Ali McNamara: Notting Hillből szeretettel

"Scarlett imádja a filmeket. Vajon jegyesét, az érzékeny Davidet is szereti ennyire? Ideje lenne eldöntenie, hiszen a nagyszabású esküvő már a küszöbön áll.

Amikor Scarlett lehetőséget kap, hogy egyik kedvenc filmje forgatásának a színhelyén, Notting Hillben vigyázzon egy házra, azonnal lecsap a felkínált ajánlatra. De az élet a filmvásznon kívül is elég meglepetést tartogat számára, főleg az új szomszéd beköltözésével. Sean szörnyen idegesítő és szörnyen jóképű…

Scarlett hamarosan saját külön bejáratú romantikus komédiájának női főszerepében találja magát…de melyik férfihős nyeri el végül a szívét?"

Először úgy terveztem hogy nem fogok erről a könyvről írni, mert nem láttam túl sok értelmét, ám a szavak egyszerűen kikívánkoztak belőlem. Ez a könyv ugyanis borzalmas, de mondhatnám azt is, hogy szar volt.

"Ez teljesen rendben lett volna, ha David barkácsolós típus. De az én Davidem nem annyira Bob mester, inkább SpongyaBob Kockanadrág, ami a lakásfelújítást illeti. Így már hat hónapja egy olyan házban élek, amelyet ha állat lenne, jobb lett volna elaltatni, hogy ne szenvedjen tovább."

Hatalmas lendülettel vetettem bele magam a könyvbe, mert arra gondoltam, hogy ideje lenne kikapcsolódni valami könnyed romantikus regénnyel, Ali McNamara regénye pedig úgy tűnt, hogy alkalmas lesz erre. De most hatalmasat koppantam. Kezdjük ott, hogy Scarlett a filmek szerelmese és úgy érzem az írónő is, amivel nem is lenne gond, ám gyakorlatilag az egész könyv erre épül, ez még nekem is sok volt. Az embernek olyan érzése van olvasás közben, mintha filmekből kiemelt jeleneteket és párbeszédeket olvasna, amitől úgy éreztem hogy nem kapok semmi újat. Főleg ha az ember már látta is az adott filmet. Emellett rengeteg logikai baki van benne, vagy legalábbis az írónő nincs tisztában a napokkal, a hetekkel és a hónapokkal. Ugyanis amit először heteknek ír, abból hirtelen napok lesznek vagy éppen fordítva és ezeket a hibákat egy szemfüles olvasó azonnal észreveszi.

Eleinte aranyos könyvnek indult, de a végére kicsit sok lett mind Scarlett mind az egész könyv, pedig igyekeztem megszeretni a történetet. Voltak benne szerethető részek, de ez oltári kevés volt ahhoz hogy az egész történetet megkedveljem. Olvasmányosnak olvasmányos, de amikor folyamatosan ismétli önmagát – és itt nem csak a rengeteg filmes jelenetre gondolok, hanem arra is hogy mit miért csinál a főszereplő – akkor azért még az én agyam is elborult. Nem tehetek róla. Mindezek mellett tele van hiteltelen részekkel, amit képtelen voltam befogadni. Tudom, hogy a legtöbb romantikus könyv csupán fikció, de azért legalább megpróbál a valóság talaján megállni. Ez a könyv baromira nem. A vége pedig egyenesen katasztrófa. 

"Sóhajtottam, és egy félmosolyt küldtem felé.
– Remélem, hacsak nem fogok úgy kinézni, mint Frankenstein menyasszonya, amikor majd az oltár elé vonulok, akkor már félig meg is van az esélye annak, hogy ez legyen az Igazából szerelem tökéletes napja."

Összeségében elmondhatom, hogy Ali McNamara regénye ötletes volt, de hihetetlenül vérszegény. Semmiféleképpen nem ajánlom a romantika szerelmeseinek, kivéve ha ízig-vérig nem imádod a filmeket, mert akkor kötelező, ellenben kerüljétek. 

Értékelés: 5/2

Mások is olvasták:

Lobo: ITT