Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

"Az árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét. 

Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek óta kísérti."

Borzasztóan nehéz erről a könyvről írni, mert mélyen megérintett és ezt az érzést most nagyon nehéz szavakba önteni. Amikor az első oldalakat elolvastam eszembe se jutott, hogy ez a történet ennyire magával fog ragadni, sőt elárulhatom, hogy hosszú idő óta ez az első könyv amit egyáltalán nem is akartam befejezni. 

Vanessa Diffenbaugh olyan könnyedséggel szőtte bele a virágok nevét és jelentését a könyvébe, hogy magam is elhittem a növényeknek igenis van ráhatásuk az életünkre. Olyannyira, hogy most azon gondolkodom miképpen tudnám a saját kertembe beültetni, belevarázsolni azokat a virágokat amik valós jelentéssel bírnának az életünkben.

"Nyolc éven át tűzzel álmodtam. Fák gyulladtak ki, amikor elmentem mellettük; óceánok lángoltak. "

Ez a könyv Victoria életén keresztül mutatja be a magányt, a szerelmet, az anyaságot, milyen az amikor meg kell tanulni szeretni, elfogadni és megbocsájtani másoknak valamint önmagunknak. A fülszöveggel ellentétben - ami számomra azt sugallta hogy ez egy könnyed romantikus történet - igenis komoly, szomorú, nehéz könyv, ami súlyos témákat, feszeget. Az írónő Victoria életét olyan mély érzésekkel képes közvetíteni, hogy az olvasót automatikusan magával rántja az érzelmek örvényébe. A történet előrehaladtával hol a múltban, hol a jelenben találjuk magunkat, így Victoria egyes cselekedeteinek megérthetjük a mozgatórugóit. 

Vanessa Diffenbaugh olvasmányosan és könnyedén fogalmazza meg Victoria életét, szinte árad a regényből a melankólia és a magány érzése. Sőt, a könyv vége felé járva a mellkasom legszívesebben szétrobbant volna az érzelmektől és bíztam benne, hogy a befejezés arról fog szólni, hogy Victoria megtalálja a boldogságot. Ráadásképpen az utolsó oldalak olyan fájdalmasan vannak megírva, annyira magával rántottak az oldalak, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni. Eszméletlen volt.

Victoria alapvető természete, hogy csöndes és tüskés. Eleinte minden egyes megnyilvánulása arról szól, hogyan tudna másokat megbántani, esetleg keresztbe tenni nekik. A szerző tökéletesen ábrázolt egy olyan lányt, aki árvaházban nevelkedett fel, akit minden egyes befogadó szülő visszadobott újra és újra, kivéve egyetlen egy embert. Mikor még a szerelem is megtalálja, akkor sem tudja hogyan kell helyesen, megfelelően cselekedni, folyamatosan hibát hibára halmoz, addig míg be nem látja hogy élete rossz útra fordult. Victoria maga is egy virág, egy bimbó, akit megfelelő gondoskodással és szeretettel egy gyönyörű virággá lehet növeszteni, csupán csak folyamatos törődést igényel és akkor ő maga is megmutatja a szirmait. 

Nem emlékszem mikor ragadt el ennyire egy könyv, mindenestre A virágok nyelve szédülétese élmény volt, amit még biztos hogy többször is el fogok olvasni. Egyértelműen csillagos ötöst érdemel, de hiszen nem is lehet neki mást adni, mert  ez a regény tökéletes. Kedvenc lett!

"Idővel megismerjük egymást. és megtanulom úgy szeretni, ahogy egy anya a lányát, ha tökéletlenül és gyökértelenül is."

Vanessa Diffenbaugh csodálatos, szívbemarkoló története egy lányról, a túlélésről, a virágokról és egy csöppnyi varázslatról, ami gyönyörűen van megírva. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek. 

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták: