W. W. Hallway: Sebző vágyak

"Igazi erotikus csemegét tart most az olvasó a kezében. A fiatal, hányatott sorsú lány közelébe férkőzik apja egykori barátjának, a kőkemény milliárdos üzletembernek, akinek ki akarja fürkészni legsötétebb titkát, azt, hogy mi köze volt az apja halálához. Ám a zárkózott férfi eleinte egészen másféle titkokat oszt meg vele: a különleges érzékiség és az extrém szex birodalmába vezeti újdonsült tanítványát, feltárva előtte a lefojtott, lekötözött, olykor őrjöngésig felizgató vágyódás, a késleltetett kiteljesedés és az erotikus vágy fokozásának ezernyi buja eszközét.

A „Sebző vágyak” nem közönséges erotikus irodalom, a szerző a hipnózisban is alkalmazott beszédtechnikát használja stíluseszközként, s ez ösztönzőleg hat erotikus ösztöneink megismerésére; ugyanakkor a könyv romantikus szerelmi történetként és lebilincselő krimiként is megállja a helyét, hiszen a legutolsó lapjáig bővelkedik az izgalmas fordulatokban."

Biztos sokan kérdezik most maguktól, miként lehet az, hogy ezt a könyvet a kezembe vettem, mivel ez a műfaj messze áll tőlem. A válasz egyszerű: a kíváncsiságom erősebb volt mindennél. Tudni akartam, hogy mégis mit tudhat egy ilyen könyv, vajon tetszene-e nekem és egyáltalán mit esznek rajta ennyire mások, akik annyira odavannak ezért a műfajért.

Ám hamar rá kellett jönnöm, hogy hibáztam, nekem ezt a könyvet nem kellett volna a kezembe vennem. Olyannyira nem az én világom, hogy ezt szavakkal nem lehet kifejezni, úgyhogy meggyőződhettem arról hogy ezt nekem nem kéne erőltetni.
Na jó, ez azért erős túlzás, mert magával a történettel nem is lett volna gond, azt leszámítva hogy ezt már sokan megírták W. W. Hallway előtt: a gazdag fiú beleszeret a szegény lányba, a többit már magunktól is kitalálhatjuk. Igazság szerint még olvasmányos is volt, sőt gördülékeny Hallway stílusa, ebben semmi kivetnivalót nem találtam, mert azért az meg kell vallanom, hogy az első pár oldal magával ragadó volt. Ám a lelkesedésem nem tartott túl sokáig, pontosabban fogalmazva csupán a regény feléig, mert hiába a könnyed stílus, ha mindez túl sziruposan van megírva. Biztos vagyok benne, hogy sokan szeretik ezt a stílust, de én nem rajongok érte és ezért bukott nálam hatalmasat a könyv.

"Előrehajolt és finoman megdörzsölgette a sötétkék fonallal hímzett, monogramos zsebkendőjével a lány még mindig nedves állát.
- Ha ezek a könnyek igazgyönggyé váltak volna ma, gazdagok lennénk. - Kicsit megpróbálta oldani az utóbbi órák fájdalmát."

Nem szerettem olvasni, mert nem szeretem ezt a fajta nyelvezetet. Ezt a könyvet meg lehetett volna írni úgy is, hogy ne legyen benne ennyi sziruposság és akkor már egy igazi csajos könyv lehetett volna, amiben van romantika, szex és humor. Mert humoros, kifejezetten üdítő volt benne egy-egy csipkelődő párbeszéd, szó szerint feldobták a történetet, csak sajnos kevés volt belőle. Mindemellett rengeteg olyan mozzanatot említhetnék a történetben, ami teljesen irreálisnak hatott, bár efelett könnyen szemet tudtam hunyni, volt már ilyen a történelemben. Na bumm. Egyszóval sajnálom valahol a könyvet, mert volt benne fantázia, érdekes és meglepő fordulatok és szerintem egy kevéske ráfordítással még kiváló is lehetett volna, de ez most sajnos nem jött össze. Ez van.

A szereplőkről nincs túl sok mondanivalóm, hiszen nem tudom mi történt velük a végére, nem tudom mennyit változtak, ha változtak egyáltalán. Ami viszont biztos, hogy mindegyik valamilyen szinten lelki sérült, mindenki hátterében volt valami, ami miatt nem élt normális életet és ez kicsit valószerűtlennek hatott. Mivel velem hasonló dolgok közel sem történtek meg, ezért nem tudom megítélni, hogy mennyire hitelesen ábrázolta ezeket az író, mindenesetre egy kicsit irracionálisnak tűntek. Wayne karakterével nem tudtam megbirkózni, hiszen egyszerre akar sármosnak és erősnek mutatkozni, miközben émelyítőek a szövegei. Valahol nekem a kettő nem fért össze, igaz, ez a férfitípus nekem nem is a zsánerem. Lara személyisége sem tudott megnyerni magának, de nem mondhatom azt hogy kedveltem vagy utáltam, számomra egyszerűen csak semmitmondó. De ez már legyen az én bajom.

Értékelést számban kifejezve azért nem láthattok, mert számomra értékelhetetlen, nem lenne fair a részemről egy végig nem olvasott könyvet értékelni. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok akik imádni fogják, úgyhogy senkit ne tántorítson el az értékelésem.

Értékelés: Beletört a bicskám

Mások is olvasták: