"Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok:
természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az
emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre
vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal
bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően
törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú
ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A
démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak
fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény
múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését,
megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló
védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a
múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával."
Úristen, hogy én ezt a könyvet mennyire vártam már. Szinte minden héten megnéztem a várható megjelenés dátumát, de bosszúságomra mindig csak tolták és tolták, míg végre decemberben megérkezett ez a gyönyörűség. Sajnos nem tudtam azonnal nekiveselkedni, de amint lehetőségem adódott rá azonnal bele is fogtam. Úgy érzem érdemes volt rá várni.
Mielőtt belekezdenék abba, hogy megosszam veletek a mélyenszántó gondolataimat, el kell mondanom, hogy a fülszöveg eléggé félrevezető. Ha valaki elolvassa arra számíthat, hogy három fiatal útnak ered és különböző kalandokba keverednek annak érdekében, hogy megmentsék az emberiséget. De nem ez történik, közelről sem. Az igaz, hogy három fiatalról szól a történet – emiatt három szálon keresztül folynak az események – de elsősorban az ő életüket ismerjük meg, miként váltak azzá amik most. Így kísérhetjük el őket a történet végéig ahol ez a három szál szépen összefonódik. A nagy kaland majd csak a következő részben várható, emiatt ajánlom a fülszöveg figyelmen kívül hagyását.
"– Azért őrizzük a régi világ tudását, hogy ha egy napon szükség lesz rá, újra felhasználhassuk. Ez a tudás viszont nagy felelősséggel jár. Ha bármit is tanulhatunk az ősi háborúk történeteiből, az az, hogy a férfiakat nem lehet megbízni a tűz titkaival.
– Ezért is lehet kizárólag nő a Gyógyfüvész – folytatta. – Egy férfi nem tudná úgy birtokolni az ilyesfajta hatalmat, hogy ne használná fel a saját céljaira."
Annyira fenomenális ez a történet, hogy képtelen vagyok róla bármi negatívumot mondani. Na jó, van benne egy-két olyan rész, ahol felszaladt a szemöldököm, de ez elbújik a közel hatszáz oldal árnyékában. Peter V. Brett világa engem lenyűgözött, bár még vannak kérdéseim és gondolataim, de úgy remélem azokra a következő részekben mindenképpen megkapjuk majd a választ, ezért ezt most nem akarom hibaként felróni az írónak. Mint már említettem a könyv három részre tagolódik, azok pedig hosszú éveken átívelnek. Mivel elég komplex cselekményről beszélünk, ezért kezdetben nehezen tudtam elmerülni ebbe az álomvilágba, de a történet előreheledtával egyre inkább a rabja lettem a Rovásembernek. Teljesen elbűvölt!
A könyv erőssége a szerző stílusa, ahogy el tudja mesélni a főhősök életét. Bár a cselekmény lassan halad előre, mégsem mondanám unalmasnak, mert van benne valami ami képes megragadni az ember figyelmét. Nem bővelkedik fordulatokban és kalandokban, mégis olyannyira kellemes hangnemben mesél nekünk a szerző, hogy engem maximálisan belebolondított a történetbe. Elszakadni tőle pedig egyenesen képtelenség. Számomra mind felpezsdítő újdonságot nyújtott a rovások, a varázslatok és a hozzátartozó világ ami kiteljesedik a lelki szemeink előtt.
A három főhős - név szerint Arleen, Rojer és Lesha - a történet mozgatórugói, de valójában mégsem csupán tőlük függ az egész kaland kimenetele, mivel sok helyen a mellékszereplők is fontos szerepet kapnak, megváltoztatva ezzel a cselekmény irányát. Ez nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csupán díszletként vannak beleszőve a történetbe. Végig érezhető, hogy egy sokkal grandiózusabb eseménynek csupán egy kis részletét kaptuk most meg, amit én egyáltalán nem bánok, mert amit egy első résztől elvárok, azt most maradéktalanul meg is kaptam.
Valahol olvastam, hogy ez egy sötét hangulatú horror-fantasy tele véres jelenettel, ami szerintem abszolút nem igaz erre a történetre. Ugyan van benne öldöklés, de hogy a horror műfaj felé húzzon azt egyenesen túlzásnak tartom.
"Bruna felvihogott. – Valóban úgy volt – mondta. – De még annak előtte az én begyeim is olyan kerekek és simák voltak, mint a tieid, és a férfiak magúrokként marták egymást, hogy végigcsókolhassák őket."
Peter V. Brett első kötete villámgyorsan levett a lábamról, már-már imádattal csüngtem a szavain, ezért ajánlom neki hogy a második rész közel ilyen jó legyen, hacsak nem sokkal jobb. Hallod Brett! Magasra raktad a lécet!
Mások is olvasták:
Nima: ITT
Úristen, hogy én ezt a könyvet mennyire vártam már. Szinte minden héten megnéztem a várható megjelenés dátumát, de bosszúságomra mindig csak tolták és tolták, míg végre decemberben megérkezett ez a gyönyörűség. Sajnos nem tudtam azonnal nekiveselkedni, de amint lehetőségem adódott rá azonnal bele is fogtam. Úgy érzem érdemes volt rá várni.
Mielőtt belekezdenék abba, hogy megosszam veletek a mélyenszántó gondolataimat, el kell mondanom, hogy a fülszöveg eléggé félrevezető. Ha valaki elolvassa arra számíthat, hogy három fiatal útnak ered és különböző kalandokba keverednek annak érdekében, hogy megmentsék az emberiséget. De nem ez történik, közelről sem. Az igaz, hogy három fiatalról szól a történet – emiatt három szálon keresztül folynak az események – de elsősorban az ő életüket ismerjük meg, miként váltak azzá amik most. Így kísérhetjük el őket a történet végéig ahol ez a három szál szépen összefonódik. A nagy kaland majd csak a következő részben várható, emiatt ajánlom a fülszöveg figyelmen kívül hagyását. "– Azért őrizzük a régi világ tudását, hogy ha egy napon szükség lesz rá, újra felhasználhassuk. Ez a tudás viszont nagy felelősséggel jár. Ha bármit is tanulhatunk az ősi háborúk történeteiből, az az, hogy a férfiakat nem lehet megbízni a tűz titkaival.
– Ezért is lehet kizárólag nő a Gyógyfüvész – folytatta. – Egy férfi nem tudná úgy birtokolni az ilyesfajta hatalmat, hogy ne használná fel a saját céljaira."
Annyira fenomenális ez a történet, hogy képtelen vagyok róla bármi negatívumot mondani. Na jó, van benne egy-két olyan rész, ahol felszaladt a szemöldököm, de ez elbújik a közel hatszáz oldal árnyékában. Peter V. Brett világa engem lenyűgözött, bár még vannak kérdéseim és gondolataim, de úgy remélem azokra a következő részekben mindenképpen megkapjuk majd a választ, ezért ezt most nem akarom hibaként felróni az írónak. Mint már említettem a könyv három részre tagolódik, azok pedig hosszú éveken átívelnek. Mivel elég komplex cselekményről beszélünk, ezért kezdetben nehezen tudtam elmerülni ebbe az álomvilágba, de a történet előreheledtával egyre inkább a rabja lettem a Rovásembernek. Teljesen elbűvölt!
A könyv erőssége a szerző stílusa, ahogy el tudja mesélni a főhősök életét. Bár a cselekmény lassan halad előre, mégsem mondanám unalmasnak, mert van benne valami ami képes megragadni az ember figyelmét. Nem bővelkedik fordulatokban és kalandokban, mégis olyannyira kellemes hangnemben mesél nekünk a szerző, hogy engem maximálisan belebolondított a történetbe. Elszakadni tőle pedig egyenesen képtelenség. Számomra mind felpezsdítő újdonságot nyújtott a rovások, a varázslatok és a hozzátartozó világ ami kiteljesedik a lelki szemeink előtt. A három főhős - név szerint Arleen, Rojer és Lesha - a történet mozgatórugói, de valójában mégsem csupán tőlük függ az egész kaland kimenetele, mivel sok helyen a mellékszereplők is fontos szerepet kapnak, megváltoztatva ezzel a cselekmény irányát. Ez nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csupán díszletként vannak beleszőve a történetbe. Végig érezhető, hogy egy sokkal grandiózusabb eseménynek csupán egy kis részletét kaptuk most meg, amit én egyáltalán nem bánok, mert amit egy első résztől elvárok, azt most maradéktalanul meg is kaptam.
Valahol olvastam, hogy ez egy sötét hangulatú horror-fantasy tele véres jelenettel, ami szerintem abszolút nem igaz erre a történetre. Ugyan van benne öldöklés, de hogy a horror műfaj felé húzzon azt egyenesen túlzásnak tartom.
"Bruna felvihogott. – Valóban úgy volt – mondta. – De még annak előtte az én begyeim is olyan kerekek és simák voltak, mint a tieid, és a férfiak magúrokként marták egymást, hogy végigcsókolhassák őket."
Peter V. Brett első kötete villámgyorsan levett a lábamról, már-már imádattal csüngtem a szavain, ezért ajánlom neki hogy a második rész közel ilyen jó legyen, hacsak nem sokkal jobb. Hallod Brett! Magasra raktad a lécet!
Értékelés: 5/5**
Mások is olvasták:
Nima: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése