2008. december 22., hétfő

2008. december 9., kedd

Bookline akciók

Sziasztok!

Nahát, nahát. A mai nap folyamán a bookline oldalán jártam és nem hiába, mert tele van akciókkal. Hát íme:

A Kelly, Egmont, Akadémia könyveit most kedvezménnyel vásárolhatjátok meg december 31-ig.

Kelly
Egmont
Akadémia

És ami a legfantasztikusabb, de csak ma déltől csütörtök délig él az pedig a következő akció, melyben 8 kiadó vesz részt:

Arany könyvszerda


Jó vásárlást, jók legyetek!

2008. december 2., kedd

Lawrence Block: A betörő akit a szekrénybe zártak

Nahát Bernie újra itt van és azt hiszem megint valami olyasmibe dugta az orrát, amibe nem kellett volna. :) De hát nem is várunk tőle mást, pont ezért szeretjük.

A betörő, akit a szekrénybe zártak az a Bernie Rhodenbarr sorozat második kötete, mely ugyanolyan izgalmas, mint az első.

A kedvenc betörőm most a szekrénybe zárta magát, de nem is akárhogy. Szegény épp egy komoly betörést végzett volna el a fogorvosa volt felesége lakásán, amikor megjelentek. Nem kellett volna, mármint megjelenniük, mert így megzavarták a kedvenc munkálatát Bernie-nek, mégpedig a betőrést. És hogy hogyan került a szekrénybe? Hát ("hát"-tal nem kezdünk mondtatot) szegény elakart bújni valami védett helyre és csak a ruhásszekrényt találta szabadnak, ahova egyből besurrant, amikor nyílt a bejárati ajtó. De nem kellett volna, vagyis inkább meg se kellett volna jelennie abban a lakásban, mivel egyből egy gyilkosság szemtanúja lett, ráadásul még az ellopott zsákmányát is valaki elvitte. De persze ezt nem hagyja annyiban és egyből a gyilkos, illetve a rabló után nyomoz. Hogy sikerel jár-e? Azt megtudhatjuk a könyv végén. :)

Nagyon szuper kis könyv, ahogy a többi Lawrence mű is. Rövid, hisz ezek a könyvek max 180 oldalasak, de annál tartalmassabbak.

Kellemes olvasmány mondjuk egy hosszú útra, amikor vidékre utazunk. :) Onnan tudom, hogy most épp úton voltam, amikor ezt a könyvet olvastam. De a Lawrence könyvek egyébként is letehetlenek, szuper kis olvasmányok, bármikor és bárhol. Ajánlom mindenkinek, ráadásul az ára is türhető. (Ami mostanában egyáltalán nem hátrány)

Értékelés:10/10

2008. november 23., vasárnap

Susan Elizabeth Phillips: Várom a párom

Már vagy két napja sikeresen kiolvastam ezt a könyvet, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy megírjam ezt a bejegyezést, úgyhogy most gyorsan meg is teszem. Susan Elizabeth Phillips -től most először olvastam könyvet és úgy vélem, hogy nagyon jó választás volt először ezt a művét a kezembe venni.

Történet:

Annabelle harmincas évei elején jár, egyetlen pénzkereseti lehetősége az a nagymamája által örökölt házasságközvetítői vállalkozás. Ezt az üzletet próbálja meg fellendíteni azzal, hogy megszerzi magának a gazdag és sikeres sportmenedzsert Heath Championt. Champion vagyonos, jóképű és munkamániás, de akkor minek neki egy házasságközvetítő? Főleg Annebelle Granger, aki igazán kétbalkezes tud lenni néha, amitől viszont még jobban szerethető.

Természetesen képbe jön egy másik házasságközvetítő is mégpedig a a nádszálvékony Portia Powers, aki arra tette fel az életét, hogy megtalálja mindenki számára a megfelelő partnert. Ő mindig tudja mit akar, mindig meg vannak a céljai és ebben még
egy olyan feltörekvő amatőr, mint Annabelle Granger, sem Bodie, Heath Champion ijesztő külsejű testőre nem akadályozhatja meg abban, hogy megszerezze, amit akar...

Amikor Annabelle megígérte a sikeres Heathnek, hogy mindent megtesz az ő boldogságáért, akkor azt tényleg úgy is gondolta? Ha nem vigyázz, akár még ő is áldozata lehet ennek a két gyönyörű zöld szempárnak, amit Heath birtokol.

Igazán kellemes kis olvasmány, mindenegyes oldalát nagyon élveztem annak ellenére, hogy a kiadóhoz lenne egy-két keresetlen szavam. Először is tele van helyesírási hibával, ami hagy némi kivánni valót maga után. Nem értem, hogy lehet így kiadni egy könyvet, az még oké hogy előfordul néhányszor benne, hogy egy-egy szóból kihagynak egy-két betűt, de az már nem oké, hogy egy egész mondatot elrontanak azzal, hogy nem ismerik a magyar nyelvtani mondatszerkezeteket. Ez felháborító. Igazán jobban odafigyelhetnének ezekre, mert ez kicsit csökkenti a könyv színvonalát. Szomorú.

Ettől függetlenül letehetetlen a könyv, olvastam buszon, fürdés közben, alvás előtt, evés közben, szóval mindenféle szituációban és helyzetben. :) Amikor végeztem a könyv olvasással még el is szomorodtam és szívesen olvastam volna még a történetüket egy-két oldalon keresztül. Számomra kicsit meseszerű volt az egész nem nagyon tudtam elhinni, hogy akár a való életben előfordulhat ilyen, de hát kitudja. :) Ha valakinek van hasonló története az nyugodtan írja meg nekem.

Ezután a könyv után, azt hiszem meg fogom venni az írónőnek a többi könyvét is, mert érdemes.

Értékelés: 10/10

2008. november 17., hétfő

Erich Kastner: Három ember a hóban

Ifjúságom egyik nagy kedvence volt Erich Kastner. Akkoriban az összes könyvét ki is olvastam, és most megint kedvet kaptam hozzá, ezért szépen megvettem ezt a művét a Bookline antikvár könyvesboltjában potom pénzért. Nagyszerű! :)

Történet:

Tobler tanácsos, aki alapvetően gazdag úriember, úgy dönt hogy elindul a saját pályázatán álnéven. Természetesen mindjárt el is nyeri a második díjat, mellyel egy ingyenes utazást nyer az Alpokba. Ahhoz, hogy megtartsa inkognitóját felvásárol mindenféle szegény ruhát, ezzel is álcázva gazdagságát. Azon a napon amikor a tanácsos úr megérkezik, még további két ember jelentkezik be a híres szállodába. Az egyik közülük az úr hűséges inasa, aki mint gazdag vállalkozóként jelenik meg. A második vendég viszont az első díj nyertese, Hagendorf doktor, egy tehetséges, de az érvényesülés területén reménytelenül járatlan reklámszakember. Nah már most ahogy az lenni szokott, eme három fiatalembernek igencsak összefonódik a sorsa, különböző mókás dolgokon keresztül. :)

Annak ellenére, hogy szinte az összes online könyvesboltban az ifjúsági irodalom közé van besorolva, én úgy gondolom, hogy nyugodtan olvashatják felnőttek is.

Nagyon kellemes szórakoztató olvasmány, szellemes dialógusokkal, pergő, csöppnyi öniróniát sem nélkülöző regény, melyet ajánlok figyelmébe mindenkinek. A könyvet igazándiból akkor érdemes elővenni, amikor épp nem a Háború és Békére vágysz, hanem
csak egy könnyed mulatságos történetre.

Na, jó éjszakát mindenkinek. Pákkk. :)

Értékelés: 10/10

2008. november 15., szombat

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Mivel valaki valamikor egyszer már lenyúlta ezt a könyvemet (balga módon kölcsönadtam) ezért, kénytelen voltam egy másik példányt beszerezni, amiben nagy segítségemre volt Nima. (De most már nem eresztem, úgyhogy ne is próbálkozzatok.) A mű, amit sikerült felvásárolnom az Antikváriumban az 1957-es kiadás, így nem csak a tartalma nagy kincs számomra hanem a külcsín is, hiszen ez egy igazi sárga lapos könyv, aminek még a szaga is a régi időket idézi. :D

Egyébként
ezt a könyvet valamikor 13 éves koromban olvastam először, akkor is alig bírtam letenni és most is.

Nem tudom egyébként, hogy csinálja az író, de az összes műve letehetetlen. Imádom mindegyiket egytől egyig, de valahogy ez kiemelkedően sikerült.

A történet:

"Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses, zöld selyem lámpaernyővel és barátságosan mosolygott.
-Bocsánat-mondta és udvariasan megemelte a lámpaernyőt-, nevem Van der Gullen Félix."

A szigetvilág egyik kis csendes Hoteljében, igencsak megzavarják a vendégek nyugalmát egy elképesztő hírrel: az egyik lakó pestisben való megbetegedése miatt vesztegzár alá kerültek. Nem elég, hogy nem mozdulhatnak ki a szállodából, de még egy gyilkosság is tovább rontja az amúgy is "jókedvben" lévő vendégek hangulatát. A hotel e perctől kezdve igencsak elképesztő fordulatok helyszínévé válik, rémületbe kergetve ezzel a gyenge idegzetű milliomosokat. Az olvasó pedig megismerkedhet egy igencsak gáláns lovaggal, aki hol pizsamában, hol egy szál lepedőben, hol pedig épp tengerész gyalogosok ruhájában mászkál. Ez a kedves fiatalember mindeközben nem csak, hogy szerelembe esik, még meg is ismerkedik egy ékszereket hajszoló házasságszédelgővel, egy bőröndbe zárt hullával és egy talpraesett nyomozóval.

Erről a könyvről nem tudok és nem is akarok negatívat mondani. Egyszerre izgalmas, szórakoztató, kacagtató, amit érdemes legalább egyszer a kezetkbe venni.

A XX. század remekműve a szórakoztató irodalom műfajában.

Kész, ennyi. No comment.

Értékelés: 10/10****

2008. november 11., kedd

Jane Austen: A Watson család története

Elolvastam életem első Jane Austen könyvét. Kérnék szépen most egy nagy tapsvihart meg mi egymást. :)

Történet:

Mr. Watsont - aki már megözvegyült lelkész - igencsak megáldotta az élet, hiszen egyszerre két fiút és négy leánygyermeket kell eltartania. A legkisebb leányzót nagynénje veszi gondozásba, akiből így egy kifinomult művelt kisasszony lesz. Nagynénje férje elvesztése után, igencsak nagy meggondolatlanságot követ el, hozzámegy egy olyan férfihoz akit csak néhány hete ismer. Ennek következtében Emmának haza kell utaznia a szülői házba, ahol szembe találja magát két féltékeny, férjvadász nővérével és csak legidősebb lány testvérével és öccsével találja meg az összhangot. Későbbiekben találkozik egy fiatal lelkésszel, aki iránt az első pillanatól kezdve gyengéd vonzalmat érez.

A könyv terjedelme egyébként meglepően kevés, hisz összesen 180 oldalon keresztül élvezhetjük Watson család életét, ami számomra igencsak elkeserítő, mivel még néhány oldalon keresztül tudtam volna élvezni a történetet. Nagyon kellemes volt olvasni egy 19. században íródott és játszódott történetet, mert teljesen más hangvételben közli velünk a szerző a mondandóját.

A könyv problémája, hogy rövid terjedelme miatt nem tudtam úgy élvezni a könyvet, ahogy elvártam volna. Túlságosan hamar a lényegre tértünk, ami abban az egy momentumban zavart, hogy nem tudtam beleélni magam a könyvbe. Véleményem szerintem az oldalszám ellenére is lehetett volna hatásos könyvet írni, de kicsit olyan érzésem van mintha hamar túl akart volna szaladni rajta a szerző. Szomorú. Ettől függetlenül egy nagyon aranyos kis olvasmány, amit egy nap alatt ki lehet olvasni és teljes mértékben kikapcsolja az agyat. :)

Megjegyezném még néhány mondatban azt is, hogy az írónőnek ez egy befejezetlen műve, amit testvére Merryn Williams fejezett be úgy ahogy azt az szerzőnő elképzelte. Meglepő egyébként, hogy abszolúte, de nem lehet észrevenni, hogy honnan van Jane Austen és honnan van Merryn Williams. Egyébként erre a kis apróságra nem is igazán figyeltem.

Értékelés: 10/7

2008. november 7., péntek

Amadea körkérdése

Először is ne haragudj, hogy most vettem csak észre (remélem ezért nem leszek kitiltva az oldaladról :)), de igyekszem bepótolni a válaszokat emígyen:

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?

Hát szerintem bűn rossz volt Susanna Clarke : A hollókirály című könyve, ami véleményem szerint 1000 oldal tömény unalom. Pedig nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, mert nagyon sok jót olvastam róla. Be kell hogy valljam, hogy végig se bírtam olvasni, azt hiszem valahol a 400-dik oldalon hagytam abba. Így most már a könyvet csak ablak támasznak használom.

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Öööö, azt hiszem ilyen sok van, de talán legesleginkább meghatározó volt számomra Margaret Weis és Tracy Hickmann: Dragonlance kötete. Amióta elolvastam ezt a 3 kötetet azóta rajongók a fantasy könyvekért.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

Nem szeressem az ilyen könyveket annyira. Stephen King egyébként ide sorolható?? Mert akkor mégis csak szoktam olvasni ilyen könyveket. De mégis van egy, ami igazán frászt hozta rám: Stephen King - A boszorkánylány. De ezt még valamikor süldő koromban olvastam az éjszaka közepén. :)

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Ausztriába vettem egy szép könyvjelzőt, azt használom. :)

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt...hm?

Röviden és tömöre mindig amikor megtehetem.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?

Az annyira régen volt, hogy már nem is emlékszem. :S De talán valamelyik Grimm vagy Andresen mese volt.

7. Puhakötésű vagy keményfedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Puhakötéses. Kényelmesebb fogdosni, mint egy keménykötésű könyvet.

8. Mit olvasol most?

Jane Austen: A Watson család története

9. És hanyadik oldalon jársz?

74 oldalon

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Megmondom őszintén én nagyon szoktam vígyázni a könyveimre, ettől függetlenül persze néha előfordulnak balesetek, de igyekszem úgy tekinteni őket, mint egy hímes tojásra.

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Mielőtt még nem kezdtem el olvasni, más olvasók blogjait, addig igencsak meghatározta, hogy egy könyv gusztusosan néz ki avagy sem. De most már inkább mások véleményeire hallgatok, főleg akkor ha megegyezik olvasás terén az ízlésünk.

12. És az oldalszám?

Hmm nem igazán. Sőt ha egy könyvn agyon izgalmas, akkor mindig sajnálni szoktam a végén, hogy csak ennyi oldalas.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Volt már rá példa igen, főleg a krimiknél, de mostanában nem jellemző.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Naná. Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című művét. De sajnos mostanra eltűnt a könyvespolcomról, így aki lát belőle egy szabad példányt ami megvásárolható, azt kérem ne habozzon, szóljon nekem.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Persze. Leginkább akkor amikor össsze vissza pakolásztam és sajnálatos módon esés közben mindig a lábujjamat célozták meg.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ranagszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

Soha nem ajándékoztam el könyvet és nem is fogok. De szívesen kölcsönadom őket az ismerőseimnek, de természetesen csak azoknak, akik tutira vissza is adják.

Mindegyes példányt nagyon őrzök és hárklis vagyok, ha bármelyiknek is baja esik. :)

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Magammal viszem igen. :)

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Nyilvános helyen: NEM.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?

Ide szoktam néha firkantani róluk egy két véleményt. Egyébként pedig a megveendő könyveket a bookline kivánságlistájára szoktam tenni.

+1.: még valami hendikep?

Utálom ha szamárfület csinálnak a könyvembe.

Barbara Pease, Allan Pease: Illünk egymáshoz?

Azt hiszem egy nap alatt sikerült kiolvasnom a testbeszéden otthonosan mozgó szerzőpárostól az Illjünk egymáshoz című könyvet.

Ahogy a címe is mutatja párkapcsolati problémákat tár fel különböző tesztfeladatokon keresztül. De mielőtt rátérne a tesztfeladatokra, feltárja a férfi és nő közötti nehézségeket. Mitől választjuk ki egymást, milyen szempontok alapján tudjuk megmondani, hogy ő ez igazi, miért veszekszünk stb. stb. kérdéseket tár fel elénk. Amit levezetésképpen kielemezhetünk különböző feladatsorokon keresztül.

A szerzőpáros igazándiból hozza a formáját humorosan adja elő a szituációkat, sőt minden egyes új témakörnél különböző vicceket is beszúr, ami különösen feldobja a könyv hangulatát. Összeségében jó és tanulságos volt a mű, habár az én szememben még mindig a testbeszéd enciklopédiája viszi a prímet, amit szintén ők készítettek. :)

Sajnos ezt a könyvet nem fogom 10-ből 10-re értékelni, mert annak ellenére hogy párkapcsolati problémákat feszeget, egyik gondra sem kapjuk meg az egyértelmű választ. Nem kapjuk meg a megoldást, ezekre a gondokra, hanem csak úgy lóg a levegőben, aminek személy szerint nem látom értelmét. És itt most nem arra gondolok, hogy az író adja a kezükbe a megfejtést, hanem csak kisebb táppontokat adhatnának arra, hogy milyen úton induljon el az olvasó a helyes megoldás felé. De lehet hogy csak azért várok túl sokat, mert az Egymásra hangolva című könyvben, hasonló képpen oldotta meg a szerző.

Aki hasonló témakörben szeretne tájékozódna az, ne ezt a könyvet vegye meg. Véleményem szerint találhatóak ennél sokkal jobban kidolgozott művek is.

Egyébként pedig JÓ HÉTVÉGÉT mindenkinek. :)

Értékelés: 10/7

2008. november 6., csütörtök

Egyszerűen nem bírok magammal :)

Mostanában teljesen rá vagyok kattanva az antikvár könyvekre. Egyszerűen hihetetlen milyen régi műveket lehet felelni a neten. Képzeljétek el, hogy sikerült megrendelnem a bookline oldaláról egy 1957-ben kiadott könyvet, mégpedig Erich Kastnertől a Három ember a hóban. Szerintem nagyon durva. Remélhetőleg lassan a kezembe is foghatom, már nagyon várom. :) Ezenkivül egyébként még két könyvet vadásztam le gyorsan. :)

Hát íme:

Vaszary Gábor: Monpti Tudom, hogy egyszer gazdag ember lesz belőlem, csak késő lesz egy kicsit. Gyomorbajos, keserű öregúr leszek: - Jean, nem vagyok itthon senkinek. Megértetted? Igenis, méltóságos uram. Ha összetalálkozhatnék a Szent Jakab utcában megöregedett önmagammal, aki leszek, elébe állnék itt, az olasz csemegeüzlet előtt. - Öregúr, állj meg egy pillanatra. Odaadom neked az ifjúságom, amire most nincs szükségem. Aki öreg, az biztos, hogy n
em éhes mindig. Ezer frankért még a gyomorbajt is átveszem tőled. Ötszázért is átveszem. Ne menj el, százért is.
Kiadás éve: 1988

Erich Kastner: Három ember a hóban

Bár a milliomosok, előttem ismeretlen okból már nincsenek divatban, e könyv főalakja, tekintet nélkül erre, milliomos. Ez azonban nem az én hibám. A dolog ugyanis így történt: Néhány héttel ezelőtt Róbert barátommal Bambergbe utaztunk, hogy megnézzük az ottani lovasszobrot. A bambergi lovast. Szakaszunkban egy idősebb úr ült. Epekövei voltak. Ez azonban nem látszott rajta. Viszont beszélt róluk. Különben is igen sokat beszélt. És amíg Lipcse után felkelt, hogy az étkezőkocsiban megkávézzon, aprólékosan elmesélte nekünk azt az igaz történetet, amely ennek a könyvnek a tartalma, s amelynek főalakja, nem segíthetek rajta, egy milliomos.
Kiadás éve: 1957

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! (Amadea ajánlásával)

Az álmos kisváros lakói mind eleven, valóságos figurák, a regény középpontjába állított három kisgyerek alakja pedig valóságos írói remekelés.Vannak ugyan ebben a regényben is Faulknerre emlékeztető déli "rémségek" - örök szobafogságra ítélt, félőrült fiú, éjszakai lincselésre készülő farmerek, bolond, bigott öregasszonyok -, ám épp a fiatal lelkek igazságkeresése teremti meg a mű tiszta optimizmusát és az érzelmekben gazdag emberség mélyen megható összhangját.
Kiadás éve: 1965

2008. november 5., szerda

Hogy én milyen ügyes vagyok

El is felejtettem nektek mesélni, hogy milyen ügyes vagyok. :D Valamikor az előző hónapban találtam egy kisebb boltot a Múzeum körúton, természetesen könyvesboltról beszélek, ahol igencsak olcsón lehet beszerezni könyveket. Összesen hat darab művet csaptam a kosárba és ha jól emlékszem 1200 forintot hagytam ott. Szerintem ez abszolút nem vészes egy összeg, de nyugodtan cáfoljátok meg, ha tévednék. :)

Az alábbi könyvek kerültek a polcomra:



Mar
garet Weis & Tracy Hickman A Sárkánydárda-krónikák világhírű alkotói ezúttal egy új, különleges világba invitálják olvasóikat. A mitikus ősfajok istenhábori megbontották az univerzum harmóniáját, darabokra törték és szerteszórták a teremtett népek szállásvidékeit. A legfelsőbb régiókban az... A két könyv: 300 Huf

Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el, de még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nővel cserélje le! Egyszerűen meglép, s otthagyja Claire-t egy újszülöttel, egy összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és... öö... egy tízszeres vastagságúra tágult szülőcsatornával. Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz. Sokkal jobban. Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja.

Ez egy két kötetes könyv volt, amely összesen: 590 Huf volt. Ezen két könyven kívül még beszereztem a páromnak William Gibson két művét is, amely összesen 380 Huf-ba került.

Azt hiszem jó vásárt csináltam. :D

Jah hogy szeretnétek megtudni, az oldal nevét: Könyvudvar (Tessék mazsolázni.)

2008. október 31., péntek

Jack Vance: Suldrun kertje

A mai napon kísérletet teszek arra, hogy egy fantasy regényt próbáljak meg értékelni. Ez kicsit azért is nehéz, mert ez a könyv annyira összetett és annyira meg van csinálva, mint pl.: a Gyűrűk ura, de azért igyekszem kihozni belőle a legjobbat. Jah és még mielőtt elfelejteném mondani ez egy 3 kötetes sorozat első része, szóval no comment.

Ha megvásároljátok akkor egy nagyon kidolgozott művet kaphattok a kezetekbe. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnek elbarangolni más területekre, és nem félnek elrugaszkodni a valóságtól.

A történet ott kezdődik, amikor is Lynosse városában meg születik a király első gyermeke, amely nem kis bosszúságára kislány lett (későbbiekben Suldrunként fogok rá hivatkozni). Miután ez a kis csöppség bekerül a királyi házba teljesen felkavarja a kedélyeket, mivel egy igencsak szeszélyes teremtés. A baj ott kezdődik, amikor is eladósorba lép, mivel neki abszolúte de nincs kedve tizen nem tudom én hány évesen férjhez menni, egy olyan emberhez akit még nem is ismer. Remélem mindenki tudja hogy a középkorban a hercegnők nem saját választásuk alapján mehetek férjhez, hanem ahhoz akiket az apjuk választott (politikai okok miatt). Miután megtagadja apja kérését azáltal, hogy nem ment férjhez az általa választott férfihoz, kitagadják a királyi családból és kitoloncolják a tengerpart melletti kertbe. Hogy szép kerek legyen a történet eleje, ide vetődik (szó szerint, mivel kilökik egy hajóról) egy délceg herceg, akibe beleszeret a hercegnő és megszületik első gyermekük Dhrun. De mivel nem szeretném lelőni a könyv végét, ezért abba is hagyom a történet ábrázolását. Persze a könyv nem ennyi, mint amit itt most leírtam, hanem csak egy kis ízelítőt adtam belőle. Rengeteg érdekes személlyel ismerkedhetünk meg a könyv olvasása során, akik szépen lassan belopakodnak a szívünkbe a különböző furcsaságaik miatt.

Amúgy annyira meg van írva a könyv, hogy egy egész történelmet bele varázsolt az író, amelyről tisztára olyan érzésünk van, mintha egy másik bolygó történelmét olvasnánk. Az író még függelékeket is rakott a könyv végére, hogy így legyen teljesen kerek az egész. Egyébként imádom az ilyen könyveket. :)

A történet ábrázolása lebilincselő, a szerző még az apró részletekre is nagyon odafigyelt, hogy az olvasó még a legkisebb hibába se tudjon belekötni. Egyszerűen mesés az egész. :) Szóval nem is szaporítanám a szót, ajánlom mindenkinek aki tényleg szereti az ilyen jól megcsinált könyveket.

Értékelés: 10/10

Verebes István: Ornél

Ez a könyv nem azért kerül a blogba, mert már olvastam, hisz valójában még meg sem jelent, hanem egyszerűen csak felkeltette az érdeklődésemet.

Gondoltam megosztom veletek és megkérdezem a ti véleményeteket is, hogy mit szóltok hozzá? Kíváncsi vagyok kit érdekelne még rajtam kívül? :) Ha van valakinek extra hozzáfűznivalója a témához ne fojtsa magába. :)

Tartalom:

Benede Kornél, azaz Ornél, fényképész, aki huszonhét éve él feleségével ugyanabban a lakásban. Úgy él, ahogy sokan ma Magyarországon. Se szenvedélyes szerelem, se nagy lakás, se utazások, se fényes karrier. Aztán egy nap meglátja szomszédja lilával kicsempézett fürdőszobáját, és Ornél fellázad unalmas élete ellen, elhatározza, hogy ő is „befut”. A vakszerencsének köszönhetően bekerül az egyik tévé körülrajongott show-műsorába, és a nézők azonnal ráharapnak. Ornélt kezelésbe veszik a sztárcsinálók, és karrierje egyre meredekebben ível felfelé. Lecseréli ruhatárát, szokásait, lakhelyét és feleségét, és aztán…

Várom a kommenteket. :D

2008. október 9., csütörtök

Kathy Lette: Hogyan öljük meg férjünket?

Kezdjük ott, hogy nagyon tetszett. Azért csapok bele mindjárt a lecsóba, hogy nehogy véletlenül elfelejtsem veletek közölni, hogy nagyon tetszett. Jó-jó, kicsit szórakozott vagyok ma, - kérlek nézzétek el -, főleg egy olyan mű után mint a Hogyan öljük meg a férjüket?.

Ma egy kicsit keserű vagyok, mert egy olyan bejegyzést olvastam, ahol agyba főbe fikázták az Ulpiust. Pedig én nagyon szeretem, főleg az ilyen műveit. :s Ennek hatására szeretném egy kicsit most magasztalni ezzel a művel. Szóval, szerintem elég jó lett a borítója, habár ettől a sárga színtől kifekszem, nem tudom ki hogy van vele. Ráadásul nem tudtam úgy végig menni vele az utcán, hogy közbe az emberek ne néztek volna meg. LOL! Pedig ez csak egy könyv könyörgöm. Persze amikor a kollégák meglátták a borítót, egyből kaptam a hozzá megfelelő beszólásokat is. :) És ez persze mind a sárga színnek köszönhető, nah meg a címnek (de ezt csak halkan jegyezném meg). A borítón belül szép kellemes betűk vannak, amely még olvasható is és amit még ezenfelül érdemes megemlíteni, hogy egyetlen egy helyesírási hibát sem találtam benne. Ami sajnos mostanában nem volt jellemző az Ulpius könyvekre.

Na de térjünk át a történetre, mert igencsak elkalandoztam. :) Szóval vegyünk 3 igazán jó barátnőt, 3 hozzátartozó férjet és egy gyilkosságot azért, hogy nehogy túl egyszerű legyen a történet. Az egyik hölgyemény börtönbe kerül a férje meggyilkolásának vádjával - a hölgy neve egyébként Jazz (vagy másnéven Jasmine) -, és a barátnője siet megmentésére. Ez a megmentő egyébként majdhogynem végig az egyik "főhős" - akit Cassandrának hívnak - , és azzal a lendülettel indul a börtönbe, hogy majd ő lesz az egyik tanúja a vádlottnak, de előtte meg kell írnia a vallomását. De ezzel a vallomással olyan dolgok kerülnek napvilágra melyet nem biztos, hogy a három jó barátnő barátsága kibírja.

Egyébként végig Cassandra szemszögéből láthatjuk a dolgokat, melyet talán picit nehezményeztem is, hiszen Jazzről kellene szólni az egész történetnek, ha már egyszer őt akarják megmenteni. Így végig Cassandra, illetve azért a néhol barátnők problémáiról, nehézségeiről valamint kapcsolatuk tönkremeneteléről kapunk információkat. Mindezeket viszont viccesen, olvasmányosan tárja elénk az író, különböző szlenges szövegekkel megspékelve. Számomra nagyon mulatságosnak hatottak ezek a történetek, igazándiból az egész könyvet végig röhögtem, mert olyan dumák voltak benne, amit nem is értem hogyan pattanhatott ki az író agyából. :)

Részlet a könyvből: (bocs de ez kihagyhatatlan:))

"Ébresztő, máris Kafka-szag van, mondtam volna még pár héttel ezelőtt is, de most csak némán álltam, és néztem, ahogy Jazzt, aki huszonöt éve a legjobb barátom, elvezetik a cellájába. Még hallom, hogy mondja a fegyőrnek:

- Az első randin semmi tapi, drága. Előbb egy vacsora meg mozi."

"Talán azt hiszik, hogy én, Cassie O'Carroll olyan hibbant nőszemély vagyok, aki mindig elrakja a dolgait? Jó, nem találom az átfogó négyzetgyökét se, de ettől még nem vájok lyukakat a párnámba, és nem zokogom át álmatlanul az éjszakát."

" A második meglepés akkor ért, amikor a következő szombat délelőtt Marylebone High Streetn baktattam, Jennyért mentem a drámaórájára, Csillogó fekete Mercedes húzott el mellettem, aztán a gyalogátkelő felénél csikorogva megállt. A gyalogosok szétrebbentek a vezető oldali ablakon pedig lehúztak, és Jasmine dugta ki a fejét.
- Egy gyilkossal dugok!-kiáltotta felém vidáman új kocsijából (a Volvo Estate ugyanis nem felelt meg új, vampos imidzsének), az arra járok nem kis megrökönyödésre."


Ajánlom mindenkinek, aki egy picit is szeretne kizökkenni a szürke hétköznapjaiból, mivel kellemes szórakozást nyújthat ez a könnyű kis olvasmány röpke 400 oldalban. :)

Értékelés: 10/10

2008. október 7., kedd

Gary Chapman: Egymásra hangolva

Szóval ez az egész úgy kezdődött, mármint a párkapcsolati könyvek iránti rajongásom, hogy körülöttem az összes kapcsolat egyszer csak tönkrement. És én meg csak lestem és nem értettem. Nem értettem hol rontják el pedig szerintem lehetett volna változtatni rajta. Nem azt mondom, hogy mindegyiken, de némelyiken igen. Na már most ennek hatására begyűjtöttem egy rahedli pszichológia könyvet - ugyanis a bookline és az alexandra is a pszichológiai művek közé sorolja a párkapcsolati olvasmányokat - és neki álltam olvasni. :)

Mindjárt az elején kezembe akadt Gary Chapman egyik híres könyve az Egymásra hangolva. Ebből megtudhattam mi az az öt szeretetnyelv, amire szükség lehet egy kapcsolatban. Ugyanis az író úgy véli, hogy azért veszekszünk és azért kiabálunk a párunkkal, mert nincs tele az úgymond "szeretet tankunk" és emiatt előfordulhat rosszkedv vagy éppen depresszió is. Na de, ha sikerül felismernünk időben párunk szeretetnyelvét, akkor hamar átbillenthetjük a rosszkedvet boldogságra.

Vajon mi lehet az az öt szeretetnyelv, melyet alkalmazhatunk a párkapcsolatukban? 1. Elismerő szavak, 2. minőségi idő, 3. ajándékozás, 4. szívességek, és végül de nem utolsósorban a testi érintés. Mindegyik szeretetnyelvet bemutatja különböző példák alapján és azt hogy hogyan tudjuk felismerni a mi kapcsolatunkban.

Lehet hogy butaság, hogy ilyenekben hiszek, vagy legalábbis megpróbálok hinni benne és ez alapján szebbé tenni a kapcsolatomat, de azok alapján amiket elmesélt úgy éreztem, hogy meg lehetne próbálni, hisz veszteni valóm nincsen. Az író nem tanítani akarja a szeretet művészetét, hanem csak megmutatja, hogy tudjuk mi alkalmazni a való életben. Úgy gondolom, hogy egész jó tanácsokkal próbál minket ellátni a szerző, amit persze a kedves olvasónak nem kell feltétlenül elfogadnia.

Nagyon jó kis könyv, olvasmányos és szórakoztató. Tele van érdekes történetekkel melyet abszolúte de nem tudok az én tantárgyi pszichológiai könyvemmel összehasonlítani, amit egyébként csak ablaktámasznak használtam (nagyon utáltam, volt vagy 100 kiló és a tartalma pff azt inkább hagyjuk).

Egyébként mióta elolvastam ezt a könyvet, azóta kedves uramat is noszogatom elég sokat (talán most már képes felismerni az én szeretetnyelvemet. ) :D:D Gondolom már tele lehet a bögye ezzel a témával. :D:D

Értékelés: 10/10

2008. szeptember 21., vasárnap

Marjane Satrapi: Persepolis II - A viszatérés

A híres könyv folytatása, amit sikeresen befejeztem egy nap alatt. :) (Most örülök magamnak. ) Egyébként ennek a könyvnek a DVD változatát is sikerült levadásznom a bookline oldalán és ha minden igaz, akkor holnap mehetek is érte. Azt is ajánlom mindenki figyelmébe. :)

Az előző rész ott fejeződött be, hogy Marjane Ausztriába utazik egyedül a szülei nélkül. A második kötet viszont innen folytatódik ahol életének legnehezebb szakasza kezdődik.
Felvázolja, hogyan lehet vagy hogyan nem lehet beilleszkedni egy vadidegen országba, ahol teljesen más a kultúra, az életfelfogás, és az életszínvonal. Hogyan próbálja Marjane letagadni a múltját és származását.

A serdülőkor viszontagságai mellett megismerkedik a droggal, az első nagy szerelemmel és többek között a hajléktalansággal. Mindezek után úgy dönt, hogy visszaköltözik Iránba, ahol ekkor már a felnőtté válás nehézségeivel kell megküzdenie. Az író ezeket a problémákat könnyed, vidám
humorral meséli el nekünk.

Egyébként ez a rész nekem sokkal, de sokkal jobban tetszett. Egyrészt mert sokkal életszerűbb, nem mintha az előző rész nem az lett volna, de valahogy most jobban át tudtam érezni Marjane problémáit. Furcsa látni, hogy mennyire nem egyszerű megszokni egy teljesen más kultúrát, és mennyire el tud veszni benne az ember, főleg egy olyan kis emberi lénynek, aki akkor éli át a kamaszkort. Szóval röviden megfogalmazva nem lehetett egyszerű.

Nagyon klassz kis darab, teljesen beleszerettem ebbe a kis képregénybe (bő 192 oldalas) . Rettenetesen tanulságos és aki kezébe veszi biztos vagyok benne hogy nem tudja letenni. Hogy miért? Mert tele van életszerű helyzetekkel, ami mellet az olvasó nem tud csak úgy elsiklani.

Egyébként, ha még nem mondtam volna, ezt a művet igazán kötelezővé tehetnék az iskolában. Igaz, hogy nem egy szépirodalmi mű, de biztos vagyok benne, hogy a gyerekek élvezettel olvasnák és sokat tanulhatnának belőle.

Nah ennyi mára gyerekek! Tűnés olvasni. :)

Értékelés: 10/10***

2008. szeptember 19., péntek

Aleksandar Zograf: Pszichonauta (Látomások balkánról)

A mai nap folyamán egy olyan képregényről lesz szó, amit még én magam sem tudok hova tenni. Nem azért, mert nincs hely a polcomon, hanem egyszerűen a fejemben nem tudom lerendezni a dolgokat. Igazándiból még a mű lényegét sem tudtam megragadni és ezért most tartalmi leírást sem fogtok kapni.

Ez a könyv egyszerre szól mindenről és semmiről. Leakartam tenni, mert nem is akartam elolvasni, de aztán mégis kiolvastam, mert kíváncsi voltam a végére. Tudni akartam mi lesz a befejezés, mi kerekedik ki ebből az egészből. De amikor letettem rájöttem, hogy nem is értem, pedig akartam, nagyon is.

Ez egy képregény, eddig ok is a dolog. De se tartalma, se eleje se vége nincs ennek a műnek, nem úgy mint egy Persepolisnak. Ami mondjuk nem is lenne probléma, de az már az, hogy össze vissza csapong a gondolatokban, ami akár a mű szépséget is adhatja (attól függ honnan nézzük a dolgokat). Amikor végeztem a művel kicsit másképp is néztem a világra, mert lehet másképp is. Észre lehet venni a dolgok szépségét,még ha először nem is látjuk, hogy mi az. Talán lehet, hogy szomorú, hogy épp ez a könyv vezetett rá arra, hogy igen is szép lehet mondjuk egy lerombolt épület, csak szabadjára kell engedni a képzeletünket.

Egyébként a művet három részre tudom osztani, ebből lényegében kettő emelkedik ki igazán: az első rész amit én csapongásnak hívnék (szerintem ez a legjobb szó erre), a második rész viszont erőteljesen a szerbiai háborúról szól. Lényegileg nekem a második fejezet jobban tetszett, mivel tartalmilag sokkal többet adott a szerző. Bemutatta valamennyire a balkáni harcokat, forradalmakat és ábrázolta az emberek helyzetét.

Most egy kicsit melankolikus lettem, lehet hogy abba is hagyom mára a blog írást, mert már ennek a bejegyzésnek sincs igazándiból sok értelme. :)

Legyen szép napotok és olvassatok sokat. :)

Értékelés: 10/7

2008. szeptember 18., csütörtök

Újabb könyvrendelés

Ha minden igaz a napokban megérkezik egy újabb könyvrendelésem. Igazándiból nem nagyon kéne vásárolgatnom mivel így is van egy olyan csomó mű, ami kiolvasásra vár. De hát... egyszerűen kihagyhatatlan volt.

Mostanában nagyon érdekelnek a párkapcsolatok, és a hozzátartozó pszichológia is. Azaz mi miért történik és hogyan? Illetve hogyan lehet ezeken a dolgokon változtatni, hogyan tudom még boldogabbá tenni a kapcsolatomat. És ehhez szereztem két igen érdekes művet. Remélem nem csalódom bennük. :)

Férfiak és nők között ég és föld a különbség. Nincs egy közös vonásunk. Kész rejtély, hogy úgy-ahogy szót értünk egymással. De még ennél is nehezebb megtalálni, létezik-e a földkerekségen olyan valaki, aki illik hozzánk. Ne csüggedjünk! - biztat a sikeres szerzőpáros legújabb könyv­ében, melyben számos hasznos tanáccsal, humoros rajzokkal, szórakoztató és tréfás tesztekkel próbál segíteni abban, hogy ne tévedjünk el reménytelenül a félreértések labirintusában. Vagy önnel ez sosem fordul elő?


Megkapjuk-e társunktól azt a szeretetet, figyelmet és törődést, amire vágyunk? Ha nem, hol vannak azok a pontok, ahol változtatnunk kellene? Harville Hendrix ebben a könyv­ében a párkapcsolatok szövevényes problémáit elemezve mutatja meg, hogyan lehet az ösztönös választáson alapuló kapcsolatot tudatos, a másik fél igényeit messzemenően figyelembe vevő, elmélyült viszonnyá fejleszteni. A konkrét esetleírásokat a terápiás foglalkozásokon hatékonynak bizonyult gyakorlatok egészítik ki. Hendrix könyvét a párterápiás szakembereken kívül haszonnal forgathatja mindenki, aki társával való kapcsolatán változtatni és javítani kíván.

2008. szeptember 16., kedd

Marjane Satrapi: Persepolis

Ma egy különös képregény leírását kapjátok, ami tegnap került kezembe a párom jóvoltából.

A könyv tartalma önéletrajz ihletésű, hiszen az írónő életét élhetjük végig gyerekkorától egészen a felnőtté válásig. A főszerepelő Marjane, aki családjával végig éli a fundamentalista forradalmat, majd az azt követő véres megtorlásokat. A történet onnantól kezdődik, amikor Marjane még csak 10 éves, és a saját szavaival az akkori érzéseivel ábrázolja nekünk a jelenlegi helyzetet. Innentől folyamatosan olvashatjuk, milyen gyorsan változik a politika, amely hatással van az összes iráni család életére. Hogyan éli át a nép ezeket a változásokat, a forradalmat és a különös helyzeteket.

A sötét történelmi háttér ellenére könnyed és vidám történet, mellyel betekintést nyerhetünk Marjane gyermekkorába (pl.: a játszótéri csipkelődések, vagy hogyan értelmezik félre a felnőttektől kihallgatott beszélgetéseket, illetve milyen csínytevéseket hajtanak végre a felnőttek cselekedeteinek mintájára).
Mindezek ellenére az ember megrendítve olvassa, hiszen ennek az irodalmi alkotásnak a segítségével az ország életéből kapunk egy kis szeletet.

A mű elolvasása után úgy gondoltam, hogy hálás lehetek azért, mert egyenlőre még nyugodt körülmények között élhetek. Hálás lehetek, mert nem kell szembesülnöm azokkal az elvárásokkal, amit az iráni nőktől és férfiaktól elvárnak. Hálás lehetek, mert nő vagyok és ezt büszkén felvállalhatom. Hálás lehetek azért, mert itthon SZABAD vagyok.

Olvassatok és gondolkodjatok. :)

Értékelés: 10/10

2008. szeptember 3., szerda

Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt

Lawrence Blockkal akkor találkoztam először, amikor még anno becaplattam a könyvtárba és kivettem "A betörő, aki parókát viselt" című könyvet, és azóta már számos könyvet elolvastam tőle. Most azért vettem újra a kezembe, mert az Alexandránál hihetetlen akció volt, így vettem a bátorságot és megvettem az összes Bernie Rhodenbarr sorozathoz tartozó művet.

Bízom benne, hogy az írót nagyon nem kell bemutatnom senkinek, de ha mégis előfordul, hogy valaki nem ismeri akkor szívesen kibővítem a bejegyezésemet.

Ebben a könyvben a főszereplő Bernie Rhodenbarr, aki betörésekből él. Most is valami ilyesmiben tevékenykedik, csak egy csöppet félre csúszik a számítása. Na de ne is szaladjunk ennyire előre. Képzeljük magunkat New Yorkba, képzeljünk el egy férfit, aki éppen valamelyik tehetősebb lakót próbálja meg kifosztani. Felmerülhet a kérdés bennünk, hogy miért is? Azért, mert nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki ellene tudna állni 5000 dollárnak és azt hiszem Bernie is így volt vele. Csakhogy! történik egy kis baki rablás közben, megjelenik a rendőrség (amire nem számított), na meg egy hulla (amire szintén nem számított). És ettől a pillanattól kezdve kezdődik Bernie ámokfutása, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutatnia egy kék dobozt és folyamatosan meg kell igazítania azt a fránya parókát, ami mindig leakar csúszni.

Összességében: Imádom, hisz ezért vettem meg az összeset. Kinek ajánlom? Mindenkinek, hiszen korhatár nélküli. Hogy miért? Mert egy fordulatos, könnyed olvasmány ezekben a szürke hétköznapokban, amikor újra elkezdődött az iskola és a munka. És ne csak az első részt olvassátok el, hanem az összeset, mert annál jobb és érdekesebb lesz. De majd szépen sorjában úgyis sorba veszem mindegyiket. :)

Értékelés: 10/10

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Hogy ne csak a szigetről legyen szó, ezért kaptok egy újabb könyvismertetőt, :D mégpedig Daniel Keyes Az ötödik Sally című könyvét. Erre a műre picit többet szánnék, mert nemcsak hogy lebilincselő volt maga a történet, hanem olyan pszichológia esetet tárt fel az író, ami nem biztos, hogy a mai világban annyira hétköznapi lenne.

Először néhány szó a mű szerzőjéről:

Daniel Keyes író és pszichológiai professzor, aki Brooklynban végezte a tanulmányait.
Sokáig szerkesztője volt a "Marvel Science Fiction" magazinnak, sőt néhány képregény szinopszisának kidolgozásában is segédkezett. Keyes leghíresebb könyve a Virágot Algernonnak, amely 1960-as években jelent meg a könyv piacon és a későbbiekben Jeff Bleckner rendező híres filmet is készített belőle.

De a mai napon egy másik híres művéről írnék, mégpedig Az ötödik Sallyről. Ez a mű egyszerűen lebilincselő, a maga műfajában egyedi. Rettenetesen tetszett, hiszen nem volt olyan oldal, amit ne izgultam volna végig. Na de most, hogy ne csak a dicséretről legyen szó, olvassátok hát a mű a tartalmát.

Az író a mű tartalmát egy pszichiátriai betegség köré építette fel, - a "többszörösen hasadt személyiség" -, amelyet a szerző mindvégig egy izgalmas krimiszerű cselekményben fejti ki, egészen a megnyugtató befejezésig. A regény egy válsághelyzettel kezdődik: Sally egyik énje, Nola az intellektuális-hippi festő, immár sokadszor, öngyilkosságot akar elkövetni. Ezúttal a tengerbe próbálja megöngyilkolni magát, de amikor a parton lézengő pasasok megakarják erőszakolni, előbújik belőle Jinx, a vad, deviáns lány, aki pillanatok alatt szétveri őket. Később Sally a pszichiátriai osztályon ébred fel (egyébként az eseményeket végig Derry meséli el ). Csak ekkor világosodik meg majd számunkra, hogy ki a mű főszereplője: Sally Porter 29 éves, elvált, de a házasságából született 2 gyermeke, akiket apjuknak ítélt a bíróság. Sally, aki eddig megpróbálta eltitkolni saját maga előtt is súlyos problémáját, ezen események után végre pszichiáterhez (Dr. Ash) fordul. A továbbiakban párhuzamosan folyik a kezelés, melynek során majdnem mindent megtudunk a főszereplő előző életéről, betegségének kialakulásáról, valamint megismerhetjük Sally mindennapjait, amely teli van zűrös kalandokkal és veszélyekkel a személyiségváltozásai miatt. Se szeri, se száma a kalandoknak ebben az ötösfogatban, mechanizmusok azonban mindig azonos: válsághelyzetben az éppen felszínen lévő személyiség hirtelen átadja helyét valamelyik másiknak.

A könyvet ajánlom mindenkinek, mert tényleg ott van, nagyon is. Izgalmas, fordulatos és cselekmény dús. Unatkozni nem fogtok felette, ha egyszer a kezetekbe veszitek. Megkockáztatnom azt a gondolatot, hogy akár kötelező olvasmány is lehetne a középiskolákban, mert érdemes lenne a diákoknak elolvasni.

U.I.: Akinek esetleg a polcán feküdne a Virágot Algernonnak című mű és most jelenleg nem tart rá igényt az kérném, hogy legalább egy pár napra adja kölcsön. :) Igérem jó kislány leszek. :)

Értékelés: 10/10

2008. augusztus 19., kedd

Egy kis OFF: jöttünk, láttunk, győztünk


Na szóval a hétvégén kint jártunk a szigeten. Élmény volt. :) Kezdjük ott, hogy bementünk, botorkáltunk jobbra-balra, nézelődtünk szintén jobbra-balra, egyszer csak feltűnik előttünk egy információs sátor. Lessük nagyon, de még hogy... és mit láttunk, hogy a várva várt Pendulum koncert elmarad. Szerintetek? (Volt anyázás meg minden.., de ezt inkább nem vetném papírra ) De ha már itt vagyunk, akkor nézzünk körbe és megérte, mert igen csak érdekes arcokkal találkoztunk. Lásd lejjebb. :D

U.I.: A dátumot ne figyeljétek a képek sarkában, mert azok hazudnak. :D:D


NO COMMENT! :D:D

2008. augusztus 12., kedd

Jill A. DAVIS : Hölgypóker

A mai könyv témája egy kis romantika lesz szórakozással megfűszerezve, hiszen a hölgypóker talán valami ilyesmi, de még mindig nem sikerült besorolnom sehova. De hátha ti majd okosabbak lesztek. :)

A könyv borítója katasztrófa (ez a régi ulpius elég fos), de a tartalma az már nem annyira. Nem mondhatnám, hogy teljesen magával ragadott, de előbb olvassátok el a véleményemet:

A könyv stílusát legjobban a naplóíráshoz tudnám hasonlítani, ami az első pár résznél kicsit furcsán is hatott, mivel túl gyorsan váltott a fejezetek között. Így az elején sikerült is néhányszor elveszítenem a fonalat, de a végére sikerült kibogoznom a szálakat. Na szóval a regény főhőse Ruby Capote, aki újságíró a New York Times-nál és pszichológiai problémái vannak. Hogy mi? Édesapja öngyilkosságot követtet el, amikor még csak hatéves volt, és ez a trauma végig kísérte egész életében. A történet lényege az, hogy Ruby új munkahelyet keres, mert nem meri szemtől szemben megmondani Dougnak, hogy már nem szereti. Így New Yorkban próbál szerencsét, ahol az egyik újság főnökével kezd el levelezgetni.

A mű címe ugye az, hogy hölgypóker, na már most az egész kötetben max háromszor pókereztek benne a lányok. Szóval nem kell megijedni abszolúte nem ez a történet lényege. Ez csak egyfajta szórakozás Rubynak és barátnőinek.

Hogy tetszett-e a mű? Hát nem tudom. Az eleje nyögvenyelősen indult, ezért kicsit neheztelek az íróra, pedig alapvetően igen izgalmas lenne a történet. Igazán érdekes ez az egyfajta napló stílus is, de ( és itt ez a fránya DE) mire belejött a szerző az írásba, addigra vége lett a könyvnek. Legalábbis nekem ilyen érzésem volt a végén. Szóval lehetett volna csiszolni rajta.... sajnálom érte.
Értékelés: 10/6

2008. július 17., csütörtök

Sarah Mason: James hálójában

Holly Colshannon újságíróként dolgozik a Bristol Gazette-nél, ahol is állatokról kell történeteket írnia, mind addig míg ki nem nevezik bűnügyi tudósítónak. Új feladata nem más mint, hogy James Sabine nyomozót kell követnie hat héten keresztül és ennek élményeit kell naplószerű formában megírnia. Mindeközben igen különleges dolgok történnek vele, mint például: beszorul a lábujja egy borosüvegbe, vagy fejbe vágja magát teniszütővel és ezek csak apró részletek ebből a habkönnyű olvasmányból. De hogy mi lesz a vége? Ezt mindenki megtudhatja, aki olvassa ezt a művet.

A könyvet Amadea hatására olvastam el, és nem csalódtam. Kellemes könyv tele humorral és igazán érdekes történettel. Holly személyisége nagyon megnyerő és kedves, igencsak közel kerültem hozzá a sok hülyeség ellenére is amit elkövetett. Megjegyezném én is ilyen balfék vagyok, ezért hamar sikerült megkedvelnem, sőt szerintem pont ez a személyes varázsa a csajszinak, hogy mindenféle hülyeség történik vele.

A szórakoztató könyveknek meg van az a kellemes szokása, főleg azoknál amik tényleg jók, hogy sikerül mellette kikapcsolni az agyat. Ha valaki szeret nevetni, de mellette igencsak érdekes könyvet olvasni egy meleg takaró alatt, miközben kint esik az eső, az ne habozzon szaladjon be a boltba és azonnal vegye meg a könyvet. :) (És ez parancs :D)

Értékelés: 10/10

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

Nah újra itten és újra kezemben akadt egy pár könyv. :)

Első körben Frances Mayes könyvéről írnék ha tudnék, de az a baj, hogy ez ma nem fog menni. Hogy miért? Mert ez a könyv nem az én műfajom és nem akarok olyan könyvről véleményt alkotni, melynek műfaja nem is tetszik. Mindentől függetlenül azért néhány szót mégis ide vetnék. :)

Történet: Az író a jelenlegi párjával kiköltözik a zsúfolt Amerikából Olaszországba, pontosabban Toszkánába. Szeretnének elmenekülni egy nyugodt csendes helyre és sikerül is nekik megvásárolni egy kertes házat, mely igencsak felújításra szorul. Innentől kezdődik el az egész kálvária.

A könyv valahol útleírás, szakácskönyvvel és társadalomrajzzal egybekötve. A mű először érdekesnek hangzott (főleg amikor a hátulját elolvastam), de valahogy engem nem ragadott magával ez a műfaj. Azt hiszem talán többet nem is fogok megpróbálkozni ilyesmivel.

De ettól függetlenül ajánlom mindenkinek, akit elragad ez a fajta elbeszélés.

Értékelés: Nincs

2008. június 24., kedd

2008. június 12., csütörtök

Adele Parks: Férjek és szeretők

Álóhhhááááá. Mai témánk a Férjek és szeretők, ezt a könyvet szintén az Alexandrában vettem jó occsóért, mert megérte. Nagyon jó kis könyv. :) Na de ne siessünk ennyire előre. :)

A könyv hősnője ("?" habár ez lehet, hogy rossz kifejezés, ebben az olvasmányban :)) Connie, aki nem is tudom miként dolgozik, mert csak egyszer tesz rá utalást és urambocsá, de nem jegyeztem meg (elnézést kérek mindenkitől), és férjnél van. Férje Luke aki építészként dolgozik, nagyon édes, nagyon helyes, szóval nagyon tökéletes. De mindez Connie-nak nem elég, mert elkezdi hajtani a szenvedélyt, ugyanis unatkozik és meg is találja egy csábulj-el típusú pasiban. Ami igencsak nagy hiba volt a részéről, mert először a barátnői fordulnak el tőle, majd a férje... De vajon képes lesz mindezt visszaszerezni?

Ez a mű egy "egynapalattkitudom" olvasni kategóriájú könyv. Régóta szemezgettem vele és csak most jutottam el odáig, hogy meg is vegyem. Igen hamar túl is rágtam magam rajta, de nem véletlen, hisz nagyon tetszett. Vicces, egyben izgalmas és szórakoztató is. Olyan témát feszeget, ami a nagy világban szerintem már nem minden napos. Miért csaljuk meg a férjünket, miért akarunk többet és többet? Igaz ezekre a kérdésekre nem kapjuk meg a választ, csak arra mutat rá a könyv, hogy mit veszíthetünk, ha mindig csak a többet akarás vezet minket. Néha érdemes magunkba nézni, végig gondolni, hogy a cselekedeteinkkel mennyi mindenkit megbánthatunk...

Na de nem is szeretnék több szót fecsérelni erre, aki szereti az e-fajta könyveket az ragadja meg az alkalmat és vegye meg. Majd ha végére ért, üljön le és gondolkodjon el rajta. :)

Röviden és tömören: jó kis könyv volt, érdemes volt kiadni érte azt az 500 forintot. :D

Értékelés: 9/10

2008. június 6., péntek

Ugo Di Fonte: Az ételkóstoló

Kedvenc pasasom valamelyik nap haza állított ezzel a könyvvel, tudván hogy igencsak régóta szemezgettem vele. (Hát nem édes? :) sóhaj) Természetes miután abbahagytam a Kávé és Kung-fu olvasását egyből magamhoz ragadtam és szerencsére nem is csalódtam.

Elsősorban tudnotok kell, hogy Peter Elbling a mű valódi szerzője. Peter Elbling angol származású kanadai szerző, aki zenész, filmszínész és forgatókönyvíró is egyben. A mű megírásához Ugo Di Fonte kéziratát használta, és ez az a pont amikor elgondolkodhatunk azon, hogy ez a történet valóban megtörtént-e vagy sem. De ezt döntsék el a kedves olvasok. ;)

A főhős Ugo egyik pillanatról a másikra Federico király ételkóstolójává lép elő. ( Ami lehet akár szerencsés vagy szerencsétlen dolog a sors részéről, attól függ honnan világítjuk meg a dolgokat.) Innentől kezdve folyamatos rettegésben él, hisz akkoriban igencsak divatos dolog volt a mérgezés. Ugo igyekszik mindent megtenni, azért hogy elkerülje halált és mindeközben egyetlen lányát is próbálja felnevelni, aki egyre többet és többet szeretne.
Nemsokára a herceg bizalmasa lesz, és elkíséri őt háztűznéző útjára Firenzébe, ahol akkoriban számos zseniális művész, többek közt Michelangelo is dolgozik. Bár feleséget nem találnak a hercegnek, építészeti és művészeti tervekkel érkeznek vissza, és hamarosan megkezdődnek a munkálatok Corsoliban, Federico herceg udvarában.

Hogy miért is tetszett?

Mert visszarepülünk az időben nem is keveset, hisz mindjárt az első oldalakon kiderül, hogy az 1500-as években vagyunk. Imádom ezt a korszakot, lovagok, királyok, királynők, bálok, hintók és ez mindez egy műben valósul meg, ez egyszerűen fantasztikus.

Ami igazán megfogott ebben a könyvben és nagyon nem tetszett a Kávé és Kung-Fuban, azaz első szám első személy. Ugyanis a szerző végig ebben a stílusban ír, ami annyira jól sikerült neki, hogy a végén úgy érezzük mi vagyunk az a bizonyos ételkóstoló. Habár ha őszinte akarok lenni én örülök annak, hogy nem vagyok az, hisz végig izgulni mindenegyes nap a reggelit, az ebédet és vacsorát úgyhogy bármikor meghalhatsz, köszönöm de én ezt inkább kihagyom. Aki egyetért velem az kérem tartsa fel a kezét. :) Köszönöm!

Ugo lánya Miranda volt számomra a mumus. Ha tehettem volna akkor többször is felpofoztam volna. Sokszor feldühített a viselkedése, sokszor észre sem vette, mennyire szereti az édesapja és mennyi mindent meg tesz érte. A lány személyiségét röviden valahogy így tudnám megfogalmazni: hálátlan, önző és nagyravágyó. Egyetlen egyszer csillant meg a szeretete az édesapja iránt, mégpedig akkor amikor Ugo haldoklott.

Ne olyan könyvre számítsatok, ami kikapcsolja az agyat, mivel igencsak oda kell figyelni arra, hogy az ember ne veszítse el a fonalat. Persze ne azt gondoljátok, hogy ez egy baromi nehéz mű, de azért fontos odafigyelni a részletekre.

Szinte odarepültem az 1500-as évekbe, átéreztem és átéltem Ugo félelmét, örömét és fájdalmát. Én ezekért a könyvekért vagyok oda, amit teljesen egészében végig lehet élni, mint egy filmet aminek a főszereplője TE magad vagy. Aki szeret olvasni és szereti ez a fajta könyveket az szerintem tudja miről beszélek.

Ja, még mielőtt elfelejteném, ami a könyv címlapján van az egy baromság. El ne higgyétek, szerintem nem lehet hozzáhasonlítani Monty Python-hoz, vagy Roberto Benigni-hez ezt a művet. :S

Értékelés: 10/10