2009. szeptember 27., vasárnap

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Kivételesen nem szeretném saját magam leírni a fülszöveget, mert attól félek esetleg elrontom valamivel ennek a fantasztikus regénynek az összegzését. :)

"Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumban dolgozik, s mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit, rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja önmagát és olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát is. A leghíresebb élő angol írónő életéről már sokan írtak, de minden biográfusának más és más élettörténetet mondott el."

Sohasem gondoltam volna, hogy egy történet ennyire be tudja magát fészkelni az agyam minden egyes kis szegletébe. A misztikumot, mely végig körbelengte a regényt még a levegőben is éreztem. Ez most biztos furcsán hangzik, pedig esküszöm éreztem. :) Fantasztikus, mert nagyon lassan bontakozik ki a történet folyamatosan felcsigázva ezzel az olvasót, másrészt mert sohasem tudhatod mi vár rád a követező oldalakon.

Nem akarom szaporítani a szót arról miért tetszett nekem ez a könyv, mert nem lehet. Számomra túl tökéletes és ezért nem is akarok erről tovább írni. Egyszerűen el KELL olvasni! És igen, egyetlen egy dolgot sajnálok az egészben, mégpedig azt hogy VÉGE lett.

Lobo nagyon szépen leírta, hogyha Charlotte Bronte vagy Daphne du Maurier még élne biztos, hogy ilyen könyvet írnának.

Értékelés: 10/10*****

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Amadea: ITT
Kultúrmánia: ITT
Keményfedél: ITT


2009. szeptember 24., csütörtök

P.C.Cast: Megjelölve

Zoey Redbirdot fényes nappal az iskolában megjelöli egy Nyomkövető, mely azt jelenti, hogy ettől a naptól kezdve be kell vonulnia az Éjszaka házába, ami a vámpírok iskolája. Innentől kezdve teljes mértékben megváltozik az élete, és igyekszik mindent megtenni, hogy neki is sikerüljön az Átváltozás. De az Éjszaka Házában újabb nehézségekkel kell szembesülnie, mely nem várt meglepetéseket tartogat a számára...

A könyv csalódás is meg nem is. Azt hiszem már fel voltam készülve a legrosszabbra, de lehet hogy mégsem. :) Szóval eléggé vegyes érzelmeim vannak az olvasmánnyal kapcsolatban, viszont annak örülök hogy nem vettem meg, mert lehet hogy most iszonyat pipa lennék saját magamra. :)

A könyv egy az egybe koppintás. Oké, hogy már nem tudnak újat felmutatni, de könyörgöm azért egy egész könyvet átírni? Szinte teljes mértékben megegyezik Herri Pottáterrel csak a nevek mások és persze nem varázsló tanoncokról van szó, hanem vámpírokról. Azért az írónő bele varázsolt egy-két újdonságot is, de így is érezni rajta, hogy honnan jött az alapötlet. (Ezt nevezhetjük azért szánalmasnak? Vagy ennyire gonosz ne legyek?) Ami szintén übergáz ez az oboázás (bízom benne, hogy mindenki tudja miről beszélek) a sztori közepén, szerintem ezt nem kellett volna, nagyon nem. Könyörgöm, ha a J.K Rowling képes volt ifjúsági regényt írni mindenféle orális szex jelenet nélkül más miért nem képes rá. Így is voltak benne érdekfeszítő részek, nem érzem úgyhogy ez hiányzott volna bele.

Különösen bosszantott a sok filmes jelenet, amire asszociált az írónő egy-egy könyvbeli rész miatt. Példa: "Szédültem, és úgy kavargott a gyomrom, hogy Meg Ryan jutott eszembe a Francia csók című filmből, miután megette azta rengeteg sajtot, és rosszul lett, mert nem bírta a szervezete a laktózt."

Kicsit olyan érzésem van, mintha nem tudott volna a szerző semmilyen új ötlettel előállni, mintha még kiforratlan lett volna az egész és ezekkel a filmes jelenetekkel csak gondolkodási időt hagyott volna saját magának. Nem tudom mi várható a következő részekben, de azt hiszem most már csak azért is el fogom olvasni. :)


Ja és akkor még egy kis csattanó a végére, mert ugyebár ezt sem hagyhattam ki: "Mert ugye azt mindenki tudja, hogy a vámpírok vonzóak. A világ legsikeresebb színészei és színésznői, táncosai, zenészei, írói és énekesei mind vámpírok voltak. Nem véletlen, hogy a vámpíroknak ennyi pénzük van." -részlet a könyvből. NO COMMENT!

Mindemellett a karakterek szerethetőek, azokkal nincs is semmi baj és azért nem mondhatom, hogy nem élveztem. De.... és ott van az de. Sajnálom, mert ez lehetett volna sokkal, de sokkal jobb. Ha ez az egész nem egy lopott ötlet lett volna, így értékelni sem fogom számokkal, mert ezt nem lehet.

Hmm, kíváncsi leszek, hogy az Agave kiadó mivel tud előrukkolni, ugyanis pont ma találkoztam egy újabb vámpíros sorozattal, ami az ő gondozásukban fog megjelenni. Már kíváncsian várom. :) Információkat itt találhatók róla: Richelle Mead: Vámpírakadémia

U.I.: Egy plusz pont a kiadónak a nagyon szép borítóért. :)

Értékelés: NINCS

Mások is olvasták:
Natasha: ITT
What a Girl Wants: ITT


2009. szeptember 23., szerda

2009. szeptember 22., kedd

Susan Elizabeth Phillips: Játék az élet

Lady Emma Wells Anglia egyik híres leányiskola vezetője, akinek úgy alakult az élete, hogy semmilyen tapasztalatot sem sikerült szereznie a férfiakkal kapcsolatban. De mégis szerét ejti egy vőlegénynek, aki egy igazán idegesítő pasas, de mégsem tud tőle megszabadulni. Márpedig hozzámenni meg nem akar, így jön az ötlet, hogy az eddigi makulátlan jó hírét elveszíti. Így hát végső elkeseredésében tíz napra Texasba utazik, ahol eltökélt szándéka, hogy bármi áron de véghez viszi a tervét. A barátnője beszervez neki egy igazán kellemes külsejű férfit, mégpedig a híres golfbajnokot Kenny Travelert, aki erre a tíz napra a kísérőjévé válik.

Sohasem gondoltam volna, hogy Susan Elizabeth Phillips könyvei között találok olyat, ami elsöpri az összeset. Pedig igen, EZ a könyve. Fantasztikus! Próbáljátok elképzelni, ahogy ülök kint a kertben és hangosan röhögök úgy, hogy majdnem lefordultam a székről, és még most is mosolyt csal az arcomra amikor erre a jelentre gondolok. :D Nem tudom miért szeretem a műveit ennyire, hisz abszolút nem az a tipikus elgondolkodtató olvasmány, mint mondjuk a Háború és Béke, de mégis kész vagyok harcba szállni értük, akár tűz ellen is, hogy megmentsem őket. :)

Nem csalódtam SEP eme könyvében sem. A rengeteg fordulat és sok humoros pillanat kellemes szórakozást nyújtott az itthon töltött napomon. De ha kezetekbe veszitek arra készüljetek fel, hogy nem fogjátok tudni letenni addig míg az utolsó betűig ki nem olvassátok. :)

Susan Elizabeth Phillipset minden egyes könyvével jobban és jobban szeretem. Most már csak azt sajnálom, hogy a mi kis hazánkban ezt az írását már nem lehet kapni.

U.I.: Nem vagyok hajlandó berakni ezt az ocsmány borítót, amivel itthon Magyarországon kiadták. Így marad az eredeti. :)

Értékelés: 10/10*
Mások is olvasták:


2009. szeptember 20., vasárnap

Alyson Noel: Evermore - Mindörökké

Egy igazán szórakoztató délután egy igazán szórakoztató könyvvel a kezemben. Ezzel tudnám jellemezni ezt a kellemes vasárnap délutánt (csak a k**** nátha ne lenne). :)

Ever semmi mást nem szeretne csak hétköznapi tini lányként élni az életét, de a különleges adottságai ezt nem engedik. Ugyanis egy különös baleset folytán az élet úgy hozza, hogy képes az emberek gondolatát hallani és azok auráját látni. Sőt, ha valakihez hozzáér akár az egész életét megtudja egy szempillantás alatt. De amikor megismeri Dament a különös srácot, valahogy minden megváltozik...

Nekem tetszett. Igaz, hogy össze van keverve benne a True Blood, a Twilight és egy kis Szellemekkel suttogó, de ez valahogy eltörpült. Pedig eleinte agasztott ez a sok kis XXI. századi kütyü, amit manapság már minden fiatal kezében látni. Emiatt fusztrált is voltam, hogy még egy könyvben is ezt kell olvasnom, de hamar túlléptem rajta. Érdekes módon elég gyorsan beszippantott magával, főleg a sok kis nyitott kérdéssel amelyek folyamatosan jött az olvasás során. Találó az író részéről, hogy a főhős srác kilétét sokáig nem fedi fel, így én is beleestem egy bizonyos csapdába (de ez titok) aminek az lett a vége, hogy egy jó nagyot koppantam. Meglepetés, hogy semmi rosszat nem tudok mondani róla, biztos a takonykór ráhúzodott az agyamra, de komolyan mondom ez k**** jó könyv. Na jó talán mégis van egy kis baki a végén, mikor a gonosz csajszi meghal, ami olyan semmilyenre sem sikeredett, de ezt el lehet nézni. :)

Kedvencem Riley (Ever húga) a kis szellem, aki folyamatosan visszatért az egyetlen nővéréhez kísérteni, beszélgetni és szórakozni. Eszembe jutott róla a Pán Péterből a Giling Galang, de fogalmam sincs miért pont rá asszociáltam. :D Talán a folyamatos kiváncsiságával, vagy nem is tudom. De tündéri az biztos. :) Na ez a rész, például olyan volt mintha a Szellemekkel suttogó sorozatot olvastam volna, echte ugyanaz. Nem akarom elmondani a végét, mert akkor sok mindent lelőnék benne és ez az olvasó kárára menne. :) (Milyen költőire sikeredett ez a mondat! :))

Khhm! Be kell valljam felnőttesen, hogy várom a folytatás. (pirul) Szóval nekem bejött ez a spirituális téma, még ha egy kicsit bizarr is. :) U.I.: Ja az eredeti borító tényleg sokkal jobb. :) Csodáljátok!

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Nita: ITT
Gigi: ITT
Francica: ITT



2009. szeptember 18., péntek

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

Eddig egyetlen egy vámpíros könyvet sem vásároltam meg, hiszen elég nagy választék van ebben a témában. Így a gondos megfigyelések után a választásom Charlaine Harris könyvére esett. :)

Sookie Stackhouse, a pincérnő egy kisvárosban él Louisianában és egy igazán különleges képességgel rendelkezik; képes az emberek gondolatában olvasni. Egy napon mikor a kocsmában megjelenik Bill Compton a vámpír, fenekestül felfordul az élete. Ráadásul egyre több gyilkosság történik a kisvárosban, amibe sajnos belekeveredik Sookie és a kis családja is. Azt hiszem mindezek után bátran elmondhatjuk, hogy így igazán nehéz kialakítani egy felhőtlen kapcsolatot, mivel a kiszemelt áldozat egy vámpír. :)

A mostanában megjelent vámpíros könyvek közül számomra azért emelkedik ki ez az olvasmány, mert az író sokkal valószerűbben ábrázolja a vámpírokat, mint bármely általam olvasott más műben. Ezek az élőhalottak tényleg halottak és valóban éjszaka mászkálnak, ahogy annak rendje és módja szerint kell. Sőt, nappal a földben alszanak (ez azért vicces :), nem lehetne inkább koporsóban?:D) és onnan bújnak elő mikor már eljön a sötétség. Ők is isznak vért, mint más könyvben szereplő egyedek, de nincsenek köztük "vegetáriánusok" (kivéve egy defektes vámpírt :D) és mivel már megoldódott a szintetikus vér előállítása is, ezért kevesebb embert fogyasztanak. Sőt, mindezt az író tetézte azzal, hogy a vámpíroknak nem kell rejtőzködniük mert igenis tudnak róluk, ismerik őket és szokásaikat, ezért kialakítottak olyan helyeket, bárokat, hoteleket meg mit tudom én micsodákat, ahol nyugodtan mozoghatnak.

Mellesleg a könyv nem csöpög a romantikától (külön plusz pont), és inkább a krimi szálon van a hangsúly. Sőt, a krimi mellett még egy kis csipetnyi humort is varázsolt bele az írónő, amitől még szórakoztatóbb lesz a mű.

Külön plusz pontot érdemel a kiadó, mert a könyv nagyon jó lett mind külsőre, mind belsőre. Ugyan puha kötésű, de mégsem puha így nem kell attól félni, hogy meggyűrödik vagy megtörik a gerince. A lapokat is kellemesen lehet forgatni, és mivel a nyomtatáskor vékony papírokat használtak ezért nem lehet érezni, hogy egy 400 oldalas művet forgatunk a kezünkbe (mert nem súlyos). Habár a fordítás néhol nyelvtanilag nem volt teljesen tökéletes, (de ez lehet a szerkesztő hibája is) mégsem veszített az élvezhetőségéből.

Mivel nincs édzsbionk, hálistennek az a probléma nem áll fent, hogy én ezt lássam valamikor a tévében. Inkább megveszem a lassan kilenc kötetes könyv sorozatot, mert jelen pillanatban NEKEM sokkal nagyobb élményt nyújt, mint a tévés változata. :)

Szóval bizakodom, hogy tényleg sikerült egy igazán jó sorozatba bele kezdenem és reménykedem, hogy az Ulpius nem fogja abba hagyni a széria kiadását a harmadik résznél, mint a Stephanie Plumnál. De majd imádkozom érte. :D

Értékelés: 10/10
Mások is olvasták:
Olvasónapló: ITT

Nima: ITT


2009. szeptember 15., kedd

Vaszary Gábor: A szőkékkel mindig baj van

Úgy vélem Vaszary Gábor művei kimaradtak volna az életemből, ha nincs az OKK, és azt hiszem ez még egy darabig így is lett volna. Úgyhogy köszönöm! Még mielőtt belekezdenék a történet elmesélésébe és véleményezésébe, előtte nézzük át Vaszary életrajzát pár mondatban:



Az író 1897-ben született Budapesten
és 1985 májusában halt meg Luganoban. A Képzőművészeti Főiskolán festészetet tanult, majd ezt abbahagyva újságírónak állt. 1924-ig Párizsban élt, ahol francia lapoknak dolgozott, majd 1932-ben hazaköltözött. Mindezek után sorra jelentek meg a könyvei, melyet több nyelven is lefordítottak, ami magyarországi viszonylatban példátlan értékű volt. Főbb művei, a teljesség igénye nélkül: Mesekönyv; Hárman egymás ellen; Monpti; Csak te!; Vigyázz, ha jön a nő! Ketten Párizs ellen; A szőkékkel mindig baj van; Boldoggá teszlek!; Az ördög nem alszik; Káin; Alszik az Isten; Bubus; Ő; Pók; Kuki; Tavaszi eső.

A regény az elején két szálon fut. Először megismerhetjük Georgest, az igen neves ügyvédet. Megtudhatjuk róla, hogy igencsak szerencsétlen a nőkkel kapcsolatban, de a barátja André mindig a segítségére jön. Majd később becsúszik a képbe a szőke szépség Christine, aki színházi darabokban játszik, de ebből nem tud megélni. Sajnos egy elkövetett baki után kirúgják munkahelyéről és most nem tudja mit csináljon. Ekkor jön az isteni szikra, hogy majd ő férjhez megy az ügyvédhez. Ettől a pillanattól kezdve már nem két, hanem egy szálon fut a történet, hiszen a hölgy mindent úgy szervez, hogy hol az utcán, hol a házban, de összefussanak. Vajon sikerül neki? És mit szól majd ehhez André, George legjobb barátja?

Elég sok helyen olvastam már, hogy aki EGY Vaszary regényt is elolvas akár a rabjává is válhat. Hogy miért? Mert írása olvasmányos, könnyed és humoros. Annyira gördülékenyen ír, hogy észre sem veszed ahogy haladsz a lapokkal, mert csak olvasod és olvasod. Fantasztikus! Művén érzékelhetőek az akkori stílus nyomok, hisz találkoztam már ezzel Rejtőnél vagy Karinthynál is, de hát ez azt hiszem nem is meglepő. :)

Igazán megdöbbentő volt számomra, hogy már a huszadik század elején is létezett ez az úgynevezett lánclevél, ami mostanában e-mailes formában terjed. Részlet a levélből: " Chaine de St. Antoine. Szent Antal lánca. Aki a következő imát tizenhárom napon keresztül egy-egy ismerősének elküldi, azt nagy szerencse éri..." Szóval már akkor is kaphatóak voltak az ilyen bolondságokra az emberek. :)

Az Aranylant oldalán találkoztam egy igen érdekes rovattal, ahol nem csak az író életét és műveit lehet megtalálni, hanem egy kisebb nyilatkozatot is, amit maga Vaszary mondott el. Ebben a nyilatkozatban munkásságáról és regényeiről beszél, amelyben kifejti miért pont a nőkről ír leginkább. Hát íme egy kis részlet belőle:

"A fantázia világa sokkal ingerlőbb, mint a valóság, sokkal jobban érdekel, és sokkal többet lehet belőle kihozni, mert nincs kötöttség. A következő regényeimben csak elképzelt történeteket írok majd meg és eltávolodom az élménytől. Általában az a felfogás, hogy az élményt, a valóságot könnyebb megírni. Ez súlyos tévedés. Az átélések megírása olyan, mint a kútforrás: száz vödör piszkos vizet kell kimeregetni, mire az ember tiszta vízre bukkan.
Írásaimnak fő témája a nő. A párizsi nő. Viszont szörnyű rossz véleményem van a nőkről, ám borzasztóan érdekel mindaz, ami a nőkkel kapcsolatos. Még legalább három-négy könyvem róluk szól majd, kizárólag nőkről. A nő a legőszintébb lény és egyáltalán nem komplikált. Csak tudni kell, hogy mindig úgy cselekszik, ahogyan érez. Nem befolyásolja a józan ész, csak a szív. Mindig pillanatnyi érzései után megy, ezért őszinte akkor is, amikor a látszat szerint - hazudik. Ezért van tele minden nő élete, "kis őrültségekkel", ahogyan a franciák mondják." - részlet.


A mű engem is rabul ejtett, mint mindenki mást és ha minden igaz, akkor a Helikon kiadótól akár most be is tudom szerezni az összes megjelent kötetet tízezer forintért, ugyanis most ezer forint per darab áron adják. ITT

Mindezek után kíváncsi leszek Aszlányi Károly művére (Sok hűhó Emmiért), amit szintén terveztem elolvasni. :)


U.I.: A könyv azért is vált kedvencemmé, mert a főszereplő hölgy keresztneve megegyezik az enyémmel. :)

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:
Joeymano: ITT

Stippistop
: ITT


2009. szeptember 14., hétfő

Susanne Scheibler: Micsoda Nő!

Egy régóta elolvasott könyv, melyre már csak egy bejegyzés várt. :) De most ne számítsatok túl sokra, mert a műnek sem volt túl sok mondanivalója.

A Micsoda Nőt! rengetegszer láttam már filmen,- imádom benne Richard Gere-t-, de most úgy döntöttem elolvasom könyvben is. Kíváncsi voltam, hogy tud-e akkora élményt nyújtani nekem a mű, mint a film. Hát lássuk sikerült-e? :)

Edward egy üzlet lebonyolítása miatt utazik Los Angelesbe, és mivel nem szeretné magányosan tölteni az elkövetkezendő éjszakát, ezért felszed egy prostituáltat. Viszont annyira megkedveli a lányt, hogy másnap reggel megkéri töltse vele az elkövetkezendő napokat, és játssza el a gazdag asszony szerepét a különböző társadalmi összejöveteleken. Vivian egyből elfogadja az ajánlatot mivel nem érzi úgy, hogy ez a feladat annyira nehéz lenne. Vajon sikerül neki teljesíteni a rá váró feladatokat?


Hát khmm. Nem tudom, hogy álljak egy olyan műnek az értékelésébe, ami igazándiból nem is tetszett. Senkinek kedvét nem akarom elvenni tőle, hisz a film az nagyon jó, de hát ez pfff. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a könyvből lett a fim, vagy a filmből lett a könyv, ugyanis szinte szóról szóra megegyeznek. Ezt leginkább a párbeszéden sikerült észrevennem. :)


Na szóval én nem ajánlom olyannak, aki látta a filmet, mert oltári nagy csalódás, viszont annak talán (hangsúlyozom TALÁN) érdemes elolvasnia, aki a filmet még nem látta. De ha tanácsolhatom, akkor már inkább a film. :D


Azt hiszem én abba a csapdába estem bele, hogy előbb néztem és csak utána olvastam.


U.I.: Úgy vélem a blog történetébe ez az első könyv, amit ennyire lehúztam leszámítva a Glancot, de azt nem is értékeltem. :)


Értékelés: 10/2

Mások is olvasták:


2009. szeptember 9., szerda

Brian James: Holnap, talán

Elgondolkodtató.

Elképesztő és borzasztó.

Ezzel a három szóval tudom jellemezni ezt a kis könyvet, ugyanis összesen 158 oldalas. Amikor megláttam az online könyvesbolt oldalán, azt hittem valami romantikus könyvet fogok a kezembe venni, mivel a fülszöveg nem igazán árult el róla semmit és ebben a sorozatban csak ilyen stílusú könyvek jelentek meg. De azt hiszem ezt a részt igen csúnyán bebuktam. :)

A történet egy tizenöt éves kislányról szól, aki pár évvel ezelőtt megszökött otthonról a mostohaanyja miatt. Azóta több utcagyerekkel lóg együtt üresen álló házakban. Egyik nap hozzájuk csapódik a tizenegy éves Elizabeth, aki innentől kezdve Chen védelme alatt áll. Így most már a két kislánynak a viszontagságait ismerhetjük meg napról-napra, hónapról-hónapra, hogy hogyan tudnak élni az utcán, milyen küzdelmekkel kell megbirkózniuk.

Amikor olvastam a könyvet végig úgy éreztem mintha ott lennék én is, mintha én is egy lennék a sok utcagyerek közül. Talán azért is volt ez az érzésem, mert egész idő alatt Chen hozzánk beszél, az olvasóhoz. Ezt az érzést alátámasztja azzal is, hogy néha kérdéseket intéz az olvasóhoz, mint például az "érted?" és ehhez hasonló mondatokkal.

A sok rövid tőmondattal az író pörgőssé varázsolta a könyvet, így abszolút nem éreztem, hogy lassan haladnánk az időben, vagy untatott volna a sok elmélkedés a kislány részéről. Ugyanis sokszor nem is a történetre fókuszált a szerző, hanem Chen gondolataira, érzéseire és kérdéseire, ami minduntalan megfordult a fejében. Ezek a részek határozottan tetszettek, mert ezáltal sokkal jobban meg lehet ismerni Chent annak ellenére, hogy valahogy mégsem ismerjük. Tudniillik nem nagyon tudunk meg róla olyan dolgokat, ami a személyiségét jellemezné gondolok itt a külsejére vagy bármi olyanra amivel közelebb kerülünk hozzá. De azzal, hogy "belelátunk" a fejébe mégis úgy érezzük, hogy ismerjük.

Azt hiszem nekem még maradt egy csomó nyitott kérdésem, így várnék valamiféle folytatást, de biztos vagyok benne hogy az író számára az utolsó fejezetnél véget ért a könyv. Sajnos.

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:
Merengő: ITT


2009. szeptember 5., szombat

Second Hand Club 3 (Update)

Itt egy újabb lista azokról a könyvekről, amit szívesen eladók, elcserélek ha van rá jelentkező. :)

1. Robert R. McCammon: Csak az enyém (Kitűnő állapotban)
2. Dean R. Koontz: A tékozló fiú (Kitűnő állapotban)
3. Elmore Leonard: Glanc (Egyszer olvastam)
4. Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön (Egyszer olvastam) elkelt
5. Umberto Eco: Rózsa neve (Olvasatlan, kitűnő állapotban) elkelt
6. Victoria Holt: Láthatatlan bilincs (Kitűnő állapotban)
7. Victoria Holt: Ellenségem a királynő (Kitűnő állapotban)
8. Harry Kemelman: A rabbi pénteken sokáig aludt (Kitűnő állapotban)
9. Donna Leon: Cián Velencében (Kitűnő állapotban)

UPDATE: Jennifer Rardin: Harapnivaló (Egyszer olvastam) elkelt

UPDATE: Vaszary Gábor: Monpti


2009. szeptember 4., péntek

Úgy látszik ez a nap erről szól!

Végre a hihetetlen sok várakozás után, hiszen ígérték már májusra, júniusra meg még kitudja mikorra. De! Most sikerült a Victoria kiadónak kitűznie egy végleges időpontot a várva várt könyv megjelenésére. Hogy miről is van szó? Na most aztán leveszem a leplet a könyvről. Lefújom róla a port, megsimogatom egy kicsit még mielőtt ti is megleshetnétek. Mindeközben már hallani mögöttem a dobpergést, a tapsot és a különböző fütty szavakat, amik tőletek jönnek. És aztán tatatatam!!!!!!!!

Susan Elizabeth Phillips: Se veled, se nélküled
Megjelenés: október 05.


Igen, igen! Ki tudja mióta várunk már rá! :D:D


Csupa öröm és bodogság

Háá! Ma véltem felfedezni az Ulpius honlapján, hogy nemsokára jön az újabb Katie Fforde könyv. Sokat még nem sikerült róla megtudom, de azért itt egy kis ízelítő belőle:

Cím: Száz boldog esküvőm
Tartalom: Sarah sok száz boldog és sikeres esküvőn van túl. Egy pici bökkenő van a dologban: egyiken sem ő mondta ki a boldogító igent. Sarah ugyanis profi esküvőszervező, aki mellesleg nem hisz a szerelemben...

Nah szóval hát igen, ez is kell meg ezen kívül még sok száz könyv is. De nem baj majd szépen sorjában, ha csak nem nyerem meg az ötös lottót, de ahhoz lottózni is kéne. :D


2009. szeptember 3., csütörtök

E havi szerzeményeim

Mostanában kicsit vissza kellett fognom magam "családi" okok miatt, de ebben a hónapban azért egy icipicit adtam az érzésnek. :D Ugyanis találtam egy jó kis webes oldalt, ahol rengeteg olvasmányt lehet beszerezni igencsak jó áron: www.book.hu. Érdemes meglátogatni, szinte mindennap frissítik.



Illetve vaterás szerzeményeim:



Geoffrey McSkimming: Cairo Jim ChaCha Muchos ösvényén

Néha amikor eljátszom mennyire jó fej nővér vagyok, akkor előfordul hogy a tesómnak is vásárolok könyvet. :) Ilyenkor késztetést érzek arra, hogy én is beleolvassak, vagy éppen kiolvassam a könyvét. Nézzük mit tud írni Geoffrey McSkimming a gyerekeknek. :)

Cairo Jim és hű hátizsákja elindulnak megkeresni ChaCha Muchost, a Táncosok Elveszett Városának romjait. Hogy miért tűntek el az emberek, az a mai napig rejtély maradt, de Jim úgy véli, hogy Ő majd rájön mi is történt itt valójában. Természetesen ahogy az már lenni szokott nem ő az egyetlen aki meg akarja keresni ezt a helyet, csak hát a célok ugyebár mások. Ugyanis az a hír járja, hogy ezen a szent helyen van egy varázsszer, ami képes fiatalabbá tenni az embereket. Na már most Bone és az ő hollója pontosan ezt akarják megkaparintani. Vajon ki fog oda érni előbb? És vajon Jimnek sikerül rájönni mi történt itt valójában?

Mikor olvastam a könyvet, próbáltam beleélni magam egy kilencéves fiú fejébe, hogy neki mennyire tetszene egy ilyen Indiana Jones stílusú könyv. Azt hiszem ebből a szempontból kemény fába vágtam a fejszémet. :) De megérte. Abszolút nem volt rossz a könyv, habár azért így is el-el mosolyodtam egy-két apróságon, mint például a beszélő papagájon, de hát mit is várjon az ember egy ifjúsági regénytől.

Összességében nagyon jó kis olvasmány - elsősorban gyerekeknek :) -, egy igazán érdekes csattanóval a végén, ami határozottan dobott az egész történeten (kigúvadt a szemem meglepetésemben :D). Mulatságosak a szóviccek benne, ami emeli a szórakozás hangulatát olvasás közben és ötletesnek találom az író által kialakított karaktereket is. :) Érdekes volt számomra hogy az író a jó és a rosszat nem csak ember formájában jelenítette meg, hanem madár alakjában is. Ugyanis míg a gonosznak egy holló volt a madara, addig Jimnek egy nagyon kedves arapapagáj jutott. (A holló nekem legalábbis mindig a gonoszat szimbolizálta.)

Azt hiszem kíváncsiságképpen elolvasom a másik három részt is. :)


U.I.: De azért bevallom őszintén nekem még mindig Mark Twain és Erich Kästner viszik a pálmát a gyerekkönyv írók között. :)

Értékelés: 10/8

Mások is olvasták: