2010. május 28., péntek

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

"Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - á la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk."

Egy szó, egy mondat, egy bekezdés és én eltűntem. Eltűntem a szavakban, a mondatokban, a szereplőkben és csak a végén, a hatszázhuszonhatodik oldalon eszméltem rá, hogy vége van és el kell szakadnom a történettől.
Szerettem benne a színeket, az ízeket és az élményeket. Szerettem mert senki nem volt benne tökéletes.

A regény négy emberről szól, akiknek a sorsa egy napon összefonódik és ettől a pillanattól kezdve megismerik a szeretetet, a barátságot, a szerelmet és így a világ már nem lesz sivár és kietlen számukra. A történet lassan csordogál, hömpölyög előre amit én most nagyra értékeltem. Jó volt olvasni a szereplőkről, ahogy kibontakozik előttünk a múltjuk, a jelenük és a lehetséges jövőjük. Nagyon szimpatikus volt mindegyik egytől-egyig, főleg Philipert karaktere ragadott magával (kuncog). Hogy miért? Mert ez az ember lemaradt egy jó évszázaddal, hisz manapság hol találkozunk olyan személlyel aki magázza a hölgyet és betartja az etikett szabályait. Sehol, nem igaz? Örülünk ha már a fiatalok nem löknek fel minket, örülünk ha nem szólnak be nekünk és a térdünket csapkodjuk, ha egy férfi kinyitja nekünk az ajtót. Egyszóval egy gavallér ez a Philipert. :)

A másik ami megfogott engem, az Gavalda humora. Kifejezetten hatásosan írt le egy-két jelenet, ahol kénytelen voltam a számat vigyorra ferdíteni. :D

"
– Franck!

– Igen?

– Nekem hat húgom van.

– Igen, és?
– Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. Amit a nő akar, azt isten akarja.
– És ezt ki mondta?

– Ez egy közmondás…

– Na, kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel!"


Végszónak: ha egyedül nem megy, akkor csináld együtt mert akkor minden könnyebb lesz. Anna Gavalda jól ír, legalábbis én hiszek neki.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Miestas: ITT
Szee: ITT
Könyvvizsgálók: ITT
Lobo: ITT

2010. május 25., kedd

J. Clever: Karrier, tequila, szerelem

Daniel Sentinel, a sikeres, jóképű üzletember édesapjának, a hatalmas vállalatbirodalom fejének halálos ágyához érkezik haza. Miután megörökli a vezetői posztot, szinte azonnal felfigyel a cég csinos ügyvédnőjére, aki nemsokára viszonozza érzelmeit. Ám a férfi családja – különösen lánya, akiről furcsa pletykák keringenek – nem nézi jó szemmel a kapcsolatot, és mindent megtesz, hogy szétdúlja. Mesterkedéseik sikerrel járnak, Daniel végül mást vezet oltár elé, nem sokkal később azonban váratlanul elhalálozik. A körülmények és bizonyítékok gyilkosságra utalnak, ám a tettes kilétének felderítése igen nehéz. A szálak felgöngyölítése közben ugyanis kiderül a sokkoló igazság: csaknem mindenki egyformán gyanús.

Ármány, gyilkosság és szerelem
a központi témái a könyvnek. A gyönyörű borító romantikus történetet sejtet, ám az valójában sokkal izgalmasabb és szórakoztatóbb. Különösen tetszett, hogy a jelen és a múlt között ugrált a szerző, így az egyes fejezetek különböző helyzetekből mutatták be a dolgokat. A múltban játszódó részekből megismerjük annak a személynek az élettörténetét, aki különös körülmények között veszíti el életét, miközben a jelenben megpróbálják kideríteni, ki követhette el a gyilkosságot.

A szórakoztató történetben előfordultak olyan elemek is, amelyek számomra nem voltak odaillőek. Néha egyes szereplők szerettek volna nagyon humorosak lenni, így elhangzott egy-egy erőltetett vicc is amin én nem igazán tudtam nevetni. Szerencsére ezek jelenléte annyira elenyésző volt, hogy alig lehet észrevenni őket a történetben, habár egy-egy ilyen beszólásnál a szemöldököm felszaladt a homlokom közepére. :D Mindezek mellett Daniel lányát tudtam volna egy jó párszor megrángatni, nem lett igazán a szívem csücske. Rettenetesen önző, számító kis liba. A szerző nagyon hitelesen ábrázolta, úgyhogy aki olvassa annak feltehetőleg hasonló élményben lesz része, mint nekem. Szó szerint megutáltam a kisasszonyt de a többiek szerencsére megszerethetőek. :)

Összességében jó kis történet, jó gondolatokkal néhány apróbb hibával megspékelve.

Ha úgy érzed, hogy szeretnéd kézhez kapni ezt a könyvet, akkor látogasd meg a Novum Pro kiadó honlapját.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2010. május 23., vasárnap

Dorothy Koomson: Csokoládéfutam

"Amber Salpone nem akar folyton a barátja, Greg Walterson ágyában kikötni, de képtelen uralkodni magán. Miután több alkalommal is "csak megtörténik", titkos viszonyuk egyre inkább valódi kapcsolattá válik, ami komoly gondot jelent, ha a férfi szoknyavadász, a nő pedig betegesen ragaszkodik a függetlenségéhez. Miközben Amber Greg iránt táplált új érzéseivel küzd, rádöbben, hogy a legjobb barátnőjéhez, Jenhez fűződő kapcsolata egyre inkább ellaposodik, míg végül idegenként tekintenek egymásra. Miután lehull a lepel életük nagy igazságairól, Amber lassan de biztosan kénytelen lesz szembenézni a ténnyel, hogy a csoki nem old meg mindent, ráadásul bizonyos helyzetekben nem lehet egyszerűen elfutni."

A regény egy nagy csokoládé. Ha megtekinted a borítóját ínycsiklandónak gondolod, majd amikor kibontod, belelapozol egy kellemes ízorgiát fogsz kapni. :) Először csak egy kockát szagolgatsz, ízlelgetsz de aztán az első harapás után rájössz hogy te az egész táblát felfalnád. A könyv is hasonló élménnyel kecsegtet, mert maga a borító gyönyörű és megtévesztő, hisz a tartalom sokkal bohókásabb, mint amit a külső mutat. A történet lassan fog előtted kibontakozni, oldalról-oldalra fogja megmutatni önmagát, és a végén egy igazi csattanóval mutatja be teljes valóját.

Szórakoztató, humoros olvasmány amiben a szereplők is szerethetőek, habár én nem magával a főszereplő hölggyel azonosultam, hanem annak testvérével. Amber számomra egy kicsit idegen, én bizonyos élethelyzetekben másképp reagáltam volna, ezért az ő személyisége távol állt tőlem. Egyes cselekedeteit személy szerint többször is megfontoltam volna, így néha sikerült is magam jól felbosszantani, hogy lehet valaki ennyire h****. :) Viszont a bátyja Eric, haláli jó fej figura, aki jól megmondja a frankót. ;)

Remek megoldás volt a szerző részéről, hogy az embereket a csokoládéval hozta összefüggésbe. Érdekesen hangzott, ahogy egy-egy figura személyiségét csokoládéval írta le, mint például így:

"Amikor Martha megjelent az állásinterjún, csinos, fehér blúzt és fekete kosztümöt viselt. Vállig érő barna haját oldalt választotta el, és a kezében aktatáska volt. Az első pillanatban tudtam, hogy mazsolás-mogyorós csoki. Megbízható, régi kedvenc, amely jó, ha kéznél van. Mindig ott a helye a legkedveltebb édességek listáján, mindig gondolsz rá, ha partit rendezel, vagy egyszerűen beszélgetni szeretnél valakivel. Egyszerű mint a csoki, és édes, mint a mazsola. Marthába azonban extra adag mogyoró jutott - kemény darabkák, amelyekre az ember nem számít. Amelyek akár kis is törhetik a fogát."

Egyébként minimum öt kilót híztam a sok csokitól, amikről a regényben olvashattam. :D Azon olvasók, aki szeretik az ínycsiklandó történeteket, semmiféleképpen se hagyják olvasatlanul ezt a könyvet, mert az olvasásával legalább annyi boldogsághormon szabadul fel, mint csoki evés közben. :)

U.I.: A konyvudvar.net oldalán most 690 forintét kapható, és ez itt most a reklám helye. :)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Csenga: ITT

Sorkizárás

2010. május 16., vasárnap

Garay Zsuzsanna: Bosszú

Dániel és Irén író édesapja egy váratlan pillanatban meghal. Mivel gazdag és sikeres szerző volt, így joggal számíthatott a két testvér arra, hogy az édesapjuk minden vagyonát rájuk hagyja. Ám az édesapa mindezt másképp gondolta, mivel egy olyan nőre hagyta az összes pénzét, akinek a kilétét senki sem ismeri. Így Dániel úgy dönt, hogy felkutatja a nőt és édesapja titkát. A kérdés már csak az, hogy Dániel felkészült-e arra, hogy megismerje édesapja múltját?

Garay Zsuzsanna felzárkózott azok közé az írók közé, akiknek a könyveit gondolkodás nélkül be kell szereznem, mivel tudom hogy nem fogok bennük csalódni. Most is nagy reményekkel vágtam bele a Bosszú című regényébe, de bevallom őszintén nekem egy pici csalódást okozott. Maga a történet remekül halad előre, ugyanis apránként kapunk egy-egy morzsát, hogy rá se jöjjünk mi fog kikerekedni az egészből, egészen a történet legvégéig. Sokáig nem is értettem mi miért történik, össze-vissza kombináltam hátha rájövök a titok nyitjára, nyomoztam mint egy Sherlock Holmes, de csak tippelgetni tudtam. Aztán egy nagy csattanóval a végén minden kérdésünkre megkapjuk a választ az utolsó fejezetben.

Ám és itt jön egy nagy DE! Mindezek mellett nekem hiányoztak a szerző szebbnél szebb gondolatai, mint ahogy a Találkozások című regényben előfordultak. Én ezeket a hasonlatokat, gondolatokat szeretem a műveiben és ebben a regényében ezek most hiányoztak számomra. Valószínűleg most inkább a történet felvezetésére fókuszált, ami valóban jól sikerült. :) De azért nekem hiányzik a korábban megismert igazi Garay stílus.

A történet egyszerű, hiszen a főszeplő Dániel és Irén egy ismeretlen nő után kutat, csupán egy nevet tudnak. Nem tudják hol él, mit csinál, és egyáltalán az apa miért döntött úgy ahogy. A kutatás során egyéb titkok is felszínre kerülnek, amikre nem biztos hogy fel voltak készülve, de így legalább közelebb kerülnek az apjukhoz. Olyan kérdésekre is megkapják a választ, amiket eddig nem tudtak vagy nem értettek. Dániel minden pillanatát a kutatásnak szenteli, de vajon mi vezérli? Tényleg az apját és a titkos nőt akarja jobban megismerni, vagy csak egy szeletet szeretne ő is a vagyonból?

Összességében megint egy olyan könyvet olvashatunk a szerző tollából, ami életszerű és elgondolkodtató, ajánlom minden kedves olvasómnak. :)

U.I.: Azt halkan megjegyzem, hogy szegény Dánielt folyamatosan "Deniel"-nek olvastam. Ne kérdezzétek miért. :D

A könyvért köszönet a Novum Pro kiadónak!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2010. május 14., péntek

OFF: Öjöm és bojdogság

Hosszú hetek huzavonája után végre kezembe vehettem a régóta áhított könyvet. :) Sokszor nézegettem a vaterát, az eladomakonyvem oldalát, vagy éppen az író honlapját is, hátha találok egy szabad példányt, de a keresés mindig sikertelen volt. Ám egy napon, miközben böngésztem az oldalakat, találtam egy apró jelet, ami reménykedésre adott okot. Ez a jel egy email cím volt, ahova én azonnali sebességgel írtam is, hogy ezt a könyvet mennyire szeretném beszerezni. Napok teltek el, mire válaszoltak a levelemre aminek mérhetetlenül örültem. Ezt a levélváltást újabbak követték, melynek következménye az lett, hogy küldtek nekem egy dedikált példányt az Arche című könyvből. :D Vajon mekkora őrültség lenne, ha megtartanám a borítékot (Angliából érkezett a kis csomag)? :)


2010. május 10., hétfő

Kittenberger Kálmán: Első elefántom

Kedves olvasóim, most egy utazásra szeretnélek invitálni benneteket egészen Afrikáig, éppen ezért kérek mindenkit, hogy ne hagyjátok otthon a szúnyogriasztókat, mert bizony szükségetek lesz rájuk.

A mai utunkon megcsodálhatjuk Afrika partjait, lakosait, állatait és növényeit. Megismerkedhetünk a legszívósabb bolhával, a legerősebb állattal az elefánttal, és megtudhatjuk milyen a bennszülöttek élete. És ha mindez nem lenne elég, akkor hazafele végighallgathatjuk Kittenberger Kálmán, a világhírű afrikai-vadász és tudós önéletrajzát is.

A kérdés már csak az, hogy én hogy kerültem ide? A válasz egyszerű: felcsaptam a könyvet és elkezdtem olvasgatni, lapozgatni majd egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már Afrika partjainál járok és azt számolgatom, hány zebra fut el előttem.

Kittenberger Kálmán remekül idézi meg a forró Szavannát, így az olvasó könnyen maga elé tudja képzelni az író személyes élményeit. Valahogy úgy csűri-csavarja a szavakat, hogy mi magunk is érezzük a forró homokot a lábunk alatt, halljuk ahogy az oroszlán felbőg, és mi is együtt vadászunk a bennszülöttekkel. Az író nemes egyszerűséggel ábrázolja vadászélményeit és számomra egyáltalán nem volt zavaró, hogy nem egy összefüggő történetet kaptam, hanem rövidebb cikkekből álló gyűjteményt. A kiadó remekül választotta meg a sorrendet, így néhol kisebb összefüggő történeteket is kapunk. A másik, ami érdekes volt számomra, hogy Kittenberger Kálmán nem csak a saját történeteit írta le, hanem a bennszülöttek között elhangzó egy-egy mondákból is kapunk néhányat. :) Mindezek mellett megismerhetjük az állatok és az ott élő törzsek szokásait is.

Magam részéről örülök, hogy részt vehettem ebben a varázslatos utazásban és remélem, hogy a kedves olvasó is hasonló élményekkel tér haza.

U.I.: A kiadót megilleti egy nagy piros pont, mert nagyon szép lett a könyv belseje. Legalábbis nekem tetszik az a díszítő sor, ami ott virít az oldalak tetején. :)

A könyvért köszönet a Lazi kiadónak!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2010. május 7., péntek

OFF: Értékelő rendszer változtatása

Úgy érzem, hogy a blognak szüksége van egy kis kozmetikázásra, (nem kell ám furmányos dolgokra gondolni) ezért elsőként szeretném megváltoztatni az értékelési rendszert. Ennek oka, hogy néha még én magam sem tudom/tudtam eldönti, hogy mikor mennyit adjak, ezért úgy döntöttem hogy megkönnyítem magam számára a pontozást. Ez nem csak nekem hanem nektek is jobb lesz, mert ti is könnyebben el tudtok majd igazodni a pontok útvesztőjében. :) Úgyhogy most a tíz pontos értékelő rendszert besöpröm az asztal alá és helyette előveszem az öt pontosat. :)

5 = "ETALON" kategória, amit bárhol bármikor csak előkapnék, hogy odalapoznék egy-egy sorához, hogy újra együtt pulzáljak a könyvvel.

4 = "csudálatos" kategória, szórakoztató, olvasmányos és ajánlható bármely kedves olvasómnak.

3 = "közepes", azaz a közepes ami tetszett is meg nem is.

2 = "lúzer" (könyv) kategória, amiben van fantázia, de még így is kritikán aluli.

1 = "übergáz" kategória, azaz ezt senkinek semmilyen formában nem fogom ajánlani, sőt magam is megpróbálok minél hamarabb megszabadulni tőle.

2010. május 4., kedd

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

"Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon. Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra..."

A könyv alapját az amerikai társadalom fekete és fehér tagjai közötti konfliktusforrás képezi. Hiszen köztudott, hogy Amerikában a harmincas években a feketék társadalmi helyzete és megítélése nem volt éppen a legrózsásabb, de a Ne bántsátok a feketerigót! című könyv megmutatja azt, hogyan nem szabad bántani az ártatlanokat
bőrszintől függetlenül. Én igazándiból nem is értem, mire volt jó ez az egész, hiszen egy bőrszín mit határoz meg, nem igaz? Egy fekete vagy egy fehér ugyanolyan húsvér ember, ugyanúgy tud szeretni vagy gyűlölni, vagy akár bántani másokat. Mi a különbség közöttünk? Semmi! És mégis képesek vagyunk gyűlölni egymást csak, azért mert nem egyforma a színünk. :S

Az olvasmányos történet két szálon fut, hiszen az egyik vonalon megmutatkozik a gyermeki ártatlanság, a másik oldalon pedig felnőttek világa az édesapa gondjain keresztül. Így egy idő után a gyerekeknek kikerülhetetlenül szembesülniük kell a valós élettel, ami segíti őket a felnőtté válásban. A történet szépen lassan bontakozik ki előttünk, viszont a vége izgalmas, pergő lendületű tárgyalással fejeződik be, ahol a szálak végül összefutnak és minden kérdésünkre megkapjuk a választ. :)

Halkan szeretném megjegyezni, hogy Scout nemi hovatartozása nem volt számomra egyértelmű, ugyanis én nagyon sokáig azt hittem, hogy egy kisfiú a kommentátor. Na persze aztán rájöttem, hogy mekkorát tévedtem. :D Lehet, hogy ez is valami csavar volt a könyvben? :)

Összességében kellemes, szórakoztató olvasmány volt, amit kortól és nemtől függetlenül ajánlok mindenkinek.

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:
Olvasónapló: ITT
Amadea: ITT

2010. május 3., hétfő

Jodi Picoult: A nővérem húga

"Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon" jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig - a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. "

Szerettem volna minél előbb megírni ezt a bejegyzést, mert másképpen nem tudtam volna elengedni a történetet. Sokáig azon morfondíroztam, hogy helyes-e elítélni egy anyát, aki csak segíteni akart, megmenteni azt az embert aki az ő húsa és vére, miközben a másik kettővel szinte alig foglalkozik. Néha haragudtam, néha meg támaszt akartam nyújtani Saranak, aki csak küzdött és küzdött elvakultan a lánya életéért. Mindeközben meg ott van Anna, akinek hirtelen kellett felnőnie, akinek elvesztek a gyermekévei. És akkor kérdezem én: Hol itt az igazság?

Miközben írom ezt a bejegyzést könnyek tolulnak a szembe akaratlanul is. Igen, a végén csak úgy folytak megállíthatatlanul, a váratlan végkifejlet miatt és szeretném megkapni a választ arra, hogy MIÉRT? Miért így lett vége? Habár végig bennem motoszkált, hogy valami meglepetés fog engem még várni a végén, de hogy ilyen(!), arra nem számítottam. Igaz, Anna szándékára, - hogy valójában miért is kereste fel az ügyvédet - rájöttem, sőt biztos voltam benne, de ami utána történt arra nem számítottam.

A regényben a megvalósítás tetszett a legjobban, az hogy több szemszögből látjuk a történéséket. Ráadásul két szál is fut, hiszen nem csak Anna és Kate történetét, hanem Campbell (az ügyvéd) és volt barátnője, Julia titkait is szépen lassan megismerjük. Végig elfogulatlan akartam lenni, megfogadtam magamnak, hogy senkit nem fogok közel engedni magamhoz, de persze ez nem sikerült. Így Anna teljes mértékben belopta magát a szívembe. Hiszen olyan hamar kellett felnőnie, olyan hamar kellett komoly kérdésekben döntéseket hoznia, miközben neki még az lett volna dolga, hogy gyerek legyen.

Az az igazság, hogy még most sem tudom szavakba önteni, hogy mi fogott meg a könyvben ennyire. Talán azért, mert igazi hús-vér emberekről szól, talán azért, mert félig valós történeten alapul, és talán azért is, mert maguk a szereplők sem tudták eldönteni mi a helyes és mi nem. Viszont egyben biztos vagyok, hogy felnőtteknek kötelező nemtől függetlenül!

Gondolkodtam azon is, vajon milyen lehet a regényből készült film, de szerintem nem fogja tudni azt a színvonalat nyújtani amit a könyv hozott. Ugyanis a könyv segítségével olyan érzelmeket élsz át, amit nehéz a filmvásznon megjeleníteni, úgyhogy én szkeptikus vagyok (habár Cameron Diazt szeretem). :)

Értékelés: 10/10***

Mások is olvasták:
Joeymano: ITT

Amadea: ITT
Lobo: ITT
Memoir: ITT
Pupilla: ITT
Miestas: ITT
Fairybug: ITT
Hannamarie: ITT

OKK új időpontok

Újra beindul az Online Könyv Klub, nagy örömömre (aki esetlen nem tudja mi fán terem az látogasson el IDE). Íme a könyvek és a hozzátartozó időpontok:

Lugosi Viktória: Dafke - június 15.

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány - június 30.

Jostein Gaarder: A történetárus - július 15.

Kaffka Margit: Hangyaboly - július 31.

Henry James: Daisy Miller - augusztus 15.