2008. november 23., vasárnap

Susan Elizabeth Phillips: Várom a párom

Már vagy két napja sikeresen kiolvastam ezt a könyvet, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy megírjam ezt a bejegyezést, úgyhogy most gyorsan meg is teszem. Susan Elizabeth Phillips -től most először olvastam könyvet és úgy vélem, hogy nagyon jó választás volt először ezt a művét a kezembe venni.

Történet:

Annabelle harmincas évei elején jár, egyetlen pénzkereseti lehetősége az a nagymamája által örökölt házasságközvetítői vállalkozás. Ezt az üzletet próbálja meg fellendíteni azzal, hogy megszerzi magának a gazdag és sikeres sportmenedzsert Heath Championt. Champion vagyonos, jóképű és munkamániás, de akkor minek neki egy házasságközvetítő? Főleg Annebelle Granger, aki igazán kétbalkezes tud lenni néha, amitől viszont még jobban szerethető.

Természetesen képbe jön egy másik házasságközvetítő is mégpedig a a nádszálvékony Portia Powers, aki arra tette fel az életét, hogy megtalálja mindenki számára a megfelelő partnert. Ő mindig tudja mit akar, mindig meg vannak a céljai és ebben még
egy olyan feltörekvő amatőr, mint Annabelle Granger, sem Bodie, Heath Champion ijesztő külsejű testőre nem akadályozhatja meg abban, hogy megszerezze, amit akar...

Amikor Annabelle megígérte a sikeres Heathnek, hogy mindent megtesz az ő boldogságáért, akkor azt tényleg úgy is gondolta? Ha nem vigyázz, akár még ő is áldozata lehet ennek a két gyönyörű zöld szempárnak, amit Heath birtokol.

Igazán kellemes kis olvasmány, mindenegyes oldalát nagyon élveztem annak ellenére, hogy a kiadóhoz lenne egy-két keresetlen szavam. Először is tele van helyesírási hibával, ami hagy némi kivánni valót maga után. Nem értem, hogy lehet így kiadni egy könyvet, az még oké hogy előfordul néhányszor benne, hogy egy-egy szóból kihagynak egy-két betűt, de az már nem oké, hogy egy egész mondatot elrontanak azzal, hogy nem ismerik a magyar nyelvtani mondatszerkezeteket. Ez felháborító. Igazán jobban odafigyelhetnének ezekre, mert ez kicsit csökkenti a könyv színvonalát. Szomorú.

Ettől függetlenül letehetetlen a könyv, olvastam buszon, fürdés közben, alvás előtt, evés közben, szóval mindenféle szituációban és helyzetben. :) Amikor végeztem a könyv olvasással még el is szomorodtam és szívesen olvastam volna még a történetüket egy-két oldalon keresztül. Számomra kicsit meseszerű volt az egész nem nagyon tudtam elhinni, hogy akár a való életben előfordulhat ilyen, de hát kitudja. :) Ha valakinek van hasonló története az nyugodtan írja meg nekem.

Ezután a könyv után, azt hiszem meg fogom venni az írónőnek a többi könyvét is, mert érdemes.

Értékelés: 10/10

2008. november 17., hétfő

Erich Kastner: Három ember a hóban

Ifjúságom egyik nagy kedvence volt Erich Kastner. Akkoriban az összes könyvét ki is olvastam, és most megint kedvet kaptam hozzá, ezért szépen megvettem ezt a művét a Bookline antikvár könyvesboltjában potom pénzért. Nagyszerű! :)

Történet:

Tobler tanácsos, aki alapvetően gazdag úriember, úgy dönt hogy elindul a saját pályázatán álnéven. Természetesen mindjárt el is nyeri a második díjat, mellyel egy ingyenes utazást nyer az Alpokba. Ahhoz, hogy megtartsa inkognitóját felvásárol mindenféle szegény ruhát, ezzel is álcázva gazdagságát. Azon a napon amikor a tanácsos úr megérkezik, még további két ember jelentkezik be a híres szállodába. Az egyik közülük az úr hűséges inasa, aki mint gazdag vállalkozóként jelenik meg. A második vendég viszont az első díj nyertese, Hagendorf doktor, egy tehetséges, de az érvényesülés területén reménytelenül járatlan reklámszakember. Nah már most ahogy az lenni szokott, eme három fiatalembernek igencsak összefonódik a sorsa, különböző mókás dolgokon keresztül. :)

Annak ellenére, hogy szinte az összes online könyvesboltban az ifjúsági irodalom közé van besorolva, én úgy gondolom, hogy nyugodtan olvashatják felnőttek is.

Nagyon kellemes szórakoztató olvasmány, szellemes dialógusokkal, pergő, csöppnyi öniróniát sem nélkülöző regény, melyet ajánlok figyelmébe mindenkinek. A könyvet igazándiból akkor érdemes elővenni, amikor épp nem a Háború és Békére vágysz, hanem
csak egy könnyed mulatságos történetre.

Na, jó éjszakát mindenkinek. Pákkk. :)

Értékelés: 10/10

2008. november 15., szombat

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Mivel valaki valamikor egyszer már lenyúlta ezt a könyvemet (balga módon kölcsönadtam) ezért, kénytelen voltam egy másik példányt beszerezni, amiben nagy segítségemre volt Nima. (De most már nem eresztem, úgyhogy ne is próbálkozzatok.) A mű, amit sikerült felvásárolnom az Antikváriumban az 1957-es kiadás, így nem csak a tartalma nagy kincs számomra hanem a külcsín is, hiszen ez egy igazi sárga lapos könyv, aminek még a szaga is a régi időket idézi. :D

Egyébként
ezt a könyvet valamikor 13 éves koromban olvastam először, akkor is alig bírtam letenni és most is.

Nem tudom egyébként, hogy csinálja az író, de az összes műve letehetetlen. Imádom mindegyiket egytől egyig, de valahogy ez kiemelkedően sikerült.

A történet:

"Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses, zöld selyem lámpaernyővel és barátságosan mosolygott.
-Bocsánat-mondta és udvariasan megemelte a lámpaernyőt-, nevem Van der Gullen Félix."

A szigetvilág egyik kis csendes Hoteljében, igencsak megzavarják a vendégek nyugalmát egy elképesztő hírrel: az egyik lakó pestisben való megbetegedése miatt vesztegzár alá kerültek. Nem elég, hogy nem mozdulhatnak ki a szállodából, de még egy gyilkosság is tovább rontja az amúgy is "jókedvben" lévő vendégek hangulatát. A hotel e perctől kezdve igencsak elképesztő fordulatok helyszínévé válik, rémületbe kergetve ezzel a gyenge idegzetű milliomosokat. Az olvasó pedig megismerkedhet egy igencsak gáláns lovaggal, aki hol pizsamában, hol egy szál lepedőben, hol pedig épp tengerész gyalogosok ruhájában mászkál. Ez a kedves fiatalember mindeközben nem csak, hogy szerelembe esik, még meg is ismerkedik egy ékszereket hajszoló házasságszédelgővel, egy bőröndbe zárt hullával és egy talpraesett nyomozóval.

Erről a könyvről nem tudok és nem is akarok negatívat mondani. Egyszerre izgalmas, szórakoztató, kacagtató, amit érdemes legalább egyszer a kezetkbe venni.

A XX. század remekműve a szórakoztató irodalom műfajában.

Kész, ennyi. No comment.

Értékelés: 10/10****

2008. november 11., kedd

Jane Austen: A Watson család története

Elolvastam életem első Jane Austen könyvét. Kérnék szépen most egy nagy tapsvihart meg mi egymást. :)

Történet:

Mr. Watsont - aki már megözvegyült lelkész - igencsak megáldotta az élet, hiszen egyszerre két fiút és négy leánygyermeket kell eltartania. A legkisebb leányzót nagynénje veszi gondozásba, akiből így egy kifinomult művelt kisasszony lesz. Nagynénje férje elvesztése után, igencsak nagy meggondolatlanságot követ el, hozzámegy egy olyan férfihoz akit csak néhány hete ismer. Ennek következtében Emmának haza kell utaznia a szülői házba, ahol szembe találja magát két féltékeny, férjvadász nővérével és csak legidősebb lány testvérével és öccsével találja meg az összhangot. Későbbiekben találkozik egy fiatal lelkésszel, aki iránt az első pillanatól kezdve gyengéd vonzalmat érez.

A könyv terjedelme egyébként meglepően kevés, hisz összesen 180 oldalon keresztül élvezhetjük Watson család életét, ami számomra igencsak elkeserítő, mivel még néhány oldalon keresztül tudtam volna élvezni a történetet. Nagyon kellemes volt olvasni egy 19. században íródott és játszódott történetet, mert teljesen más hangvételben közli velünk a szerző a mondandóját.

A könyv problémája, hogy rövid terjedelme miatt nem tudtam úgy élvezni a könyvet, ahogy elvártam volna. Túlságosan hamar a lényegre tértünk, ami abban az egy momentumban zavart, hogy nem tudtam beleélni magam a könyvbe. Véleményem szerintem az oldalszám ellenére is lehetett volna hatásos könyvet írni, de kicsit olyan érzésem van mintha hamar túl akart volna szaladni rajta a szerző. Szomorú. Ettől függetlenül egy nagyon aranyos kis olvasmány, amit egy nap alatt ki lehet olvasni és teljes mértékben kikapcsolja az agyat. :)

Megjegyezném még néhány mondatban azt is, hogy az írónőnek ez egy befejezetlen műve, amit testvére Merryn Williams fejezett be úgy ahogy azt az szerzőnő elképzelte. Meglepő egyébként, hogy abszolúte, de nem lehet észrevenni, hogy honnan van Jane Austen és honnan van Merryn Williams. Egyébként erre a kis apróságra nem is igazán figyeltem.

Értékelés: 10/7

2008. november 7., péntek

Amadea körkérdése

Először is ne haragudj, hogy most vettem csak észre (remélem ezért nem leszek kitiltva az oldaladról :)), de igyekszem bepótolni a válaszokat emígyen:

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?

Hát szerintem bűn rossz volt Susanna Clarke : A hollókirály című könyve, ami véleményem szerint 1000 oldal tömény unalom. Pedig nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, mert nagyon sok jót olvastam róla. Be kell hogy valljam, hogy végig se bírtam olvasni, azt hiszem valahol a 400-dik oldalon hagytam abba. Így most már a könyvet csak ablak támasznak használom.

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Öööö, azt hiszem ilyen sok van, de talán legesleginkább meghatározó volt számomra Margaret Weis és Tracy Hickmann: Dragonlance kötete. Amióta elolvastam ezt a 3 kötetet azóta rajongók a fantasy könyvekért.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

Nem szeressem az ilyen könyveket annyira. Stephen King egyébként ide sorolható?? Mert akkor mégis csak szoktam olvasni ilyen könyveket. De mégis van egy, ami igazán frászt hozta rám: Stephen King - A boszorkánylány. De ezt még valamikor süldő koromban olvastam az éjszaka közepén. :)

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Ausztriába vettem egy szép könyvjelzőt, azt használom. :)

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt...hm?

Röviden és tömöre mindig amikor megtehetem.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?

Az annyira régen volt, hogy már nem is emlékszem. :S De talán valamelyik Grimm vagy Andresen mese volt.

7. Puhakötésű vagy keményfedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Puhakötéses. Kényelmesebb fogdosni, mint egy keménykötésű könyvet.

8. Mit olvasol most?

Jane Austen: A Watson család története

9. És hanyadik oldalon jársz?

74 oldalon

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Megmondom őszintén én nagyon szoktam vígyázni a könyveimre, ettől függetlenül persze néha előfordulnak balesetek, de igyekszem úgy tekinteni őket, mint egy hímes tojásra.

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Mielőtt még nem kezdtem el olvasni, más olvasók blogjait, addig igencsak meghatározta, hogy egy könyv gusztusosan néz ki avagy sem. De most már inkább mások véleményeire hallgatok, főleg akkor ha megegyezik olvasás terén az ízlésünk.

12. És az oldalszám?

Hmm nem igazán. Sőt ha egy könyvn agyon izgalmas, akkor mindig sajnálni szoktam a végén, hogy csak ennyi oldalas.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Volt már rá példa igen, főleg a krimiknél, de mostanában nem jellemző.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Naná. Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című művét. De sajnos mostanra eltűnt a könyvespolcomról, így aki lát belőle egy szabad példányt ami megvásárolható, azt kérem ne habozzon, szóljon nekem.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Persze. Leginkább akkor amikor össsze vissza pakolásztam és sajnálatos módon esés közben mindig a lábujjamat célozták meg.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ranagszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

Soha nem ajándékoztam el könyvet és nem is fogok. De szívesen kölcsönadom őket az ismerőseimnek, de természetesen csak azoknak, akik tutira vissza is adják.

Mindegyes példányt nagyon őrzök és hárklis vagyok, ha bármelyiknek is baja esik. :)

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Magammal viszem igen. :)

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Nyilvános helyen: NEM.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?

Ide szoktam néha firkantani róluk egy két véleményt. Egyébként pedig a megveendő könyveket a bookline kivánságlistájára szoktam tenni.

+1.: még valami hendikep?

Utálom ha szamárfület csinálnak a könyvembe.

Barbara Pease, Allan Pease: Illünk egymáshoz?

Azt hiszem egy nap alatt sikerült kiolvasnom a testbeszéden otthonosan mozgó szerzőpárostól az Illjünk egymáshoz című könyvet.

Ahogy a címe is mutatja párkapcsolati problémákat tár fel különböző tesztfeladatokon keresztül. De mielőtt rátérne a tesztfeladatokra, feltárja a férfi és nő közötti nehézségeket. Mitől választjuk ki egymást, milyen szempontok alapján tudjuk megmondani, hogy ő ez igazi, miért veszekszünk stb. stb. kérdéseket tár fel elénk. Amit levezetésképpen kielemezhetünk különböző feladatsorokon keresztül.

A szerzőpáros igazándiból hozza a formáját humorosan adja elő a szituációkat, sőt minden egyes új témakörnél különböző vicceket is beszúr, ami különösen feldobja a könyv hangulatát. Összeségében jó és tanulságos volt a mű, habár az én szememben még mindig a testbeszéd enciklopédiája viszi a prímet, amit szintén ők készítettek. :)

Sajnos ezt a könyvet nem fogom 10-ből 10-re értékelni, mert annak ellenére hogy párkapcsolati problémákat feszeget, egyik gondra sem kapjuk meg az egyértelmű választ. Nem kapjuk meg a megoldást, ezekre a gondokra, hanem csak úgy lóg a levegőben, aminek személy szerint nem látom értelmét. És itt most nem arra gondolok, hogy az író adja a kezükbe a megfejtést, hanem csak kisebb táppontokat adhatnának arra, hogy milyen úton induljon el az olvasó a helyes megoldás felé. De lehet hogy csak azért várok túl sokat, mert az Egymásra hangolva című könyvben, hasonló képpen oldotta meg a szerző.

Aki hasonló témakörben szeretne tájékozódna az, ne ezt a könyvet vegye meg. Véleményem szerint találhatóak ennél sokkal jobban kidolgozott művek is.

Egyébként pedig JÓ HÉTVÉGÉT mindenkinek. :)

Értékelés: 10/7

2008. november 6., csütörtök

Egyszerűen nem bírok magammal :)

Mostanában teljesen rá vagyok kattanva az antikvár könyvekre. Egyszerűen hihetetlen milyen régi műveket lehet felelni a neten. Képzeljétek el, hogy sikerült megrendelnem a bookline oldaláról egy 1957-ben kiadott könyvet, mégpedig Erich Kastnertől a Három ember a hóban. Szerintem nagyon durva. Remélhetőleg lassan a kezembe is foghatom, már nagyon várom. :) Ezenkivül egyébként még két könyvet vadásztam le gyorsan. :)

Hát íme:

Vaszary Gábor: Monpti Tudom, hogy egyszer gazdag ember lesz belőlem, csak késő lesz egy kicsit. Gyomorbajos, keserű öregúr leszek: - Jean, nem vagyok itthon senkinek. Megértetted? Igenis, méltóságos uram. Ha összetalálkozhatnék a Szent Jakab utcában megöregedett önmagammal, aki leszek, elébe állnék itt, az olasz csemegeüzlet előtt. - Öregúr, állj meg egy pillanatra. Odaadom neked az ifjúságom, amire most nincs szükségem. Aki öreg, az biztos, hogy n
em éhes mindig. Ezer frankért még a gyomorbajt is átveszem tőled. Ötszázért is átveszem. Ne menj el, százért is.
Kiadás éve: 1988

Erich Kastner: Három ember a hóban

Bár a milliomosok, előttem ismeretlen okból már nincsenek divatban, e könyv főalakja, tekintet nélkül erre, milliomos. Ez azonban nem az én hibám. A dolog ugyanis így történt: Néhány héttel ezelőtt Róbert barátommal Bambergbe utaztunk, hogy megnézzük az ottani lovasszobrot. A bambergi lovast. Szakaszunkban egy idősebb úr ült. Epekövei voltak. Ez azonban nem látszott rajta. Viszont beszélt róluk. Különben is igen sokat beszélt. És amíg Lipcse után felkelt, hogy az étkezőkocsiban megkávézzon, aprólékosan elmesélte nekünk azt az igaz történetet, amely ennek a könyvnek a tartalma, s amelynek főalakja, nem segíthetek rajta, egy milliomos.
Kiadás éve: 1957

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! (Amadea ajánlásával)

Az álmos kisváros lakói mind eleven, valóságos figurák, a regény középpontjába állított három kisgyerek alakja pedig valóságos írói remekelés.Vannak ugyan ebben a regényben is Faulknerre emlékeztető déli "rémségek" - örök szobafogságra ítélt, félőrült fiú, éjszakai lincselésre készülő farmerek, bolond, bigott öregasszonyok -, ám épp a fiatal lelkek igazságkeresése teremti meg a mű tiszta optimizmusát és az érzelmekben gazdag emberség mélyen megható összhangját.
Kiadás éve: 1965

2008. november 5., szerda

Hogy én milyen ügyes vagyok

El is felejtettem nektek mesélni, hogy milyen ügyes vagyok. :D Valamikor az előző hónapban találtam egy kisebb boltot a Múzeum körúton, természetesen könyvesboltról beszélek, ahol igencsak olcsón lehet beszerezni könyveket. Összesen hat darab művet csaptam a kosárba és ha jól emlékszem 1200 forintot hagytam ott. Szerintem ez abszolút nem vészes egy összeg, de nyugodtan cáfoljátok meg, ha tévednék. :)

Az alábbi könyvek kerültek a polcomra:



Mar
garet Weis & Tracy Hickman A Sárkánydárda-krónikák világhírű alkotói ezúttal egy új, különleges világba invitálják olvasóikat. A mitikus ősfajok istenhábori megbontották az univerzum harmóniáját, darabokra törték és szerteszórták a teremtett népek szállásvidékeit. A legfelsőbb régiókban az... A két könyv: 300 Huf

Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el, de még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nővel cserélje le! Egyszerűen meglép, s otthagyja Claire-t egy újszülöttel, egy összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és... öö... egy tízszeres vastagságúra tágult szülőcsatornával. Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz. Sokkal jobban. Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja.

Ez egy két kötetes könyv volt, amely összesen: 590 Huf volt. Ezen két könyven kívül még beszereztem a páromnak William Gibson két művét is, amely összesen 380 Huf-ba került.

Azt hiszem jó vásárt csináltam. :D

Jah hogy szeretnétek megtudni, az oldal nevét: Könyvudvar (Tessék mazsolázni.)