Rájöttem, hogy bizonyos regények esetében jobb ha nem olvassuk el a fülszöveget, mert néha képesek lelőni egy-egy csavart vagy poént és utána elmarad a hatalmas nagy megdöbbenés. Ebben az esetben is hasonlóképpen tettem, így a könyv minden oldala és minden sora meglepetést okozott, amitől ütősebbé vált a történet. Egyszer próbáljátok ki, higgyétek el megéri. ;)

Te mit tennél, ha az utcán kellene élned a mindennapjaid? Mit tennél, ha hirtelen az ismeretlenből ismertté vállnál? És vajon mit tennél, ha hirtelen gyilkosság vádjával köröznének téged? Gondolom még te se gondolkodtál el ezeken a kérdéseken, ahogy én sem, míg a kezembe nem akadt Karin Alvtegen legújabb könyve.

Habár ez a regénye nem okozott akkorra döbbenetet, mint az Árulás, amint elkezdtem falni a történetet már tudtam, hogy magával fog sodorni. Sodort, és sodort olyannyira hogy minden szabad percemben olvastam és próbáltam megfejteni a titkot. Ugyanis volt egy elméletem, így egyfolytában kattogtam vajon mennyi lehet benne az igazság. :) Mivel kigondoltam egy megoldást, így a történet még pörgősebbé, még feszültebbé vált. Még most is érzem azt a feszültséget minden idegszálamban, amit Karin Alvtegen regénye kiváltott belőlem. Egyszerűen hihetetlen a csaj.

Ahhoz, hogy egy könyvbe bele tudd élni magad, úgy vélem szükség van egy jól felépített karakterre, ami ebben a történetben maradéktalanul meg is kapunk. A szereplő remekül van kidolgozva, hétköznapi és valós. Tetszett, hogy Alvtegen nem siklott el az apró részleteket fölött sem és olyan csajt hozott létre, akiről képes vagyok elhinni, hogy az utcán nőtt fel.

Most, hogy lassan végére érek a bejegyzésemnek elárulhatom, mi az ami csalódást okozott a könyvben. Az egyik a történet vége, ami valahogyan nem illett ehhez az idegtépő hangulathoz, kicsit olyan heppiend feelingem volt, szerintem a szerzőhöz jobban passzolnak a borongós befejezések. A másik a fiatal srác felbukkanása, ekkor egy kicsit megingott bennem minden, valahogy nem való a történethez. Szerencsére hamar ki lett iktatva, így viszonylag könnyen és gyorsan megfeledkeztem róla.

Karin Altvegen tudja hogyan kell ébren tartani az olvasó figyelmét úgy, hogy egy percre se akarja letenni a könyvet. Ezért készülj fel rá, hogy lesz egy-két álmatlan éjszakád.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Miestas: ITT
Niki: ITT

Read More

Kondor Vilmos: Budapest Romokban

"1946. emlékezetesen forró nyarán véres merényletet követnek el a Teréz körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével, nagy erőkkel nyomozni kezd. Gordon Zsigmond közelről igyekszik követni az eseményeket, ez azonban nehezebb, mint gondolta volna. Mintha valaki mindig előtte járna egy lépéssel: halottak bukkannak fel körülötte, élők tűnnek el, miközben a rendőrség egyre-másra tartóztatja le Budapest legismertebb bűnözőit, akik ahányfélék, annyiféle bűnért felelnek, mégis van egy közös vonásuk: bűnös módon szerzett pénzük szőrén-szálán eltűnt. Gordon az eltűnt pénzek nyomába indul, nyomozásában pedig egy fiatal amerikai katona szegődik társául. Az ostrom pusztításának nyomait még mindig magán viselő Budapestet bejárva Gordon a város legrettegettebb bűnözőivel, kivégzésükre váró elítéltekkel, cigarettacsempészekkel és fezőrökkel beszélget, bepillantást nyer a kommunista rendőrség és az Andrássy út 60. embertelen világába, míg végül ahhoz a kegyetlen és könyörtelen emberhez jut el, aki minden eszközt megragad ahhoz, hogy teljesítse a feladatot, amit rábíztak."

Az egyik szemem sír a másik nevet. Nevet, mert egy újabb Kondor Vilmos könyvet vehettem a kezembe, a másik viszont sír, mert enyhe csalódás ért ezzel a kötettel. Aki esetleg nem ismerné Gordon Zsigmond világát, annak külön jelzem itt és most, hogy eddig összesen négy kötet jelent meg és a Budapest Romokban sorrendben a negyedik.

A történet szórakoztató ugyan, ám néhol mégis azon kaptam magam, hogy a figyelmem elkalandozott. Ennek oka, hogy az események felvázolása sokkal lassabb a megszokott Kondor tempóhoz képest, valamint a történelmi szál most nagyobb szerepet kapott a krimi vonal mellett. Viszont ami megragadta a figyelmemet, hogy az eddigi kötetekhez képest sokkal letisztultabb, mentes mindenféle sallangtól. A humor se veszett el, itt is megtalálható ahogy a többi kötetben már megszokhattuk. A szereplők továbbra is kedvelhetőek, még mindig nagyon csipázom őket.

Persze nem szeretném kedvét szegni senkinek, hiszen a bejegyzésem nem jelenti azt, hogy ez a kötet lemaradna esetleg a többi mögött, csak nekem ez most csak egy négyest ér meg.

Kondor Vilmos legnagyobb erőssége, hogy a történelmet képes az olvasó számára megeleveníteni, úgy mint egy fekete-fehér filmet. Rajongóknak kötelező!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Erika: ITT

Read More