2010. június 29., kedd

Nyírő József: Uz Bence

"Bagyoni László menekülni kényszerül, mert a kis székely faluban engedély nélkül adott ki újságot. Barátja, a hegyekben élő Uz Bence szeretettel befogadja. A jegyző lánya, Leticia egy vadásztársasággal érkezik a hegyekbe. Vőlegénye, Jonescu féltékenykedni kezd Bagyonira, ezért a kirándulás haraggal végződik. Uz Bence a vadászat révén pénzhez jut és el akarja venni régi szerelmét, Julist, aki azonban már máshoz ment férjhez. Bence közbenjárására a jegyző törölteti Bagyoni büntetését. Időközben meghal Julis férje, és az asszony egyedül marad a csecsemővel. A gyereket Julis Bencére bízza, míg szolgálni megy a városba."

A könyv műfaja pikareszk, amiről eddig nem is hallottam, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy ezzel is megismerkedjek. :) A pikareszk jelentése a wikipédia honlapjáról idézve: " spanyolul
picaresco, a 'csavargó' jelentésű pícaro szóból a 16. századi Spanyolországban létrejött népszerű műfaj, általában szatirikus regény, melynek hőse szegény csavargó, bűnöző vagy más a társadalom peremén élő személy, aki ügyessége és eszessége segítségével próbál boldogulni. A pikareszk regények legfontosabb formai jellegzetessége (mely aztán a pikareszk jelző más használataiban is megjelenik) az egyes epizódok kötetlen sorrendje, felcserélhetősége."
Mindezen információk birtokában kijelenthetem, hogy az Uz Bence című regény valóban a pikareszk műfajához tartozik. :D


A regény mindegyik fejezete Uz Bence kalandjairól szólnak, melyek hol kacagtatóak, hol pedig meghatóak. A különös kalandok során valahogy mindig úgy alakul a cselekmény, hogy Bence jóindulatán, állhatatosságán és becsületén dől el a végkimenetel. Ezeket a történeteket nem muszáj egymás után olvasnunk, akár fel is cserélhetjük őket, hiszen a fejezetek önmagunkban is teljes, önálló egészet alkotnak.

A főhős környezete egyben a társa is, ami azt jelenti, hogy a szerző nem csak egyszerűen odavarázsolta Uz Bencét egy helyszínre, a főszereplő és a természet kapcsolata különös jelentőséggel bír a történetek során. A főhősünk kifejezetten a vadonban lehet csak igazán boldog, ami véleményem szerint tükrözi a szerző természet iránti imádatát is. Mindezek mellett meg kell jegyezni, hogy rettenetesen érdekes volt székely nyelvjárást olvasni, amiben rengeteg humor vegyült el. Azt hiszem ezek után elmondhatom, hogy nem ez lesz az utolsó Nyírő könyv, amit a kezembe veszek. :)

A könyvet elsősorban azoknak ajánlom akik vonzódnak az erdélyi történetekhez, vagy szeretnének megismerkedni egy pikareszk regénnyel. :)

A könyvért köszönet a Lazi kiadónak!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2010. június 17., csütörtök

Clive Barker: Vérkönyvek

"Íme hát, itt vannak a Vérkönyvbe írt történetek. Térképe annak a sötét sztrádának, mely az életből vezet tovább, ismeretlen állomások felé. Keveseknek kell majd végigmenniük rajta. A legtöbben békésen fognak elsétálni a fényesen kivilágított utcákon, mikor imákkal és becéző csókokkal szertartásosan kikísérik őket az élők világából. Néhányak a kiválasztott kevesek számára azonban a rémségek jönnek el, hogy elragadják és magukkal vigyék őket az elátkozottak főútvonalára."

A Vérkönyvek című novelláskötet valamikor a nyolcvanas években látott napvilágot és a mai napig a horror műfajának egyik meghatározó kötete. John Harrison rendezésében már készül a filmváltozata is a regénynek, mely csak igazán erős idegzetűeknek lesz való.

Azt hiszem Clive Barker kicsit őrült, de a történetei zseniálisnak mondhatók. :D Habár nem olvastam még tőle túl sokat, igazság szerint ez az első könyve ami a kezembe akadt, de azt elmondhatom, hogy eszméletlenül ír és biztos vagyok benne, hogy a horror műfaj kedvelői szívesen forgatják ezt a kötetet a kezükben. A Vérkönyvek összesen öt novellát tartalmaz, melyek közül a második volt a kedvencem, ahol egy démon próbálta őrületbe kergetni a ház lakóját. Erről a részről egy számítógépes játék jutott az eszembe, (GhostMaster) ahol a cél az volt, hogy az emberkéket a sírba kergessük. Isteni volt. :D Úgyhogy a történet olvasása közben nagyon jól szórakoztam, hiszen közben felelevenítettem a gyerekkorom kedvenc számítógépes játékát is. :D

Egy szónak is száz a vége: a Clive Barker rajongóknak és horror műfaj kedvelőinek kötelező olvasmány. Na, de persze azok is forgathatják a kezükben akik éjszaka egy kicsit borzongani akarnak. :)

A könyvet megrendelheted a Lazi kiadó honlapján!

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2010. június 16., szerda

Jane Yolen: Csipkerózsa

Rebecca és két nővére imádta az esti meséket, legfőképpen Csipkerózsikát szerették hallgatni nagymamájuktól. Ám amikor Nami mama kórházba kerül, felfedi egyetlen titkát Rebecca előtt, mégpedig azt, hogy ő maga az a bizonyos Csipkerózsika. Becca először hitetlenkedve fogadja ezt az információt, de mégis úgy dönt, hogy addig nem nyugszik míg rá nem jön imádott mamája múltjára. Így egy pár emléktárgy és néhány fotó segítségével útra indul, hogy összerakja a kirakós játék minden darabját.

Mielőtt belekezdünk a történet boncolgatásába, szeretném halkan megjegyezni, hogy baromira tetszik a borító. A Metropolis kiadó nagyon igényesen rakta össze, amit én nagyon szeressek. :D

A történet kétféle szakasz váltakozásából áll össze. Az egyikben Nami meséjét hallgatva visszarepülünk az időben - ezek a fejezetek rövidebb lélegzetvételűek - míg a másikban; a jelenben bolyongva bontakozik ki a történet, újabb kirakós darabok által. Én elsősorban ezeket a hosszabb lélegzetvételű fejezeteket szerettem, rengeteg érzelmet képesek előcsalni az olvasóból, csodálkozást, meglepődést, szomorúságot és még sorolhatnám. Maga a regény viszonylag rövid ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy lebilincseljen engem.

"Az ember nem hős, ha azért harcol kétségbeesetten, hogy életben maradjon, ha azért küzd, hogy jusson még egy darabka kenyérhéj, még egy szaggatott lélegzetvétel. Mindannyian a pillanat hősei voltunk. "

Viszonylag sok olyan könyvet olvastam, aminek a központi témája a második világháború, de azt hiszem egyik sem rázott még meg ennyire. Hihetetlen könnyedséggel ábrázolja a kegyetlenségeket az írónő, ami egyszerre borzongat és botránkoztat. Minden egyes oldal után feltettem magamnak a kérdést: Hogy voltak képesek ilyesmire az emberek? De a választ sose fogom megkapni, és a legrosszabb hogy ez ellen már nem tudok tenni semmit sem.

Felnézek Jane Yolenre, hiszen csodálatos regényt alkotott, melyet tündérmeséből és valóságból rakott össze.

Íme a könyv trailere (igen, ma már könyveknek is van :) ) kedvcsinálónak: ITT

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Olvasónapló: ITT


2010. június 11., péntek

Lakatos István: Lencsilány

Vannak olyan könyvek, melyeknek már a borítója is beszédes. Hiszen egy-egy gusztusos borító számunkra akár ínycsiklandó is lehet, amitől úgy érezzük hogy egyből bele akarunk kóstolni, érezni-élvezni akarjuk. Valami effélét éreztem Lakatos István képregényével kapcsolatban is, hiszen ez a borítórajz egyszerűen magával ragadó.

A történet a mondókákból ismert Lencsilányról és játékáról, Lencsibabáról szól,
ami első hangzásra egyszerűnek tűnhet, de ez tévedés. Ez a pár rövidke történet kissé talán szomorkásabb és groteszkebb is, mint amire az olvasó eredetileg számít. Habár nem leszünk boldogok egy-egy történet után, de grafika kárpótol bennünket mindenért. Én egy-egy képkockán csak ámultam és bámultam, annyira mesések. A karakterek nagyon jól eltaláltak és a rajzok remekül visszaadják a szereplők érzelmeit. A Lencsilányon kívül az egyik legjobban megrajzolt szereplő a bánatos óriás (persze a méltóságteljes kapibarát is nagyon szerettem :) ).



Igaz, hogy Lakatos István rajzai valamennyire emlékeztetnek Tim Burton képi világára (valószínűleg nem véletlen egybeesés, hogy a Batman visszatér plakátja figyel a kísértetmozi falán :)) , de a történetszövés teljes mértékben különbözik, hiszen a képregény fejezetei szinte mindig szomorúan végződnek. Kicsit be is csap néha a szerző, mert néhány oldalon keresztül azt hisszük, hogy most valami jó dolog fog történni a szereplőkkel, aztán az utolsó képkockákban minden megváltozik. Mindezek után egy kicsit bizakodom, hogy a következő képregényeiben egy kicsit vidámabb történeteit is megismerhetjük az alkotónak. :)

Összességében azt gondolom, hogy kötelező mindenkinek otthonra egy Lencsilány, mert enélkül nem alkot teljes egészet a könyvespolcunk. :)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Joeymano: ITT

2010. június 6., vasárnap

Anna Gavalda: Kis kiruccanás

"Simon egy vidéki esküvőre indul a feleségével, aki nem felhőtlenül boldog, hogy a férje testvérei is velük utaznak. A két lány, Garance és Lola, teljesen mások, mint ő, és mindent meg is tesznek azért, hogy érezze, sosem léphet be közös titkos világukba. Ám az ezt követő eseményt még álmában sem feltételezné… Amikor megérkeznek és megtudják, hogy a negyedik testvér, Vincent nem vesz részt az unalmasnak ígérkező szertartáson, köszönés nélkül faképnél hagyják a násznépet és Simon feleségét, hogy hármasban abba a kastélyba ruccanjanak, ahol Vincent dolgozik. Életük fordulópontja lesz ez a kaland. Mind a négy testvér érzi, hogy ez a lopott alkalom az utolsó nagy találkozás, mely lezárja a fiatalkorukat. "

Képzeljétek él mit érezhettem amikor először a kezembe vettem, hiszen nem elég, hogy vékony a könyv, de még jó nagy betűkkel is van szedve. Első látásra kicsit szokatlan volt, főleg hogy az előző regénye amit olvastam tőle, elég hosszúra sikeredett az írónőnek. :) Így egy pillanatra úgy éreztem, mintha valami novellát tartanék a kezemben, legalábbis ha egymás mellé teszem a kettőt akkor a vastagsága erre utalhat. :D Persze ez sem tántorított el, úgyhogy tegnap egyből neki is estem a buszon.

Az írónő nem veszített semmit sem a stílusából, hihetetlen eleganciával tudja előadni ezt a rövidke történetet, amibe rengeteg humort csempészett bele. A mesélő kiléte nagyon sokáig rejtve marad előlünk, hiszen Garance először csak a testvéreit mutatja be és csak utána saját magát. Egy darabig azt is gondoltam, hogy Garance-ről nem fogunk megtudni semmit, ami nem biztos hogy tetszett volna. Mert szeretem amikor minden karakternek van arca, személyisége, hiszen csak így tudnak kerek egészet alkotni.

"- Na, megvan? Mehetünk?
- Igen.
- Nem kötőd be magad?
- Nem.
- Miért nem kötőd be magad?
- Klausztrofóbia - felelem."

Ebben a történetben a szerző a testvérek közötti kapcsolatra fekteti a hangsúlyt, akik nem szeretnének mást, csak újra gyerekek lenni. Habár én még nem olvastam a többi regényt, de valahogy úgy érzem, hogy most különleges könyvet tarthattam a kezemben, ami egyszerre könnyed és még is elgondolkodtató.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik ismerik a testvéri szeretet, akik szeretnének egyet mosolyogni, vagy könnyezni egy remekbe szabott történeten.

A könyvet kiadja a Magvető!

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2010. június 4., péntek

Cassandra Clare: Csontváros

"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon."

Igazán szerencsésnek érzem magam, hiszen mostanság jobbnál jobb könyvekkel akadok össze. :) Először Anna Gavalda varázsolt el a maga stílusával, most meg Cassandra Clare vitt el az ő álomvilágába. Remek dolog amikor az ember megtalálja a hozzá illő regényeket. :)

Azt kell mondanom, hogy a regény szenzációsra sikeredett. A szerző egy csodálatos álomvilágot hozott létre, ahol érdekesebbnél-érdekesebb lények kerülnek a szemünk elé. Mindezek mellett a szereplők ábrázolása is remekül van tálalva, senki sem tökéletes, mindenki annyira emberi. Eleinte azt gondolhatjuk, hogy egy kukkot nem értünk a történetből, mert elég széleskörű világot mutat be nekünk a szerző, de aztán lépésről lépésre összerakjuk az elszórt puzzle darabokat (már csak ezért is érdemes volt elolvasni), illetve az írónő olyan csattanót rittyentett a végére, amitől az egész történet átértékelődik, minden amit gondoltunk, vagy feltételeztünk hamissá válik. És ha ez a kedves olvasónak még mindig nem lenne elég, akkor ott van Cassandra Clare humora, aki egy éles, izgalmas helyzetbe is képes belecsempészni egy kis iróniát, ami miatt az olvasó kénytelen egy-egy halkabb kacajt elereszteni. :)

"– Mi ez? – robbant ki belőle, miközben Claryről a társaira pillantott, mintha ők tudnák, hogy került oda.
– Egy lány – mondta Jace, aki lassan összeszedte magát. – Nyilván láttál már lányokat, Alec. A húgod, Isabelle is lány."

A szereplők közül számomra Luke lopta be magát a szívembe. Nem tehetek róla, de
élek-halok a vérfarkasokért. Na persze nem csak ezért lett ő kedvencem, hanem azért, mert olyan tulajdonságokkal ruházta fel az írónő amik miatt kifejezetten imádtam. Hiszen ki ne szeretne egy olyan embert, aki elszántan védelmez egy olyan lányt aki nem is a saját lánya. Mivel Luke úgy szerette Clare-t mintha a sajátja lenne, úgy bánt vele mintha ő lenne az apja és én emiatt a tulajdonsága miatt kiemeltem a többiek közül.

Egyetlenegy dolgot sajnálok, hogy a Libri még mindig nem küldte a levelet, hogy átvehetem a második kötetet, ezért egy kis időre ki kell lépnem ebből a világból nagy bánatomra.

U.I.: Rájöttem, hogy utálok fülszöveget írni ezért úgy döntöttem, hogy inkább az eredeti szöveget fogom nektek mindig bemásolni. :P

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Gigi olvasmányai: ITT
FFG: ITT
Sorozatfüggő: ITT