"Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké. A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba. A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat - a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet - rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos "problémás a gyerek" viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül."Van mikor az embert a csorda szelleme hajtja, és ennek lehetetlen ellenállni. Az ember kíváncsi és ilyenkor tudni akarja mi az ami ekkora visszhangot kelt az olvasók körében. Van mikor sikerül úgy belenyúlnom, hogy igazi kedvencre leljek és van mikor egy kicsit mellényúlok. Sajnos most az utóbbi történt.
A történet különleges, hiszen eddig még nem nagyon olvastam ehhez hasonlót, ám mégis azon kaptam magam, hogy előrébb vagyok egy lépéssel. Szinte minden egyes titokra már azelőtt fényt derítettem, mielőtt a szerző maga is felfedte volna a lapjait. Emiatt nem igazán éreztem rejtélyesnek, szerintem kiszámíthatóak voltak bizonyos események. Ennek ellenére mégis felüdülés volt olvasni, elmerülni egy olyan világban, ahol különleges emberek szerepelnek. Hogy miért? Mert egyszerűen vonzódom az efféle könyvekhez, talán a lelkem mélyén én is különleges akarok lenni.
A regény hangulata nem igazán jött át. Ha már itt vagyunk egy ilyen "fura" intézetben, ahol mindenféle "fura" dolgok történnek, akkor lehetett volna a hangulat borongósabb, sötétebb, hogy az olvasó azon kapja magát, hogy a hideg rázza éppen. Nem féltem, de azért izgultam. Izgultam a szereplőkért, még ha tudtam is, hogy mi fog történni. És azt hiszem ez az amiért tovább fogom olvasni. A szereplőkért, akiket megkedveltem olyannyira, hogy tudni akarjam mi lesz a további sorsuk. És mikor ezeket a sorokat leírtam, akkor döbbentem rá, hogy ez a könyv kulcsa: a karakterek, akik nélkül nem lenne sikeres a történet. A különlegességük mellett ők valójában egyszerű, hétköznapi emberek.
Kelley Armstrong remekül építette fel a történetet, olyan álomvilágot hozott létre, ahova az ifjú olvasók bármikor szívesen belépnek.
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták:
Nima: ITT
Joeymano: ITT
Lobo: ITT
Niki: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése