Alma Katsu: Megtorlás

"A nagy sikerű Halhatatlan után megérkezett a folytatás, Alma Katsu lebilincselő trilógiájának második része.

Lanore McIlvrae az a fajta nő, aki bármit megtesz a szerelemért. Ha kell, téglából és kőből emelt fal mögé zárja a férfit, aki szereti.
Nincs más választása, mint eltemetni Adairt, bosszúálló végzetét azért, hogy megmentse Jonathant, akivel az 1800-as évek elején nőtt fel Maine állam egyik aprócska városában.
Azt hitte, Adair örök társa lesz majd, de a férfinak más terve volt Lanore-ral. Titkokzatos, túlvilági hatalmát felhasználva örök életet adott neki, a nő viszont túl későn tudta meg, hogy milyen árat kell fizetnie az ajándékért.
Kétszáz évvel azután, hogy Adairt bebörtönzik, Lanore vezekelni próbál a bűneiért. Megválik hosszú évek során összegyűjtött kincseitől, hogy megtisztítsa múltját, és boldog életet élhessen új kedvesével, Luke Findley-vel. Ám ahogy a londoni Viktória és Albert Múzeumban kiállított tárgyait szemléli, hirtelen rá kell eszmálnie, hogy bekövetkezett, amitől kétszáz évig rettegett: Adair megszökött a börtönéből. A férfi újra szabad, és el fog jönni érte. Lancore-nak pedig fogalma sincs arról, hogyan védje meg magát ellene."

Bár hónapokkal ezelőtt olvastam a Halhatatlan trilógia második részét, még mindig élénken él bennem a történet. Alma Katsu az előző kötetével nagyon magasra rakta a lécet, hiszen az egyik kedvenc könyvem lett és bíztam benne, hogy a folytatás is hasonló élményt fog biztosítani, ha csak nem jobbat. És az a legjobb a egészben, hogy valóban hozta az elvárt színvonalat, sőt szerintem magasan túl teljesítette az első részt is. 

"Ezt teszi a szerelem. Bizonyos módon erősít, más módon gyengít. Amit nyersz a réven, elveszted a vámon."

 

A Megtorlásban váltott nézőpont van, míg az egyikben nyomon követhetjük Adair ismerkedését az új technológiákkal, az új szabadabb világgal, addig a másikban Lanore menekülésében vehetünk részt. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy a második részben Luke Findley sokkal kevesebb szerepet kapott , ez igencsak meglepet.

Az írásmód ebben a részben teljesen más, mint amit a Halhatatlannál már megszoktam. A rengeteg leírás, a misztikum ebben a részben valahogy elveszett, sokkal nagyobb szerepet kapott a szereplők természete, egymáshoz és a külvilághoz való viszonyuk. A cselekmény is sokkal lassabb mederben folyik, és a hangulata is változott, már nem olyan ködös és sejtelmes mint ahogy azt az előző kötetben megszokhattuk, bár a szürkeség azért megmaradt.
   Ettől függetlenül én mégis azt mondom, hogy a második rész nekem ezerszer jobban tetszett. Hogy miért? Pontosan azért, mert a szereplők egyedibbek, színesebbek, mélyebbek lettek, ami miatt közelebb vagy éppen távolabb kerülnek az olvasótól. Az író a karaktereinek sokkal nagyobb teret adott, mint a Halhatatlanban, ami miatt jobban megismerhetjük őket. Bár az előző értékelésemben azt írtam, hogy én befejezettnek éreztem az első részt, most mégis azt mondom, hogy kellett a folytatás, mivel a történetet még jobban el tudta mélyíteni.

Adair, bár az első részben az erőszakos személyiségével nem keltett bennem szimpátiát, itt határozottan rokonszenveztem vele. Természetesen nem vetkőzte le az agresszivitását, viszont sokkal nyugodtabb, megfontoltabb lett, ami többek között a XXI. század ráhatása, illetve a szerelme keresésének eredménye. A cselekedeteit könnyebben megértettem és elfogadtam, sőt, szinte drukkoltam, hogy elnyerje a végső jutalmat amiért ennyit harcol. Lanore Adairrel ellentétben ő sokkal kevesebbet változott, majdhogynem ugyanaz maradt, akivel már az előző kötetben megismerkedhetünk. A menekülés meglepő és meggondolatlan cselekedetekre készteti, sőt, az idő előrehaladtával a figyelme és ébersége lankadni látszik, ami várhatóan veszélybe sodorja. A lényeg, hogy mind a kettőjüket megérinti a változás szele, de maradnak ugyanazok az erős karakterek, mint ahogy azt még megszokhattuk és még mindig remekül illeszkednek a történetbe.

Bár sok mindenben eltér egymástól a két kötet mégis úgy érzem, hogy a Megtorlás méltó folytatása a Halhatatlannak. Gyönyörűen van megírva, még mindig rengeteg meglepetést tartogat a számunkra és olyan nyitott vége van, ami követeli a folytatásokat.

"A vonzó külsejű emberről azt hiszik, nyilvános árucikk, mint valami műalkotás vagy szobor. Mindig is kiállítási tárgy voltam. Ha azt kérnéd egy pillanat alatt helyet cserélnék veled." 

Alma Katsu hozta az elvárt színvonalat és bízom benne, hogy a folytatás nem fog elmaradni az előző kötetekhez képest, remélem, hogy még ütősebb lesz a vége, mert az dukál neki. Aki szerette a Halhatatlant az valószínűleg szeretni fogja a Megtorlást is, de azért ajánlom azoknak is, akik különleges szerelmi történetre vágynak, mert ettől a trilógiától ezt megkapja.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Shanara: ITT
Nima: ITT
Ilweran: ITT