Richard Godwin: A romlás labirintusa

"Frank Castle főfelügyelőt még mindig kísérti egy huszonnyolc évvel korábban elkövetett brutális sorozatgyilkosság emléke. Akkor a nyomozás kudarcba fulladt, ami romboló hatással volt a karrierjére és magánéletére egyaránt. Újabb sorozatgyilkos kezdi el szedni áldozatait a régi esetekkel azonos módon, és Castle partnerével, Jacki Stone felügyelőnővel beleveti magát az ügy felgöngyölítésébe. 

Együtt lépnek be abba a halálos labirintusba, amelynek középpontjában egy vészjósló ember áll – Castle szerint ő az eredeti gyilkosságok elkövetője. A férfi egy vallási szekta vezetője, és sötét játékot űz a rendőrséggel. A gyilkos közben politikusokat feszít keresztre, tökéletes precizitással darabolja fel áldozatait, és rejtett üzeneteket hagy a helyszíneken. 

Vajon létezik-e kiút az újabb gyilkosságok és gyilkosok uralta világ, a bizonyosságok és mellékvágányok, múlt és jelen összefüggéseinek útvesztőjéből?"

Újabb krimi vagy inkább thriller, ami bődületesen jó volt. A fene se gondolta volna, hogy A romlás labirintusa ennyire szövevényes, és ennyire izgalmas lesz, bár azért a fülszöveg egy-két morzsát elhint.

"Ösvény kanyarog az erdő felé, és belevész a sötét árnyakba.
 Szakadás hallatszik.
 Acél villan. Egy alak zuhan a sűrű levélszőnyegre - az avar felkavarodik, mint holmi levegőben szálló értéktelen papírpénzek, majd újra elrendeződik, miközben apró éjszakai állatok iszkolnak tova riadtan. Az alak fölé árny hajol, pengét emelve magasba."

Az elején egy pillanatra megijedtem, mert eszméletlen mennyiségű hulla lepi el a történetet, és félő volt, hogy csak erről fog szólni az egész könyv. De nem így történt. Richard Godwin irigylésre méltóan logikus módon és lépcsőzetesen építette fel a cselekményt. Egyedül az a függő vég zavar, amit a végére hagyott és ami nem is igazán illik bele az egész sztoriba, de ez a legkevesebb amit felróhatok az írónak. A másik ami szembeötlő és szokatlan ebben a műfajban, hogy a szereplők maguk is változnak a bűntények megoldása közben, szó szerint behálózza őket a gyilkosságok sora. Habár a cselekmény nem bővelkedik fordulatokban, az olvasó mégis úgy érezheti, mintha megállíthatatlanul robognánk a cél felé és olvasás közben azt vesszük észre, hogy folyamatosan gyorsul a szívverésünk. Végig tudjuk, hogy valami váratlan és meglepő felé haladunk, majd amikor ott vagyunk, akkor csak döbbenten nézünk magunk elé. Zseniális.

Richard Godwin

A hangulat szürke, esős és borongós, és annak ellenére, hogy több hónap  is eltelik, évszakok váltakoznak a bűntény megoldásáig, ez mégsem érzékelhető annyira. Ami a történet szempontjából ugyan irreleváns, de abból a szempontból zavaró, hogy az olvasó csak a könyv közepénél veszi észre, hogy az egyes bűncselekmények között nem napok, hanem hónapok telnek el. De ez szerintem nem az író hibája, hanem a tördelés rossz néhol, logikailag különálló bekezdések vannak összemosva néhol. Mikor ez feltűnt nekem, akkor egy pillanatra kizökkentett, de valójában a rejtély megoldását ez nem befolyásolja.

A könyv erőssége maga a történet és annak felépítése, illetve a szereplők, Jacki és Frank. Frank Castle karizmatikus, szerethető karakter, de lelkileg sérült, hiszen a huszonnyolc évvel ezelőtti gyilkosságot nem sikerült megoldania, ez pedig a mai napig nyomasztja. Most, hogy folytatódnak vagy legalábbis hasonlóak a gyilkosságok, felszakadnak a régi sebek, ami Franket a mélybe taszítja, olyannyira hogy az alkoholhoz menekül mentsvárként. Jacki kemény csaj, aki felnéz Frankre és aki eleinte optimistán áll az eset megoldásához, de egy idő után már ő sem tud elszakadni az ügytől, ami a magánéletére is hatással lesz. Mindkét szereplőt, ahogy haladunk oldalra-oldalra egyre jobban beszívja a gyilkosságok sorozata, szinte már a megszállottság határán mozognak. És ami miatt az olvasó csak egy kérdést lát maga előtt: ki lehet-e jutni ebből? Hol van a labirintus vége?

Mondhatom, hogy a könyv megfelel mindenfajta követelménynek, amit ebben a műfajban elvárhatunk. Lendületes, olvasmányos és izgalmas. Egyedül a fordítás az, ami az első pár oldalon nem lett túl tökéletes, de ez is javul a végére.

"A szennyezett szürke égből ömlött az eső, és valami különös szagot érzett az aláhulló csapadékban. Ujjai kifehéredtek, ahogy szorította a kormányt, lelke tompa bénultságban volt, mintha valami halász épp most vonszolná ki a partra, ő meg elfelejtett volna vérezni. Megnézte az arcát a visszapillantó tükörben. Hamuszürke volt."

A romlás labirintusa egy brutálisan jó krimi, amiben nem csak egy rejtély, de rengeteg vér és megcsonkított test található. A szétvágott testek, a gyilkosságok eszméletlen hitelesen vannak ábrázolva, talán túlságosan is, emiatt gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. De aki bírja és imádja a jól felépített krimit az vésse jól az eszébe a címet és ez legyen az első, amit megvesz a könyvesboltban. Mivel ez a könyv öt pontos.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták: