2011. július 21., csütörtök

Karin Alvtegen: A kitaszított

"Sibylla egy ifjúkori, a szülők által nem helyeselt szerelmi viszony következtében elmegyógyintézetbe kerül. Miután megszökik, hajléktalanként csavarog Stockholmban és környékén. Kedvenc trükkje, hogy a bajba jutott hölgy szerepét játszva, rávesz egy-egy tehetősebb férfit arra, hogy fizesse szállodai szobáját és vacsoráját. Egyik palimadara azonban reggelre rituális gyilkosság áldozata lesz, és a személyzet vallomása alapján a gyanú Sibyllára terelődik. Most már nem csupán csavarognia, hanem bujkálnia is kell a sorozatgyilkosság vádja elől, miközben az igazi gyilkos újból lecsap."

Rájöttem, hogy bizonyos regények esetében jobb ha nem olvassuk el a fülszöveget, mert néha képesek lelőni egy-egy csavart vagy poént és utána elmarad a hatalmas nagy megdöbbenés. Ebben az esetben is hasonlóképpen tettem, így a könyv minden oldala és minden sora meglepetést okozott, amitől ütősebbé vált a történet. Egyszer próbáljátok ki, higgyétek el megéri. ;)

Te mit tennél, ha az utcán kellene élned a mindennapjaid? Mit tennél, ha hirtelen az ismeretlenből ismertté vállnál? És vajon mit tennél, ha hirtelen gyilkosság vádjával köröznének téged? Gondolom még te se gondolkodtál el ezeken a kérdéseken, ahogy én sem, míg a kezembe nem akadt Karin Alvtegen legújabb könyve.

Habár ez a regénye nem okozott akkorra döbbenetet, mint az Árulás, amint elkezdtem falni a történetet már tudtam, hogy magával fog sodorni. Sodort, és sodort olyannyira hogy minden szabad percemben olvastam és próbáltam megfejteni a titkot. Ugyanis volt egy elméletem, így egyfolytában kattogtam vajon mennyi lehet benne az igazság. :) Mivel kigondoltam egy megoldást, így a történet még pörgősebbé, még feszültebbé vált
. Még most is érzem azt a feszültséget minden idegszálamban, amit Karin Alvtegen regénye kiváltott belőlem. Egyszerűen hihetetlen a csaj.

Ahhoz, hogy egy könyvbe bele tudd élni magad, úgy vélem szükség van egy jól felépített karakterre, ami ebben a történetben maradéktalanul meg is kapunk. A szereplő remekül van kidolgozva, hétköznapi és valós. Tetszett, hogy Alvtegen nem siklott el az apró részleteket fölött sem és olyan csajt hozott létre, akiről képes vagyok elhinni, hogy az utcán nőtt fel.

Most, hogy lassan végére érek a bejegyzésemnek elárulhatom, mi az ami csalódást okozott a könyvben. Az egyik a történet vége, ami valahogyan nem illett ehhez az idegtépő hangulathoz, kicsit olyan heppiend feelingem volt, szerintem a szerzőhöz jobban passzolnak a borongós befejezések. A másik a fiatal srác felbukkanása, ekkor egy kicsit megingott bennem minden, valahogy nem való a történethez. Szerencsére hamar ki lett iktatva, így viszonylag könnyen és gyorsan megfeledkeztem róla.

Karin Altvegen tudja hogyan kell ébren tartani az olvasó figyelmét úgy, hogy egy percre se akarja letenni a könyvet. Ezért készülj fel rá, hogy lesz egy-két álmatlan éjszakád.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Miestas: ITT
Niki: ITT

2011. július 19., kedd

Kondor Vilmos: Budapest Romokban

"1946. emlékezetesen forró nyarán véres merényletet követnek el a Teréz körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével, nagy erőkkel nyomozni kezd. Gordon Zsigmond közelről igyekszik követni az eseményeket, ez azonban nehezebb, mint gondolta volna. Mintha valaki mindig előtte járna egy lépéssel: halottak bukkannak fel körülötte, élők tűnnek el, miközben a rendőrség egyre-másra tartóztatja le Budapest legismertebb bűnözőit, akik ahányfélék, annyiféle bűnért felelnek, mégis van egy közös vonásuk: bűnös módon szerzett pénzük szőrén-szálán eltűnt. Gordon az eltűnt pénzek nyomába indul, nyomozásában pedig egy fiatal amerikai katona szegődik társául. Az ostrom pusztításának nyomait még mindig magán viselő Budapestet bejárva Gordon a város legrettegettebb bűnözőivel, kivégzésükre váró elítéltekkel, cigarettacsempészekkel és fezőrökkel beszélget, bepillantást nyer a kommunista rendőrség és az Andrássy út 60. embertelen világába, míg végül ahhoz a kegyetlen és könyörtelen emberhez jut el, aki minden eszközt megragad ahhoz, hogy teljesítse a feladatot, amit rábíztak."

Az egyik szemem sír a másik nevet. Nevet, mert egy újabb Kondor Vilmos könyvet vehettem a kezembe, a másik viszont sír, mert enyhe csalódás ért ezzel a kötettel. Aki esetleg nem ismerné Gordon Zsigmond világát, annak külön jelzem itt és most, hogy eddig összesen négy kötet jelent meg és a Budapest Romokban sorrendben a negyedik.

A történet szórakoztató ugyan, ám néhol mégis azon kaptam magam, hogy a figyelmem elkalandozott. Ennek oka, hogy az események felvázolása sokkal lassabb a megszokott Kondor tempóhoz képest, valamint a történelmi szál most nagyobb szerepet kapott a krimi vonal mellett. Viszont ami megragadta a figyelmemet, hogy az eddigi kötetekhez képest sokkal letisztultabb, mentes mindenféle sallangtól. A humor se veszett el, itt is megtalálható ahogy a többi kötetben már megszokhattuk. A szereplők továbbra is kedvelhetőek, még mindig nagyon csipázom őket.

Persze nem szeretném kedvét szegni senkinek, hiszen a bejegyzésem nem jelenti azt, hogy ez a kötet lemaradna esetleg a többi mögött, csak nekem ez most csak egy négyest ér meg.

Kondor Vilmos legnagyobb erőssége, hogy a történelmet képes az olvasó számára megeleveníteni, úgy mint egy fekete-fehér filmet. Rajongóknak kötelező!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Amadea: ITT

Erika: ITT

2011. július 13., szerda

Kelley Armstrong: A szellemidéző

"Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké. A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba. A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat - a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet - rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos "problémás a gyerek" viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül."

Van mikor az embert a csorda szelleme hajtja, és ennek lehetetlen ellenállni. Az ember kíváncsi és ilyenkor tudni akarja mi az ami ekkora visszhangot kelt az olvasók körében. Van mikor sikerül úgy belenyúlnom, hogy igazi kedvencre leljek és van mikor egy kicsit mellényúlok. Sajnos most az utóbbi történt.

A történet különleges, hiszen eddig még nem nagyon olvastam ehhez hasonlót, ám mégis azon kaptam magam, hogy előrébb vagyok egy lépéssel. Szinte minden egyes titokra már azelőtt fényt derítettem, mielőtt a szerző maga is felfedte volna a lapjait. Emiatt nem igazán éreztem rejtélyesnek, szerintem kiszámíthatóak voltak bizonyos események. Ennek ellenére mégis felüdülés volt olvasni, elmerülni egy olyan világban, ahol különleges emberek szerepelnek. Hogy miért? Mert egyszerűen vonzódom az efféle könyvekhez, talán a lelkem mélyén én is különleges akarok lenni.

A regény hangulata nem igazán jött át. Ha már itt vagyunk egy ilyen "fura" intézetben, ahol mindenféle "fura" dolgok történnek, akkor lehetett volna a hangulat borongósabb, sötétebb, hogy az olvasó azon kapja magát, hogy a hideg rázza éppen. Nem féltem, de azért izgultam. Izgultam a szereplőkért, még ha tudtam is, hogy mi fog történni. És azt hiszem ez az amiért tovább fogom olvasni. A szereplőkért, akiket megkedveltem olyannyira, hogy tudni akarjam mi lesz a további sorsuk. És mikor ezeket a sorokat leírtam, akkor döbbentem rá, hogy ez a könyv kulcsa: a karakterek, akik nélkül nem lenne sikeres a történet. A különlegességük mellett ők valójában egyszerű, hétköznapi emberek.

Kelley Armstrong remekül építette fel a történetet, olyan álomvilágot hozott létre, ahova az ifjú olvasók bármikor szívesen belépnek.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Nima: ITT

Joeymano: ITT
Lobo: ITT
Niki: ITT

2011. július 9., szombat

Szabó Magda: Abigél

"Az Abigél Szabó Magda ifjúsági műveinek sorában viszonylag későn, 1970-ben keletkezett, ám talán a legsikeresebb. Ennek okát egyfelől a hitelességben kereshetjük, amelyet a nagyszerű történetmesélés, feszültségteremtés és jellemábrázolás mellett személyes, önéletrajzi elemek (Debrecen, az intézet) erősítenek. A háború betörése a zárt iskola életébe, a felnőtt- és a gyerekvilág összeütközése a főszereplő Gina egyéni sorsának alakulása mellett kiváló alakok és atmoszféra megformálására teremtenek lehetőséget, így nem csoda, hogy a regényből 1978-ban több részes filmváltozat is készült, amelynek forgatókönyvét ugyancsak szabó Magda írta."

A mai napig nem tudom miért nem olvastam eddig ezt a könyvet. Talán mert eddig senki nem nyomta a kezembe, és most is csak azért ragadtam meg, mert fent volt a Várólista csökkentős polcomon. Rejtély, hogy miért kerültem eddig az Abigélt és Szabó Magdát, hiszen akkora hatással volt rám, hogy azt szavakba nem lehet önteni. Minden egyes szabad percemben, szabad órámban a könyvön lógtam, hogy minél hamarabb megfejtsem a regény titkát, hogy minél hamarabb megkapjam a válaszokat. Egyszerűen fantasztikus és letehetetlen ez a regény.

Csillog a szemem és mosolygok mióta túljutottam az utolsó sorokon. Végre, végre találtam egy olyan regényt, ami visszahozta a blog iránti szenvedélyemet. Nem csak az ihlet, de még a kedvem is visszatért, hogy újra billentyűzetet ragadjak és írjak a kedves olvasóimnak. Szabó Magdának lehengerlő stílusa van. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi az ami ennyire megfogott benne. Talán a történet? Talán a hangulat? De az is lehet hogy mind a kettő egyszerre. Hihetetlen számomra, hogy egyszer valamikor volt egy ilyen világ, ahol így éltek, ahol így tanultak a gyerekek.

Bevallom, hogy nem tudtam kit takar az Abigél, így meglepetés volt számomra a könyv minden sora. :) Igen, meglepődtem és nagyon tetszett, hogy addig előttem is rejtve maradt, míg meg nem fejtettem. Mielőtt még nem olvastam volna, én azt hittem hogy azért ez a könyv címe, mert ő róla szól Szabó Magda története. :) Hogy én mekkorát tévedtem. Most mondhatnátok, hogy a fülszövegben ott van hogy miről szól a könyv, de az én példányomban sajnos nincsen. Annak ellenére hogy elméletileg ifjúsági regény, szerintem minden korosztály számára ajánlható, hiszen én sem vagyok már mai csirke, mégis élveztem a történetet. :)

Most, hogy túl vagyok az első Szabó Magda könyvön, törhetem a fejem mi legyen tőle a következő. :)

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Rengegeten

2011. július 8., péntek

Tóth Olga és M.C.Beaton

Amint észrevehettétek mostanában nem bővelkedik az oldal új bejegyzésekben annak ellenére, hogy továbbra is rengeteget olvasok. De most két könyv is arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak, mert megérdemlik, hogy beszéljenek róluk.

Tóth Olga: Csupasz Nyulak

"Leányanya a hatvanas évek Magyarországán. A huszonkét éves lány teherbe esik. Anyja kitagadja, mehet, amerre lát. Húga más utat választ. Osztályelső, élúttörő, még a Rádióba is eljut egy versével. Mindent megtesz, hogy megfeleljen, hogy elnyerje anyja és a közösség megbecsülését, szeretetét."

A meglepő cím komoly történetet takar. Két lánytestvér, két különböző életút. A szerző különleges stílussal alkotta meg regényét, rövid tőmondatokkal, nulla párbeszéddel teszi hatásossá és feszessé az egyébként sem unalmas történetet. Különösen tetszett a könyv rövidsége, mely nem tartalmaz semmilyen unalmas fecsegést, csak és kizárólag a tényekre szorítkozik. Mindezek mellett remekül visszaadja a kor hangulatát, habár néhol több iörténelmi vonatkozású információt is csepegtetthetett volna, már csak azért is, mert valószínűleg olyan olvasók is kezükbe veszik a könyvet, akik kevésbé ismerik a hatvanas éveket.

Tóth Olga első regénye sikert ért el nálam, pedig csak egy egyszerű megérzés miatt került a bevásárlókosárba.

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

"Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd."

A történetet könnyen meg lehet szeretni, hiszen elszórakoztatja, megmosolyogtatja az embert ezeken a csodás nyári napokon. Habár az író elsősorban krimit szeretett volna ebből kihozni, ám mégis inkább a szórakoztató irodalom körébe tartozik, ami nem baj, sőt, azt hiszem pont ezért lett kedvenc. A hangulat olyan igazi angol, minden sorából, minden lapjából csak úgy sugárzik, ami csak tovább emeli a könyv színvonalát. Engem hamar levett a lábamról kíváncsi lennék, hogy tudja-e az írónő mind a húsz kötetben tartani ezt a hangulatot. :) Én biztos, hogy vevő leszek rá! ;)

M. C. Beaton igazi vérbeli angol regényt alkotott, ami most már kis hazánkban is olvasható. :) Ha te is szereted a habkönnyű olvasmányokat, akkor ennek a regénynek a polcodon a helye.

Értékelés: 5/5

2011. július 7., csütörtök

Mary Westmacott (Agatha Christie): Az élet súlya

"Finom rajzolatú lélektani regények írója is volt Agatha Christie. Akkor is, ha Mary Westmacott írói álnév alatt jelentette meg őket. Mindegyiken megtalálható a krimikirálynő kézjegye. Az intim belső terek, az elrejtett igazságok, az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy az abszurdumig, netán gyilkosságig vigye el a történetet. A többnyire női főszereplő lelkében lezajló konfliktus sorsfordító lesz hullák nélkül is! Laura a másodszülött gyermek. Édesanyjának bátyja a kedvence, aki akár az angyalok, szőke, kékszemű és csupa élet. Laura kiskorától kezdve azt hallja: "Igen, Laura is aranyos, csak olyan színtelen." Aztán meghal váratlanul a fiúcska és Laura rövid ideig központi szereplő lesz. Majd megszületik a kishúga, Shirley. Aki Laura kétségbeesésére olyan elragadó kisbaba, hogy az egész család kedvence lesz. Laura gyűlöli a testvérét, de aztán történik valami szerencsétlenség, aminek hatására megváltoznak az érzelmei. Gyerekfővel megesküszik magának, hogy minden erejével szeretni és védelmezni fogja. Shirley az igazi "legkisebb gyermek". Önálló és dacosan szabadságpárti. Szerelme megválasztásakor is az. Laura önként mond le a világról, hogy állandóan csak azt figyelje, mi jó a testvérének. Miért lesz mégis mindenki boldogtalan? Hol a határ önzés és szeretet között?"

Mindig is kíváncsi voltam arra az Agatha Christiere, aki kipróbálta magát egy másik, tőle teljesen szokatlan műfajban. Az élet súlya című regénye az én szememben a romantikus határát súrolja, pedig valójában a lélektani könyvek kategóriájában van besorolva. Most hogy túl vagyok rajta, úgy érzem a többire annyira már nem is leszek kíváncsi, számomra Agatha Christie inkább megmarad a krimi műfaj királynőjének.

A történet eleinte nagyon érdekesnek bizonyult, kíváncsi voltam mi lesz a végkifejlet, mit lehet ebből kihozni. De a könyv harmadánál valami olyan történt, amire nem számítottam és ez annyira megdöbbentett, hogy már nem is volt kedvem végig olvasni. Számomra túl hiteltelenné vállt az egész és nem igazán értettem, hogy ez most mi is akart lenni. Kár érte, mert az eleje remek, szinte sodortak magával az események, néhol izgatottan vártam a következő sorokat, oldalakat. De miután elérkeztünk ama bizonyos ponthoz sokkal lassabban, kicsit kedveszegetten fejeztem be. A történet végével sem kaptam meg mindenre a választ, vagy ha meg is kaptam, akkor sem éreztem azt a megelégedettséget ami ilyenkor jönni szokott.

Mary Westmacott azaz Agatha Christie nem váltotta be a hozzáfűzött reményeimet, pedig a fülszöveg és az író személye mind-mind azzal kecsegtetett, hogy egy remekbe szabott történettel állunk szemben. Sajnálom, hogy így alakult a kettőnk kapcsolata, pedig Agatha Christie regényeit szeretem, de ez itt és most csak egy közepest érdemel meg.

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

2011. július 1., péntek

Jessica Day George: Éjféli Bál

"Átok ül a tizenkét lánytestvéren. Rose hercegnő a legidősebb közülük, akik arra kárhoztattak, hogy mélyen a föld alatt, a gonosz Kőbezárt király palotájában táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve sújtja őket az átok, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra - az igaz szerelemre. "

Mindjárt az elején be kell vallanom egy apró kis csekélységet, mégpedig azt, hogy én nem olvastam a Széttáncolt cipellőket. Gondolom most a legtöbb hölgy olvasóm jól megdöbbent. :) Igen, az én ifjúságomból ez kimaradt, de most bepótoltam, igaz egy kicsit módosított verzióban. :) Így viszont a regény tele volt meglepetésekkel, mivel nem tudtam mire számíthatok. :)

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy regény mely tizenkét hercegnőről és egy kedves kertészről szólt. Ez a regény bájos és magával ragadó, de már nem nekem való. Ahhoz, hogy igazán kerek legyen ez a történet ennél sokkal, de sokkal kidolgozottabbnak kéne lennie. Igazán két dolog zavart a regényben, az egyik a szerelmi szál, a másik a befejezés. Annyira jó kis szerelmes regényt lehetett volna ebből kerekíteni, hogy az csak na, de sajnos az írónő nem hozta ki belőle a maximumot. :) Túl hamar és túl hirtelen lett szerelmes Galen és Rose, nem volt meg az a rész amikor kibontakozik közöttük a szerelem, pedig ez a történet így lett volna igazán teljes. A másik a befejezés, ahhoz képest, hogy milyen erős és rafinált a főhős, elég könnyen meg lehetett ölni. Azt gondoltam valami izgalmas vég kifejlettre számíthatunk, de helyette valami teljesen mást kaptam.

Jessica Day George könyve nem bővelkedik fordulatokban, ám az a szépség és kellemes lassúság ami áthatja a történetet mégis különlegessé teszi. Ifjú olvasóknak megfelelő olvasmány és annak ellenére, hogy tizennégy éven felülieknek szól, szerintem fiatalabbak is nyugodtan kézbe vehetik.

U.I.: Rettentően gyönyörű a borító. :)

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT