2012. szeptember 27., csütörtök

Jon Sprunk: Az Árny fia


"Othir szent városában ármány és korrupció uralkodik, így eszményi hely a független és gátlástalan bérgyilkosok számára. Caim az egyik legjobb közülük, ám egy félresikerült megbízást követően rá kell döbbennie, hogy fondorlatos összeesküvésbe keveredett. A törvény tisztességtelen őrei, a rivális orgyilkosok és az Odaátról származó mágia ellenében csupán utolsó célpontjának előkelő leányára számíthat, és Kitre, az oltalmazó szellemre, aki mások számára láthatatlan. Amikor az életéért és az igazságért folytatott küzdelem Othir veszélyes sikátoraiból a hatalom fényűző folyosóira vezeti, Caim pengéi és ösztönei már kevésnek bizonyulnak. Ahhoz, hogy a birodalom központjából szőtt összeesküvést leleplezhesse, az Árny elsőszülött fiának fel kell vállalnia súlyos örökségét."

A Fumax lassan azon kiadók közé fog tartozni, akik lassan de biztosan egyre magasabbra kúsznak fel a szeretem listámon. Habár ezidáig elsősorban képregényeket adtak ki, mostanában inkább a frissen megjelent fantasy könyvekre koncentrálnak. Legutóbb a Tövisek hercegét olvastam tőlük, ami az egyik legjobb fantasy könyv lett az idén, most viszont az Árny fiait vehettem a kezembe.

"A nagy bűnöket könnyű megbocsátani. A kicsik azok, amelyek éjjelente, magányunkban a lelkünket mardossák."

Bíztam benne, hogy Jon Sprunk könyve nem lesz majd csalódás, sőt, kifejezetten reménykedtem, hogy egy újabb gyöngyszemre lelhetek benne, annak ellenére, hogy a külföldi oldalakon vegyes sikereket ért el. Sajnos végül csalódás lett a vége.

A regény legnagyobb hibája, hogy képtelen beszippantani az olvasót. Ez valószínűleg abból fakadhat, hogy szerintem az író nem fektetett túl nagy hangsúlyt az apró részletekre. A világ nem volt olyan szinten kidolgozva, hogy azt teljes mértékben el tudjam képzelni, és beleélhessem magamat. Helyette viszont kapunk neveket, akik valamilyen rend tagjai, lényeket, aki árnyként szerepelnek a könyvben, de nem tudjuk honnan jönnek. Egyszerűen valahol elveszett mindennek a történelme. A másik gondom, hogy nem tudtam sem korban, sem térben elhelyezni ezt az egészet, pedig szeretem amikor egy-egy nagyobb terjedelmű regény esetén van egy térkép, ahol megnézhetem mi hova tartozik, ki kivel van szomszédságban, ennek a hiánya kicsit rontott az összképen. 

Muszáj megemlítenem a karakterábrázolást, ami szintén hiányos, de ez talán betudható annak, hogy egy trilógia első részét olvashattam. Míg Caimról és Zefiről viszonylag sok információt kapunk, addig Kit karaktere teljesen elveszik a történetben, pedig szorosan kötődik Caimhez. Úgy érzem Kit ennél sokkal több teret is kaphatott volna a bemutatkozásra, mivel biztos vagyok benne, hogy ennél több szerepet kap majd a történet előrehaladtával. 

Ami viszont rendhagyó a könyvben, hogy megpróbál valami teljesen újat, valami egyedit behozni a történetbe. Rengeteg akciójelenet, fordulat van a könyvben, ami arra készteti az olvasót, hogy ne akarjon egyhamar megszabadulni tőle. Habár a nyelvezete nem olyan szép, mint számos más fantasy írónál, ez ebben az esetben mégsem volt zavaró, hiszen a cselekmény sodrása viszont visz előre magával. 

"Megszületünk és meghalunk. Amit időközben teszünk, az senki másra nem tartozik." 

Habár hamar kivégeztem, mégis azt kell hogy mondjam, hogy nem vagyok maradéktalanul megelégedve és remélem, hogy a következő kötetekben már többet kapunk a világból, a varázslatból, és akkor talán már nem találok benne majd hibákat. 

Értékelés: 5/3,5

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Profundus: ITT

2012. szeptember 25., kedd

Charles Dickens: Nicholas Nickleby


Nem olyan régen sikerült szert tennem egy Charles Dickens regényre, pontosabban Nicholas Nickleby történetére és tegnap KisPöfivel át is vettük személyesen. Mivel nem tudtam pontosan, hogy is néz ki, csak némi információm volt róla, ezért meglepve tapasztaltam, hogy az enyém mennyire jó állapotban van és milyen szép ahhoz képest, hogy 1960-as kiadású. Habár a védőborítás hiányzik, én mégsem bánom mert szerintem sokkal, de sokkal szebb anélkül és azt hiszem, egyébként sem szuszakolnám rá.

Az enyém:





És ahogy még megjelent:



 

A filmet is mindenképpen szeretném majd megnézni. 

2012. szeptember 24., hétfő

Ki vagyok én?

Valójában teljesen mást akartam olvasni, de végül valahogy ez maradt a kezemben.

A történetem műfaja fantasy, aminek a főszereplője egy bérgyilkos. Az egyik megbízásának teljesítésekor rá kellett döbbennie, hogy hatalmas összeesküvésbe sikerült belecsöppennie. Vajon sikerül-e a főszereplőmnek megtalálnia az összeesküvőket?






Ki vagyok én?
 

2012. szeptember 21., péntek

Milly Johnson: Yorkshire puding Klub

"Három, a negyvenes éveihez közeledő dél-yorkshire-i barátnő egyszerre esik teherbe, miután elzarándokoltak egy ősi termékenységi szoborhoz.

A terhességgel Helen legszebb álma válik valóra, bár cseppet sem rózsás a helyzete. Nemcsak múltjának démonjaival kell megküzdenie, hanem a látszólag tökéletes házassága is épp most jut válságba.

Janey kész katasztrófaként éli meg ezt az állapotot, attól fél, örökre búcsút mondhat a karrierjének. Nem is érti, hogyan történhetett, hiszen férjével, a babavárástól teljesen felvillanyozódott George-dzsal mindig nagyon vigyáztak.

Elizabeth megnyomorított gyermekkora és érzelmi bizonytalansága miatt úgy gondolja, hogy soha nem lenne szabad gyereket vállalnia. Gyötri a kétség, hogy képes lesz-e szeretni a születendő babát."

Hogy miért most és miért nem máskor? Ennek roppant egyszerű oka van, valamivel helyre kellett billentem a zaklatott lelkemet és a Yorskhire puding Klub pedig jó választásnak tűnt.

A történet három középkorú barátnő életéről szól, akik valami különös véletlen folytán majdhogynem egyszerre lesznek várandósak. Ám az élet furcsa fintora, hogy hármójuk közül csupán az egyikük szerette volna, hogy mindez megtörténjen. Eleinte aggódtam, hogy esetleg rosszul választottam, mert nagyon nehézkesen akart beindulni a történet. Mondhatni unalmas volt. De aztán az írónő szerencsére kicsit megmozgatta a szereplőket, felpezsdítve ezzel a történetet. Ekkor már bennem is megmozdult valami, elkezdtem megkedvelni a szereplőket és a sorsuk is kezdett érdekessé válni számomra. Elkezdtem élvezni a történetet. Ha sikerül túllendülni az első pár oldalon, akkor hamar rájövünk, hogy egy kellemes regényt foghatunk a kezünkbe, ami megnevetett, kikapcsol és elszórakoztat.

A legnagyobb erőssége a könyvnek, hogy nem a szokásos klisék vannak benne. Na persze tudjuk, vagy legalábbis sejtjük hogy mi lesz a vége, ám mire odáig eljutunk történik egy pár váratlan fordulat. Az egyetlen gyenge pontja a regénynek a fordítás. Sajnos az eredeti szöveget nem olvashattam, de valahogy a zsigereimben érzem, hogy az írónő nem pontosan ezeket a szavakat akarta használni. Én elhiszem, hogy a magyar nyelv azért csodálatos, mert sokféleképpen tudjuk magunkat kifejezni, de azért túlzásba se kéne esni. Na mindegy. Egyébként pedig minden rendben Milly Johnson regényével. 

Összességében kellemes szórakozás. Csak erős idegzetűek olvassák és olyanok, akik már túl vannak egy várandósságon, mert van egy pár szaftos részlet (talán kicsit túl aprólékos is), ami elrettentheti a kedves olvasókat.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

2012. szeptember 20., csütörtök

Ki vagyok én?

A történetem Anglia szívében játszódik, ahol három barátnő életébe nyerhetünk bepillantást. Azonkívül, hogy évek óta barátnők, van még valami ami összeköti őket, mégpedig az hogy egyszerre lettek terhesek. A kérdés csak az, ki hogy dolgozza fel. 


 Vajon ki vagyok én?

2012. szeptember 19., szerda

JÖN A KÖR!

A Geopen jóvoltából nemsokára kezünkbe foghatjuk a Kört, ami a fülszöveg alapján nagyon ígéretesen hangzik. A borító szemet gyönyörködtető, reméljük a tartalom is hasonló lesz.

Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…
Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági regénytrilógia első kötetének lapjait.

És, hogy vizuálisan is élvezhessük, ezért készült hozzá egy kedvcsináló trailer is:



Várható megjelenés 2012. október 25.

Előrendelhető: ITT

2012. szeptember 16., vasárnap

Shilpi Somaya Gowda: Az eltitkolt lány


"Minden tekintetben igazi mű az anyaságról, a családról és a megbocsátásról.
Somer minden vágya megvalósul - a szerelme nemrég vette feleségül, és San Franciscóban éppen elkezdte orvosi pályafutását -, mígnem egy nap kiderül, hogy soha nem szülhet gyermeket.
Ugyanebben az évben egy szegény indiai anya újszülött kislánya életének megmentése érdekében szívfájdító elhatározásra jut: a kisbabáját árvaházba adja. Döntése Kavitát egész életében kísérti, és olyan hullámokat vet, melyek a világ túlsó feléről is visszatérnek.
E két asszony sorsát Asha, egy bombayi árvaházból örökbe fogadott lány köti össze. Ennek a két, láthatatlanul összekapcsolódó családnak a sorsát követjük nyomon egész addig, amíg Ashát önfeltáró utazása vissza nem vezeti Indiába.
Ez a letehetetlen, mélyen megrendítő regény nem csupán a szeretet kitörölhetetlen hatalmáról és számtalan formájáról szól, hanem arról is, hogy választásaink és családunk miként határozzák meg előre nem láthatóan az életünket."

Van olyan pillanat az életünkben, amikor tudod, hogy egy bizonyos könyvet el kell olvasnod, mert biztos vagy benne, hogy tetszeni fog. Az eltitkolt lány már a borítójával lenyűgözött, ám a tartalom még annál is inkább. Ez nem olyan könyv, amit érdemes elolvasni, hanem egyszerűen muszáj elolvasni. 

A történet két nő életét mutatja be, akik mind a ketten anyák szeretnének lenni. Ez az egyiküknek sikerül, de az élet úgy hozza, hogy nem tarthatja meg gyermekét, míg a másik szenved, mert egyáltalán nem is fog neki sikerülni. Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy ne legyenek benne egyáltalán az érzelmeim. Sírtam, haragudtam, féltem és izgultam, de elsősorban azt akartam tudni, hogy az írónő milyen befejezést szánt a szereplőknek. A történet nehéz és súlyos, nem az a fajta, amit az ember kis adagokban tudna elfogyasztani. Nem, ez olyan, amit azonnal de gyorsan be akar habzsolni még akkor is, ha tudja hogy nem lesz happy end a befejezés.

Shilpi Somaya Gowda olyan témákat feszeget a könyvében, amiről a nők nem akarnak, vagy nem szívesen beszélnek. Egy nő, ha nem tud teherbe esni, akkor ezt élete legnagyobb kudarcaként éli meg, ezért sokszor inkább elmenekül a probléma elől, minthogy megbeszélje valakivel. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen anya vagyok és ezt bizony semmire sem cserélném el. De az éremnek ott a másik oldala, amikor egy anyának muszáj megválnia a gyermekétől, mert bizonyos okok, helyzetek nem hagynak más lehetőséget számára. Az életben nem gondoltam volna vagy talán nem akartam róla tudni hogy a világon létezhet olyan hely, ahol egy fiúgyermek fontosabb lehet egy lány gyermeknél és megvetik azokat a nőket, akik csak lányokat képesek nemzeni. Megrázó mindezzel szembesülni.

A könyv legnagyobb erőssége a történet, a hangulat és ahogy mindezt elmeséli nekünk az írónő mind csak másodlagosak ebben az egészben. Nem az érdekelt milyen módon tálalja elénk, hanem az, hogy mi van benne és mit adott pluszban hozzá és én hogyan éreztem magam közben. Shilpi Somaya Gowda ügyesen megoldotta, hogy az olvasót lenyűgözze az olvasás közben. Olyan, mint egy igazán finom ebéd. Mindegy, hogy tálalják eléd, az a fontos, hogy mindez finom legyen, hogy jó legyen hozzá a fűszer és a körítés, mert akkor fogod a legjobban élvezni az ízeket.

Tetszett, ahogy elénk tálalta a fűszeres Indiát és megismertette velünk ezt a különleges kultúrát. Nem mondom, hogy szívesen élnék ott, de mindenképpen úgy érzem, hogy van egy egyedi varázsa a helynek. Annak ellenére, hogy számomra nagyon furcsa világ ez, mégis azt gondolom, hogy lenyűgöző és elképed az ember, hogy vajon mi az ami előttünk még rejtve lehet.

Összességében Az eltitkolt lány egy szívbemarkoló történet, ami képes fogva tartani akár napokig is. Mindenképpen ajánlom nőknek, leendő anyáknak, vagy az indiai kultúra iránt érdeklődőknek, mert ebben a könyvben lehetetlenség csalódni. Ha esetleg úgy döntesz, hogy kézbe veszed, akkor melegen ajánlom, hogy egy százas zsebkendőt és egy meleg pokrócot is vegyél magadhoz, mert a könyv hozzád fog ragadni. 

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
 

2012. szeptember 12., szerda

Amy Tan: A gyógyító lánya

"LuLing rohamosan romló emlékezete egyre nehezebben képes megidézni a szülőföldjén, Kínában töltött életét, anyját, az egykor híres gyógyító-csontdoktor lányát. A gyorsan elillanó múlt kísértése arra készteti, hogy megírja, amit még őriz a családja és faluja, Halhatatlan Szív történeteiből, elhallgatott titkokról, szerelmekről, csalódásokról, ősi mítoszokról, házi szellemekről, gyógyító sárkánycsontokról, csonthegyekről, magányos csúcsokról, ahol csak a szél zúg. Kalligrafikus kínai írásjelekkel papírra vetett naplóját egy fiók mélyén találja meg lánya, Ruth, aki hivatásos árnyékíróként, ahogy ő nevezi magát, mások történeteinek megfogalmazásából él, és saját életéről talán már beszélni sem képes. Anyja visszaemlékezései olyan erővel hatnak rá, hogy elhatározza, lefordítja a naplót. Ahogy halad a munkával, végre megismeri kislányként nehezen értett anyját, magyarázatot kap különös viselkedésére, és megtudja, amit LuLing már nem oszthat meg vele, de amit neki nem szabad elfelejtenie.
A napjaink San Franciscójában és a múlt századi Kína eldugott vidékén játszódó megindító történet az emberi lélek mélyére hatol, feltárja a múlt legfájóbb sebeit, legóhajtottabb reményeit és összetört álmait.
Amy Tan, az Egyesült Államokban élő, kínai származású írónő önéletrajzi ihletésű könyvében hitet tesz a szeretet ereje mellett, amely képes arra, hogy emlékeiben az ember újra megtalálja azt, amitől a fájdalom megfosztotta az életben."

Annak ellenére, hogy Amy Tan összes magyarul megjelent regénye ott van a magánkönyvtáramban, mégsem sikerült ezidáig egyet sem a kezembe vennem. Pedig az írónőről csupa jó olvastam, de valamiért mégis mindig a háttérbe szorult. 

A gyógyító lánya című regényének története nagyon összetett, hiszen több generációt vonultat fel, de az írónő megoldotta, hogy egyes személyek mégis kiemelkedjenek belőle. A könyv három nő élete körül forog, az egyik Drága Nénje, a többiek pedig LuLing és a lánya, Ruth, akik hiába egy család mégis nagyon távol állnak egymástól. Ám LuLing hirtelen betegsége segít abban, hogy megtalálják az egymáshoz vezető utat.

"Ez volt a szerelmünk kezdete, ugyanaz a görbe, ugyanaz a pont, ugyanaz az ecsettartás, miközben a légzésünk is egy ütemre járt."
  
Varázslatos. Úgy el lehet veszni a történetben, hogy igazán észre se vesszük. Titokzatos, sejtelmes és megdöbbentő. Ezeket a szavakkal tudnám a legjobban jellemezni. Amy Tan stílusa teljes mértékben levett a lábamról, pedig az elején nem gondoltam volna. Nehezen szoktuk meg egymást és féltem, hogy emiatt nem fogom szeretni a történetet, de egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy belemerültem a történetbe. Igazság szerint eleinte csak azért olvastam, hogy rájöjjek mi az a nagy titok, ami a Young családot körbelengi. Nem igazán figyeltem oda az apró részletekre, pedig sokkal jobban kellett volna, hiszen tele van olyan gondolatokkal, apróságokkal, amik emelik a történet fényét. Emiatt mindenképpen szeretném újra olvasni, hogy minden egyes mozzanatot újra átéljek, felfedezzem magamnak őket. Sőt, biztos vagyok benne, hogy ha egy kicsit idősebb leszek, másképp fogom értékelni az olvasottakat.

Igazán tetszett, ahogy bemutatja nekünk Kínát. A kultúrát, a történelmét, az embereket és mindezt teszi úgy, hogy szembeállítja Amerikával, hogy még erőteljesebben érezzük a kulturális különbségeket. Megmutatta mennyire nehéz lehet beilleszkedni egy olyan országba, ahol mások az emberek és a szokások. Megmutatta, milyen lehet újra megtalálni egymást a szeretetben és a szerelemben. Ilyenkor elhiszem, hogy a való életben is lehet happy end. 

Műfajilag mindenképpen családtörténet, de nem csak az. Bemutatja nekünk az anyákat, a lányokat, a fájdalmat, a háborút, a félelmet, az emberi sorsokat és összefonódásukat. Akaratlanul is szívünkbe zárjuk a szereplőket, akik rengeteg nehézségeken mennek keresztü, egyszóval mindenkinek olvasós A gyógyító lánya.

"Elhajóztam Amerikába,a földre ahol nincsenek átkok és szellemek. Mire megérkeztem, öt évet fiatalodtam. Mégis olyan öregnek éreztem magam."

Azt hiszem beismerhetem, hogy magával ragadott a történet. Lehetetlen lett volna egy percre is letenni, annak ellenére, hogy vannak benne hiányosságok, amit feljebb említettem is. Szórakoztató, de nem könnyed regény, olyan amit a hűvös éjszakákon lehet kézbe venni, úgyhogy aki most ilyen történetre vágyik, annak mindenképpen ajánlatos. 

Amy Tannel való első találkozásom jól sikerült, úgyhogy most már biztos, hogy a többit is el fogom olvasni. Ha egyszer egy üzlet beindul. :)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Anaria: ITT

Szeptemberi megjelenések

Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

"A háborúnak vége, Ender Wiggin és ragyogóan tehetséges gyermekkatonái győzedelmeskedtek. Megsemmisítették az ellenséget és megmentették az emberi fajt. Maga Ender nem tér vissza, de seregének tagjai visszautaznak a Föld különböző országaiban élő családjukhoz. A Hadiskola bezárta kapuit. Ám hiába szűnt meg a külső fenyegetés, a Föld mégis újra csatatérré változik. A hadiskolás gyermekek nemcsak hősök, hanem lehetséges fegyverek, akik hatalomhoz segíthetik azt az országot, amelyik megszerzi őket. Ender Sárkány hadtestének tagjait egytől egyig elrabolják, csak Bean menekül meg, és fordul segítségért Peterhez, Ender bátyjához.
Peter Wiggin, Ender bátyja a színfalak mögül már eddig is ügyesen mozgatta a földi politika szálait. Bean segítségével végül ő lehet a világ ura.

Az "Ender árnyéka" folytatásában Bean géniuszának a nagypolitika sakkjátszmájában kell győzedelmeskednie, csakhogy ellenfele bábként állítja a táblára egykori hadiskolás társait.
"

Gordon Reece: Megtorlás

"A tizenhat éves Shelley szülei elválnak, s ő az édesanyjával egy félreeső vidéki házba költözik. Mindketten súlyos traumán vannak túl: az anya minden erejével igyekszik talpra állni a válás után, s ráadásul szembesülnie kell azzal is, hogy érzékeny, befelé forduló lányát kegyetlenül bántalmazták az iskolatársai. Anya és lánya félénkek, visszahúzódóak és engedelmesek - született áldozatok, vagyis Shelley kifejezésével: kisegerek. Járt utaktól messze eső házukban igyekeznek mindent újrakezdeni, s kis időre nyugalomra is lelnek. A törékeny béke azonban hirtelen szilánkokra robban, amikor egy éjszaka Shelley arra ébred, hogy az egyik lépcsőfok megnyikordul. Valaki betört a házba, s a két nő élete egyik pillanatról a másikra vérfagyasztó rémálommá válik."

Alex Miller: Lovesong

"A Café Chez Dom Párizs egyik külkerületében bújik meg, ahová turisták nemigen jutnak el. A tulajdonos, Houria és fiatal unokahúga, Sabiha a helyi vágóhídon dolgozó észak-afrikai bevándorlóknak kínál házias ételeket és menedéket. Egy napon azonban az ausztrál John menekül be a vendéglőjükbe a hirtelen kitört vihar elől. Ennek a véletlennek köszönhetően veszi kezdetét a tragikus kimenetelű szerelmi kaland...
Évekkel később John már Melbourne egyik külvárosában éli rendezett életét gyönyörű, egzotikus feleségével, Sabihával és a kislányukkal. Ám továbbra is kísérti mindaz, ami Párizsban történt velük. Úgy dönt, felfedi titkát az idősödő írónak, Kennek, hogy a segítségével rátalálhasson a megértés és megbocsájtás lehetőségére."

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél

"Ellie századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. A szerkesztőség archívumában - megírható téma után kutatva - véletlenül rábukkan egy levélre, melyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából.

Az eseménydús, váratlan fordulatokban bővelkedő regényben a múlt és a jelen romantikus, megható, szenvedélyes - olykor erotikus - képei váltakoznak. Jennifer a múltban próbálja megtalálni elveszett szerelmét, az időközben újabb szerelmes levelekre bukkanó Ellie pedig a jelenben igyekszik felkutatni az egykori szerelmeseket, és megtudni, vajon egymásra találtak-e végül?"
 
Dan Simmons: Endymion

"Kétszázhetvennégy év telt el a Világháló Bukása óta, az univerzumban teljes a káosz. A Hegemónia széthullott darabjait a hamvaiból feltámadó katolikus egyház és hadserege fogja össze a halhatatlanság valóra váltásának révén.
Raul Endymion, az egykori pásztor és elítélt gyilkos akaratán kívül sakkfigurává válik egy olyan kozmikus játszmában, amely az emberiség sorsát hivatott eldönteni. Endymiont az új messiás, egy tizenkét éves kislány testőrévé nevezik ki, és miután egy kék bőrű android is melléjük szegődik, hárman hosszú, veszedelmes és kalandokkal teli útra kelnek az időn, a téren és a valóság szövetén át. Azonban a gyermeket a rejtélyes Shrike - szörnyeteg, gyilkológép, bosszúálló angyal - is követi a 32. századba. Endymionra hárul a feladat, hogy megmentse a kislányt az ellene törő hatalmaktól. Vajon sikerül-e eljuttatni mindenkihez a Tanítómester üzenetét, s ezáltal megváltoztatni a világot… és vajon felkészült-e rá az emberiség?"
 

2012. szeptember 11., kedd

Jön! Jön! Jön!

Ha minden jól megy, akkor szeptember 12.-én, azaz csütörtökön már kezünkbe foghatjuk az új Torey Hayden könyvet, ami Napraforgóerdő címmel jelenik meg. Szerintem nálam nem várja senki jobban. :D

"A tizenhét éves Lesley átlagos tinédzser: gondolatai a fiúk körül keringnek, a továbbtanulás foglalkoztatja, és folyamatosan gyötrik egymást húgával, Megannal. Rajongva szereti elbűvölő édesanyját, Marát, aki szívesen meséli gyermekkori történeteit a háború előtti Magyarországról és Németországról. Van azonban egy emlék a múltból, amit Mara nem tud megosztani gyermekeivel... Amikor Lesley számára kezd lelepleződni a borzasztó titok, a család idilli élete összeomlik, ő pedig döbbenten látja, hogy anyja más ember, mint akinek korábban ismerte. A szerző ebben az izgalmasan megírt fiktív történetben különleges feszültségteremtő képességgel mutatja be egy eltitkolt lelki trauma két generációra kifejtett hatását.

2012. szeptember 10., hétfő

Ki vagyok én?

A történetem valahol Erdélyben játszódik és közel ötven évet ölel fel. Két férfi áll a középpontban, akik ugyanazokért a nőkért bolondulnak. Család, szerelem, szenvedély és háború elevenednek meg a lapjaimon. És most a kulcsszó helyett, álljon egy idézet:

"Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak?"


Vajon melyik könyv lehetek én?

2012. szeptember 9., vasárnap

Lucy Maud Montgomery: A kék kastély

"A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai. Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja."

A kék kastély című regény rukkolás szerzeményem. Szegényke teljesen egyedül állt ott magányosan és úgy éreztem a polcomon sokkal jobb helyen lenne, ezért jött végül velem. Lucy Maud Montgomery nevét nagyon jól ismerem, hiszen az Anne-sorozat az egyik nagy kedvencem, ezért titkon reménykedtem benne, hogy a Kék kastély is hatalmas nagy kedvenc lesz. 

"Az életben egy dolog biztos: a szorzótábla."

A történet egy huszonkilenc éves hajadon lányról szól, aki még anyjával és kuzinjával él egy házban. A legnagyobb problémája, hogy nincs egy udvarlója, illetve halálosan unja az életét, valamint a családját. Ám egy váratlan esemény hatalmas fordulatot hoz az életében ami tele lesz izgalommal és szenvedéllyel. 

Magam sem gondoltam volna, hogy ezt a könyvet ennyire fogom szeretni, egyszerűen fenomenális. Képtelenség volt elszakadni tőle, mert egyszerűen lebilincselt a történet. De óvatosan, mert hangos nevetésre késztet, úgyhogy tömegközlekedési eszközön nem célszerű a könyvet kézbe venni. Nem érdekelt a történet egyszerűsége, mert itt elsősorban a hangulat varázsolja el az embert, mindemellett érdekes és szórakoztató volt, és még a befejezés is képes meglepetéseket tartogatni. Nem mintha nem lenne kiszámítható, de ebben az esetben annyira ez nem is fontos, hanem hogy boldog legyen a vége.

"Erősen gondolkozom rajta, hogy elszököm, és szégyent hozok magamra. Úgy látszik, kifizetődik."

Összességében remek választás volt és az év egyik nagy kedvence számomra, ezért ha épp ilyenre van szükséged, akkor nosza rajta, nyugodtan vedd a kezedbe. A Lucy Maud Montgomery rajongóknak pedig egyenesen kötelező.


Értékelés: 5/5*

Mások is olvasták:

2012. szeptember 5., szerda

18 híres szerző gyerekkori fotója

Megláttam ezt a bejegyzést a Flavorwire.com oldalán és úgy éreztem muszáj nektek megmutatnom. Sok mindent nem is szeretnék hozzáfűzni, mivel a képek magukért beszélnek. Ti mit szóltok hozzá? Szerintem nagyon aranyosak. :)

 Flannery O'Connor (jobb oldalon) osztálytársával

Samuel Beckett (második a bal oldalról) az iskolai krikettcsapatával. 

Maurice Sendak középiskolai igazolványa

Thomas Wolfe középiskolai igazolványa

 Jorge Luis Borges és a nővére, Nora 1914-1918

Ernest Hemingway 6 éves korában

Allen Ginsberg, New Jerseyi középiskolában, 1942

Madeleine L'Engle's évkönyvképe, 1941

Jack Kerouac évkönyvképe

Stephen King

Öt éves Lois Lowry

J.D Salinger évkönyvfotója

Toni Morrison 1949
Patti Smith fotója 1964

Sylvia Plath középiskolai fotója, 1950

Thomas Pynchon középiskolai fotója

Margaret Atwood évkönyvfotója a Leaside High Schoolból

Kurt Vonnegut évkönyvfotója, 1940

Forrás: Flavorwire.com

2012. szeptember 2., vasárnap

Hónap zárás és a rukkola


Az augusztus az a hónap volt, amikor már nem vettem könyvet, de így is szép számmal érkezett hozzám. Na, meg az uram is meglepett Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn című könyvvel, ha már úgyis a névnapom volt. 

Rengetegen panaszkodnak a rukkolára, mert nem sikerült ezt vagy azt rukkolniuk, nem kedvesek az emberek, nem olyanok a könyvek állapota, ami elfogadható lenne stb., stb. Nem mondom, hogy nem volt negatív tapasztalatom, de alapvetően rengeteg kedves emberrel találkoztam, akiket érdemes volt megismernem, illetve a könyvek állapotára sem panaszkodhatom, hiszen volt amit szerintem ki sem nyitottak. Egyszóval egyelőre egy szavam sem lehet.

A legnagyobb hátránya, hogy nagyon hamar rá lehet szokni és hamar függőséget okozhat, úgyhogy csínján kell bánni vele. Ha valaki véresen komolyan veszi, és nem érzi azt, hogy ez csak egy játék, akkor hamar problémákat okozhat nála. Sokan azt hiszik, hogy a rukkola azért van, hogy betudják szerezni a legújabb könyveket, pedig valójában szerencse kell, hogy valakinek sikerüljön pont azt happolni. Rengeteg olyan könyvet szeretnék, ami évekkel ezelőtt jelen meg, de mégsem rakják fel, pedig szerintem nem is annyira kiemelkedő, de én kifejezetten örülnék neki. De várok, hátha valaki előbb-utóbb pont azt fogja nekem felrakni. 

És, hogy miket szereztem ebbe a hónapba? Íme: