2015. január 14., szerda

Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája

"Edgecombe St. Mary domboktól övezett apró angol falucska. Itt éli csendes életét a nyugállományú Pettigrew őrnagy, a regény szikár, lovagias, lefegyverző modorú főhőse. Mindennapjainak sarokkövei azok az értékek, melyekre az angol férfiak nemzedékek óta oly nagy hangsúlyt fektettek: tisztesség, kötelességtudás, illendőség – és a kitűnő angol tea. Az életvitelében megrögzött őrnagytól távol állnak a modern világ olyan „vívmányai”, mint például a könnyed erkölcs vagy az Internet. Miután öccse váratlan haláláról értesül, az özvegy őrnagy és a helyi csemegebolt pakisztáni származású – s szintén özvegy – tulajdonosa, a szép Mrs. Ali között lassan szívbéli barátság bontakozik ki. Az őrnagy a vidéki angol úriember megtestesülése, tősgyökeres helybéli. Mrs. Ali viszont hiába született angol, származása miatt menthetetlenül jövevénynek – egyúttal kívülállónak – minősül. Vajon a kapcsolatuk kiállja-e a nehézségek okozta próbákat, nem rombolják-e szét azok a veszélyek, melyeket akkor vállal az ember, amikor a boldogság reményében szembefordul a környezetével és a hagyományokkal?"

Pettigrew őrnagy iránt már az első oldalon szerelmet éreztem, ami kitartott egészen az utolsó oldalig. Ezért aki ezt a bejegyzést elolvassa készüljön fel arra, hogy negatív értékelést most ezen az oldalon nem olvas, merthogy ez a regény sóhajok milliárdját szabadította fel bennem. 

"Talán az evolúció, gondolta, valami alkalmazkodó gén készteti az angolokat arra, hogy vidám szabadtéri programokat tervezzenek lankadatlanul, holott szinte biztosra vehető, hogy esni fog."

Az őrnagy élete különös irányba változik, amikor megismerkedik a csemegebolt tulajdonosával, a pakisztáni Mrs. Alival, akivel lassan szorosabb kapcsolatot kezd el ápolni. Ám egy idő után nem csak szerelméért kell megküzdenie, hanem a családi örökségért, valamint az olyan jól leplezett kirekesztés ellen is, mivel Mrs. Alit a származása miatt még mindig kívülállóként kezelik. És bár a fülszöveg alapján az olvasó szerelmes regényre számíthat, valójában a történet egyszerre társadalomkritika és romantikus regény, ami megmutatja a generációk közötti különbséget, az emberi viszonyokat, valamint egyéb más kérdéseket is felvet. 

Ez tipikusan az a könyv, ami nem csak a történetével, hanem a hangulatával is meg tudja fogni az embert, hiszen tagadhatatlanul angol az első szótól az utolsóig. És ez nem csak a leírásokból érzékelhető, hanem a szereplőkben, a párbeszédekből is süt az az igazi angolság, ami mellől nem hiányozhat a kötelező tea sem. A tea, ami mindenhol jelen van és amit a hősünk is nagy mennyiségben fogyaszt. A történet bár a napjainkban játszódik, folyamatosan a régmúlt időket idézi, hiszen Pettigrew őrnagy jellemében még benne vannak azok az értékek, amikre régen az angolok oly nagy hangsúlyt fektettek és amitől én csak még jobban szerelembe estem iránta. 

Merthogy Pettigrew őrnagy az én szívszerelmem lett. És bár mondanám, hogy más is ilyen közel került hozzám, de sajnos az hazugság lenne, mivel majdhogynem az összes mellékszereplő negatív színben van feltüntetve, vagy ha nem is az összes, de a többségük biztosan. Mindenki úgy osztogatja a lapjait, hogy mindig valamilyen formában nyerjen vele, vagy haszna váljon belőle. Példának ott van az őrnagy fia, aki arra használja az édesapját hogy előrébb juthasson a ranglétrán, vagy a sógornője, aki pénzt remél a családi örökségből, és még sorolhatnám nap estig. Mindenesetre érzékelhetitek, hogy egyik sem az, akit meg lehetne kedvelni, nem igaz? Na és persze nem szabad megfeledkezni a humorról sem, ami végig jelen van a regényben, vagy legalábbis a párbeszédekben, hiszen az őrnagy nem csak egy gentleman, hanem még humora is van. Ezek után merjétek azt mondani, hogy nem lehet megkedvelni a hősünket. 

A vége meg egyenesen megdöbbentő és izgalmas, hiszen az eddig jól megszokott hangulatot felrúgja a szerző és egy akciójelenettel is dúsítja az egyébként sem unalmas könyvet. 

"- Tényleg eladod? - derült fel Roger máris. - Ez nagyon jó hír. Jemima már attól félt, meglépsz velük.
- Beszéltél Jemimával a hátam mögött?
- Ugyan, nem erről van szó. inkább...Tudod a temetés óta, szóval gondoltuk, jobb, ha tartjuk a kapcsolatot, mert nem árt odafigyelni a szüleinkre. Neki az anyja miatt kell aggódnia, nekem meg... hát, te most egészségesnek látszol, de annak látszott Bertie bácsi is. Mit tudhatjuk, bármelyik percben úgy adódhat, hogy kézbe kell vennem a dolgokat.
- Nohát, szóhoz sem jutok a meghatottságtól, amiért ennyire törődsz velem.
- Szarkasztikus vagy.
- Te meg haszonleső.
 "

Egyszóval, ha nem jött volna át a soraimból, egy összetett, ugyanakkor szórakoztató, bájos regényt vesz a kézbe az olvasó, ha Pettigrew őrnagy utolsó csatája mellett dönt. Én csak bíztatni tudok mindenkit arra, hogy elolvassa ezt az igazán angol könyvet. Ajánlom mindenkinek!

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

2015. január 7., szerda

2014 legjobb könyvei

Az idei összegzős bejegyzésemben kivételesen elmaradt a számomra legjobb könyvek listája, de mégsem tudom úgy elkezdeni az évet, hogy ne említsem meg őket, ezért most összegyűjtöttem nektek egy csokorba. Ez az öt könyv ami lentebb látható, mindegyik kedves az én szívemnek, hol ezért hol azért, mindenesetre valamiért kiérdemelték nálam, hogy bekerüljenek a top listába. A könyvek sorrendje nem mérvadó.

Christina Baker Kline: Árvák vonata
"1854 és 1929 között elhagyott gyerekek tízezreit szállították vonaton az Egyesült Államok keleti partvidékéről a közép-nyugati országrészbe. A gyerekek sorsa csak a vakszerencsén múlott: vagy befogadó, szerető családra leltek, vagy gyermekkorukat és fiatalságukat kemény munkával, szolgaságban töltötték. 
Fiatal ír bevándorlóként Vivian Daly is egyike volt azoknak a gyerekeknek, akik New Yorkból indultak vonattal a bizonytalan jövő felé. Később visszatér a keleti partvidékre, Maine partjai mentén éli csendes, nyugodt életét, emlékei pedig szinte a feledés homályába vesznek. Ám padlásán, ládákba rejtve ott sorakoznak mozgalmas életének relikviái. 
A tizenhét éves Molly Ayer tudja, hogy csak azért nem kell bevonulnia a fiatalkorúak börtönébe, mert közhasznú munkában segíthet kitakarítani az idős hölgy padlását. Miközben segít kiválogatni Vivian holmiját, rá kell jönnie, hogy a látszat ellenére sok közöttük a hasonlóság. Molly penobscot indián, akit kézről kézre adtak a nevelőszülők. Vivianhez hasonlóan őt is idegenek nevelték fel, s neki is választ kell találni néhány, a saját múltjával kapcsolatos kérdésre. 
Christina Baker Kline regénye részletekben gazdag, nagyívű történetet mesél el, melyben egyformán szerephez jut a történelem, az egyéni kitartás, a váratlanul köttetett barátság lehetősége és magunkban tartott titkok sorsfordító szerepe."

Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok

"A tizenöt éves Ivy Hartnak egyedül kell gondoskodnia idős nagymamájáról, mentálisan zavart nővéréről, és nővérének kisfiáról is. Mindezt még nehezebbé teszi, hogy Ivy epilepsziás. A friss házas Jane Forrester megrögzött idealista, aki szociális munkásként kezd dolgozni az észak-karolinai dohányültetvényeken. Így ismerkedik meg Ivyval és családjával. 
A hatvanas években játszódó történet két kivételes nő, Ivy és Jane kapcsolatát meséli el. Súlyos feszültségekkel terhes korszak ez, amikor a közjó érdekében az állami törvények lehetővé tették a sterilizációit, és ahol a jómódú középosztály cukormázas élete és a szegények hétköznapi nyomorúsága között áthidalhatatlan szakadék tátongott. 
Munkája és a Hart család titkai súlyos erkölcsi dilemma elé állítják Jane-t: el kell döntenie, hogy segítsen-e Ivyn, vagy adja fel mindazt, amiben mindig is hitt."

Nicolas Barreau: A nő mosolya

"Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha… 
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…"



Kathleen Tessaro: A parfüm titka

"Egy levél és egy váratlan örökség – az illatok rejtélyes világa Párizsban. Gyönyörűen megírt, különleges regény vágyakról, titkokról, emlékekről, szenvedélyről.

Egy francia ügyvédi iroda levélben értesíti a Londonban élő Grace Munroe-t, hogy a módos parfümmúzsa, Madame Eva d'Orsey ráhagyta a vagyonát. Csak egy probléma van: Grace sosem ismerte az örökhagyót. Innentől kezdetét veszi a kalandos és fordulatos utazás, amely során Grace felfedezi, ki lehetett a jótevője, aki megbabonázta a párizsi és a New York-i felső tízezer életét az 1920-as évektől kezdve. Ki volt valójában Eva d'Orsey, aki mindent önmagától ért el, csakis a saját tehetségéből, és végül milyen árat fizetett a sikerért? Mire kiderül az igazság, Grace Munroe élete örökre megváltozik. Nemcsak arra jön rá, miért éppen ő örökölte a vagyont, hanem tanulva Eva d'Orsey sorsából, döntenie kell: azt az életet éli-e tovább, amelyet mások elvárnak tőle, vagy azt, amelyet a szíve diktál.."

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
"Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik. 

Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 1912-ben válaszolt egy Illinois-ban élő fiatal amerikai rajongója levelére. 
Szemérmeskedés nélkül, Elspeth és Davey őszintén megosztották egymással álmaikat, félelmeiket – minden olyasmit, amit senki mással. Mert anélkül, hogy valaha is találkoztak volna, kiválóan ismerték egymást. 
Az óceán két különböző partján, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül megélve az eseményeket a Levelek Skye szigetéről egy levél mindent megváltoztató erejéről szól – a levéléről, melyet soha nem kellett volna elküldeni, a levéléről, mely soha nem kerül elküldésre, és a levéléről, melyet örökre megőriz a címzettje."

2015. január 4., vasárnap

Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek

Nem, ez még nem egy végleges értékelés a könyvről, mert még nem olvastam ki. Viszont muszáj vagyok írni róla, mert megfoghatatlanul brutálisan jó könyv és már most tudom, hogy az idei év egyik kedvence lesz, pedig még csak éppen elkezdődött ez az év. És ha minden olvasmányom csak feleannyira isteni lesz, akkor felettébb boldog leszek. 

Szóval ez egy tipikusan olyan fantasy, aminek a világát nem csak egyszerűen elképzelem, hanem szinte teljesen benne élek. Ezzel kelek, ezzel fekszem. Teljesen betölti a gondolataimat és szinte már remegve várom mikor van legalább öt percnyi lélegzetvételnyi időm, hogy újra belemerülhessek. Bár nem így kezdődött a kapcsolatunk. Az első néhány fejezeten túljutva úgy éreztem, hogy ez egy elég jó történet lesz ahhoz, hogy a folytatásokat is megvegyem majd, de aztán szépen lassan beleivódott mindenhova és most  a történet háromnegyed részének ledarálása után jöttem rá, hogy teljesen belezúgtam. Imádom a történetet, a karaktereket, a zseniálisan felépített világot,  egyszóval szerelmes vagyok. És ilyenkor tudom igazán gyűlölni azt, hogy még várni kell a folytatásra, mert már most utálom, hogy hamarosan vége lesz és a második rész nem lesz mellettem, hogy ott folytassam ahol abbahagytam. Borzalom!

Elfogult és lelkes vagyok, mert végre egy olyan fantasy, egy olyan történet, ami ha nem is azonnal, de tutira leveszi az embert a lábáról. Ha egy igazán jó könyvre vágytok, akkor ezt mindenképpen olvassátok el. ;)

"„A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”
Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.
Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.
A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…"

2015. január 2., péntek

2015, avagy valaminek az új kezdete

Elméletileg itt valami összegzős bejegyzésnek kéne lennie, de a tavalyi évben annyira hanyag voltam, hogy össze - vissza sikerült csak feljegyeznem a dolgaimat. De amit viszont tudok, hogy összesen 87 darab könyvet olvastam el, ezzel is teljesítve a Goodreads 2014 Reading Challenge nevű kihívását, amit magasan túl is teljesítettem. Remélhetőleg az idei évem is hasonlóan sok olvasmány élményből fog állni.

Ahogy elnézegetem az idei évi megjelenéseket, úgy érzem hogy a 2015 a fantasy éve lesz, hiszen a Fumax, a Delta Vision és a Könyvmolyképző mellé most a Gabo is felsorakozott. Az utóbbira érdemes nagyon is odafigyelni, mivel igazán ínycsiklandozó könyveket fognak hozni. Viszont a Könyvmolyképzővel nagyon hadilábon állok és általában nem is szoktak érdekelni, hogy ki hogy adja ki a könyveit, és általában nem is szoktam mérgelődni rajtuk, de most a KMK nagyon kihúzta a gyufát, mivel az általam két nagyon kedvelt sorozat második kötetével borzasztóan sokat csúsznak. Emiatt most duzzogás van ezerrel.
Ami viszont biztos, hogy ha idén csak Gabo által kiadott könyveket veszek, akkor már jól fogok lakni, mivel jobbnál jobb regényekkel állnak elő, amit nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni:


Robert Holdstock: Lavondyss (Mitágó-erdő folytatása)
Karen Akins: Időhurok (ifjúsági sci-fi)
Garth Nix: Sabriel (ifjúsági)
Helene Wecker: A gólem és a dzsinn (történelmi fantasy)
Patrick Rothfuss: A néma dolgok lassú szemlélése (!! kisregény)
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei (sci-fi)
Moskát Anita: Horgonyhely (magyar genderfantasy)
Brian Staveley: A császár pengéi (epikus fantasy)









Delta Vision (ezek csak azok a címek, amik engem érdekelnek):
Brandon Sanderson: Firefight 
Dave Duncan: A tűzföldek ura
Greg Keyes: Hangakirály
Stina Leicht: Of Blood and Honey
Gail Z. Martin: Iceforged

Erin Bowman: Taken

Fumax kiadótól Brian McClellan a Lőpormágus trilógia folytatását (eszméletlen jó a Vérrel írt ígéretek), a Vér énekének, illetve a Bolondok hercegének második kötetét várom. És ha ezek mellé még további fincsi kis regényeket hoznak, akkor azokra is le fogok majd csapni. 

Ja és akkor még a többi kiadót nem is említettem. Szóval lesz itt ereszd el a hajam rendesen!

Most merjétek azt mondani, hogy nem lesz mit olvasnunk 2015-ben!