Ma reggel arra keltem fel, hogy besüt a nap az ablakomon és végre sikerült magam igazán kialudnom. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy írok mindegy hogy miről csak írjak, de persze nem arról akartam írni, amiről végül is most írni fogok.
Sajnos elkövettem azt az óriási hibát, hogy beléptem a molyra, merthogy az a rossz szokásom van, hogy egy kávéval a kezemben végig olvasom az aktuális frisseket. És akkor jött velem szemben egy megjegyzés az én értékelésemhez. Tudniillik egy pár napja félbehagytam eme remekművet: W.W. Hallway: Sebző vágyak mondván, hogy nekem nem tetszik a stílusa, és ezt értékelésben meg is fogalmaztam, hogy ne legyen sértő senki számára. Ja csak én azt elfelejtettem, hogy mindig akad egy troll, aki valamilyen formában de sajnos megtalál. Először csak finoman közölte a nem tetszését, majd elkezdett privát üzenetben is megkeresni, ahol szépen megbeszéltük hogy mindenkinek más az ízlése és pont. Pont lenne, ha nem szólt volna hozzá újfent az értékelésemhez, hogy én "bunkó" vagyok. És itt szakadt el a cérna, mert hogy én minden vagyok csak bunkó nem és ezt a megjegyzést ki kérem magamnak.
Eddig abban a hitben éltem, hogy a moly arra van, hogy a saját gondolatainkat, saját értékeléseinket megfogalmazhassuk, de tévedtem. Mert ha csúnyát mersz írni egy könyvről, akkor kikapsz, ha mindezt meg is írod egy karcban akkor is. És akkor kérdem én, hol is van ITT a szólás szabadság? Miért nem írhatom le a saját véleményemet, úgy hogy ne kössenek bele, mert neki más a véleménye. Nem értem.
És mindehhez jön, hogy olyan embereket tiltottak ki ugyanerről a közösségi oldalról, akik szívemnek kedvesek. És miért? Mert megmerték mondani a véleményüket, ráadásul nem is a molyon tették mindezt, hanem a saját oldalukon, ami személyes és ahhoz senkinek semmi köze.
És most itt ülök értetlenül és már nem értek semmit sem. Volt egy közösségi oldal, ami jó volt és szép volt, élveztem minden percét, hiszen olyan emberek között voltam, akiket kedveltem és akikkel lehetett könyvekről beszélgetni, de most csak azon gondolkodom, hogy megéri-e egy olyan helyen maradni, ahol figyelik minden rezdülésemet. De egy biztos, hogy ez nekem nem tetszik, NAGYON NEM!
8 megjegyzés:
Pöfi, te törölted ki, ahol vitatkoztunk azzal az észlénnyel?
Igen én voltam, mert meguntam az egeszet.
kitörölték a karcodat?
Igen, nem sokkal azutan hogy megirtam.
Szerintem el sem jutott az begőzölt agyakig, hogy ez egy totál független dolog, és semmi köze a balhéhoz.
Engem is korlátoztak két hétre, amadea neked akartam üzenetet írni a blogláncos kezdeményezésről mikor láttam hogy nem tudok..aztán hogy korlátoztak pedig nekem csak két KÉPES karcom volt szöveg nélkül csak a nevekkel, és PRIVÁT levelezésem a blogláncról. Szóval privátban sincs titka ott senkinek.
Nálam is úgy kezdődött, hogy először 2 hétre korlátoztak, aztán jött a levél, hogy vagy meghunyászkodom vagy búcsút veszünk egymástól.
Titti, Ketket, Anaria: én is elköszöntem a mai napon, még mielőtt korlátoznak vagy törölnek.
Megjegyzés küldése