2010. július 25., vasárnap

Alice Sebold: Komfortos mennyország

"Susie tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább. A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket? Susie apja a szomszédot gyanúsítja. A rendőrség nem hisz neki. Susie húga a tanulmányaiba és egy osztálytárs szerelmébe temetkezik. Öccse képregényekből tanulja meg, hogyan változtassa kővé a szívét, ha nagyon fáj. Anyja pedig elmenekül az érzései elől, egészen Kaliforniáig. Ahogy telnek az évek, kezdenek begyógyulni a sebek."

Kavarognak a gondolataim. Próbálom végig gondolni, megfogalmazni, hogy mi is történik bennem. Én hiszek abban, hogy valahova megyünk, ha már nem leszünk a földön, én hiszek abban hogy igenis létezik olyan, hogy mennyország. A történet igen közel állt hozzám, mégis felmerül bennem a kérdés, hogy akkor ez most mi a frász volt.

Nem akarom az írónőt bántani, de szerintem a gyilkost nem kellett volna olyan gyorsan kiadni. Lehetett volna picivel izgalmasabb a történet, ha mi olvasók is részt veszünk a nyomozásban. Ez egy kicsit szúrta a szememet, szerintem a szerző hagyhatta volna hogy megdolgozzuk egy kicsit az agysejtjeinket. :)

Miközben olvastam végig vártam valamire (amit a végén meg is kaptam), hogy valami történjen, valami amivel a család le tudja zárni az eseményeket. Ám a kezdeti lelkesedésem a könyv közepe felé alábhagyott, ugyanis akkor kezdtem el rettenetesen unni. Azt hiszem Sebold maga sem tudta, hogy mivel kellene azt a közel száz oldalt kitölteni. Aztán a vége fele mint az expressz gyorsvonat száguldottunk valami fele, ami nekem egyre jobban tetszett. Igen, igen és igen a vége valami fenomenális volt, de ezt szerintem csak az az olvasó tudja megérteni, aki valamilyen szinten maga is hisz benne.

Viszont haragszom arra az asszonyra, aki életet adott Susienak. Legszívesebben beleordítottam volna a képébe: Hogy te meg mi a frászt csinálsz? Mi az, hogy egy anya csak úgy ott hagyja a gyerekeit, mert neki így jobb, mert ő úgy gondolja, hogy így el tud menekülni a gondok és problémák elől. Ez szerintem nem így működik, attól még nem fognak megoldódni, ha hátunk mögött hagyjuk, főleg egy ilyen helyzetben. Grrr, még mindig mérges vagyok. Azt sem igazán értettem, hogy a gyerekei hogy tudták ilyen hamar megbocsátani ezt a félrelépést, mintha mi sem történt volna. A nagy frászt, ha az ő helyükben lettem volna, biztos hogy mentem volna a szobámba duzzogni.

Az igazságszolgáltatás módja is kicsit sutára sikeredett. Ez volt az a pillanat, mikor meghökkenve görnyedtem a könyv fölé és repkedtek a kérdések a fejemben, hogy akkor ez most mi is volt? A gyilkos halála szerintem inkább nevetséges lett, mint felszabadító.

Összességében vegyes érzésekkel tettem le, mert igenis jó az alapsztori és majdhogynem olvasmányos is lenne (de csak lenne), ha az sok kis apróság nem bosszantott volna fel. Viszont a szerző szemléletmódja hasonló, majdhogynem megegyezik az enyémmel és ez nagyon tetszett benne. :)

Értékelés: 5/3,5

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Pupilla: ITT
F-Andi: ITT
Lobo: ITT

2010. július 23., péntek

Kreatív bloggerdíj :)

F-Andi jóvoltából kaptam ezt a díjat, amit most tovább is küldök majd hét embernek, de először szeretném megköszönni Andinak, hisz miatta lettem eme díj nyertese. :)


Szabályok, mert ugyebár azok mindig vannak:

1. Meg kell köszönni.
(pipa)
2. A logót ki kell tenni a blogomra. (pipa)

3. Be kell linkelnem, akitől kaptam. (pipa)
4. Tovább kell adnom 7 embernek. (pipa)

5. Be kell linkelnem őket.
(pipa)
6. Megjegyzést kell hagyni náluk. (pipa)
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot. (pipa)

Szeretném továbbítani az alábbi emberkéknek: Joeymano, Annamarie, Horida,
Csenga, Dün, Ppayter, Zenka.

A hét dolog, amit tudnotok kell rólam:

1. mióta tudok olvasni, azóta igyekszem a világon megjelent összes könyvet elolvasni. :)


2. gyerekkoromban mindig azt képzeltem hogy varázsló vagyok, de sose történt semmi, amikor azt mondta hangosan, hogy Csiribá-csiribu. (Nem értem miért?) :D

3. a férjemmel nagy álmunk, hogy lesz egy olyan szobánk, ami úgy néz ki mint egy könyvtár.

4. szeretem, ha otthon szépen rendszerezve vannak a könyveim: műfajra, kiadóra és magasság szerint. (Ez beteges?)

5. utálom, ha egy könyvemet összegyűrik, összemaszatozzák vagy bármi illegálisat csinálnak vele. Brrr, még belegondolni is rossz.

6. próbálkozom az angol könyvekkel is, de hiába az angoltudásom a béka feneke alatt van. :)

7. ...kiderült, hogy apukám is olvassa a blogomat. :) Úgyhogy innen küldök neki most puszit. ;)

És mindemellett van még egy játék, ahol ajánlanom kell tíz könyvet, amit én már olvastam, de ajánlanám a többieknek is. :) Meg kell neveznem öt bloggert, akinek passzolom a játékot, de én úgy döntöttem hogy a fent említett emberkék között fogom szétosztani. :)

1. Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai és a többiek
2. Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál
3. Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
4. Patrick Rothfuss: A szél neve
5. Torey Hayden: Szellemlány
6. Zilahy Lajos: Halálos tavasz
7. Garay Zsuzsanna: Találkozások
8. Daniel Keyes: Ötödik Sally
9. Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
10. Kulik Andrea: Senki gyermeke

2010. július 20., kedd

Freya North: Szerelmi titkok

"Gyönyörű tengerparti ház Saltburnben, jól fizető állás – mindez kötelezettségek nélkül. Joe elégedett a sorsával. Már csak egy megbízható személyre van szüksége, aki gyakori távollétei alatt gondját viseli a háznak. Amikor Tess jelentkezik a hirdetésre, Joe egyáltalán nem biztos benne, hogy ő a megfelelő ember erre a feladatra. Honnan, mi elől menekül ide ilyen sietve? Túl azon, hogy pillanatok alatt össze lehet vele veszni, valami féltve őrzött titok lappang a múltjában – de hát végső soron mindenkinek vannak titkai. Legfeljebb nem ekkorák…"

Múlt héten hoztam haza a csodás Libri könyvesboltból másik két regénnyel együtt és azonnal fel is faltam, egy morzsát nem hagytam belőle. A borító élőben sokkal mesésebb mint itt a képen. Olyan csábító, hívogató. Engem arra szólított fel, hogy üljek ki a kertbe a nyugágyra egy könyvvel, a kutyámmal és egy bögre kávéval felszerelkezve, mint a csajszi a képen. No, de ne aggódjatok, mert valóban így is tettem. :D

Két különböző ember, akik maguk is keresik önmagukat és tele vannak titkokkal, vajon mit tudnak egymással kezdeni? Tess fél, maga sem tudja mit szeretne, tele van bizonytalansággal és önbizalomhiánnyal és még Joe sem segít neki, hisz állandóan valamiért piszkálja. Pedig ő maga is tele van gondokkal, sötét titkokkal, és még ezidáig Ámor nyila sem találta el. És mégis ez a két ember egy fantasztikus helyen (hisz a tengerpart mellett vagyunk) egy házba kerülnek. A végére persze sikerül megtalálniuk a közös hangot és minden egyes puzzle darabka a helyére kerül, így nem marad lezáratlan kérdésünk.


A történet magával ragadó, mesés és varázslatos, a szereplők valóságosak és tele vannak hétköznapi problémákkal, úgyhogy nem egy rózsaszín lányregénnyel van dolgunk. Na jó, azért bevallom volt egy-két oldal, ahol a könyv alá kellett raknom a papírzsebkendőt, mert helyenként icipicit csöpögött, de ez nagyon elenyésző volt. Meg én egyébként is csak azért veszem észre, mert rettenetesen tudok másokat kritizálni. :D Ez a regény mindent megadott ahhoz, hogy az agyam lemerüljön alfába és felvidítson ezeken a meleg nyári napokon. Nagyon kellemes időtöltés volt, mert remekül éreztem magam olvasás közben. :)

Összességében ez egy olyan regény, amelyben rengeteg olyan pillanat bujkál amiért érdemes lesz többször is elolvasni. Legalábbis én biztos ezt fogom tenni.

Mindannyiunknak vannak titkai. Vajon TE mit rejtegetsz?

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2010. július 16., péntek

Margaret Mahy: Átváltozás

"A tizennégy éves Laura Chant a serdülő lányok hétköznapi életét éli valahol Új-Zélandon. Szülei elváltak, ő és hároméves öccse anyjukkal élnek, aki egy nem túl jól fizető könyvesboltban dolgozik. Laura jól tanul, vigyáz a kisöccsére amikor anyja délutános, s persze mint nagylány, érdeklődik a fiúk iránt. Ugyanakkor van Laurában valami különös is: előre megérzi az életében bekövetkező eseményeket. Így történik akkor is, amikor kisöccsét hatalmába keríti egy magát régiségboltosnak kiadó, a távoli múltból érkező szellem, s elkezdi felélni a kisfiú életerejét. Laura jól látja, mi történik, de tehetetlen. Elkeseredésében egy felsőbb éves iskolatársához, Sorensenhez fordul, aki a lány gyanúja szerint mágikus képességekkel rendelkezik."

Valamelyik nap Nimával cseverésztünk a neten és valahogy szóba kerültek a könyvek (mily meglepő :D, két könyv függöny miről is beszélhetne), ekkor mutatta meg nekem Margaret Mahy Átváltozás című könyvének a fülszövegét, ami baromira megtetszett. Így aznap azonnal el is rohantam a Libribe, mondván: nehogy már nekem ne legyen meg, aztán pár nap múlva el is kezdtem. És mindjárt az elején két dologgal is szembesültem (most kéretik nem nevetni :)): az egyik, hogy ez egy ifjúsági regény. A mai napig nem értem hogy tudott elsiklani a figyelmen egy ilyen fontos információ felett. :D A másik, hogy valami díjat is kapott. A lényeg hogy baromira képben lehettem, mikor megvásároltam a könyvet.

Most, hogy sikerült magamban tisztázni, hogy valójában ifjúsági regényt olvastam kicsit más szemmel látom a dolgokat. Érezhető a történeten, hogy elsősorban nem én vagyok a célközönség, hanem az ifjúság, mégis végig nagyon jól szórakoztam. :) Amikor izgulni kellett akkor izgultam, amikor pedig drukkolni kellett akkor drukkoltam, egyszóval remekül szórakoztam az olvasása közben. Ha a kedves olvasómban van még egy kis gyermeki lélek, akkor bizton állíthatom hogy képes lesz végigizgulni a könyvet. Egyébként a történet rengeteg útmutatást ad az élethez, akár felnőtt, akár gyermek olvasóról legyen szó, mert mind a két fél megtalálja a benne rejlő üzenetet, csak figyelmesen kell olvasni. :)

Anno régen emlékszem egy boszorkányos sorozatra,
amire kicsit hasonlít a könyv, sajnos a címe nem jut eszembe. Sokszor beugrott miközben olvasgattam a könyvet, csak a regény annyiban más, hogy itt van egy gonosz aki megpróbálja felemészteni a kisfiút, valamint a történet a testvéri szeretetre és kapcsolatra éleződik ki. Egyébként most odaadtam a tesómnak, kíváncsi leszek neki mennyire fog tetszeni, hisz ő még csak tízéves. :)

Ha szeretnél újra gyerek lenni, ha szeretnél egy kicsit boszorkány lenni, akkor semmiképpen se hagyd ki ezt a könyvet.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2010. július 15., csütörtök

Tormay Cécile: Korinthoszi szerelem

Tormay Cécile nevével már többször is találkoztam a könyvesboltokban, de eddig még egy könyvét sem fogtam a kezemben. Aztán az élet úgy alakította a dolgokat, hogy most már nem egy hanem mindjárt három könyve is ott pihen a polcomon. :) Rögtön első kézből megismerhetitek a Korinthoszi szerelem című novelláskötetét, a későbbiekben pedig a Petneházy, illetve a Régi ház című regényéről is olvashattok majd, ha velem tartotok. :)

Mint ahogy említettem, a Korinthoszi szerelem egy novelláskötet, melynek központi témája az antik, ókori görög világ és a szerelem. Bevallom töredelmesen, hogy engem ez a téma már iskoláskoromban sem érdekelt annyira, mint a többi osztálytársamat, ráadásul ezt húztam az irodalom érettségin is , úgyhogy gondolhatjátok milyen jól sikerült. :) Viszont Cécile néni remekül ábrázolja a görög mitikus világot, amiben szinte mindenféle szereplőt fevonultat a rabszolgától kezdve egészen Aphrodité istennőig, sőt olvashatunk naidokról, kentaurokról és még sorolhatnám tovább is. Mindezek számomra azt mutatták, hogy az írónő otthonosan és szívesen mozgott ebben a témában. Habár elsősorban a szerelmről szólnak a történetek, mégis fontos momentuma minden egyes történetnek maga a nő és nőiesség is.

Nyilván ezek az apró kis információk azt sugallhatják az olvasónak, hogy igazán kedvemre való kis novellákat olvasgathattam, de ez ne tévesszen meg senkit sem. Igaz ami igaz, az első pár csodálatos élményt nyújtott, ám a későbbiekben rájöttem, hogy mindegyik ugyanarról szól, azaz egy reménytelen szerelemről, melynek mindig rossz lesz a vége. Ráadásul én szeretem, ha egy szerelem boldog, csodálatos és így tovább, ennek ellenére ezek a novellák egytől-egyig fájdalmasak és szomorúak.

Azon olvasóim, akik imádják az ógörög témát és a szomorú történeteket, mindenképpen ragadják a kezükbe, mert nekik egy élmény lesz majd olvasni. :)

A könyvért köszönet a Lazi kiadónak!

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:
Joeymano: ITT

2010. július 10., szombat

Baráth Katalin: A fekete zongora

"Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is, aki persze mindig mindent jobban és hamarabb tud, mint a hivatalos közegek. Az ügybe belekeveredik a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, az apáca és a zsidó kereskedő, sőt Veron még Szegedre is elutazik, ahol magát Ady Endrét hallgatja meg egy felolvasóesten, közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak."

Most, hogy kiszakadtam Ókanizsáról és visszatértem a jó öreg Pestre, ideje lenne elmondanom nektek, hogyan is éreztem magam ott. Igaz, hogy jó kis krimiben volt részem, és az is igaz hogy nem sikerült kiderítenem magamtól, hogy ki volt a tettes, nekem mégis hiányzott belőle valami. Baráth Katalin remekül játszik a szavakkal, nagyon szórakoztatóan ír és volt mikor mosolyra ferdült a szám, mégis valahol valami nem stimmelt. Nem kötött le, nem volt meg az a fajta érzésem, hogy azonnal olvasnom kell és nem éreztem azt sem, hogy odaszegezett volna a székhez. Nem akartam Veronikával együtt kitalálni ki a gyilkos, ami azt hiszem nagy problémát jelent, pedig maga a történet, és az ötlet remek.

Olvasása közben megismertem a várost, az embereket, sőt együtt járhattam velük felolvasóestre, vagy akár belehallgathattam a helyi pletykákba is. Mindezt olyan hangulat itatta át, ami egyszerre visszaadta nekem a fekete-fehér filmek hangulatát, kicsit zajos, kicsit poros. :) Ráadásul még Ady Endrét is belekeverte a szerző ebbe a történetbe, akit különösen szeretek. Imádtam a verseit, ezért különösen élmény volt olvasni, amikor maga is megszólalt a történetben. :) Összességében tényleg jó regény, mert van hangulata, szaga, és íze, de ezek most engem elkerültek messze.

A történet legszimpatikusabb szereplője Veronika, aki igazán kitűnt a többi hajadon lány közül. Sokkal életrevalóbb, mint a többiek és nem csak azért mert önálló és dolgozni jár, hanem a gondolkodásmódja is merőben más. Ha Veronika kisasszony a huszonegyedik században élne, akkor nagy valószínűséggel remekül megállná a helyét bárhol a világban. A legtitokzatosabb figura Remete Pista, aki végig szálka volt a szememben. Valami nem tetszett a karakterében, olyan kis sunyinak tűnt nekem, aztán jól pofára estem a végére. Mikor már azt hittem mindent tudok róla, akkor a következő oldalán kiderült, hogy mégsem úgy van ahogy azt gondoltam. :)

Remélem senki kedvét nem szegtem eme bejegyzésemmel, mert higgyétek el tényleg jó regény, igazi századelős hangulattal. Í
gy aki szeret visszarepülni az időben az mindenképpen vegye kezébe.

Egy valamit viszont megígérhetek, ha Baráth Katalin egy újabb könyvet ad ki a kezei közül, én biztosan ott leszek az elsők között, hogy átvehessem.

Értékelés: 5/4,

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Cseri: ITT
Tessa: ITT

2010. július 3., szombat

Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékei

Ezt a bejegyzést különösen Nimának ajánlom figyelmébe, habár nem tudom mennyire sikerül majd meggyőznöm őt arról, hogy neki el kell olvasnia ezt a könyvet. :)

"Szaska, a tizenhét éves iskoláslány anyjával nyaral a Fekete-tengernél, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy titokzatos, fekete ruhás, fekete szemüveges férfi követi. Próbál előle menekülni, de hiába. A férfi megszólítja, és szörnyű felelősséggel ruházza fel: egy látszólag egyszerű feladattal, amit azonban ha elmulaszt, az tragikus következményekkel jár.

A szeretteit féltve Szaska hamar megtanulja a leckét és a következő év őszén, az ismeretlen ösztönzésére, beiratkozik a sosem hallott Torpa nevű városban a Speciális Technológiák Főiskolájára. Itt különleges tantárgyakkal tömik a fejét, és a legapróbb vétségekért is kemény büntetés jár. A katonás fegyelem és a jó tanulás jutalmaként azonban, a felsőbb évfolyamok tanulói azt pletykálják, csodálatos adományok kárpótolják majd a végzősöket. No persze csak ha megérik. "

Beteg, nagyon beteg! :D A szó legjobb értelmében. Igaz, hogy a fülszövegről az virít ránk, hogy nagyon hasonlít a Harry Potterhez, de ne rémisszen meg senkit sem, mert köze sincs egymáshoz a kettőnek. Habár van benne varázslat, de az egy teljesen más szemszögből, egy teljesen új dolog által nyilvánul meg a regényben. És ezt a világot úgy hozza létre a szerzőpáros
, hogy magunk is elgondolkodunk azon, hogy vajon létezhet-e ilyen? És ha igen mi miért nem vesszük észre. Olvastam már egy pár fantasy könyvet,- habár nem vagyok benne biztos hogy teljes mértékben ebbe a műfajba sorolható-e -, de olyat még soha, aminek a központi témája az emberi lélek lenne. Azt hiszem nem véletlen, hogy a szerzők erre fektették a hangsúlyt, hiszen az egyiküknek van pszichológiai végzettsége is.

Rettenetesen nehéz írni erről a műről, mert nehéz visszaadnom mit is jelentett számomra teljes egészében. Félek, hogy elfelejtek egy-egy olyan mozzanatot, ami még inkább csak azt erősíti, hogy ezt igenis el kell olvasni. Nem csak maga az ötlet az, ami újdonsággal hathat, hanem a történetvezetés módja is, hiszen sokáig az olvasó sem tudja mi miért történik. Szépen lassan bontakozik ki előttünk, hogy mi a célja ennek az iskolának és hogy a diákok mit miért csinálnak, ez a fajta szőrszálhasogatás nagyon jól tud hatni az idegekre. Ugyanis az olvasó kénytelen tovább olvasni a regényt, ahhoz hogy megkapja a sok miértre a választ.

Egyetlenegy szépséghibája van a regénynek, mégpedig a vége. Sajnálatos módon valahogy nem sikerült teljes mértékben megértenem, ami azt jelentheti, hogy vagy én nem fogtam fel, vagy a fordításban volt valami gebasz. Remélem az utóbbi igaz és nem pedig velem van a gond (azt valahogy nehezebben tudnám lenyelni :D).

Azt hiszem összességében elmondhatom, hogy egy fantasztikus regényt olvastam, ami egy számomra teljesen új világba kalauzolt el. ;) Olvassátok.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Isolda: ITT