2012. március 24., szombat

Jennifer Crusie: Álmaimban kísértesz

"Andie Miller változást akar: hozzámenni a vőlegényéhez és maga mögött hagyni a múltját, különösen ex-férjét, North Archert. Ám ekkor a férfi kér még tőle egy utolsó szívességet. Egy távoli rokona halálakor North két kis árva gyámja lett, akik már három nevelőnőt elűztek maguk mellől. North-nak különleges emberre van szüksége, és ez nem lehet más, mint Andie.
Amikor Andie találkozik a két gyerekkel, rádöbben, hogy a helyzet aggasztóbb, mint hitte. Carter és Alice megrémítik, a ház düledezik, a házvezetőnő pedig egy rémséges szipirtyó. Ráadásul Andie vőlegényének meggyőződése, hogy ez az egész nevelőnősdi átlátszó kísérlet arra, hogy North visszaszerezze Andie-t és könnyen lehet, hogy igaza is van. Az öreg házban Andie álmait ugyanis kísérteni kezdi North és a múltbéli falrengető szex emléke. És színre lépnek horrorosabb kísértetek is..
Közben felbukkan egy önmagában kétkedő parapszichológus, egy harapós médium, Andie Tarot-kártya vető anyja, egy bosszúszomjas ex-anyós, és természetesen a féltékeny vőlegény… Ráadásul úgy tűnik, North sem éri be holmi álomszexszel.
Andie próbál megszabadulni a sok vendégtől, a kéjsóvár kísértetektől, megmenteni a gyerekeket és saját magát a múlttól. Persze az is lehet, hogy a sorsnak más tervei vannak."

Jennifer Crusie könyveit azért szeretem elővenni, mert mindig megnevetett és elszórakoztat. Általában különlegesek a történetei, ami nem elhanyagolható szempont mostanság. De most kivételesen nem hozta azt, amit elvártam tőle, ezért egy kicsit szomorúan tettem le a könyvet.

A történettel semmi probléma nem lett volna, ha izgalmasan lett volna megírva. Sajnálatomra nagyon lassan haladtam vele, mert egyáltalán nem kötött le, még úgy sem, hogy néhol jókat nevettem rajta. A szellemes történetek úgy érzem mostanság nem igazán váltak be. Először Barbara Erskin regényét fejeztem be hasonló okok miatt, most meg Jennifer Crusie regénye nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Pedig kivételesen jó lett volna olyan igazi lötyögős könyvet olvasni, mert iszonyatosan pihent volt az agyam.

Nekem kicsit sok volt a szereplő, túl nagy fontosságot kaptak a szellemek, ami a történet rovására ment. Vártam, hogy egy kis hangsúlyt kapjon a szerelem (persze volt benne), ami nagyon lassan bontakozott ki. Persze ez lehet előny annak, aki nem bírja a csöpögős részeket, én viszont kivételesen élveztem volna.

Az az igazság, hogy végig se olvastam, az utolsó húsz oldal ki is maradt, inkább olvastam mást. Pedig egy darab Jennifer Crusie könyvet sem hagytam eddig abba, mert imádom a könyveit. De ez, hát ez minden volt csak jó nem. Ennek ellenére nem fogom abbahagyni a könyveinek gyűjtését, mert mindenkinek lehetnek rossz könyvei. Jelen pillanatban még a Szerelmes szélhámosok várja, hogy elolvassam. Remélem az már sokkal-sokkal jobb lesz.

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

0 megjegyzés: