"Olyan regény ez, mely örökre beégeti magát az ember szívébe. Történet egy olyan szerelemről, amely legyőzi az időt, a távolságot és a kételyt. Egy olyan szerelemről, melyet nem köt semmilyen feltétel, s melynek lényege a megrendíthetetlen hit és bizalom.
A sikeres New York-i ügyvéd rejtélyes körülmények között eltűnik. Négy év múlva lánya, Julia egy szerelmes levelet talál a padláson, melyet apja egy Mi Mi nevű burmai nőnek írt sok-sok évvel ezelőtt. Julia Burmába utazik, az isten háta mögötti kis faluba, hogy fényt derítsen apja múltjára. Bár az apját reméli megtalálni, egészen másra lel.
A regényt átszövi a miszticizmus és spiritualitás, a babonák és az asztrológia, melyek szervesen épülnek bele a délkelet-ázsiai emberek mindennapi életébe, akik szentül hiszik, hogy a lényeges dolgok láthatatlanok."
Jan-Philipp Sendker nevére teljesen véletlenül figyeltem fel és azóta is csak nézegettem, amíg egy napon úgy nem gondoltam hogy ideje lesz elolvasnom tőle valamit. Mikor kézhez kaptam mindkét regényét, fel se merült bennem, hogy ennyire szeretni fogom majd a történetet, de amint az első oldalt elolvastam teljesen bűvkörébe vont.
Jan-Philipp Sendker nevére teljesen véletlenül figyeltem fel és azóta is csak nézegettem, amíg egy napon úgy nem gondoltam hogy ideje lesz elolvasnom tőle valamit. Mikor kézhez kaptam mindkét regényét, fel se merült bennem, hogy ennyire szeretni fogom majd a történetet, de amint az első oldalt elolvastam teljesen bűvkörébe vont.
Julia négy év után elindul hogy megkeresse az édesapját, aki egy napon mindent hátrahagyva eltűnik úgy, hogy senki sem tud róla semmit. A lánya egy megtalált levél után érzi, hogy utána kell járnia az igazságnak, ezért indul el Burmába, hátha megtalálja a kérdéseire a választ. Ám az igazság mellett valami teljesen más nyomára bukkan, ami alapjaiban határozhatja meg az egész életét.
A történet elején még én magam sem tudtam, hogy mit fogok kapni ettől a regénytől, mivel a szerző úgy vezeti fel az eseményeket, mintha egy nyomozás venné kezdetét, ezért magamat is abba tévhitbe ringattam, hogy egész végig így is marad. De tévedtem. Nemcsak egy szerelem történetét ismerhettem meg, hanem bepillantást nyerhettem Burma életébe, megismerhettem az ottani lakosok gondolkodását, életvitelét és mindemellett két ember igaz szerelmét. A mai világban az emberek rohannak és rohannak, ahelyett hogy megállnának egy pillanatra és éreznének. Éreznék a szeretet, a szerelmet amit a másik ad. Néha elfelejtjük az élet értelmét. Elfelejtünk érezni. Pedig az élet annál sokkal többről szól, hogy csak teszünk-veszünk, mérgelődünk, de ezeket mindig elfelejtjük. A Hazatérés egy kicsit ráébreszt arra, hogy az életünk valójában miről is szól, mi az amiről megfeledkezünk és néha kell egy-egy ilyen olvasmány, hogy mi olvasók emlékezzünk erre.
A Hazatérés egy gyönyörű történet, amin el lehet merengeni, el lehet gondolkodni. Ne várjuk, hogy az események pörögjenek, bár én néhol úgy éreztem, hogy már több ezer lap is elfogyott a könyvből, mert néha olyannyira sikerült elmerülnöm benne. Ám ez egy lassabb folyású történet, ami a végére egy eszméletlen jó befejezéssel ér véget. Merthogy a szerző ennél tökéletesebb végkifejletet nem is rittyenthetett volna, így téve fel arra a bizonyos i-re a pontot. Olvasmányos, lendületes, fantasztikus történet. Bár vannak hibái, mert néhol bizonyos helyeken úgy éreztem, hogy túlzásba esett az író, de ezeken túl lehet lendülni, hiszen nem akasztja meg az olvasást. Mindezek mellett betekintést nyerhetünk a burmai életbe, az ott élő emberek élet szemléletébe. Nem ad teljes képet, de amit mutat az arra tökéletes, hogy észrevegyük mekkora különbség van közöttünk.
Ebben a regényben nem Julia a főszereplő, annak ellenére sem, hogy vele indul el a történet, hanem Mi-Miről és Tin-Vinről van szó. Mit is lehetne róluk mondani? Szerethetőek, kedvesek, de ezek így leírva csak szavak lennének. Ők egy teljesen más világban, más kultúrában nevelkedtek, ami számunkra furcsa, az számukra teljesen elfogadott. Meg kell őket ismerni, el kell olvasni a történetüket. Julia számomra csak egy közvetítő volt, aki elindította az eseményeket, ezért nem mondhatom azt hogy megismertem volna, mert egyáltalán nem.
Jan-Philipp Sendker Hazatérés című regénye meglepetés volt és nagyon érdekes történetet nyújtott számomra, amit bár megpróbáltam de szerintem nem lehet szavakkal leírni. Megindító, megható, elgondolkodtató, olyan amit minden nőnek ajánlok elolvasásra, mert biztos vagyok benne hogy szeretni fogjátok.
A történet elején még én magam sem tudtam, hogy mit fogok kapni ettől a regénytől, mivel a szerző úgy vezeti fel az eseményeket, mintha egy nyomozás venné kezdetét, ezért magamat is abba tévhitbe ringattam, hogy egész végig így is marad. De tévedtem. Nemcsak egy szerelem történetét ismerhettem meg, hanem bepillantást nyerhettem Burma életébe, megismerhettem az ottani lakosok gondolkodását, életvitelét és mindemellett két ember igaz szerelmét. A mai világban az emberek rohannak és rohannak, ahelyett hogy megállnának egy pillanatra és éreznének. Éreznék a szeretet, a szerelmet amit a másik ad. Néha elfelejtjük az élet értelmét. Elfelejtünk érezni. Pedig az élet annál sokkal többről szól, hogy csak teszünk-veszünk, mérgelődünk, de ezeket mindig elfelejtjük. A Hazatérés egy kicsit ráébreszt arra, hogy az életünk valójában miről is szól, mi az amiről megfeledkezünk és néha kell egy-egy ilyen olvasmány, hogy mi olvasók emlékezzünk erre.
A Hazatérés egy gyönyörű történet, amin el lehet merengeni, el lehet gondolkodni. Ne várjuk, hogy az események pörögjenek, bár én néhol úgy éreztem, hogy már több ezer lap is elfogyott a könyvből, mert néha olyannyira sikerült elmerülnöm benne. Ám ez egy lassabb folyású történet, ami a végére egy eszméletlen jó befejezéssel ér véget. Merthogy a szerző ennél tökéletesebb végkifejletet nem is rittyenthetett volna, így téve fel arra a bizonyos i-re a pontot. Olvasmányos, lendületes, fantasztikus történet. Bár vannak hibái, mert néhol bizonyos helyeken úgy éreztem, hogy túlzásba esett az író, de ezeken túl lehet lendülni, hiszen nem akasztja meg az olvasást. Mindezek mellett betekintést nyerhetünk a burmai életbe, az ott élő emberek élet szemléletébe. Nem ad teljes képet, de amit mutat az arra tökéletes, hogy észrevegyük mekkora különbség van közöttünk.
Ebben a regényben nem Julia a főszereplő, annak ellenére sem, hogy vele indul el a történet, hanem Mi-Miről és Tin-Vinről van szó. Mit is lehetne róluk mondani? Szerethetőek, kedvesek, de ezek így leírva csak szavak lennének. Ők egy teljesen más világban, más kultúrában nevelkedtek, ami számunkra furcsa, az számukra teljesen elfogadott. Meg kell őket ismerni, el kell olvasni a történetüket. Julia számomra csak egy közvetítő volt, aki elindította az eseményeket, ezért nem mondhatom azt hogy megismertem volna, mert egyáltalán nem.
Jan-Philipp Sendker Hazatérés című regénye meglepetés volt és nagyon érdekes történetet nyújtott számomra, amit bár megpróbáltam de szerintem nem lehet szavakkal leírni. Megindító, megható, elgondolkodtató, olyan amit minden nőnek ajánlok elolvasásra, mert biztos vagyok benne hogy szeretni fogjátok.
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése