Victoria Schwab: Az Archívum

"Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat."

Mostanában valahogy mindig sikeresen választom ki azokat a könyveket, amik valamilyen formában elvarázsolnak. Remélem ez a jó szokásom most már meg is marad, mert nincs annál rosszabb, amikor egy rossz olvasmány kerül az ember kezébe. Az Archívum ugyan az ifjúsági irodalomba van besorolva, de szerintem az idősebb olvasókat is ugyanúgy képes elbűvölni, mint a fiatalokat.

"– Az Archívum azt jelenti, hogy a múlt sosem tűnik el teljesen. Sosem vész el. Felszabadító dolog ezt tudni. Engedély arra, hogy mindig előre nézzünk. Végül is a saját Történeteinket írjuk."

Amivel engem teljesen levett a lábamról az olvasmányossága mellett, az maga a történet. Manapság a sok egyforma témájú könyv mellett szükség van egy-egy ilyen kincsre, ami teljesen elüt a szokványostól, mert néha kell a változatosság az ember életében. Az Archívum elérte, hogy olvasás közben teljesen beszippantson és kizárjam magam körül a külvilágot. Ha sikerült egy kicsit is félrevonulnom a könyvvel, akkor azonnal el is merültem benne, ott voltam az események sodrásában és legszívesebben egy pillanatra sem eresztettem volna el a történet fonalát. Nagyon élveztem, ahogy titokzatos folyosókon, ajtókon keresztül barangolunk, amint egyik pillanatról a másikra felbukkant egy - egy Történet. Eszméletlen, ahogy megelevenedik előttünk egy új világ, az Archívum, a Történet, a Könyvtáros, az Odaki és a Sikátor, ahogy az írónő összekapcsolja ezeket egy teljes történetté.

Szerettem, hogy a komor hangulat mellett az írónő úgy volt képes belecsempészni úgy a humort, hogy az szépen belesimuljon a történetbe és ne zökkentsen ki az olvasásból. Habár engem egyik szereplő sem varázsolt el annyira, hogy kijelenthessem melyik az, amelyik legközelebb állt a szívemhez, mégis elmondhatom, hogy mindegyikük alaposan kidolgozott. Egyedül a szerelmi szállal nem tudtam mit kezdeni, hiszen minden előzmény nélkül került bele a történetbe, de ettől függetlenül ebben a regényben minden a helyén van.

Végre egy könyv, egy történet ami új és egyedi, olyan ami már régóta kellett. Még az is előfordulhat, hogy ez lesz az idei év legjobb olvasmánya, de ezt így előre nem szeretném kijelenteni, hiszen még rengeteg könyvet nem olvastam el. Mindettől függetlenül ez bizony csillagos ötös. Szuper a hangulat, a stílus, a helyszín és ahogy Victoria Schwab elénk tárta ezt a teljesen újszerű világot. Az Archívum tökéletesen megírt regény, melynek a végén mind a jó, mind a rossz elnyeri méltó jutalmát. ;)

"FÁJ.
Jobban, mint bármi más. Jobban, mint a zaj vagy az érintés vagy a kés. Nem tudom mit tehetnék ellene. Valamit tennem kell.
Nem bírok lélegezni. Nem bírok…"

Rettenetesen utálok olyan könyvről írni, amiben semmi hiba nincsen, mert néha bizony nagyon nehéz átadni mennyire élvezetes és olvasmányos, és ilyenkor csak keresem a szavakat, mint valami idióta. :) De azért bízom benne, hogy az olvasó kedvet kap és elrohan a legelső könyvesboltba, hogy ez legyen a következő olvasmánya. ;)

Értékelés: 5/5 (sok kis csillaggal)

Mások is olvasták:

Szilvamag: ITT

Heloise: ITT