Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól."
Előre szólok kedves olvasóim, hogy az elkövetkezendő hónapokban töménytelen mennyiségű fantasy könyvről olvashattok majd bejegyzést, ugyanis halomban állnak a polcokon az olvasatlan regények. Elsőként Kevin Hearne Vas-Druida sorozatának első részéről fogok írni, de lesz majd szó a Rovásember című regényről is, amit már szintén az idei olvasásaim között tudhatok.
"Számos előnye van annak, ha az ember huszonegy évszázadot eltölt a földön, de mind közül a legnagyobb, hogy a zsenik ritka születésének lehet szemtanúja."
Mióta Titti barátném mesélt erről a sorozatról, azóta vártam, hogy végre itthon is megjelenjen. Amennyire készültem rá, olyan nagy lendülettel vetettem bele magam az első részbe. Talán kicsit nagyobbal a kelleténél. Nagyon nehezen tudtam azonosulni a történettel, melynek legfőbb oka, hogy eszméletlen sebességgel haladunk előre, egy levegővételnyi szünet sincs benne az elején ami nekem viszont jól esett volna. Töménytelen mennyiségű információ zúdult a nyakamba, ami nem is lett volna probléma, de mivel a szerző elhatározta, hogy egészen a végéig meghagyja a pörgést, így sokszor vissza kellett lapoznom a könyv elejére. Szerencsére azért végül nekem is sikerült felvennem a ritmust és így a könyv közepétől már én is tudtam élvezni a történetet.
Sok helyen olvashattátok már, hogy a cselekmény bővelkedik a humorban, ami valóban igaz, bár én ezt helyenként erőltetettnek éreztem. Ez lehet a fordító, de lehet a szerző hibája is. Emiatt én annyit nem nevettem mint amire számítottam, de ennek hiányában is borzasztóan élveztem a könyvet. Mert bizony élvezetes, szórakoztató és izgalmas, úgyhogy végül szerelem lett a végére.
Atticus igazán megnyerő személyiség a maga 2100 életévével, bár csak 21 évesnek néz ki. Irigylésre méltó. A fiatalsága nem csak a külsőben, hanem a személyiségében is megmutatkozik, mindemellett lendületes, energikus, bölcs és még egy jó nagy adag öniróniával is rendelkezik. Ilyen ember mellé kiváló társ Oberon, az ír farkaskutya. Na ő az az eb, akit képtelenség nem szeretni, egyszerűen imádnivaló az egész megjelenése, a humora és a személyisége. Nagyon jó csapatot alkotnak ők ketten.
Kevin Hearne azt hiszem mindent megtett azért, hogy megnyerjen magának és ha nehezen is, de sikerült, úgyhogy nagy valószínűséggel előbb-utóbb minden könyve a polcomon fog landolni. Ha te is egy pörgős, szórakoztató, de értelmes fantasyre vágysz, akkor a Vas-Druida a te sorozatod lesz.
"– És ki az a Prérifarkas?
– A helyiek minden hájjal megkent istene. Több monda is kering róla a kontinensen. Különben rendes fickó, csak ne köss vele fogadást!"
Mindent egybevetve ez egy különleges sorozat lesz, ahol nem csak druida, vámpír és vérfarkas fordul meg, hanem változatosabbnál változatosabb teremtmények is, amik már önmagunkban is hívogatják az olvasót. Arról nem is beszélve, hogy Atticus és Oberon személyisége miatt pedig egyenesen szerelembe eshetünk a sorozattal. Úgyhogy én most megyek is és elolvasom a második kötetet, ami Hexed - Megátkozva címmel jelent meg.
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták:
Nima: ITT
Shanara: ITT
2 megjegyzés:
Örülök, hogy elolvastad:)
Én nem éreztem olyan eszeveszett pörgősnek, bár tény, hogy h Hearne szeret 6 könyvre való történést belepaszírozni 300 oldalba:)Várom h tetszik majd a Hexed és a boszik:)
Titti: szerintem a Rovásember miatt éreztem annyira pörgősnek, emrt a második kötet már közel sem olyan. És eddig nagyon tetszik a folytatás is. ;)
Megjegyzés küldése