Chloe Neill: A lányok olykor harapnak (Chicagoland 1.)

"Egy egyetemista élete nem valami káprázatos, de legalább az enyém volt. Jól megvoltam, míg Chicago vámpírjai meg nem jelentek – engem pedig megtámadott egy renegát vámpír. De csak egy kortyot ihatott, mielőtt elijesztette egy másik vérszívó… Ő úgy döntött, megmenti az életemet, s élőhalottá változtatott. 

Mint kiderült, a megmentőm a Cadogan-ház ura és parancsolója. Évszázados tapasztalata van a csábításban, s tettéért hálát vár cserébe – és a szolgálataimat… 

Korábban a disszertációm felett görnyedtem, most pedig be kell illeszkednem egy elegáns udvarház életébe. Új képességeim, a kellemetlen napallergia a legkisebb gondom, hiszen valaki még mindig vadászik rám. A renegát, aki belém mart? Egy rivális ház vámpírja? Lehet, hogy a beavatásom egy kezdődő háború első csatája… egy háborúé, amely során vér fog folyni."

Valójában én nem is ezt akartam olvasni, hanem Kevin Hearne-től a Hexedet. De vasalás közben az embernek muszáj valamit csinálnia és ha már valamit csinálnia kell, akkor az legyen az olvasás, nem igaz? Eredetileg csak bele akartam kukkantani, aminek végül az lett az eredménye, hogy felülkerekedett a Hexeden. Hehehe. 

"– Biztos vagyok benne, hogy ha igyekeznél, a gúnyolódáson kívül másra is használhatnád az eszed. 

– Abban mi lenne a vicces?"

Nagyon ritkán szoktam olvasni vámpíros könyvet, ezért ez a mostani  alkalom kivételes pillanatnak számít, viszont marhára jól esett. Könnyed, humoros és még érdekesnek is lehet nevezni.  Az első perctől kezdve beleestem az írónő által kitalált világba, ahol nem csak vámpírok élnek, hanem mágusok, farkasok és még ki tudja mi fog még a későbbiekben felbukkanni. A történet eleje indul, hogy a vámpírok közül valaki öldösi az embereket és a gyilkos kilétét igyekeznek megfejteni, de ez a szál valahol elveszett az éterben. Mert bizony nem ez lesz a fő cselekményszál, hanem Merit vámpírrá válása. A gyilkos kilétére csak a befejezésben kapunk választ. Viszont ami zavart és egyben ez az egy negatívum amit találtam a regényben, hogy túl gyorsan és hirtelen lett a rejtély megoldva. Ettől függetlenül minden szempontból csillagos ötös. :)

De kanyarodjunk vissza a cselekményhez, ami nem csak szórakoztató, de egyben zökkenőmentes is. Ha tehettem volna akkor együltő helyemben végzem ki az egész könyvet, mert szinte letehetlen, ami talán elsősorban a szereplőknek köszönhető, nem pedig a történetnek. Ugyanis sok minden nem zajlik a sztoriban, mégis képes megfogni az olvasókat. És ez a legnagyobb erőssége a szerzőnek.

Merit mint a sorozat főhőse, saját szemszögből meséli el vámpírrá válásának történetét. Szimpatikus és teljesen hiteles, ahogy megszenvedi az átalakulását. Elsőre nem akarja elfogadni, hogy többé már nem ember, sőt folyamatosan harcol ellene, ám végül – ha nehezen is – elfogadja a sorsát. A végeredmény egy erős, karizmatikus jelenség. A mellékszereplők is egyediek, szerethetőek.

Chloe Neill Chicagoland sorozata szórakoztató, okos és szexi, amit mindenképpen szeretnék később újraolvasni. Egyrészt mert lehetetlen, másrészt miért is ne. :P A lényeg, hogy az első résszel még nem ért véget a történet, mert mindenképpen tervezem a folytatásokat is, bár azért az egy kicsit riaszt, hogy tizenhárom részes ez a sorozat. Bahh, mit lehetett ennyit írni azt nem tudom. 

"– És milyennek találod a vámpíréletet?
– Ha ház lenne – válaszoltam némi töprengés után –, azt mondanám, lesz vele munka, de lakható."

Szóval, ha te most éppen egy laza olvasmányra vágysz akkor a Chicagoland sorozat éppen neked való, viszont azt tudnod kell, hogy magyarul csak az első két rész jelent meg, ezért inkább angolul kezdj bele. Viszont megéri! Nagyon is. ;)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták: