J. A. Redmerski: A soha határa

"Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?"

Mostanában szeretek csapongani a műfajok között, hiszen nemrég olvastam erotikus irodalmat, most meg az úgynevezett new adult (20-25 éves célkorosztály) műfajba sikerült belenyúlnom. Nem mondom, hogy azonnal rohanok megvenni az összes ehhez hasonló könyvet, de mindenképpen megjegyzem magamnak, mert A soha határa annyira azért nem is volt rossz.  

"Szeretném utánakiabálni, hogy szeretem, de nem teszem. Egész szívemből szeretem őt, de mélyen legbelül úgy érzem, hogy ha ezt hangosan is kimondom, akkor minden összedől. Talán ha megtartom magamnak a titkot, ha soha nem ejtem ki a számon ezt a szót, akkor soha nem ér véget a történetünk. Az a szó általában a kezdetet jelenti, de félek, hogy számunka ez lesz a vég."

Rengetegen kedvencelték ezt a könyvet, szinte úton-útfélen sikerült belebotlanom, ezért is döntöttem úgy, hogy megveszem. Szó szerint viszketett utána a tenyerem, ami mostanában igencsak ritkaságszámba ment nálam, mert azért igyekszem mindig átgondolni, hogy pontosan mely könyvekre van éppen szükségem, de ebben az esetben most a tömeg sodort magával. Előre leszögezem, hogy számomra egyáltalán nem lett tökéletes a könyv, de mégis van benne valami, talán a történet vagy a szereplők, ami miatt képtelen lennék tőle megválni. Mindenképpen egy üde színfoltot jelent nekem a mostanában megjelent könyvek között.

Kinek nem jutott eszébe, hogy csak úgy felszálljon a buszra és vigye ahova akarja? Szerintem mindenkinek, még nekem is. ;) Igaz, azért én annyira nem vagyok bátor, hogy ezt a tettet véghez is vigyem, de mindenképpen le a kalappal azok előtt, akik nem csak hogy gondolkodnak rajta, de meg is teszik ezt. Az alapötlet fantasztikus, Camryn merész, hogy egy szál magában csak felszállt egy buszra úgy, hogy igazából fogalma sem volt arról, mi is az úticélja. Mégis úgy érzem, hogy az írónőnek sajnos ezt nem sikerült úgy kibontania, hogy ne legyenek benne hullámvölgyek. Előfordult, hogy a figyelmem vagy a gondolataim valahol máshol járnak, nem mindig érdekelt hogy mi történik a fiatalokkal, habár mind a lány, mind a srác karaktere kiválóra sikeredett. Olvasmányos, ezt nem is tagadom, sőt kifejezett szórakoztató és humoros, de ez nem volt elég arra, hogy ne akarjam néha félretenni a könyvet.

A legnagyobb erőssége a könyvnek az Camryn és Andrew személyisége. Míg Camryn a jellemfejlődésével, addig Andrew a sármjával és férfiasságával fogja az olvasókat levenni a lábáról. Egyértelmű, hogy Andrew lett a kedvencem ebben a regényben, tipikusan olyan pasi akit magam mellé is eltudnék képzelni. Minden helyzetben könnyedén megtalálja a megoldást és egyáltalán nem fél a következményektől. Az írónő remekül adja át, ahogy ez a két ember egymásra talál, ahogy megváltoztatják egymást az utazás során, mind a ketten adnak egy kicsit a másiknak magukból, így alkotva majd később egy teljes egészet.

Mindentől függetlenül kellemes könyv A soha határa, olyan amiben számos értékes gondolat van és a legjobb, hogy nem a szex lesz a központi téma, hanem két ember egymáshoz való viszonyulása, átalakulása. A vége pedig egyenesen ütős lett, hogy lehet ilyet csinálni az emberrel, nem is értem. :)

"Két ember, aki képtelen volt sírni, most együtt zokog, és ha a világnak hirtelen vége lenne, elégedetten halnék meg."

Sajnálom, hogy nem kaptam meg azt az érzést, amit másoknak adott, de így sem panaszkodhatok, mert bizony azért néhol én is jól éreztem magam az olvasása közben. :) Kellemes, szórakoztató, néhol kifejezetten humoros és természetesen ajánlom minden női olvasónak, mert azért nem fognak csalódni. ;)

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták: