2011. március 29., kedd

Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

"Valamikor az emberiség hajnalán egy aprócska kislány és egy kicsiny törzs küzd az életben maradásért. Útjaik összetalálkoznak, sorsuk összefonódik, jóllehet a szőke, sudár termetű, nyúlánk Ayla minden tekintetben elüt a Barlangi Medve népének görbe lábú, kiugró homlokereszű, szőrös testű tagjaitól…

Egy távoli elődünk és letűnt neander-völgyi rokonaink mindennapi élete elevenedik meg ebben a nem mindennapi történetben, mely – csakúgy, mint valamennyi ember története az azóta eltelt 30 ezer évben – a szeretet és a gyűlölet, az egymásrautaltság és a széthúzás a boldogság és a tragédia, a múlt és a jövendő folyamatosságának és összeütközésének hőskölteménye. Mindenekelőtt pedig Ayláé, aki akaratával, kitartásával, ügyességével minden különbözősége ellenére is elfogadtatja magát a törzzsel, miközben érzékeny, okos, önálló,a saját útját járó nővé cseperedik."

Gondoltátok volna, hogy ez a könyv valamikor réges-régen már megjelent kis hazánkban? Mert én bizony nem tudtam, egészen addig míg kemény kutatásokba nem kezdtem, mivel a regény témája olyannyira egyedi, hogy szerintem az ember kíváncsiságát automatikusan felpiszkálja. Szerintem kevés olyan könyv van a szórakoztató irodalom műfajában, ami az alábbi kérdésekre adhat választ: Hogyan éltek az elődeink az őskorban? Milyen lehetett akkoriban az embereknek az élet? A félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy Jean M. Auel sem fogja megadni mindenre a választ, de segít abban, hogy mindezt elképzelhessük.

A történet teljes mértékben megfogott, szinte elvarázsolt, annak ellenére, hogy bizonyos részeket igencsak untam. Nem tudott minden oldalon lekötni, pedig a történet tényleg olvastatja magát, olyannyira hogy az ember észre sem veszi, hogy már a könyv felénél tart. Bizonyos részek elhagyásával egy tökéletes mű kerülhetett volna a kezünkbe, habár biztos vagyok benne hogy ennek ellenére is sokan annak fogják tartani. :)

Rengeteg szereplő vonul fel a könyvben, de számunkra Ayla karaktere lesz a legfontosabb. Kedves és szerethető, olyan ember akit az olvasó hamar a szívébe zár. Érdekes volt látni, ahogy felnő egy teljesen más törzsben, ahogy megpróbálja elsajátítani a számára különleges beszédet és kultúrát. Habár Ayla agyilag jóval magasabb szinten áll, mint a csoport többi tagja mégis valamennyire le kell ereszkednie, hogy megértse a körülötte lévőket.

A regény különlegességét az adja, ahogy a szerző megeleveníti számunkra a törzs életét, ahogy kidolgozta és felépítette a kultúrájukat. Hihetetlen háttérmunka állhat emögött, hogy ennyire valós és hiteles legyen az olvasó számára. Ami igazán megfogott, az a törzs tagjainak a kommunikációja, hiszen nem csak szavakat hanem kézmozdulatokat is használnak. Ha ki kellene emelnem egy olyan momentumot, ami igazán megfogott engem, akkor biztos hogy ezt a kidolgozottságot említeném meg.

Jean M. Auel regénye ugyan lassú mederben folyik, de ezt az olvasó észre sem veszi. Ha hagyod magad, hogy a történet elringasson, akkor hidd el, hogy jól érzed majd magad benne. :)

U.I.: Egyébként a regényből film is készült.

A könyvért köszönet az Ulpius kiadónak!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Katamano: ITT
Könyvmoly: ITT
Bobó: ITT

2011. március 27., vasárnap

Claire Loup: Amikor életemben először

Ebben a regényben Julie viharos életével ismerkedhetünk meg. Frissen érettségizve egy kellemes nyaralásban akar részesülni, mielőtt neki kezdene a kemény főiskolai éveknek. Ahogy telnek a napok, úgy emlékezik vissza az eseménydús tinédzser korára, ami nem mondható éppen unalmasnak. Huszonhét emlékezés, huszonhét fejezet, mindegyik szórakoztató és vidám. Julie igazi cserfes kislány, szinte nincs olyan dolog, amit ne próbált volna ki a gyerekkorában.

A regény akár egy napló is lehetne, hiszen a történetek alapját elsősorban az emlékek adják meg. Érdekessége, hogy egy-egy fejezet alatt megelevenedik a jelen és a múlt, így egyszerre tudja meg az olvasó, hogy mi történik Julie-val a jelenben, és ahogy egy-egy dologról eszébe jutnak az emlékei, mi úgy tudjuk meg mi történt vele a múltban. Ahogy olvassuk a sorokat, szerintem nincs olyan ember, aki ne kiáltana fel a hangosan, hogy jéé ez velem is megtörtént. Nekem is eszembe jutott egy-egy kedves vagy éppen rossz emlék a regény olvasása közben. Lehet, hogy sokakat el fog majd borzasztani amiket Julie csinált, de rengeteg ballépéséből levonta a megfelelő következtetéseket.


Nagyon hamar el tudtam merülni a történetben, melyre nagy segítségemre volt a kellemes idő és napsütés. A regény bearanyozta a hétköznapjaimat, nagyon sokszor elmosolyodtam. Jó volt együtt utazni Julieval, mert nekem is eszembe jutott egy-egy kedves emlékem, így egy picit vissza is sírtam a fiatalságomat. :) Claire Loup tudja, miként kell úgy írni, hogy az ember észre se veszi és máris a könyv felénél tart. Remélem még sok hasonló regény kerül ki a tollából vagy az írógépéből. ;)

Claire Loup pörgős, szókimondó regényt alkotott, mely minden tinédzser és felnőtt nő kezébe adható. Ami garantált: az a nevetés és a felhőtlen szórakozás, kellhet ennél több? ;)

A könyvért köszönet a
Könyvmolyképző kiadónak és Borostyánnak!

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Sajtosroló: ITT
Betűvető: ITT
Kelly: ITT

2011. március 24., csütörtök

Himaruya Hidekaz: Hetalia – Tengelyhatalmak

"Mi történne, ha a világ országai hirtelen megelevenednének, és ők játszanák el a különböző történelmi eseményeket? A Hetaliában a káosz garantált: Olaszország gyáva és csak a spagetti érdekli, Amerikának hőskomplexusa van és zabálja a hamburgert, Oroszország vodkát vedel és terrorizálja környezetét, a borimádó Franciaország mindenkit hanyatt döntene, aki él és mozog, Magyarország pedig Ausztria felesége, de gyerekkorában fiúnak hitte magát. Így persze sehogy sem tudnak dűlőre jutni egymással, és már az sem biztos, hogy minden úgy alakult, ahogy a történelemkönyvekből ismerjük."

"Az őrület fol
ytatódik! Míg a gyáva Olaszország rendületlenül boldogítja a katonás Németországot, a világ többi országa is helyet követel magának a Hetalia színpadán. Itt jön mindjárt a méretes idomokkal rendelkező, de annál csóróbb Ukrajna és a mániákus Fehéroroszország, akik őrületbe kergetik vodkavedelő fivérüket, vagy az örökké civódó Görögország és Törökország, és a szerencsétlen Kanada, akit mindenki összekever hamburgerzabáló testvérével. Elmerülhetünk a múltban, legyen az Róma dicsősége vagy a meztelen olimpia romantikája, de az is kiderül, miért ne térjünk be egy spanyol kávézóba. Öveket becsatolni, Himaruya Hidekaz mangája most még pihentebb, még kaotikusabb és még spagettisebb, mint valaha!"

Újabb képregényt szeretnék bemutatni nektek, amit szintén a képregénybörzén fedeztem fel. Hasonlóan kacifántosan találtunk egymásra, mint a Berlin című képregény esetében. :) A vicc az egészben, hogy én úgy indultam ennek a vásárnak, hogy üres kézzel fogok hazajönni hiszen elsősorban a férjem kedvéért mentünk el. Ennek ellenére a szatyorban három könyv is az enyém volt. :D Na így tervezzen az ember előre. :D

A képregényben bolygónk országai emberi szereplőkként jelennek meg, tulajdonságaik pedig az adott nemzetekre jellemző sztereotípákra épülnek, természetesen igencsak sarkítva. Igen, Magyarország is szerepel, és furcsa volt az író szemével látni magunkat, érdekelne mi alapján lett az országunk olyan amilyen. :) A regény hangulata végig vidám, olyan ami jókedvre deríti az embert és szívesen előkapja, hogy egy-egy rövidebb történetet újra elolvasson. Jó, mert nem egy kerek történetről van szó, hanem főleg rövidebb-hosszabb stripekből (ezt a szót a férjemtől tanultam :D) áll, így az olvasó bárhol kinyithatja ha épp egy lélegzetvételnyi szünetre van szüksége.

Az első kötetben túlságosan csapongott a szerző, sajnos többször is előfordult, hogy vissza-vissza kellett lapoznom az elejére, hogy megtudjam melyik szereplő melyik országot ábrázolja. Hiányzott nekem a végéről vagy az elejéről egyfajta összefoglaló, melyben az összes karakter fel van vonultatva. Ám Himuraya Hidekaz úgy látszik maga is felismerhette a hibáját, mert a második kötetben már bemutatja az összes szereplőt, így sokkal könnyebb volt később felismerni az országokat a különféle szituációkban. Ráadásul sokkal összeszedettebbnek, átláthatóbbnak éreztem, a történetek is fejezetekre voltak bontva, melyek logikailag egymásra épültek. Nagyon szimpatikus volt, hogy maga a szerző is beismerte az utószóban milyen hibákat vétett az első kötetben és hogyan próbálta őket a második kötetben kijavítani.

Himaruya Hidekaz
a képregény műfajában különlegeset alkotott (már amennyire meg tudom ítélni pár képregény elolvasása után) és érdeklődve várom mit tud nyújtani nekünk a folytatásokban.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2011. március 22., kedd

Jason Lutes: Berlin - A kövek városa

"A Maus magyarországi sikere után hamarosan egy újabb képregény jelenik meg a nácizmus időszakából. A történet a 1920-as évek Németországában, a weimari köztársaságban játszódik, melyre már sötét árnyként vetül a formálódó fasizmus. A berlini kisemberek és polgárok még próbálják hétköznapi életüket élni, a mulatók és lokálok is tömve vannak, az utcákon azonban már mindennaposak az összecsapások a barnainges rohamcsapatok és a kommunisták között."

A mai bejegyzésemben egy olyan képregényt szeretnék bemutatni, melynek a kiadója még igencsak gyerekcipőben jár, konkrétan tavaly decemberben indult. Itt fel is merülhet bennetek a kérdés, hogyan figyelhettem fel rá így? Hát a képregénybörzén, hol máshol. :) Az iskolapadok között sétálva (egy általános iskolában tartották a börzét), miközben a férjemre vártam, arra lettem figyelmes hogy egy fiatalember eszméletlen lelkesedéssel mutatta be képregényét egy vásárlónak. Egy darabig hallgattam őt, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy ezt én is elakarom olvasni. Tudni akartam mi az, amiről ilyen szenvedéllyel lehet beszélni. :)

A történet több szálon fut egyszerre, de szerintem a leghangsúlyosabb a Berlinbe vetődött, művészetet tanuló Martha és a belé habarodó újságíró, Kurt körül bonyolódík. A hangulata borongós, ugyanakkor kifejező. Sokszor elmerültem egy-egy képkockában, mert nagyon beszédes ahogy az eseményeket ábrázolja. Mindezt annak ellenére mondom, hogy néhol túl zsúfoltnak éreztem bizonyos oldalakat mert szerintem néha a túl sok szöveg kapta a hangsúlyt a rajzokkal ellentétben. Habár nem sok képregényt olvastam eddig, de azt azért tudom, hogy ilyenkor inkább a rajznak kell hangsúlyosabbnak lennie, nem pedig a buborékban lévő szövegnek. Az ábrázolásmódja realisztikus ugyanakkor nem viszi túlzásba a részleteket, a rajzok fekete-fehér színekben pompáznak.

Eleinte nehéz volt összerakni az eseményeket, mert a szerző össze-vissza csapongott, ám ahogy a szálak összefutottak úgy lett a könyv egyre érdekesebb. Sajnálatos módon pont a legizgalmasabb részeknél maradt félbe a történet, így kénytelen vagyok megvárni míg a folytatások megjelennek. :)

Jason Lutes képregénye még nem igazán robbant be a köztudatba, pedig méltó arra hogy foglalkozzunk vele. Érdemes lesz várni a folytatásokat.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2011. március 18., péntek

Rafael Ábalos: Grimpow - A láthatatlan út

Grimpow és barátja Dúrlib a vadászatuk során, egy halott lovaggal találkoznak a hóban ami gyökeresen megváltoztatja mindkettőjük életét. A lovag zsebeit átkutatva különböző kincsekre bukkannak, melyek között egy furcsa követ és egy papírt találnak, melyen különös írásjelek vannak felfirkantva. Nem elég, hogy Grimpow teljesen megváltozik a lovagnál talált talizmán miatt, de a hulla egyik pillanatról a másikra egyszer csak eltűnik, mint szürke szamár a ködben. A kő segítségével Grimpow már eltudja olvasni az írásjeleket, ezért a barátjával úgy döntenek hogy megkeresik a rejtélyes idegent, akinek a neve megtalálható a papíron. Ez a döntés különleges útra tereli a főhőseinket, ami egyben kalandos és veszélyekkel teli.

A történet az első pár oldal után teljes mértékben felpiszkálta a kíváncsiságomat, ám amilyen erős kezdetnek nézhettem elébe, a folytatásban úgy kezdett el a történet egy lassabb mederben hömpölyögni. Ekkor volt az a pillanat, amikor szívem szerint abbahagytam volna, ha nincs Joeymano aki váltig állította, hogy ez még jó lesz, higgyem el. :) Most már tudom, hogy jó döntés volt, mert összességében egy kellemes mesében lehetett részem.

Akárhányszor belemerültem a regénybe, valahogy mindig az volt az érzésem, hogy az ifjú Indiana Jones történetét olvasom, annak ellenére, hogy sok más könyvesblogger inkább a Da Vinci kódhoz hasonlította. Nagyon tetszetős volt számomra, ahogy a rejtélyek megoldását levezette, ezeket a részeket én magam is kíváncsi szemmel vizslattam. Biztos vagyok benne, hogy az ifjú olvasó számára ez a regény egy különleges és izgalmas olvasmány lesz.

Úgy gondolom, hogy Rafael Ábalos a maga műfajában nagyot alkothatott volna, ha nem ismétli önmagát sokszor a történet közben, illetve engem kifejezetten idegesített, hogy az egyes fejezetek végén majdnem mindig lelőtte a poént. Így az olvasó nagyjából sejtheti, hogy mi fog történni vagy mi történhet a következő oldalakon. Ilyenkor kérdezem magamtól, hogy hol marad a meglepetés ha már mindent tudunk, nem igaz? Mindenesetre egyben biztos vagyok, a folytatást már nem fogom a kezembe venni.

Fontos megemlíteni így az értékelésem végére, hogy a regény majd márciusban kerül a polcokra. Ám aki szeretne személyesen is találkozni az íróval annak nem kell más tennie, mint kisétálni április 16.-án a könyvfesztiválra, ami a Millenárison lesz megrendezve.

A könyvért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Könyvmoly: ITT

2011. március 17., csütörtök

Susan Elizabeth Phillips: Mindent a szerelemért

"Georgie Yorknak rossz napja van. Mi több, sorozatosan rossz napja van. Amerika egykori imádott gyereksztárjának látszólag minden összejött: sikeres karrier, vonzó férj, jó barátok. Szívdöglesztő férje, Lance azonban az ország-világ színe előtt elhagyja Hollywood legújabb irgalmas szamaritánusáért, a káprázatos színésznőért, Jade Gentryért. Egyik nap a sajtó rátámad Georgie-ra, hogy szembesítsék a hírrel, Jade terhes. Georgie nem tudja leplezni az elkeseredettségét. Könyörögni kezd egy távoli barátjának, Trevornak, hogy vegye feleségül egyetlen évre. Ám Trevor nem igazán szeretne élni a felkínált lehetőséggel. Georgie egykori filmbéli partnere, a kicsapongó Bramwell Shepard kihallgatja a beszélgetést, s ezt követően egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy ugrassa Georgie-t. Bram, a hollywoodi fenegyerek sztárallűrjeivel tönkretette a saját karrierjét, gyakran néz a pohár fenekére, öntelt és nehéz kijönni vele. Georgie egészen Las Vegasig menekül előle. Ám micsoda véletlen! ott is összefutnak. Túl sokat isznak, és amikor másnap reggel felébrednek, kölcsönös megdöbbenésükre kiderül, hogy összeházasodtak. Georgie ráeszmél, hogy ez a saját malmára hajthatja a vizet, pláne ha sikerül meggyőznie a férfit hogy maradjanak házasok."

Két évvel ezelőtt olvastam az Angyali csók című könyvét az írónőnek, melynek témája hasonló mint a bejegyzés címében szereplő regényének. Legalábbis annyiban megegyezik a két könyv, hogy a főszereplő lányok olyan házasságot kötnek amit valójában a hátuk közepére kívánnak, ezért senki ne lepődjön meg ha esetleg ismerősnek találja a regényben lévő szituációkat.

A történet helyenként roppant mulatságos, ezért az embert arra készteti hogy hangosan felkuncogjon, amit általában a körülötte lévő emberek igencsak furcsálló tekintettel jutalmaznak. :D Szerencsémre én ezt csak otthon a kertben tettem, így a kutyákon kívül más nem volt fültanúja a kacarászásomnak. :)

Ebben a kötetben betekintést nyerhetünk a filmesek világába, megtudhatjuk milyen a fényűzés, milyen amikor lesifotósok hada követ bennünket és milyen amikor már baromira elegük van az egészből. Nyilván teljes képet nem kapunk róla, de valamennyire már ez is fedi a valóságot. Ebben a regényben a romantika és a humor mellett egy kicsit a komolyabb oldalát is megmutatja az írónő ami kifejezetten emelte a könyv színvonalát.

Susan Elizabeth Phillips könyvei nem a szépirodalom kategóriájába tartoznak, ezért túlzott elvárásai senkinek se legyenek, hiszen az írónő célja elsősorban a szórakoztatás. Tökéletes olvasmány olyankor, amikor az ember a háta közepére kívánja a munkát, a hülye híreket, vagy éppen csak egy kicsit vissza akar vonulni.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2011. március 14., hétfő

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

"Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne? F. Scott Fitzgerald 1925-ben, A nagy Gatsby-vel ért pályája csúcsára: ez az a regénye, amely egymagában is előkelő helyet biztosítana számára a világirodalom nagyjai között. Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó dzsesszkorszakot, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, az amerikai álom olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy méltó legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is csupa pénz. "

Biztos előfordult már veletek is, amikor egy könyv akarja, hogy olvassátok el. Már nem is emlékszem mióta ácsingóztam F. Scott Fitzgerald műve után, de abban biztos vagyok, hogy érdemes volt megvárni az új kiadást. Egyrészt azért, mert a kiadó újrafordította a művet és szerintem remekre sikeredett, másrészt a többi Fitzgerald könyvet is be fogom szerezni és gyönyörűek lesznek majd egymás mellett. :)

A történet az 1920-as évek Amerikájában játszódik, amiről még könyvet eddig nem olvastam, így ismeretlenként vetettem bele magam ebbe a világba. A hangulat egyből magával ragadott, filmként pergett le az egész előttem, de ez nem is csoda, mert Fitzgerald tökéletes leírásokat szolgáltatott ahhoz, hogy az olvasó könnyen maga elé képzelhesse a húszas évek Amerikáját. Meglepődtem, mert azt hittem Gatsby lesz a nagy mesélő, ám helyette a legjobb barátja adta elő az ő történetét. A narrátor, aki belecsöppent ebbe a gazdagságba, kritikus szemmel nézi a körülette lévőket. Mivel az ő hangján keresztül ismerhettem meg ezt a világot, végig úgy éreztem, hogy Gatsby egy nagy szélhámos, aki be akarja csapni az emberiséget. Ezért a történetet számomra egyfajta feszültség lengte be, ám a nagy csavar amire mindvégig számítottam, nem az volt mint amit vártam. Sokkal, de sokkal ütősebb, amitől az olvasó egyszerre megdöbben és meghökken.

Hogy milyen volt Gatsby? Sajnálni való. Sajnálni való, mert nem kapta meg a hőn áhított asszonyt, akiért annyi mindent megtett. Sajnáltam, mert küzdött és harcolt hogy elnyerhesse jutalmát, ám az élet nem volt éppen kegyes hozzá. Lehet hogy egy másik történetben, másképp lett volna vége, de akkor ez a regény nem lett volna olyan ütős, mint amilyen lett.

Fitzgerald könyvet muszáj olvasni, nem csak azért mert általa megismerhetjük a húszas évek Amerikáját, hanem mert a regényének igazi hangulata van. Lenyűgöző és fantasztikus, ahogy a szerző megismerteti velünk a kor társadalmát.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Annamarie: ITT


2011. március 10., csütörtök

Krystyna Kuhn: A völgy

"Sötétség uralja. A semmi közepén található. És szörnyű titkot rejt. Egy szuper üdvözlő buli a csónakházban: így ünneplik az új diákok megérkezésüket a Grace College-ba. De Julia és barátai hamar rájönnek, hogy a kanadai hegyekben található eldugott völgyben valami nincs rendjén. Miért ez a rengeteg tiltó tábla az iskola körül? És miért nincs rajta ez a hely a Google Earth-ön? A helyzet kiéleződik, amikor Julia öccse, Robert végignézi, ahogyan egy lány beugrik a tóba és egy örvény magával rántja a mélybe. De senki nem hisz neki - még Julia sem. A lány még nem sejti, hogy a múlt sötét árnyai, melyekről az hitte, örökre túllépett rajtuk, itt a völgyben újra felszínre kerülnek."

Rengeteg könyvesblogger oldalán találkoztam már ezzel regénnyel, és nem tudtam úgy elmenni mellette, hogy végül ne kerüljön a kezembe. A számos bejegyzés azt mutatja, hogy eltérő vélemények alakultak ki a könyvvel kapcsolatban, valakinél úgy éreztem, hogy többre számított mint amit kapott, valaki pedig az egekig magasztalta. Ezért is döntöttem úgy, hogy nekiveselkedek ha már ennyire megosztja az olvasóközönséget. Igazándiból nem sok reményt fűztem hozzá és azt hiszem ez a hozzáállás volt a megfelelő, mert nekem kellemes meglepetést okozott.

A történetvezetés remekül sikerült, hiszen minden egyensúlyban van. Érdekes és feszültségkeltő események láncolata szegezi le az olvasót, de idegtépésről szó sincs. A cselekmény a bonyolultságát tekintve viszonylag egyszerű, ha nagyon megerőltetjük magunkat akár mi is rájöhetünk a történet végére. Sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy a maga műfajában kiemelkedjen a hozzá a hasonló regények közül, nekem hiányzott belőle az a plusz, amitől az ember beleborzong a történetbe. Mivel úgyis értékelném a végén, már most megsúghatom hogy nekem a regény egy erős négyest ért meg.

A szereplők vegyes társaságot alkotnak, a feltűnő egyéniségtől az átlagosig mindenkit megtalálhatunk. Senki sem került nagyon közel hozzám, de talán Chris és Robert személyisége érdekelt a legjobban. Mind a ketten furcsa és titokzatos karakterek, ráadásul ha Robert agya nagyon elkezdett kattogni, akkor automatikusan a Gyilkos számok sorozat főszereplő sráca ugrott be róla. A két fiú között rengeteg hasonlóságot lehet felfedezni, hiszen mind a ketten a matematika segítségével jönnek rá a megoldás kulcsára. :)

A kiadással kapcsolatban szeretnék két dolgot megjegyezni. A könyv borítója élőben még jobban néz ki, mint az internetes oldalak lapjain, ezért az Ementor kiadó megérdemli a plusz pontot. Azonban szemet szúrt, hogy bizonyos angol szavak nem lettek lefordítva. Nem mintha nehézséget okozott volna a lefordításuk, de szerintem sokkal szebb ha szép kerek magyar mondatokat láthatunk. De természetesen ez csak egy kis apróság és lehet hogy valaki simán elsiklik felette. :)

Krystyna Kuhn egy összeszedett, kerek tinithrillert alkotott, ami megérdemli hogy beszéljenek róla és hogy az olvasó izgatottan várja a folytatásokat.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Sajtosroló: ITT
Nima: ITT
Erika: ITT
Csenga: ITT
Niki: ITT
Natasha: ITT
Zakkant: ITT

2011. március 7., hétfő

Anne Brontë: Agnes Grey

"Anne Brontë híres nővéreihez, Charlotte-hoz és Emilyhez hasonlóan szintén megírta a maga nevelőnő-regényét, amely önéletrajzi ihletésű írásnak is tekinthető, hiszen az írónő szintén papcsaládból származott, széleskörű műveltségre tett szert és több helyen is dolgozott nevelőnőként, akárcsak regényének főhőse. Mindkettejük életét megnehezítették munkaadóik, nem is beszélve a neveletlen és sokszor nevelhetetlen gyerekekről. A műből azonban kitűnik a boldogság utáni vágy, Agnes élete ugyanis idővel más, kedvezőbb fordulatot vesz, mint a tragikus sorsú írónőé. Agnes két családnál is dolgozik, előbb Bloomfieldéknél, majd Murrayéknél. Bloomfieldék elkényeztetett és rosszcsont gyermekeinek viselkedéséért a szülők Agnest okolják anélkül, hogy engedélyt adnának a nevelőnőnek, hogy megfelelően fegyelmezze őket. A Murray család két kamaszkorú leányával se sokkal könnyebb a dolga. Rosalie-t sokkal inkább a bálok, a ruhák és a kacérkodás, valamint a minél gazdagabb és előkelőbb férfiak meghódítása érdekli, mint azok az erkölcsi nézetek, melyeket Agnes mindenáron belé akar verni. Matildát viszont hidegen hagyja a hölgyektől elvárt viselkedés, és legszívesebben a lovakkal és a kutyákkal tölti idejét. A gazdagok sekélyessége és nemtörődömsége taszítja Agnest, de itt tartózkodása örömet is hoz: megismerkedik az új segédlelkésszel, Edward Westonnal, akihez vonzódni kezd, ám a köztük kialakuló kapcsolatot kezdetben számos tényező nehezíti."

Az előző bejegyzésemben az Agave kiadó által kiadott gusztusosan kinéző borítót dicsértem, és most megint egy olyan regény került a kezembe, melynek borítója megérdemli a csillagos ötöst. Gyönyörű, hívogató, olyan ami mellett az ember biztos nem menne el úgy, hogy ne vessen rá legalább egy pillantást. Szerintem senkit nem fogok meglepni azzal ha azt mondom, hogy a fantasztikus borító miatt került előre a regény az olvasási listámban. :) Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki szereti a nyálcsorgató gusztusos könyveket, hiszen az ember sokkal szívesebben vesz a kezébe egy ilyet, mint egy olyat aminek semmitmondó a kinézete. Nincs igazam?

Ezt a röpke kétszáz oldalas történetet az ember együltő helyében kiolvassa, ha a hangulata magával ragadja. Engem elvarázsolt Agnes Grey stílusa, aki naplószerűen írta meg a családja és a saját szerelmének történetét. Először nem gondoltam, hogy lesz részem romantikában ám a könyv második felében feltűnt a várva várt lovag. Csodálatos és választékos szavakat használ az író, ami az olvasót kiragadja a megszokott hétköznapokból. :) Legalábbis nekem nagyon jól esett visszarepülni az időben, amikor az emberek még tudták hogyan kell magukat szebbnél szebb szavakkal kifejezni. Ilyenkor mindig előbújik az a romantikus énem, amelyik legszívesebben évszázadokat visszautazna, hogy részese lehessen ezeknek a kosztümös éveknek. Ám mindezek ellenére nem tudom megadni a maximális pontot, mert a rövidsége miatt kicsit összecsapottnak érzem a történetet. Bár ha jól tudom Anne Brontënak nem ez a legjobb regénye.

"… már ismerem egyházközségem minden hölgyét s ebben a városban is sokakat, látásból, hallomásból pedig még többet; de feleségnek egyik sem illenék hozzám: ilyen teremtmény csak egy van, és ez maga; tudni szeretném, mi erről a véleménye."

Anne Brontë rövid, de kellemes történetet alkotott és nekünk olvasóknak az a feladatunk, hogy észrevegyük a benne rejtőző értékeket.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Lulin: ITT
Könyvmolyok: ITT


2011. március 4., péntek

Georges Simenon: Maigret nyaralni megy

"Madame Maigret nyaralásuk harmadnapján heveny vakbélgyulladással kórházba kerül Les Sables-dOlonne-ban. Maigret szorgalmasan látogatja minden nap azonos időben a kisvárosi klinikán, míg egy nap valaki rejtélyes üzenetet csempész a zsebébe, amelyben arra kéri, hogy szánja meg a 15-ös szobában fekvő beteget. Mielőtt Maigret eldönthetné, mihez kezdjen az információval, az említett beteg, egy fiatal lány meghal, s nemsokára az is kiderül, hogy két nappal korábban a lány sógora, a kisváros tiszteletben álló orvosa ugyancsak halálos balesetet szenvedett. Maigret-t nem hagyják nyugodni a furcsa körülmények, s miközben pihenését tölti járja a Parti sétányt, benéz a vendéglőkbe, issza a könnyű fehérborokat, figyeli a bridzselőket, látogatja Madame Maigret-t , egyre jobban belemerül a nyomozásba."

Életem első Georges Simenon regénye, pedig számos könyve megjelent már kis hazánkban, de eddig még valahogy egy sem került a kezembe. Ám az Agave kiadó olyannyira gusztusos borítót adott a történethez, hogy a nyál összeszaladt a számban és úgy éreztem nekem ez a regény kell. Sőt, ez az érzés csak fokozódott mikor megláttam élőben, hiszen nem csak a borító hanem a könyv formája is tökéletes. Röviden: tökéletes forma, tökéletes design. Tudom, hogy elsősorban a történetről kellene írnom, de most fontosnak tartottam megemlíteni a borítót, mert sokszor a vevő nem csak a történet miatt vásárol könyvet, hanem a külcsínt is nézi.

A történet elsősorban Agatha Christie krimijeinek hangulatát idézi meg, annyi különbséggel, hogy London helyett Párizsban, illetve egyéb francia városokban játszódik. És engem pont emiatt varázsolt el teljesen Maigret világa. Ebben a kötetben megvan ami egy igazi krimihez kell, ami miatt megszerettem ezt a műfajt. Adott egy titokzatos gyilkos, egy halott, egy rakás gyanúsított és az olvasó, aki megpróbálja az apró kis morzsákból összerakni a teljes kirakóst és rájönni a tettes kilétére. Egyszerűen imádom az ilyen könyveket és ez a kötet számomra remekül teljesítette ezeket a kívánalmakat.

A főszereplő Maigret felügyelő, akiről sok mindent ugyan nem sikerült megtudnom, de valószínűleg ennek az az oka, hogy nem az első kötet került a kezembe. Ettől függetlenül önálló regényként is megállja a helyét, mert a középpontban maga a rejtély áll és nem pedig a főfelügyelő. :)

Georges Simenon visszarepített a gyerekkorom azon időszakába, amikor rengeteg Poriot és Miss Marple történetet olvastam és nekem már ez megéri azt az öt pontot. A szerző remekül csűri-csavarja a dolgokat, úgyhogy az olvasónak nem lesz egyszerű dolga, ha meg akarja fejteni a rejtélyt. :)

U.I.: Maigret fanatikusoknak kötelező darab.

A könyvért köszönet az Agave kiadónak!

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Könyvkritika: ITT