2009. december 31., csütörtök

B.Ú.É.K

Lassan két éve már, hogy működik az Olvasószoba de eddig még egy darab összegzést sem csináltam. Mivel ez így nem járja, hogy az oldalon ehhez hasonló bejegyzés még nem készült, így Kedves olvasóim engedjétek meg, hogy pár szóban megemlítsem az idei évemet.

A 2009-es évben összesen 64 darab könyvet olvastam el, ami a tavalyi mennyiség háromszorosa. Azt hiszem elmondhatom, hogy idén nagyon termékeny voltam nem csak olvasásban hanem a bejegyzések írásában is. Ugyanis 129 bejegyzést sikerült megírnom (+ még 1 amit ma elkészítek :)), ami szintén háromszorosa a 2008-as bejegyzések számának. Úgy látom ez a hármas szám hatalmába kerített engem. :D

A rengeteg regény olvasása közben értek csalódások is, hisz volt pár olyan kötet amit sajnálatos módon abbahagytam, íme:

1. Elmore Leonard: Glanc
2. Joanne Harris: Rúnajelek
3. Tova Mirvis: A betért


és vannak olyan írók akiket igazán a szívembe zártam:

1. Vaszary Gábor
2. Zilahy Lajos
3. Torey Hayden
4. Marisa de los Santos
5. Diane Setterfield
6. Patrick Rothfuss

Az év könyve díjat pedig az alábbi mű kapja meg:


Nem meglepő módon a leglátogatottabb bejegyzésem Stephenie Meyer: Eclipse című volt. A legtöbb kommentet viszont a Megjelölve című postomhoz kaptam, összesen 24 darabot. A legtermékenyebb látogatóm Joeymano volt, ugyanis ő az a személy aki a legtöbb megjegyzést írta és ezért én nagyon hálás vagyok. :D Köszönöm! A legtöbben a moly.hu-ról és a konyv.miner oldaláról kattintottatok. :)

Mindent összevetve szuper volt ez az év és bízom benne hogy a folytatásban is velem tartotok, mivel rengeteg könyvem van ami repesne az örömtől ha írnék róla, íme néhány példa: Raana Raas: Csodaidők sorozat, Libba Bray könyvei, és még néhány a krimi vonalról is, többek között Harlan Coben, Lisa Lutz stb.


Sikerekben gazdag Boldog Új Évet kíván Olvasóinak és blogtársainak az Olvasószoba szerkesztője Christina! :)


2009. december 27., vasárnap

Jennifer Weiner: Egy cipőben

A történet két testvér életéről szól akik teljes mértékben ellentétei egymásnak, kivéve a lábméretet amiben teljesen megegyeznek. Rose ügyvéd tele mindenféle komplexussal, ami miatt nem tudja elengedni magát míg a húga Maggie egy igazán belevaló kis csaj, aki tudja hogyan kell élvezni az életet. A kisebbik Feller lány mindig bajba kerül és általában a nővére szokta kihúzni a slamasztikából, egészen addig amíg Maggie-nek sikerül megbántania Rose-t úgy, hogy mindkettőjük élete teljesen megváltozik.

A regényről kicsit nehezen tudok írni, mert nekem nem volt meg az a "hűha" érzés vagy legalábbis a végére sikerült megértenem miért szeretik sokan az írónőt. Ugyanis a regény három nagy fejezetből áll, melyek közül a harmadikat találtam a legszórakoztatóbbnak és a legviccesebbnek. Úgy éreztem ebben a részben csúcsosodott ki az egész cselekmény amitől sikerült megszeretnem a regényt.

A könyvben volt egy pár jelenet amit szerintem még sokszor fogok felemlegetni, többek között Simon és Rose első randiját, valamint az utolsó fejezetben az esküvői előkészületeket, mert éltem át hasonló helyzetet. :) Ez volt az a rész, amit a legjobban át tudtam érezni, így előfordulhat, hogy egypárszor újra elolvasom majd, hogy felidézhessem a saját kedves emlékeimet. :)

Utolsó előtti mondatként szeretném halkan megjegyezni, hogy a regény olvasása közben érdemes Sealt hallgatni (persze csak aki szereti), mert nagyon jó hangulatot tud teremteni a könyv mellé :) Egyébként pedig jó kis történet volt ez egy igazán jó csattanóval és tanulsággal a végén.

A kötetért köszönet Lobonak, aki lehetőséget adott arra, hogy elolvashassam a könyvet! :) És külön köszönet jár a Kelly Kiadó Kft.-nek, mert oda ajándékozta Lobonak. :D

Értékelés: 10/8

Mások is olvasták:
Amadea: ITT

Akik szeretik a könyveket: ITT
Csenga: ITT

2009. december 26., szombat

2009. december 16., szerda

Marisa de los Santos: És besétált a szerelem

Amikor Martin Grace belép abba a kávézóba ahol Cornelia Brown is tartózkodik, akkor még Cornelia nem is sejti, hogy az élete innentől kezdve fenekestül megváltozik. Miközben szépen lassan ismerkednek és közelebb kerülnek egymáshoz, addig egy másik városban Clare Hobbes élete is teljesen felborul, ugyanis édesanyja magára hagyja. Persze az élet fura játéka, hogy a két lány élete összetalálkozik, mégpedig Cornelia kávézójában, ahol szoros barátságot kötnek.

Figyelem, figyelem, kedvencet avatunk, ezért kéretik figyelmesen elolvasni ezt a bejegyzést hátha valaki más is kedvet kap hozzá! :)


Imádtam, imádtam és imádtam minden sorát. Életem során rengeteg könyvet olvastam már el, de ez az egy különlegessé vált számomra és teljes mértékben kiemelkedik a többi regény közül. Biztos vagyok benne, hogy nektek is van olyan kedvenc könyvetek amit néha levesztek a szekrényről hogy egy kicsit megsimogassátok, vagy belelapozzatok, vagy akár egy-egy kedvenc jelenetet újra el is olvassatok. Tehát kedves olvasóm, ez a könyv belopta magát a szívembe, ezért különleges helyet kapott a polcomon, így ha bármikor kedvet kapok hozzá vagy csak nosztalgiázni akarok, akkor egy laza mozdulattal levarázsolom. :)

A könyv érdekessége, hogy az írónő végig két szálon és szemszögből meséli el a történetet, amit azzal tetéz, hogy az egyik szálat egyes szám első személyben míg a másikat egyes szám harmadik személyben írt meg. Ez volt az első ami megfogott a regényben, hisz ritkán találkozom ilyen megvalósítással. A másik amivel szintén nagy hatást ért el nálam az a rengeteg metafora. Azt hiszem ez nem is meglepő, mivel Marisa de los Santos költőként kezdte pályafutását és később adta a fejét könyv írásra. :) Fontos momentuma a regénynek hogy képes erőteljes érzelmeket kiváltani, legalábbis én rettenetesen haragudtam Clare édesanyjára, ami nálam elég ritka. Általában az ilyen szituációkban képes vagyok pártatlan maradni (még akkor is, ha csak könyvben lévő szereplőkről beszélünk), de most nem sikerült. Szívem szerint leordítottam volna a fejét, de az is előfordulhat hogy fizikai bántalmazást is alkalmaztam volna. Ki tudja? :)

Ennyit a pozitív dolgokról, mert ugyebár azért van a regénynek egy aprócska szépség hibája is, mégpedig a címe. Nem vagyok megelégedve vele, mégpedig azért, mert ha ránézek akkor valami csöpögös nyálas izé jut róla az eszembe. Namármost ez határozottan nem igaz a könyvre, szóval be vagyunk csapva, de nagyon. Így a laikus olvasó akár el is mehet mellette és kihagyhat egy igazán fantasztikus művet egy egyszerű cím miatt.

Értékelés:10/10***

Mások is olvasták:
Könyvmolyok: ITT

2009. december 13., vasárnap

2009. december 7., hétfő

2009. december 4., péntek

Mautner Zsófia: Chili & Vanília

Ez lesz életem első bejegyzése egy szakácskönyvről, amelynek mondhatni történelme van. Biztos azt gondoljátok, hogy meg vagyok őrülve, de higgyétek el hogy nem, mert ez a könyv megérdemli hogy írjanak róla.

Az ismeretségem a Chili & Vanília bloggal akkor alakult ki, amikor az én kedves párom megmutatta a főzés iránti szenvedélyét. Néha órákat is képes volt nézelődni a honlapon, amit egészen addig a pillanatig nem értettem míg én is meg nem néztem. Így kezdődött a mi kis barátságunk és most már ott tartunk, hogy már a könyvét is megvettük, természetesen dedikálva. :D

Amikor egy könyv a kezembe kerül először mindig a külcsínre figyelek fel és csak utána a tartalmára. Ebben az esetben a külső hibátlanra sikeredett, szerintem a Kulinária kiadó teljes mellbedobással dolgozhatott rajta, úgyhogy egy szavam se lehet. A könyvet forgatva és a recepteket látva az ember nyála máris összesűrűsödik a szájában és szíve szerint azonnal rohanna a konyhába hogy mindet megcsinálja. Sok hasonló könyvet forgattam már a kezemben, de egyik sem okozott nekem ekkora ámulatot és bámulatot. Külön szót érdemel
a receptek változatossága is, hiszen mindenféle ételből kapunk egy kis ízelítőt, amit nagyon jól összeválogatott a szerző (azt hiszem ez a része nem lehetett egyszerű). Külön pontot érdemel, hogy a könyv végén kapunk egy pár tippet hogy hova érdemes elmenni vásárolni, ami nagy segítség a kedves olvasónak.

Egy szó mint száz ez a szakácskönyv igazán megéri a pénzét!

U.I.: Ha kedvet kaptál a további receptekhez, akkor látogasd meg a Chili & Vanília blogot. :)

Értékelés: 10/10**


2009. december 1., kedd

Könyvmolyképző Kiadó

Érdemes kicsit több időt szentelni mostanság a Könyvmolyképző Kiadó megjelenéseire, ugyanis nagyon fincsi dolgokkal fognak előállni!

Íme:

Libba Bray: Lázadó angyalok (<= ennek pl piszkosul örülnék :D)

Megjelenés: december

"Gemma Doyle alig várja, hogy elutazzon a Spence Akadémiáról a karácsonyi szünetre, a barátnőivel töltse az időt Londonban, elegáns bálokra járjon, és ami már nem akkora mulatság, a betegeskedő apját ápolja. Miközben az 1896-os év szilveszterére készül, egy jóképű fiatalember, Lord Denby szeme akad meg Gemmán, vagy csak úgy tűnik? Mégis, a nagyvárosi forgatagban is egyre erőteljesebbek Gemma látomásai három fehérbe öltözött lányról, akikkel valami szörnyűség történt, amit csak a birodalmak tudnak megmagyarázni. Ellenállhatatlan a csábítás, és nemsokára Gemma, Felicity és Ann pillangóvá varázsolják a virágokat a birodalmak igéző világában, ahova csak Gemma révén juthatnak el. "

Scott Westerfeld: Szépek

Megjelenés: Nincs dátum

"Gyönyörű. Közkedvelt. Tökéletes. Tökéletesen mű. Tally végre szép lett. A tökéletesnél is jobban néz ki, ruhái őrületesek, a fiúja észvesztő, s ő a társaság központja. Éppen ez az amire vágyott. De a sok szórakozás - az állandó bulik, a high-tech luxus, a
teljes szabadság- Sem palástolja, hogy valami nincs rendjén.Valami fontos.Ekkor üzenet érkezik Tally csúf múltjából. Miután elolvasta, emlékezni kezd arra, hogy mi is a baj a szép élettel, s vége a mulatságnak. Választania kell: vagy azért küzd, hogy elfelejtse amit tud, vagy pedig az életéért, mivel a hatóságok nem hagynak életben senkit, aki ilyen információ birtokában van."

Monika Feth: Eperszedő

Megjelenés: Nincs dátum

"Amikor kiderül, hogy barátnőjét, Carót meggyilkolták, Jette nyilvánosan bosszút esküszik - és ezzel felhívja magára a gyilkos figyelmét. A férfi udvarolni kezd Jettének, és a lány beleszeret anélkül, hogy sejtené, valójában kivel is van dolga.
Igazi csemege thriller-rajongók számára! "