"Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt."
Nem olyan régen még hemzsegett az internet a könyvről szóló bejegyzésektől, hiszen rengetegen előolvasták, ezért sokan felfigyelhettek erre a történetre, többek között én is. Azon olvasok közé tartozom akik előrendelték a regényt arra számítva, hogy az eddig olvasott regényekhez képest valami másban lesz részem, valami újat kapok. Nem állítom, hogy teljesen lenyűgözött az Árnyék és csont, de mindenképpen elszórakoztatott.
A történet roppant egyszerű: adva van egy lány, aki árva és szegény, ám egy nap kiderül hogy olyan képességekkel rendelkezik, amikre már évek óta várnak, ezért hirtelen a figyelem központjába kerül. Grisa lesz, ráadásul a legerősebbek közül való és innentől kezdve jelentősen megváltozik az élete. Namost ez így nagyon egyszerűsített kivonata az egész könyvnek, mivel azért ennél jóval többről szól, de miért is lőjem le a poént, nem igaz?
Sokakkal ellentétben engem nem varázsolt el elsőre Alina élete, bár azt nem tagadom, hogy nagyon is olvasmányos, hiszen a regény felét egy nap alatt faltam fel és azért ez már jelent valamit. Viszont. Ott az a fránya DE. Én arra számítottam, hogy kapok valami újat a megszokotthoz képest, amit végül meg is kaptam, de nem úgy ahogy én gondoltam. A háttér, a környezet valóban új, ám az alapszituáció az nekem sablonos volt. Mert ilyet olvastam már, nem is egyszer. De ezt leszámítva nagyon is szerettem a könyvet.
A háttérre visszatérve még egy kicsit. Sok helyen azt olvastam, hogy nagyon oroszos mind a háttér, mind a hangulat, amivel nem értek teljesen egyet. Valóban sok hasonlóság mutatkozik meg, de szerintem nem lehet megbélyegezni a könyvet ezzel és nem is ez az ami engem teljesen lenyűgözött, hanem a grisák, az Árnyzóna, az Éjúr, és ezenkívül sok minden mást megemlíthetnék, egyszóval a történet alapkövei. Az atmoszférája komor, sötét, és hideg, ami szintén elvarázsolt hiszen totál elkapta a jelenlegi hangulatomat. És hát a romantika. Na igen. Mostanában valahogy erre vagyok teljesen rákattanva és ezt meg is kaptam az Árnyék és csonttól, amit úgy helyezett el a történetben az írónő, hogy az ember ne akarjon szétfolyni a sok csöpögéstől. Mondhatni tökéletes. A befejezés természetesen függőben marad, hogy az ember egyből a következő kötetért nyúljon, ha lenne, de az sajnos még nincsen. Nehéz kilépni ebből a világból még ha számomra nem is volt tökéletes, de értem hogy a többiek miért rajonganak annyira.
És akkor beszéljünk egy kicsit a szereplőkről. Először is itt van Alina, aki a könyv elbeszélője és a hősnőnk is egyben. Ő tipikusan az a lány, aki utál a figyelem középpontjába lenni, néha túl őszinte és nyers, de ahogy az ilyen könyvektől elvárnánk, elkezd fejlődni és felnőni, megismeri önmagát és a saját korlátait. Mal, na igen. Ő az, akit azonnal meg lehet szeretni. Humoros, kedves, kemény, ugyanakkor hűséges és rendületlen, mind-mind olyan tulajdonságok ezek, ami miatt azonnal megkedveljük. És akkor ott van ő, az Éjúr, a kiismerhetetlen. Akiről nem tudtam eldönteni, hogy kedvelnem vagy éppen gyűlölnöm kéne, hiszen az elején szinte lekenyerezi az embert, ám a végére nem is lehet eldönteni hogy akkor éppen hányadán is állunk vele, de mindenesetre érdekes személyiség.
Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a könyv végül négy vagy négy és fél csillagot ért, mert azért voltak benne hibák és az elején még nem szippantott be, de mégis azt érzem elvarázsolt és megragadott olyannyira, hogy legszívesebben a folytatást olvasnám. Mindenesetre azért jó volt elmerülni a grisák világába és nagyon várom a következő részt, ami ki tudja mikor érkezik majd meg.
Értékelés: 5/4 -4,5
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése