2011. december 17., szombat

Eredményhirdetés!!!

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett a játékban. Nagyon boldog vagyok, mert rengetegen játszottatok a könyvjelzőért. :)

A játék nyertese nem más, mint: Gretty Gratulálok! :D

A nyertes kiválasztásához a random.org oldalt használtam.


Katt a nagyobb képért!

2011. december 16., péntek

2011. december 14., szerda

Georgette Heyer: Különös özvegység

"Elinor Rochdale nem abba a hintóba száll, amelyet érte küldtek, így nem reménybeli munkaadójánál, hanem a rossz hírű és romlott, ám éppen halálán lévő fiatal Eustace Cheviot birtokán találja magát. Eustace Cheviot unokabátyja, Lord Carlyon meggyőzi Elinort, hogy pusztán anyagi megfontolásból menjen feleségül unokaöccséhez. Reggelre Elinor gazdag özvegy, de egy nemzetközi kémjátszma kellős közepén találja magát: betörők, hívatlan vendégek és gyilkosság zavarja lelki nyugalmát. És Mr. Carlyon nem hagyja békén."

Amióta olvastam a Francia négyest, azóta szeretném begyűjteni az összes Georgette Heyer könyvet. A kérdés csak az, hogy miért? Hát azért, mert az írónő regényei egyszerre bájosak, szórakoztatóak és humorosak. A Különös özvegységben szintén nem csalódtam, Georgette Heyer ebben a kötetben is hozta a megszokott formáját.

A történet az eddig megszokott regényeihez képest nem csak romantikus, hanem titokzatos is. Nem csak arról szól, hogyan keres magának egy fiatal nő férjet, hanem a főszereplő egy különös rejtélybe is belecsöppen, amire fényt kell derítenie. Igaz, nem sok Heyer regényt olvastam eddig, de azt elmondhatom , hogy számomra eddig ez a legjobb. A karakterek kellően érdekesek, a párbeszédek pörgősek és humorosak, a történet izgalmas és ettől lesz még letehetetlenebb.

Egy valamin viszont nem igazán tudom túltenni magam. Nem értettem meg Elinort. Nem értem, hogy mászhatott bele ekkora kalamajkába. Tudom, hogy ez csak egy történet, de ha beleképzelitek magatokat a hősnő helyébe, akkor ti is ugyanezt tennétek? Mert szerintem nem. Elinor meglepően magabiztos bizonyos helyzetekben, de amikor az elején dönteni kellett volna, hogy mit tegyen, mégis azt az utat választotta, ami a legtávolabb állt tőle. Engem érdekelt volna a miért? Miért döntött végül így? Mert akkor éppen gyenge volt és hirtelen kellett választania? Ebben sosem leszek száz százalékosan biztos, hiszen erre nem kaptam egyértelmű választ.

Ennek ellenére mégis maximális pontszámot kap tőlem, mert Georgette Heyer regényeit még mindig jó olvasni. Olyan régi, olyan XIX. századi, amibe mindig jó egy kicsit elmerülni.

Értékelések: 5/5

Mások is olvasták:
Könyvesem: ITT

2011. december 9., péntek

Lezsák Levente: Emerson & társa

"Van egy ország, Mordia, ahol sohasem süt ki a nap, ahol mindig borongós az idő, és ahol az embereknek soha sincsen jókedk. De még egy árva huncut pillanatra sem. És így megy ez már emberemlékezet óra. Egészen addig, amíg valami szörnyű dolog nem történik: IV. Burgum, Mordia királya egy reggel JOBB LÁBBAL kel fel!"

Ha Szilvamag nem
olvasta volna Lezsák Levente könyvét, akkor biztos vagyok benne, hogy jó messzire elkerültem volna. Annyira kedvcsináló, hangulatos bejegyzést írt róla, hogy muszáj volt beszerezni.

Amikor megérkezett és kinyitottam a hatalmas borítékot, meglepődtem. Meglepődtem, mert olyan vékonyka a könyv, hogy azt hittem kifújja a szél a kezemből. Az Emerson & társa röpke száznegyven oldal
, amely csodás fényes papírra van nyomtatva és gyönyörű rajzokkal van illusztrálva. A rajzokat Cserkuti Dávid készítette (Unicum reklámok, valaki?), ami tökéletesen illik a meseregényhez.


Ahhoz képest, hogy ifjúsági regény, én az első szótól az utolsóig minden sorát élveztem. Rengeteget mosolyogtam, néhol hangosan fel is nevettem a történeten. De hát ezen nem is kell meglepődni, hiszen szerethetőek a karakterek, izgalmas és humoros a történet. Na meg persze van benne minden, ami szem szájnak ingere: gonosz cselszövő, tündér, varázsló, királyok, királyfik és királylányok. Igazándiból nem tudok belekötni, de nem is akarok, ez a regény így jó ahogy van és most reménykedek, hogy nem ez az utolsó történet, ami Lezsák Levente tollából íródott.

"..Mert az tudvalévő, hogy a királyok megküzdenek a sárkányokkal, gonosz varázslókkal, elbánnak az országot fenyegető ellenséggel, de a feleségétől még a legvitézebb is úgy fél, mint a tűztől."


Olyan régen került már a kezembe élvezhető meseregény, ezért Lezsák Levente könyve igazi felüdülés volt számomra. Egy kicsit visszarepített a gyerekkoromba mikor még hittem a tündérekben, a királyokban és a fehér lovon érkező királyfiban.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT

2011. december 7., szerda

Karácsonyra könyvjelző?

Mióta elindítottam az Olvasószobát még egyszer sem fordult elő játék a blogon, ezért gondoltam ideje lenne elkezdeni. Jobb később, mint soha. :)

Nincs más dolgotok, mint két kérdésre válaszolni és elküldeni nekem az alábbi email címre: csanadik kukac gmail pont com.


1. Hol játszódik A szél árnyéka?

2. Hogy hívják Karen Marie Moning hősnőjét?

A szerencsések között az alábbi könyvjelzőt fogom majd kisorsolni:



A megfejtések beküldési határideje: december 16.

2011. december 6., kedd

Karin Alvtegen: Árnyak

"Gerda Persson egyedül él, így a hiánya napokig nem tűnik fel senkinek. Amikor végül rátörik stockholmi otthonának ajtaját, ő már halott. A lakásban tökéletes rend és tisztaság uralkodik, s minden jel arra mutat, hogy az elhunyt után nem maradt rendezetlen ügy. Ám amikor a szociális munkás kinyitja a hűtőszekrényt, hihetetlen látvány tárul a szeme elé: a gép dugig van egy rendkívül népszerű Nobel-díjas író gondosan befóliázott, névre dedikált könyveivel. Vajon milyen titkokat rejt e különös, zúzmara lepte gyűjtemény? Mit mond el Gerdáról és Axel Ragnerfeldtről, a magának való íróról, akit egy egész nemzet istenít?"

Ha meglátom Karin Alvtegen nevét az új megjelenések között, akkor tudom, hogy hamarosan én is el fogom majd olvasni a legújabb könyvét. Az írónő regényei egyszerre letehetetlenek és különlegesek, ezért lett az egyik nagy kedvencem.

Most is nehezen találom meg a szavakat, mert lehetetlen leírni azt az élményt, amit nyújtott nekem. Olyan hétköznapian indult az egész. Van egy nő, aki megpróbálja felfedezni és megérteni egy halott ember életét. A kutatása olyan titkokat fed fel amire az ember nem is gondolna. Ezek a titkok azok, amikre az olvasó nem is számít, még csak nem is sejti őket. Legalábbis bennem fel sem merült, hogy ilyen csavarokra lehet majd számítani. Sokáig nem is értettem, hova fogunk majd kilyukadni, hiszen egyre több és több ember bukkant fel a történetben, akiknek köszönhetően újabb szálak bonyolították az egyébként is szövevényes cselekményt.

Ne tévesszen meg senkit sem a borító, mert ez sem igazi klasszikus krimi, hanem inkább lélektani. Persze vannak hullák benne, némi vér, meg csupa olyan dolog, ami egy krimit nagyszerűvé tesz. Az első oldalaktól kezdve a feszültség áthatja a történetet, amitől az olvasónak tutira feláll a hátán a szőr. Hiába nem történt még semmi különös, mégis érezzük, hogy rengeteg minden fog még következni a történet hátralévő részében. Ennek oka a feszültség folyamatos fenntartása egy-egy mozzanattal vagy elejtett megjegyzéssel, amelyektől ugyan még mindig nem fog összeállni a történet, viszont a hatás garantált.


Most így a végére azt is megsúghatom, hogy Karin Alvtegen magyarul megjelent könyvei közül eddig ez vezet magasan a toplistán. Így aki most ismerkedik az írónő könyveivel az elsőként ezzel kezdje.

Az Árnyék igazi hajtépős könyv, ezért gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. Aki viszont nem fél egy kis izgalomtól, annak viszont kötelező. :)

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Miestas: ITT