"A Maus magyarországi sikere után hamarosan egy újabb képregény jelenik meg a nácizmus időszakából. A történet a 1920-as évek Németországában, a weimari köztársaságban játszódik, melyre már sötét árnyként vetül a formálódó fasizmus. A berlini kisemberek és polgárok még próbálják hétköznapi életüket élni, a mulatók és lokálok is tömve vannak, az utcákon azonban már mindennaposak az összecsapások a barnainges rohamcsapatok és a kommunisták között."A mai bejegyzésemben egy olyan képregényt szeretnék bemutatni, melynek a kiadója még igencsak gyerekcipőben jár, konkrétan tavaly decemberben indult. Itt fel is merülhet bennetek a kérdés, hogyan figyelhettem fel rá így? Hát a képregénybörzén, hol máshol. :) Az iskolapadok között sétálva (egy általános iskolában tartották a börzét), miközben a férjemre vártam, arra lettem figyelmes hogy egy fiatalember eszméletlen lelkesedéssel mutatta be képregényét egy vásárlónak. Egy darabig hallgattam őt, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy ezt én is elakarom olvasni. Tudni akartam mi az, amiről ilyen szenvedéllyel lehet beszélni. :)
A történet több szálon fut egyszerre, de szerintem a leghangsúlyosabb a Berlinbe vetődött, művészetet tanuló Martha és a belé habarodó újságíró, Kurt körül bonyolódík. A hangulata borongós, ugyanakkor kifejező. Sokszor elmerültem egy-egy képkockában, mert nagyon beszédes ahogy az eseményeket ábrázolja. Mindezt annak ellenére mondom, hogy néhol túl zsúfoltnak éreztem bizonyos oldalakat mert szerintem néha a túl sok szöveg kapta a hangsúlyt a rajzokkal ellentétben. Habár nem sok képregényt olvastam eddig, de azt azért tudom, hogy ilyenkor inkább a rajznak kell hangsúlyosabbnak lennie, nem pedig a buborékban lévő szövegnek. Az ábrázolásmódja realisztikus ugyanakkor nem viszi túlzásba a részleteket, a rajzok fekete-fehér színekben pompáznak.
Eleinte nehéz volt összerakni az eseményeket, mert a szerző össze-vissza csapongott, ám ahogy a szálak összefutottak úgy lett a könyv egyre érdekesebb. Sajnálatos módon pont a legizgalmasabb részeknél maradt félbe a történet, így kénytelen vagyok megvárni míg a folytatások megjelennek. :)
Jason Lutes képregénye még nem igazán robbant be a köztudatba, pedig méltó arra hogy foglalkozzunk vele. Érdemes lesz várni a folytatásokat.
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták:
4 megjegyzés:
Én nem szeretem a képregényeket, és a minap beszélgettünk a többiekkel, hogy úgy gondoljuk, hogy inkább talán a fiúkat ragadja meg jobban egy képregény. De amit írtál róla az alapján érdekesnek tűnik.
Ooo én sem szerettem, míg meg nem ismerkedtem a férjemmel. :) Van egy pár érdekes történelmi ihletésű képregény, amik kifejezetten érdekesek. Szerintem érdekes őket megpróbálni. :)
Nálunk is a férjem szereti a képregényeket. De azt mondta és én is látom, (például akkor amikor a keresztfiamnak szeretettem volna venni egy neki szólót)hogy nincs akkora hagyománya nálunk, mint külföldön.
Valóban így van. Mikor Franciaországban voltunk betévedtünk egy boltba, ahol a CD-DVD mellett megtalálhatóak voltak a könyvek is. És úgy képzeld el, hogy majdnem egy egész szintet elfoglalt csak a képregény. Tiszta kincsesbánya, csak kár hogy francia. :D
Megjegyzés küldése