2009. október 29., csütörtök

Neil Gaiman: Coraline

Coraline és családja új házba költöznek, ami a kislány számára sok új felfedezni valót rejt. Miközben épp egy ilyen körúton van rátalál egy titkos ajtóra ami látszólag nem vezet sehova. És mégis van ott valami, ami sötét, titkos és nagyon-nagyon gonosz. Coraline a figyelmeztetés ellenére mégis úgy dönt, hogy ő igenis átlép azon az ajtón és számára ekkor kezdődik el a nagy kaland.

Ez a könyv pont arra volt elég, hogy egy hosszadalmasra sikerült utazás közben el tudjam magamat foglalni. Eddig Gaimantől még csak a Csillagport olvastam, úgyhogy még csak barátkozom az író stílusával, de egyelőre nem panaszkodhatom. :)

Viszont elárulok nektek most egy teljesen ciki dolgot: szóval (mély levegővétel) én meg voltam róla győződve, hogy Coraline kisfiú. Tessék, lehet nevetni. Esküszöm ezt gondoltam! És emiatt először nem is értettem a történet elejét, sőt azt hittem valami nem stimmel a könyvvel, de aztán leesett hogy mekkora idióta vagyok. :D

Valahol azt olvastam erről a regényről, hogy ez egy horror mese, ám úgy vélem ez egy nagyon erős túlzás. Igaz ami igaz, van benne izgalom, meg gonosz boszorka, meg minden földi jó ami arra szolgál, hogy ráijesszen az emberre, de ÉN nem tenném a horror szekcióba. Egyszerűen csak megborzolja a kedélyeket, úgy ahogy kell. Persze, nem biztos hogy a kilencéves öcsémnek odaadnám hogy olvassa el, de amikor már kicsit idősebb lesz akkor nyugodtan kezébe veheti, anélkül hogy rettegne minden zárt ajtótól. :)

Összességében: rövid, ijesztő és izgalmas mese, amit biztos hogy még elő fogok venni. :) Ha nem is a saját gyerekeimnek (mert az még nincs), de biztos hogy az uramnak majd olvasok fel belőle, hátha rá tudok ijeszteni. :)

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Amadea: ITT
Isolde: ITT
Könyvmolyok: ITT
Annamarie: ITT


Related Posts:

  • C. J. Daugherty: A Cimmeria titka "Allie élete darabokra hullott szét. A bátyja eltűnt, utálja a sulit, ahova jár, a szüleitől sem számíthat megértésre... és már megint letartóz… Read More
  • Napi kérdés Miért van az, hogy olyan kevés a hozzászólás a blogon? Mit tehetnék annak érdekében, hogy beinduljon a komment élet?  Szerintetek?   … Read More
  • Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél "Ellie századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi… Read More
  • Hírek a nagyvilágból Ma szembe jött velem két nagyon érdekes bejegyzés, melyet muszáj megemlítenem a blogomban is. Mind a kettő elgondolkodtató és érdekes dolgokat tagla… Read More
  • Szöszmösz mert most épp ezt olvasom. :) Mert jó, mert elgondolkodtató, mert szeretem. "Az ember egy elfuserált mérőműszer, amely szélsőségesen ing… Read More

3 megjegyzés:

Joeymano írta...

Elképzelem, ahogy nekiállsz olvasni az uradnak belőle egy részletet, eltart pár percig, ő meg nagyon megijed. :DD

Amadea írta...

Ezek szerint nem próbáltad éjszaka olvasni. Én anno Kinggel kezdtem az olvasási mániámat és semmi bajom nem volt, de amikor ezt olvastam, és a sötétben, amikor csak az éjjeli lámpa világított, hallottam valami kaparászást, icsit felállt a hátamon a szőr. 10 mp-cel később leesett, hogy valamelyik macska az (és van köztük fekete;)

Christina alias Pöfivonat írta...

Nem éjszaka olvastam, hanem kocsiban. Így belőlem semmiféle reakciót nem váltott ki, habár a végén azért izgultam nagyon. Bezzeg amikor Kinget olvastam este, na az aztán para volt. :D