Karen Mack · Jennifer Kaufman: Freud szeretője

"A századfordulós Bécs pezsgő, dekadens világában járunk. Minna Bernays, az éles eszű, tanult társalkodónő hirtelen munka nélkül, az utcán találja magát. Bécs az avantgárd művészek és a forradalmi gondolatok otthona, ahol azonban egy ifjú hölgy számára még mindig a házasság jelenti az egyetlen biztonságot. Minna azonban ennél jóval többre vágyik, és kétségbeesésében nővéréhez, Marthához fordul segítségért.
Ám Marthának is megvan a maga gondja: hat gyermeket nevel, túlhajszolt, közönyös férje pedig nem más, mint a zseniális, ám zsarnoki természetű Sigmund Freud. Freud ebben az időszakban sokat küszködik, kollégái kerülik, szexuális késztetésekkel, ösztönökkel és perverziókkal foglalkozó elméletei pedig támadások kereszttüzében állnak. Martha megdöbbentőnek és visszataszítónak találja férje „pornográf” munkáját, Minnát azonban lenyűgözik Freud korszakalkotó felfedezései.
Minna mindenben Martha ellentéte: intellektuális kíváncsiság hajtja, vonzó és szenvedélyes. Freud szellemi társa lesz, ám a felszín alatt valami ennél sokkal mélyebb is lappang. Valami, amitől egyikük sem menekülhet.

A szerzőpáros a szerelem, a hűség és az árulás e lenyűgöző történetében egy kivételes nő portréját rajzolja meg. Egy nőét, aki gyötrődött a testvére iránt érzett szeretet és a pszichoanalízis megteremtője iránt érzett elsöprő szerelem között."

Mióta olvastam A párizsi feleséget azóta rajongók a hasonló témájú könyvekért, ezért habozás nélkül nyúltam a Freud szeretőjéért, mivel olyan élményt vártam tőle, mint amit Paula McLain könyvétől kaptam. Bár ugyanolyan hatást nem nyújtott, mégis kiválónak mondhatom a szerzőpáros regényét.

"Létezik az a pillanat, nem érintés, csupán egy egészen finom kézmozdulat, egy fejtartás, ahogy két test egyszerre mozdul, ami elárulja két ember bensőséges kapcsolatát."

A Freud szeretője a híres pszichológus azon szakaszáról szól, amikor a felesége húga, Minna hozzájuk költözik. Valójában kevés információ van arról, hogy Minna és Freud tényleg szeretők lettek volna, de a szerzők megpróbálták elénk tárni a saját és forrásmunkák segítségével azt az időszakot, amikor egy háztartásban éltek. A történetet Minna tolmácsolásában ismerhetjük meg, rajta keresztül betekintést nyerhetünk Freud munkájába és életébe, ami elsősorban azoknak lehet érdekes, akik érdeklődnek a híres pszichológus személye és életműve iránt. A történet tele van rengeteg olyan információval, ami az ő munkásságát és elméletét mutatja be, de ezek megértéséhez szerencsére nem kell mély háttértudás, mert minden egyértelműen van meg fogalmazva.

Egyből bele lehet feledkezni a regénybe, mivel nem csupán olvasmányos, de egyben lebilincselő történetet kapunk a kezünkhöz. A könyv megidézi a tizenkilencedik század végi Bécs szellemét, bepillantást nyerhetünk az akkori nagypolgári társadalmi életbe, számomra teljesen korhűnek tűnt az egész miliő. A cselekmény zseniálisan van megírva, bár kissé hiányoltam belőle a szenvedélyt – illetve egy kicsivel több romantikát még el tudtam volna viselni – de még így is remekre sikeredett. Az elejétől a végéig az foglalkoztatott, hogy megtudjam mi történik végül Minna és Freud szerelmével, a könyv érdekességét pedig a végére az is megnövelte számomra, hogy egy kis feszültséget is sikerült az íróknak megteremteni. Annak kifejezetten örültem volna még, hogy ha befejezésben többet is megtudunk Freud gyermekeiről – ha már annyit szerepeltek – de ez már tényleg szőrszálhasogatás a részemről. Mindent figyelembe véve csodálatos élmény volt Freud életébe betekinteni úgy, hogy mindezt sikerült izgalmas csomagolásba bújtatni.

Minna okos, szenvedélyes és határozott. Sokáig remekül ellenállt Freud kedvességének, de a jól felépített bástyák hamar ledőltek és hirtelen a férfi karjaiban találta magát. Sajnáltam, mert valahol sejthető volt, hogy ez a szerelem nem fog sokáig tartani, hiszen Freud vágya amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan múlik az emberek iránt. Minna szerelme szinte már a függőség határát súrolta, bár igyekezett erősnek mutatkozni, és megfelelő döntéseket hozni, de Freud jelenlétében mindig megingott. Nem csodálkozom azon, hogy Minna ilyen érzelmeket táplált a pszichológus iránt, hiszen intelligens, okos ember volt aki egyszerre volt elérhető és megközelíthetetlen, ám a férfi legnagyobb szenvedélye és szerelme a munkája volt és ez ellen senki sem tudott labdába rúgni, még Minna sem.

A lényeg a betűk rengetegében, hogy imádtam és azt is kaptam tőle amire számítottam. Bámulatos és érdekfeszítő, amit meleg szívvel ajánlok mindenkinek. 

"Egy új világba léptem, egy titkos világba, gondolta Minna, ahol az ember nem oda megy, ahová igyekszik, és eltűnik, amint odaér. És amikor visszatér, úgy tesz, mintha mi sem történt volna."

Ez a második életrajzi ihletésű történet amit olvastam és meg kell mondanom, hogy nagyon megkedveltem ezt a műfajt, ezért továbbra is szeretnék ebben a stílusban rengeteg regényt olvasni, főleg ha ennyire jól vannak megírva. Egy újabb különleges könyv, ahol Freud rendkívüli életébe és a XIX. század végi időbe is betekintést nyerhetünk. 

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták: 

Read More

Ali McNamara: Notting Hillből szeretettel

"Scarlett imádja a filmeket. Vajon jegyesét, az érzékeny Davidet is szereti ennyire? Ideje lenne eldöntenie, hiszen a nagyszabású esküvő már a küszöbön áll.

Amikor Scarlett lehetőséget kap, hogy egyik kedvenc filmje forgatásának a színhelyén, Notting Hillben vigyázzon egy házra, azonnal lecsap a felkínált ajánlatra. De az élet a filmvásznon kívül is elég meglepetést tartogat számára, főleg az új szomszéd beköltözésével. Sean szörnyen idegesítő és szörnyen jóképű…

Scarlett hamarosan saját külön bejáratú romantikus komédiájának női főszerepében találja magát…de melyik férfihős nyeri el végül a szívét?"

Először úgy terveztem hogy nem fogok erről a könyvről írni, mert nem láttam túl sok értelmét, ám a szavak egyszerűen kikívánkoztak belőlem. Ez a könyv ugyanis borzalmas, de mondhatnám azt is, hogy szar volt.

"Ez teljesen rendben lett volna, ha David barkácsolós típus. De az én Davidem nem annyira Bob mester, inkább SpongyaBob Kockanadrág, ami a lakásfelújítást illeti. Így már hat hónapja egy olyan házban élek, amelyet ha állat lenne, jobb lett volna elaltatni, hogy ne szenvedjen tovább."

Hatalmas lendülettel vetettem bele magam a könyvbe, mert arra gondoltam, hogy ideje lenne kikapcsolódni valami könnyed romantikus regénnyel, Ali McNamara regénye pedig úgy tűnt, hogy alkalmas lesz erre. De most hatalmasat koppantam. Kezdjük ott, hogy Scarlett a filmek szerelmese és úgy érzem az írónő is, amivel nem is lenne gond, ám gyakorlatilag az egész könyv erre épül, ez még nekem is sok volt. Az embernek olyan érzése van olvasás közben, mintha filmekből kiemelt jeleneteket és párbeszédeket olvasna, amitől úgy éreztem hogy nem kapok semmi újat. Főleg ha az ember már látta is az adott filmet. Emellett rengeteg logikai baki van benne, vagy legalábbis az írónő nincs tisztában a napokkal, a hetekkel és a hónapokkal. Ugyanis amit először heteknek ír, abból hirtelen napok lesznek vagy éppen fordítva és ezeket a hibákat egy szemfüles olvasó azonnal észreveszi.

Eleinte aranyos könyvnek indult, de a végére kicsit sok lett mind Scarlett mind az egész könyv, pedig igyekeztem megszeretni a történetet. Voltak benne szerethető részek, de ez oltári kevés volt ahhoz hogy az egész történetet megkedveljem. Olvasmányosnak olvasmányos, de amikor folyamatosan ismétli önmagát – és itt nem csak a rengeteg filmes jelenetre gondolok, hanem arra is hogy mit miért csinál a főszereplő – akkor azért még az én agyam is elborult. Nem tehetek róla. Mindezek mellett tele van hiteltelen részekkel, amit képtelen voltam befogadni. Tudom, hogy a legtöbb romantikus könyv csupán fikció, de azért legalább megpróbál a valóság talaján megállni. Ez a könyv baromira nem. A vége pedig egyenesen katasztrófa. 

"Sóhajtottam, és egy félmosolyt küldtem felé.
– Remélem, hacsak nem fogok úgy kinézni, mint Frankenstein menyasszonya, amikor majd az oltár elé vonulok, akkor már félig meg is van az esélye annak, hogy ez legyen az Igazából szerelem tökéletes napja."

Összeségében elmondhatom, hogy Ali McNamara regénye ötletes volt, de hihetetlenül vérszegény. Semmiféleképpen nem ajánlom a romantika szerelmeseinek, kivéve ha ízig-vérig nem imádod a filmeket, mert akkor kötelező, ellenben kerüljétek. 

Értékelés: 5/2

Mások is olvasták:

Lobo: ITT

Read More

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak (Chicagoland 1.)

"Egy egyetemista élete nem valami káprázatos, de legalább az enyém volt. Jól megvoltam, míg Chicago vámpírjai meg nem jelentek – engem pedig megtámadott egy renegát vámpír. De csak egy kortyot ihatott, mielőtt elijesztette egy másik vérszívó… Ő úgy döntött, megmenti az életemet, s élőhalottá változtatott. 

Mint kiderült, a megmentőm a Cadogan-ház ura és parancsolója. Évszázados tapasztalata van a csábításban, s tettéért hálát vár cserébe – és a szolgálataimat… 

Korábban a disszertációm felett görnyedtem, most pedig be kell illeszkednem egy elegáns udvarház életébe. Új képességeim, a kellemetlen napallergia a legkisebb gondom, hiszen valaki még mindig vadászik rám. A renegát, aki belém mart? Egy rivális ház vámpírja? Lehet, hogy a beavatásom egy kezdődő háború első csatája… egy háborúé, amely során vér fog folyni."

Valójában én nem is ezt akartam olvasni, hanem Kevin Hearne-től a Hexedet. De vasalás közben az embernek muszáj valamit csinálnia és ha már valamit csinálnia kell, akkor az legyen az olvasás, nem igaz? Eredetileg csak bele akartam kukkantani, aminek végül az lett az eredménye, hogy felülkerekedett a Hexeden. Hehehe. 

"– Biztos vagyok benne, hogy ha igyekeznél, a gúnyolódáson kívül másra is használhatnád az eszed. 

– Abban mi lenne a vicces?"

Nagyon ritkán szoktam olvasni vámpíros könyvet, ezért ez a mostani  alkalom kivételes pillanatnak számít, viszont marhára jól esett. Könnyed, humoros és még érdekesnek is lehet nevezni.  Az első perctől kezdve beleestem az írónő által kitalált világba, ahol nem csak vámpírok élnek, hanem mágusok, farkasok és még ki tudja mi fog még a későbbiekben felbukkanni. A történet eleje indul, hogy a vámpírok közül valaki öldösi az embereket és a gyilkos kilétét igyekeznek megfejteni, de ez a szál valahol elveszett az éterben. Mert bizony nem ez lesz a fő cselekményszál, hanem Merit vámpírrá válása. A gyilkos kilétére csak a befejezésben kapunk választ. Viszont ami zavart és egyben ez az egy negatívum amit találtam a regényben, hogy túl gyorsan és hirtelen lett a rejtély megoldva. Ettől függetlenül minden szempontból csillagos ötös. :)

De kanyarodjunk vissza a cselekményhez, ami nem csak szórakoztató, de egyben zökkenőmentes is. Ha tehettem volna akkor együltő helyemben végzem ki az egész könyvet, mert szinte letehetlen, ami talán elsősorban a szereplőknek köszönhető, nem pedig a történetnek. Ugyanis sok minden nem zajlik a sztoriban, mégis képes megfogni az olvasókat. És ez a legnagyobb erőssége a szerzőnek.

Merit mint a sorozat főhőse, saját szemszögből meséli el vámpírrá válásának történetét. Szimpatikus és teljesen hiteles, ahogy megszenvedi az átalakulását. Elsőre nem akarja elfogadni, hogy többé már nem ember, sőt folyamatosan harcol ellene, ám végül – ha nehezen is – elfogadja a sorsát. A végeredmény egy erős, karizmatikus jelenség. A mellékszereplők is egyediek, szerethetőek.

Chloe Neill Chicagoland sorozata szórakoztató, okos és szexi, amit mindenképpen szeretnék később újraolvasni. Egyrészt mert lehetetlen, másrészt miért is ne. :P A lényeg, hogy az első résszel még nem ért véget a történet, mert mindenképpen tervezem a folytatásokat is, bár azért az egy kicsit riaszt, hogy tizenhárom részes ez a sorozat. Bahh, mit lehetett ennyit írni azt nem tudom. 

"– És milyennek találod a vámpíréletet?
– Ha ház lenne – válaszoltam némi töprengés után –, azt mondanám, lesz vele munka, de lakható."

Szóval, ha te most éppen egy laza olvasmányra vágysz akkor a Chicagoland sorozat éppen neked való, viszont azt tudnod kell, hogy magyarul csak az első két rész jelent meg, ezért inkább angolul kezdj bele. Viszont megéri! Nagyon is. ;)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

                                                                    

Read More

Sárga cetli 2.

Csak tudnám miért vagyok a Szukits hírlevelére feljelentkezve? Ugyanis küldtek nekem ma egy levelet, amiben felhívták figyelmemet William Kings könyvére ami újfent egy ígéretes regénynek ígérkezik. Természetesen most már fáj rá a fogam, mert miért is ne. És ha már ott jártam, akkor megnéztem az előrendeléseiket is, ahol találkoztam a Sírhant folytatásával, ami szintén felkerült a beszerzendő listámra. ;)

Íme:

William King: A halál angyala

"Ezer éve megváltozott a világ…
Ezer éve, amikor menekülniük kellett saját, végzet sújtotta földjükről, idegen lények érkeztek erre a világra – hódítók, akik sárkánytűzzel, fegyverrel és mágiával szolgasorba kényszerítették az embereket.
Az emberek, más választásuk nem lévén, beletörődtek abba, hogy ezután a terrarchiak zsarnoki hatalma alatt kell élniük. Az idő múltával alkalmazkodtak a körülményekhez, megtanulták az együttélés szabályait.
A terrarchiak, miközben folytatják a világ birtokba vételét és egymással is torzsalkodnak a konc felett, keményen lesújtanak az időként felbukkanó lázadó csoportokra és azokra az iszonyú szörnyekre, amelyeknek létéről korábban még az emberek sem tudtak. A harcokhoz a fegyvereken, mágusokon és a sárkányfajzatokon kívül mindenek előtt katonákra van szükségük, az emberek között pedig mindig akadnak olyanok, akik kényszerből vagy a zsold reményében hajlandóak vért ontani.
Az egyik ilyen szedett-vedett, barbárokból, tolvajokból, gyilkosokból, tapasztalt veteránokból és muskétásokból álló század a Halál Angyalának fekete lobogója alatt menetel. Bátrak és elszántak a harcban, vadak a mulatozásban; úgy élnek, hogy tudják: bármelyik pillanatban elviheti őket a halál. Úgy teljesítik a terrarchi tisztek parancsait, hogy közben gyűlölik őket – ahogy megvetik a köztük menetelő fiatal harcost is, aki félig ugyan ember, de félig a hódítók véréből való.
Miközben a század egyik csatából a másikba menetel, miközben Rik, a félvér újabb és újabb tapasztalatokat szerez, lassanként világossá válik: az emberiség múltjában léteznek olyan, elfeledettnek hitt istenek, akiktől rettegnie kell terrarchinak és embernek egyaránt, valamint borzalmas lények is, akik vissza akarnak térni erre a világra."

Darynda Jones: Második sírhant

"Magándetektív, bárpultos… és jól áll neki a halál.
Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják!"

Read More

Peter V. Brett: A Rovásember

"Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával."

Úristen, hogy én ezt a könyvet mennyire vártam már. Szinte minden héten megnéztem a várható megjelenés dátumát, de bosszúságomra mindig csak tolták és tolták, míg végre decemberben megérkezett ez a gyönyörűség. Sajnos nem tudtam azonnal nekiveselkedni, de amint lehetőségem adódott rá azonnal bele is fogtam. Úgy érzem érdemes volt rá várni.

Mielőtt belekezdenék abba, hogy megosszam veletek a mélyenszántó gondolataimat, el kell mondanom, hogy a fülszöveg eléggé félrevezető. Ha valaki elolvassa arra számíthat, hogy három fiatal útnak ered és különböző kalandokba keverednek annak érdekében, hogy megmentsék az emberiséget. De nem ez történik, közelről sem. Az igaz, hogy három fiatalról szól a történet – emiatt három szálon keresztül folynak az események – de elsősorban az ő életüket ismerjük meg, miként váltak azzá amik most. Így kísérhetjük el őket a történet végéig ahol ez a három szál szépen összefonódik. A nagy kaland majd csak a következő részben várható, emiatt ajánlom a fülszöveg figyelmen kívül hagyását. 

"– Azért őrizzük a régi világ tudását, hogy ha egy napon szükség lesz rá, újra felhasználhassuk. Ez a tudás viszont nagy felelősséggel jár. Ha bármit is tanulhatunk az ősi háborúk történeteiből, az az, hogy a férfiakat nem lehet megbízni a tűz titkaival.
– Ezért is lehet kizárólag nő a Gyógyfüvész – folytatta. – Egy férfi nem tudná úgy birtokolni az ilyesfajta hatalmat, hogy ne használná fel a saját céljaira."

Annyira fenomenális ez a történet, hogy képtelen vagyok róla bármi negatívumot mondani. Na jó, van benne egy-két olyan rész, ahol felszaladt a szemöldököm, de ez elbújik a közel hatszáz oldal árnyékában. Peter V. Brett világa engem lenyűgözött, bár még vannak kérdéseim és gondolataim, de úgy remélem azokra a következő részekben mindenképpen megkapjuk majd a választ, ezért ezt most nem akarom hibaként felróni az írónak. Mint már említettem a könyv három részre tagolódik, azok pedig hosszú éveken átívelnek. Mivel elég komplex cselekményről beszélünk, ezért kezdetben nehezen tudtam elmerülni ebbe az álomvilágba, de a történet előreheledtával egyre inkább a rabja lettem a Rovásembernek. Teljesen elbűvölt!

A könyv erőssége a szerző stílusa, ahogy el tudja mesélni a főhősök életét. Bár a cselekmény lassan halad előre, mégsem mondanám unalmasnak, mert van benne valami ami képes megragadni az ember figyelmét. Nem bővelkedik fordulatokban és kalandokban, mégis olyannyira kellemes hangnemben mesél nekünk a szerző, hogy engem maximálisan belebolondított a történetbe. Elszakadni tőle pedig egyenesen képtelenség. Számomra mind felpezsdítő újdonságot nyújtott a rovások, a varázslatok és a hozzátartozó világ ami kiteljesedik a lelki szemeink előtt.

A három főhős - név szerint Arleen, Rojer és Lesha - a történet mozgatórugói, de valójában mégsem csupán tőlük függ az egész kaland kimenetele, mivel sok helyen a mellékszereplők is fontos szerepet kapnak, megváltoztatva ezzel a cselekmény irányát. Ez nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csupán díszletként vannak beleszőve a történetbe. Végig érezhető, hogy egy sokkal grandiózusabb eseménynek csupán egy kis részletét kaptuk most meg, amit én egyáltalán nem bánok, mert amit egy első résztől elvárok, azt most maradéktalanul meg is kaptam. 

Valahol olvastam, hogy ez egy sötét hangulatú horror-fantasy tele véres jelenettel, ami szerintem abszolút nem igaz erre a történetre. Ugyan van benne öldöklés, de hogy a horror műfaj felé húzzon azt egyenesen túlzásnak tartom. 

"Bruna felvihogott. – Valóban úgy volt – mondta. – De még annak előtte az én begyeim is olyan kerekek és simák voltak, mint a tieid, és a férfiak magúrokként marták egymást, hogy végigcsókolhassák őket."

Peter V. Brett első kötete villámgyorsan levett a lábamról, már-már imádattal csüngtem a szavain, ezért ajánlom neki hogy a második rész közel ilyen jó legyen, hacsak nem sokkal jobb. Hallod Brett! Magasra raktad a lécet!

Értékelés: 5/5**

Mások is olvasták:
Nima: ITT
 

Read More