Suzanne Collins: Éhezők viadala trilógia

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal."

Nagyon sokáig ellenálltam a kísértésnek, hogy elolvassam Suzanne Collins híres sorozatát. Ebben nagy segítségemre volt, hogy egyáltalán nem fogott meg a fülszöveg. Az ok, amiért mégis a kezembe vettem az Nima bejegyzése volt. Ez talán furcsán hangzik elsőre, miért is pont egy másik blogger véleménye miatt olvastam el, de úgy éreztem, hogy ha Nimának is bejött, akkor majd biztosan nekem is. Szerencsémre Borostyánttól meg is kaptam az első részt, így már csak arra várt, hogy elolvassam.

A három részt úgy ahogy voltak befaltam. Nem érdekelt, hogy éjjel van, vagy nappal van, csak olvastam és olvastam. Egyedül akkor hagytam abba, amikor a következményem ébren volt, de így is igyekeztem minél hamarabb a sorozat végére érni. És hogy miért ez a hatalmas lelkesedés? Mert Suzanne Collins olyan történetet rakott össze, amiben benne volt szinte minden. Ha körömrágós szokásom lenne, akkor biztos mind a tíz ujjamról odavesztek volna, de rossz szokás híján megúszta az összes. Izgalmas, letehetetlen és szomorú volt, bizony legördült egy-egy könnycsepp az arcomon. A három részt egymáshoz viszonyítva úgy gondolom, hogy az első toronymagasan vezet, a többiek csak kullognak utána.

Igazság szerint, irtózatosan nehéz dolgom van. Előttem már sokan megragadták a lényeget, de talán sikerül átadni azt, hogy miért is szerettem meg a könyvet. Olyan karakterek vannak benne, akiért érdemes izgulni, akiket meg lehet szeretni. Számomra Peete volt az abszolút kedvenc. Katniss csak úgy volt a történetben, mint mesélő, hidegen hagyott teljes mértékben. Nem igazán éreztem, hogy érző lény lenne, a stílusa néhol hideg volt, de nyilván csak a körülmények miatt lett belőle ilyen ember. Mindenesetre nem tudtam megszeretni, másokkal ellentétben.

"Mindenki emlékezni fog ránk. Az emberek megjegyzik az arcomat, és a nevemet. Katniss. A lány, aki lángra lobbant."

A Viadal egy végig könyörtelen játék, de muszáj odaszegezned a tekinteted. Olvasnod kell, hiába nem bírod, mert tudni akarod, hogy mi lesz a szereplők sorsa. Érzelmek nélkül lehetetlen végig olvasni mind a három részt, mert Suzanne Collins úgy alkotta meg a szereplőket, hogy az olvasó számára valósághűek legyenek. A történet végig odaszegez a könyvhöz és ha végére érsz, akkor csak ürességet érzel.

Ha úgy döntesz, hogy elolvasod, akkor érdemes mellé meghallgatni Rue dalát, rettenetesen passzolnak egymáshoz és sokkal jobban át lehet érezni a történetet.

Mindenképpen szeretném megnézni a filmet, érdekelne, hogyan sikerült nekik a könyvet adaptálni, mennyire tudják átadni az atmoszféráját és az érzelmeket. Igazi zsákbamacska, de már nem kell sokat várni rá. 
 

Értékelés:5/5

Mások is olvasták (teljesség igénye nélkül):
Nima: ITT
Amadea: ITT
Lobo: ITT
FFG: ITT
Heloise: ITT