"Addy Hanlon mindig is Beth Cassidy legjobb barátnője és hűséges másodkapitánya volt. Utolsó előtti gimis tanévüket megkezdve ők uralják a suli rendkívül jelentős, rettegett és rajongott szurkolócsapatát – egészen az új, fiatal edzőnő érkezéséig.
Addy meg a többi pomponlány hamar a hidegvérű és tiszteletet parancsoló Colette French edző hatása alá kerül. Egyedül Beth nem hódol be a Mesternek, és titkos, ám elvetemült hadjáratot indít, hogy visszaszerezze megrendült elsőségét.
Amikor egy tragédiát követő rendőrségi nyomozás szálai az edzőnőhöz és csapatához vezetnek, Addy megpróbálja kideríteni a haláleset mögött rejtőző igazságot – s megtanulja, hogy a hűség és szeretet határmezsgyéje veszélyes terület.
Megan Abott ebben az érdekfeszítő lélektani thrillerben a tinédzserkor leghevesebb érzelmeit, a barátság, a becsvágy és a hatalomvágy természetét mutatja be, miközben kíméletlenül és érzékenyen tárja fel a kamaszlányok lelkének sötét zugait.
A Riválisokat a Krimiszerzők Társasága a legjobb thriller kategóriában Acéltőr Díjra jelölte, a 2013-as Anthony-díjon a legjobb regények listájára került, a Booklist az év egyik legjobb krimijének, az Amazon pedig az év egyik legjobb könyvének nevezte."
Borzasztóan el vagyok csúszva az általam olvasott regények értékelésével, hiszen a Riválisok című könyvet sem mostanában fejeztem be, de azért igyekszem behozni az elmaradásaimat. Egyelőre többet olvasok, mint írok, ami végül is nem baj, de jó lenne ha a kettő szinkronban lenne egymással.
A történetet végig az egyik pomponlány, Addy szemszögéből ismerjük meg. Addy és Beth már kiskoruk óta a legjobb barátnők, ám meglehetősen fura és ijesztő kapcsolatot ápolnak. Mind a ketten keményen helyt állnak a gimnáziumi szurkolócsapatban, amelynek a kapitánya maga Beth. Ám ez az elsőség azonnal megszűnik, amikor megérkezik az új Mester a csapathoz, és a lányok hamarosan az edző bűvkörébe esnek. Beth helyzetét nem könnyíti meg egy rejtélyes haláleset sem, amelynek minden szála érdekes módon az új edzőnél fut össze.
Az volt az első gondolatom amikor befejeztem a könyvet, hogy ez elég fura. Fura volt a történet, a hangulat az összes szereplővel együtt. Megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem a könyv iránt, pedig taszított, ellenszenvesek voltak a karakterek, ám én mégis olvastam és csak olvastam a könyvet. Az a sok beteg elme, ami megfordul a cselekményben igazán vonzóvá teszi a könyvet, azt gondolom, hogy mindegyikre ráférne egy kiadós pszichiátriai kezelés. Nem igazán tudom elhinni, hogy szinte mindegyik tizenhat éves lány súly-, vagy alkohol problémákkal küzdene, pedig a Riválisok pontosan ezt a képet mutatja felénk. A történet teljes mértékben arról próbálja meggyőzni az olvasót, hogy a mai fiatal lányok minden értelemben rosszak és többek között emiatt is lesz egyfajta negatív hangulata az egész regénynek.
Merthogy a hangulat az elejétől a végéig, sötét, depresszív és lehangoló, ami miatt totálisan be tud szippantani a könyv. Mondanám, hogy a cselekmény is egy meghatározó pontja a regénynek, de az nem lenne igaz. Mivel a mű első felében nem igazán történik semmi, ellenben a fennmaradó részben már valóban úgy érezhetjük hogy egy jól megírt thriller van a kezünkben. Nekem a befejezés nem okozott túl nagy meglepetést és a végére én egy kicsivel többet vártam volna, mert ha már egy sztori ennyire beteg, akkor legyen a vége is az. Nem igaz? Dehogynem.
A másik amit mindenképpen szeretnék kihangsúlyozni, hogy ez nem egy ifjúsági regény annak ellenére, hogy fiatal lányok a főszereplők. Sőt, én kifejezetten csak felnőtt olvasóknak ajánlanám.
És akkor nézzük a szereplőket. A könyv kulcsfigurái egyértelműen Addy, Beth és a Mester, a többiek csak egyszerű mellékszereplők, sok feladatuk nincsen. Addy közel került hozzám, bár megszeretni nem tudtam. Egyáltalán nem tudtam megérteni a cselekedetei mögött meghúzódó motivációt, sok esetben én biztosan másképpen döntöttem volna, de ennek ellenére azért szurkoltam, hogy rájöjjön az igazságra és megtalálja önmagát. Beth karaktere már nehezebb téma, őt egyszerűen rühelltem. Önző és elkényeztetett, tele rossz és helytelen döntéssel, viszont a szerző remekül kitalálta és megformálta az ő alakját, a legjobban sikerült karakter.
A Riválisok végül azért kapott egy erős négyest, mert a hangulat és az a néhány szereplő, akit kiemeltem nagyon jól meg vannak írva, miattuk érdemes volt végig olvasni a könyvet. A cselekmény a regény második felétől már izgalmasabb és szórakoztató és mivel a téma is igazán különleges ezért azt mondom, hogy érdemes egy próbát tenni vele. A furcsasága miatt pedig különösen lehet szeretni.
Borzasztóan el vagyok csúszva az általam olvasott regények értékelésével, hiszen a Riválisok című könyvet sem mostanában fejeztem be, de azért igyekszem behozni az elmaradásaimat. Egyelőre többet olvasok, mint írok, ami végül is nem baj, de jó lenne ha a kettő szinkronban lenne egymással.
Az volt az első gondolatom amikor befejeztem a könyvet, hogy ez elég fura. Fura volt a történet, a hangulat az összes szereplővel együtt. Megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem a könyv iránt, pedig taszított, ellenszenvesek voltak a karakterek, ám én mégis olvastam és csak olvastam a könyvet. Az a sok beteg elme, ami megfordul a cselekményben igazán vonzóvá teszi a könyvet, azt gondolom, hogy mindegyikre ráférne egy kiadós pszichiátriai kezelés. Nem igazán tudom elhinni, hogy szinte mindegyik tizenhat éves lány súly-, vagy alkohol problémákkal küzdene, pedig a Riválisok pontosan ezt a képet mutatja felénk. A történet teljes mértékben arról próbálja meggyőzni az olvasót, hogy a mai fiatal lányok minden értelemben rosszak és többek között emiatt is lesz egyfajta negatív hangulata az egész regénynek.
A másik amit mindenképpen szeretnék kihangsúlyozni, hogy ez nem egy ifjúsági regény annak ellenére, hogy fiatal lányok a főszereplők. Sőt, én kifejezetten csak felnőtt olvasóknak ajánlanám.
És akkor nézzük a szereplőket. A könyv kulcsfigurái egyértelműen Addy, Beth és a Mester, a többiek csak egyszerű mellékszereplők, sok feladatuk nincsen. Addy közel került hozzám, bár megszeretni nem tudtam. Egyáltalán nem tudtam megérteni a cselekedetei mögött meghúzódó motivációt, sok esetben én biztosan másképpen döntöttem volna, de ennek ellenére azért szurkoltam, hogy rájöjjön az igazságra és megtalálja önmagát. Beth karaktere már nehezebb téma, őt egyszerűen rühelltem. Önző és elkényeztetett, tele rossz és helytelen döntéssel, viszont a szerző remekül kitalálta és megformálta az ő alakját, a legjobban sikerült karakter.
A Riválisok végül azért kapott egy erős négyest, mert a hangulat és az a néhány szereplő, akit kiemeltem nagyon jól meg vannak írva, miattuk érdemes volt végig olvasni a könyvet. A cselekmény a regény második felétől már izgalmasabb és szórakoztató és mivel a téma is igazán különleges ezért azt mondom, hogy érdemes egy próbát tenni vele. A furcsasága miatt pedig különösen lehet szeretni.
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése