"Egy Breq néven ismert katona egy távoli, havas bolygón egyre közelebb kerül küldetése teljesítéséhez.
Egykor Toren Igazsága volt: egy gigantikus űrhajó mesterséges intelligenciával, amely több ezer katonát kapcsolt össze, hogy közösen szolgálják a Radch-t, a hatalmas birodalmat, amely meghódította a galaxist.
Most azonban egy árulás miatt felborult a rend, és Breq magára maradt egy törékeny emberi testtel, megválaszolatlan kérdésekkel és csillapíthatatlan bosszúvágyával."
Be kell vallanom, hogy a Mellékes igazság azon regények közé tartozott, amit úgy kerülgettem mint macska a forró kását. Mint tudjátok a sci-fi nem igazán az én műfajom és bár az utóbbi időben sokkal több ilyen regény fordult meg a kezemben, mégis Csilla ajánlása kellett hozzá, hogy bele merjek kezdeni. Cseppet sem bántam meg, hogy halgattam rá, sőt, Ann Leckie regényét egy hatalmas sóhajjal tettem le azzal a gondolattal, hogy bár a kezemben lenne már a folytatása.
"A test meztelenül, arccal lefelé feküdt, halott szürkén, körülötte vér pettyezte a havat."
Breq egy férfi testére bukkan a hóban, akiről kiderül, hogy valójában nem is halott, főhősünk pedig ismeri őt, méghozzá közelről. Ezzel a lépéssel kezdődik el ez a különleges történet, ráadásul a szerző egyszer a jelenben másszor a múltba repít vissza minket. A jelenben azonban Breq már nem egy űrhajó mesterséges tudata, hanem egy hús-vér testben lévő ember akinek célja, hogy megtalálja a legveszedelmesebb fegyvert és felhasználja a saját céljaira. A múltban viszont ő Toren Igazsága, egy hajó akinek számos "mellékese" van, azaz tudatuk össze van kötve, ugyanakkor képesek egyénileg érzékelni és tapasztalni dolgokat. Toren Igazsága és még számos hozzá hasonló hajó egy birodalmat szolgálnak közösen: Radch Birodalmát. Radch jelenleg fénykorát éli, ám a háttérben már belviszályok zajlanak, amibe maga Toren Igazsága is belekeveredik.
A lassan kibontakozó cselekmény rengeteg kérdést vet fel az olvasóban és hazudnék ha azt mondanám, hogy számomra mindez könnyű volt. Be kell ismernem, hogy a regény világa újdonsággal hatott rám és többek között ezért is érzem úgy, hogy elsőre nekem ez nehéz volt. Nehezen szoktam meg azt, hogy nincs benne nemiség, azaz nem különböztetünk meg nőket és férfiakat. Mindemellett viszont teljesen lenyűgözött, hogy bár Toren Igazsága egy személynek mondható, mégis számos teste él és ezért képes egyszerre több helyen lenni, vagy akár több embert megvédeni. Csillogó szemekkel mélyedtem bele a történetbe és csak arra vártam, hogy még többet és többet tudjak meg Radch Birodalmáról és mindenki másról, ami nem csak a történetnek, hanem Breq személyének is köszönhető.
Először furcsálltam az időben való ide-oda ugrálást, de csak azért, mert narrátorunk két személyben jelenik meg, egyszer Breq-ként, másszor meg Toren Igazságaként. Ahhoz, hogy megértsük az egyiket mindenképpen ismernünk kell a másikat. A narrátor egy kedvelhető, szerethető figura, akinek a jelleme, gondolatai oldalról- oldalra bontakoznak ki előttünk. A Mellékes igazságról akkor áll össze a teljes kép, ha az első szótól az utolsóig mindent elolvastunk, mert addig az egészből mindig csak egy újabb és újabb szeletet kapunk meg, az író nem lövi le előre a poént. És miközben várjuk, hogy a kirakós darabkái összeálljanak, addig mi egy percig sem fogunk unatkozni, mert az utolsó oldalig számos olyan esemény történik, ami csak még inkább fokozza az izgalmakat.
A regény világa számomra zseniális volt, csupán csak egyetlen egy gondolat kattogott a fejemben, hogy eddig miért is nem mertem ehhez hasonló könyvet a kezembe venni. Mert ez jó. Rohadt jó. Van benne politika, hatalmi játszmák, űrhajók, de mindez olyan mennyiségben amit még az én ízlésemnek is befogadható volt, egyszóval ebben a műben minden összhangban van és megcáfolja mindazt, amiről én eddig a sci-firől, mint műfajról gondoltam. Olyan szinten a hatalmába kerített, hogy napokig képtelen voltam új regényt a kezembe venni. Mi ez, ha nem szerelem első olvasásra?
Ha nem lenne egyértelmű a soraimból, akkor most elmondanám, hogy imádtam a Mellékes Igazságot, a világért ami kibontakozott előttem és a szereplőkért akik mindezt benépesítették. A cselekmény elgondolkodtató, egy percre sem lankadhat a figyelmünk, úgyhogy összességében van benne minden, ami egy jó regény ismérve, én pedig csak ajánlani tudom mindenkinek.
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése