2011. december 17., szombat

Eredményhirdetés!!!

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett a játékban. Nagyon boldog vagyok, mert rengetegen játszottatok a könyvjelzőért. :)

A játék nyertese nem más, mint: Gretty Gratulálok! :D

A nyertes kiválasztásához a random.org oldalt használtam.


Katt a nagyobb képért!

2011. december 16., péntek

2011. december 14., szerda

Georgette Heyer: Különös özvegység

"Elinor Rochdale nem abba a hintóba száll, amelyet érte küldtek, így nem reménybeli munkaadójánál, hanem a rossz hírű és romlott, ám éppen halálán lévő fiatal Eustace Cheviot birtokán találja magát. Eustace Cheviot unokabátyja, Lord Carlyon meggyőzi Elinort, hogy pusztán anyagi megfontolásból menjen feleségül unokaöccséhez. Reggelre Elinor gazdag özvegy, de egy nemzetközi kémjátszma kellős közepén találja magát: betörők, hívatlan vendégek és gyilkosság zavarja lelki nyugalmát. És Mr. Carlyon nem hagyja békén."

Amióta olvastam a Francia négyest, azóta szeretném begyűjteni az összes Georgette Heyer könyvet. A kérdés csak az, hogy miért? Hát azért, mert az írónő regényei egyszerre bájosak, szórakoztatóak és humorosak. A Különös özvegységben szintén nem csalódtam, Georgette Heyer ebben a kötetben is hozta a megszokott formáját.

A történet az eddig megszokott regényeihez képest nem csak romantikus, hanem titokzatos is. Nem csak arról szól, hogyan keres magának egy fiatal nő férjet, hanem a főszereplő egy különös rejtélybe is belecsöppen, amire fényt kell derítenie. Igaz, nem sok Heyer regényt olvastam eddig, de azt elmondhatom , hogy számomra eddig ez a legjobb. A karakterek kellően érdekesek, a párbeszédek pörgősek és humorosak, a történet izgalmas és ettől lesz még letehetetlenebb.

Egy valamin viszont nem igazán tudom túltenni magam. Nem értettem meg Elinort. Nem értem, hogy mászhatott bele ekkora kalamajkába. Tudom, hogy ez csak egy történet, de ha beleképzelitek magatokat a hősnő helyébe, akkor ti is ugyanezt tennétek? Mert szerintem nem. Elinor meglepően magabiztos bizonyos helyzetekben, de amikor az elején dönteni kellett volna, hogy mit tegyen, mégis azt az utat választotta, ami a legtávolabb állt tőle. Engem érdekelt volna a miért? Miért döntött végül így? Mert akkor éppen gyenge volt és hirtelen kellett választania? Ebben sosem leszek száz százalékosan biztos, hiszen erre nem kaptam egyértelmű választ.

Ennek ellenére mégis maximális pontszámot kap tőlem, mert Georgette Heyer regényeit még mindig jó olvasni. Olyan régi, olyan XIX. századi, amibe mindig jó egy kicsit elmerülni.

Értékelések: 5/5

Mások is olvasták:
Könyvesem: ITT

2011. december 9., péntek

Lezsák Levente: Emerson & társa

"Van egy ország, Mordia, ahol sohasem süt ki a nap, ahol mindig borongós az idő, és ahol az embereknek soha sincsen jókedk. De még egy árva huncut pillanatra sem. És így megy ez már emberemlékezet óra. Egészen addig, amíg valami szörnyű dolog nem történik: IV. Burgum, Mordia királya egy reggel JOBB LÁBBAL kel fel!"

Ha Szilvamag nem
olvasta volna Lezsák Levente könyvét, akkor biztos vagyok benne, hogy jó messzire elkerültem volna. Annyira kedvcsináló, hangulatos bejegyzést írt róla, hogy muszáj volt beszerezni.

Amikor megérkezett és kinyitottam a hatalmas borítékot, meglepődtem. Meglepődtem, mert olyan vékonyka a könyv, hogy azt hittem kifújja a szél a kezemből. Az Emerson & társa röpke száznegyven oldal
, amely csodás fényes papírra van nyomtatva és gyönyörű rajzokkal van illusztrálva. A rajzokat Cserkuti Dávid készítette (Unicum reklámok, valaki?), ami tökéletesen illik a meseregényhez.


Ahhoz képest, hogy ifjúsági regény, én az első szótól az utolsóig minden sorát élveztem. Rengeteget mosolyogtam, néhol hangosan fel is nevettem a történeten. De hát ezen nem is kell meglepődni, hiszen szerethetőek a karakterek, izgalmas és humoros a történet. Na meg persze van benne minden, ami szem szájnak ingere: gonosz cselszövő, tündér, varázsló, királyok, királyfik és királylányok. Igazándiból nem tudok belekötni, de nem is akarok, ez a regény így jó ahogy van és most reménykedek, hogy nem ez az utolsó történet, ami Lezsák Levente tollából íródott.

"..Mert az tudvalévő, hogy a királyok megküzdenek a sárkányokkal, gonosz varázslókkal, elbánnak az országot fenyegető ellenséggel, de a feleségétől még a legvitézebb is úgy fél, mint a tűztől."


Olyan régen került már a kezembe élvezhető meseregény, ezért Lezsák Levente könyve igazi felüdülés volt számomra. Egy kicsit visszarepített a gyerekkoromba mikor még hittem a tündérekben, a királyokban és a fehér lovon érkező királyfiban.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT

2011. december 7., szerda

Karácsonyra könyvjelző?

Mióta elindítottam az Olvasószobát még egyszer sem fordult elő játék a blogon, ezért gondoltam ideje lenne elkezdeni. Jobb később, mint soha. :)

Nincs más dolgotok, mint két kérdésre válaszolni és elküldeni nekem az alábbi email címre: csanadik kukac gmail pont com.


1. Hol játszódik A szél árnyéka?

2. Hogy hívják Karen Marie Moning hősnőjét?

A szerencsések között az alábbi könyvjelzőt fogom majd kisorsolni:



A megfejtések beküldési határideje: december 16.

2011. december 6., kedd

Karin Alvtegen: Árnyak

"Gerda Persson egyedül él, így a hiánya napokig nem tűnik fel senkinek. Amikor végül rátörik stockholmi otthonának ajtaját, ő már halott. A lakásban tökéletes rend és tisztaság uralkodik, s minden jel arra mutat, hogy az elhunyt után nem maradt rendezetlen ügy. Ám amikor a szociális munkás kinyitja a hűtőszekrényt, hihetetlen látvány tárul a szeme elé: a gép dugig van egy rendkívül népszerű Nobel-díjas író gondosan befóliázott, névre dedikált könyveivel. Vajon milyen titkokat rejt e különös, zúzmara lepte gyűjtemény? Mit mond el Gerdáról és Axel Ragnerfeldtről, a magának való íróról, akit egy egész nemzet istenít?"

Ha meglátom Karin Alvtegen nevét az új megjelenések között, akkor tudom, hogy hamarosan én is el fogom majd olvasni a legújabb könyvét. Az írónő regényei egyszerre letehetetlenek és különlegesek, ezért lett az egyik nagy kedvencem.

Most is nehezen találom meg a szavakat, mert lehetetlen leírni azt az élményt, amit nyújtott nekem. Olyan hétköznapian indult az egész. Van egy nő, aki megpróbálja felfedezni és megérteni egy halott ember életét. A kutatása olyan titkokat fed fel amire az ember nem is gondolna. Ezek a titkok azok, amikre az olvasó nem is számít, még csak nem is sejti őket. Legalábbis bennem fel sem merült, hogy ilyen csavarokra lehet majd számítani. Sokáig nem is értettem, hova fogunk majd kilyukadni, hiszen egyre több és több ember bukkant fel a történetben, akiknek köszönhetően újabb szálak bonyolították az egyébként is szövevényes cselekményt.

Ne tévesszen meg senkit sem a borító, mert ez sem igazi klasszikus krimi, hanem inkább lélektani. Persze vannak hullák benne, némi vér, meg csupa olyan dolog, ami egy krimit nagyszerűvé tesz. Az első oldalaktól kezdve a feszültség áthatja a történetet, amitől az olvasónak tutira feláll a hátán a szőr. Hiába nem történt még semmi különös, mégis érezzük, hogy rengeteg minden fog még következni a történet hátralévő részében. Ennek oka a feszültség folyamatos fenntartása egy-egy mozzanattal vagy elejtett megjegyzéssel, amelyektől ugyan még mindig nem fog összeállni a történet, viszont a hatás garantált.


Most így a végére azt is megsúghatom, hogy Karin Alvtegen magyarul megjelent könyvei közül eddig ez vezet magasan a toplistán. Így aki most ismerkedik az írónő könyveivel az elsőként ezzel kezdje.

Az Árnyék igazi hajtépős könyv, ezért gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. Aki viszont nem fél egy kis izgalomtól, annak viszont kötelező. :)

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Miestas: ITT

2011. november 30., szerda

Benedek Elek: Szélike királykisasszony

"Volt Tündérország királyának egy gyönyörűséges szép leánya, akinél szebbet a világ nem látott, s aki olyan sebesen tudott szaladni, mint a szél. Nem is volt más az ő neve: Szélike királykisasszony.
Egyszer kihirdetteti a király az országban, még azon is túl, hogy annak adja leányát, aki a futásban elhagyja: de úgy próbáljon szerencsét akárki, hogy ha leányát el nem tudja hagyni, karóba kerül a feje.
Hiszen próbáltak szerencsét királyfik, hercegek, grófok, bárók s válogatott cigány legények, de karóba is került a feje valamennyinek…"


Szerintem nincs olyan ember, aki ne találkozott volna valamilyen úton-módon Benedek Elekkel, hiszen gyerekkorunk egyik meghatározó alakja a meséin keresztül. Mivel nekem is nagy kedvencem, ezért rettenetesen örültem mikor megláttam, hogy mit hozott nekem a posta.


A könyv kívül-belül igazi kincs. A borítót Zubay Sándor festménye díszíti ami szerintem mesésre sikeredett (ami végülis nem hátrány egye mesekönyv esetében :D ). Legalábbis nem csak én, de kislányunk is áhítattal gyönyörködött benne. Ahogy belelapoztam a könyvbe rájöttem, hogy nem csak a borító, de az oldalak szerkesztlse is kiváló. Minden sarokban díszes grafika található, illetve az oldalszámokat két hattyú fogja közre. Összegezve én is és kislányunk is meg voltunk elégedve. :)

De mi van a tartalommal? A gyűjteményben harminchat mese található, melyek között felfedeztünk olyat is, melyet már gyerekkorunkban hallottunk vagy olvastunk, de persze előfordult olyan is mellyel most találkoztunk először. Mindegyik történeten jól szórakoztunk az urammal, először is mert megtaláltuk benne a kedvenc meséinket, másodszor pedig az író stílusa az, ami emeli a mesék színvonalát.

Egyszerűen jó volt kicsit visszarepülni a gyerekkoromba. :)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2011. november 26., szombat

Carolyn Baugh: Kairói kertváros

"Az amerikai egyetemista lány arab nyelvet tanulni érkezik Kairóba. Azonban a legtöbbet erről a világról azoktól a nőktől tudja meg, akikkel a nyüzsgő Kertváros negyedben ismerkedik össze, és akik őszintén elbeszélgetnek vele egy-egy csésze tea mellett - legalábbis ami az egyiptomi muszlim nő életét illeti. Szeretni és élni, gúzsba kötve a rideg szabályoktól - anyák mesélnek házasságukról, férfiakról, mindarról, amit csak a messziről jött embernek mernek bevallani."

Nehéz olyan regényről írni, mellyel maximálisan meg vagyok elégedve, mert ilyenkor nem könnyű szavakba önteni az érzéseimet és a Kairói kertváros esetében most pont ez történt. Nem csak maga a történet, de rögtön az elején a külcsín is teljesen magával ragadott.

Hat egyiptomi nő életét követhetjük nyomon ebben a néhol megdöbbentő történetben egy Kairóba utazott amerikai nő tolmácsolásán keresztül. A névtelen mesélő segítségével bepillantást nyerhetünk az egyiptomi nők mindennapjaiba és az őket körülölelő kultúrába.
A fejezetekből áradó hangulat változik a történet előrehaladtával, hol elborzadtam, hol nevettem, de egyszer sem tudtam közömbös maradni a szereplők sorsa iránt. Az írónő olvasmányosan, gördülékenyen tárja elénk a legfájdalmasabb témákat is, így talán még az érzékenyebb lelkűek is könnyebben emészthetnek meg bizonyos témákat.
A szerző megidézi nekünk Egyiptom hangulatát, könnyedén oda tudtam képzelni magamat. Összességében elmondhatom, hogy Kairói kertváros egyszerre volt lebilincselő, érdekfeszítő és szórakoztató. Nem volt olyan pillanata, amit ne élveztem volna.

"Az idő, a por és a kipufogógázok ostromát kiállt házakat és zömök villaépületeket elegáns minták díszítik. Garden City utcái elszabadult kígyókként tekergőznek a Nílus mentén futó Kuaszr al-Ajni utca körül. A széles, nehéz levelű fák elterelik a figyelmet a szétszórt szemétről és a töredezett járdákról."

Sok szereplő bukkan fel a regényben de értelemszerűen az előbb említett hat egyiptomi nő kapja a legfőbb szerepet. Mindegyikük belopta magát a szívembe, őszinte vallomásaik érzelmeket csalnak ki belőlünk, hol sírunk, hol nevetünk velük. Engem elborzasztott az, ahogyan a társadalom bánik velük és amit a kultúrájukból fakadóan elvárnak tőlük. Az írónő nem ítélkezik, meghagyja az olvasónak a feladatot, hogy elgondolkodjon ezekről a komoly dolgokról.

Érdemes figyelmet szentelni Carolyn Baugh regényének, mert európai szemmel sok meglepő vagy megdöbbentő dologgal fogunk találkozni. Ha úgy érzed, hogy az életed mélyponton van, akkor nem kell más tenned, mint elolvasni ezt a könyvet és hidd el nekem, hogy másképpen fogsz értékelni nagyon sok dolgot. Ajánlom minden lánynak, nőnek és asszonynak.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2011. november 23., szerda

Halász Margit: Éneklő folyó

"A Tisza-parton mit keresek? Ady költői kérdésére végre megszületett a költői válasz Halász Margit kisregényében. A mesefolyam magával ragadja a déli verőn álmodozót, megmutatva, mennyi mítosz, legenda, szépség és báj lakozik a Gémes kút, malom alja, fokos, Sivatag, lárma, durva kezek világában, ahol a vad csókok mögött igazi zabolátlan szenvedélyek munkálnak. A falusi rajztanárnő és a cigány festőművész reménytelen szerelmének tragikus krónikájában a magyar népmese és az európai kultúra meghatározó forrásainak a görög mítoszok és a keresztény hitvilág elbeszélői hagyományai örvénylenek."

Ha a Gyöngyhomok öt homok gyöngyöt kapott, akkor az Éneklő folyó hatot érdemel. Sokkal összetettebb, fantasztikusabb és érdekesebb volt számomra, mint Halász Margit általam olvasott előző könyve.

A történet egy boldogtalan házasság és egy szerelmi háromszög elbeszéléséről szól. A befejezés ugyan szomorú, ám az események láncolata igencsak humorosan van tálalva
míg eljutunk a kezdetektől a végkifejletig. Halász Margit stílusa ebben a kötetben is különleges és a történetszövése is hasonló a korábban megismerthez. Csodálom, ahogyan az egyik meséből a másikba csöppenünk, miközben a történet mégis egyben marad. A leírások és a szebbnél szebb gondolatok mind-mind segítenek abban, hogy jobban érzékeljük, lássuk és halljuk azt, amit a szereplők. Ez a történet egyszerre mesés és dallamos, olyan amit az ember biztos, hogy nem csak egyszer, hanem majd százszor is el akar olvasni.

"Vladimir pedig olyat tett, amit hosszú hónap óta soha, egyszerűen elmosolyodott. Illetve belemosolygott égszínkék szemével a lány barna szemébe, és a két színből egy szempillantás alatt egy soha nem látott harmadik szín keveredett. És utána, ha egymás szemébe néztek, nem a másik szemének valódi árnyalatát látták, hanem azt a tavasz vegyítette bűbájos színt."


Míg a Gyöngyhomoknál úgy éreztem, hogy az írónő túlírta a történetet, addig az Éneklő folyónál ez meg sem fordult a fejemben. Pont olyan hosszú, amilyennek lennie kell. Annyi szereplő van benne, és annyi esemény fordul meg benne, amennyit elbír a történet.

Halász Margit könyvét azoknak ajánlom, akik nem csak egyszerűen olvasni akarnak egy történetet, hanem el is akarnak merülni benne.

Értékelés: 5/6

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Heloise: ITT

2011. november 18., péntek

Halász Margit: Gyöngyhomok

"A Kétvízközt áll egy hatalmas sárgabarackfa, melynek gyökerei alatt félzsáknyi kincs van elrejtve, a lápi sellő fia ásta el oda összegyűjtött gyöngyeit - meséli estéről estére a Homokhát egyik legendáját hét gyermekének Ördög Rozál, aki maga is mesésen kalandos élettel a háta mögött ismerkedett meg szerelmével, Négyökrű Mihállyal. A hét gyermek felnő, de a 20. század Magyarországán mindegyiküknek tapasztalnia kell, bármerre fordul is a történelem kereke, boldogulásuk kulcsát - a kincset - csak a mesék világában találhatják meg. Halász Margit édes-bús - egyszerre mitizáló és mítoszromboló - történetében a Duna-Tisza köze homokján élő család generációkon átívelő, fordulatos, érzelmekkel teli legendáriumával ismerkedhetünk meg."

Halász Margit könyveit azóta szerettem volna elolvasni, mióta Lobo olyan fenségeseket írt róla. A kíváncsiságomra hallgatva, úgy döntöttem hogy nemsokára eleget is teszek eme óhajomnak, így hamarosan kezembe került a Gyöngyhomok, illetve az Éneklő folyó.

A Gyöngyhomok felnőtteknek szóló mese, mely mind nyelvezetében, mind történetében igazán különlegeset nyújt az olvasóknak. Halász Margit úgy tudja csűrni-csavarni a szavakat, hogy még a lélegzetünk is elakad. Nem létezett olyan pontja a történetnek, amit ne tudott volna még tovább fűzni az írónő. Egyszerre nyűgözött le és egyszerre fojtott meg az a sok-sok esemény kétszáztíz oldalon keresztül. Annak ellenére, hogy néhol túl van írva a történet, én mégis maximális pontszámot fogok adni, mert még ilyen egyedi nyelvezettel bíró, meglepő történettel nem találkoztam és az élmény amit nyújtott felejthetetlen volt számomra. Néhány véleményt olvasva arra a következtetésre jutottam, hogy míg mások humorosnak vélték a történetet, én bizony pont az ellenkezőjét éreztem. Valóban igyekezett az írónő viccesen tálalni bizonyos helyzeteket, de én ezeken nem tudtam mosolyogni. Sőt, kifejezetten elkedvetlenedtem egy-egy fejezet végén.

"Gyenizse Katica ártatlan életének legnagyobb tragédiája az volt, hogy gyönyörűnek született. Hullámos szőkés vörös hajzuhatag keretezte hófehér arcocskáját, melyre a tavaszi napfény sárgásbarna ujja huncut pontocskákat pingált. Mintha nem lett volna elég szép szeplők nélkül is az a gyerek! Hófehér bőrén átlátszottak az erek, aki belenézett tengerkék szemébe, azt sodorta az ár."

Halász Margit regénye igazi közkincs a számunkra. És nem csak azért, mert egyedi stílussal írja meg a történeteit, hanem azért is, mert úgy képes a régi és a modern stílust ötvözni, hogy az nekünk olvasónak is szórakoztató legyen.

Egyszerűen jó ebben a történetben benne lenni.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Lobo: ITT

2011. november 16., szerda

Novemberi kívánságlista


No comment.

Havas Dóra: Lila Füge -Szakácskönyv

"Az egyik legnépszerűbb hazai gasztroblog a Lila Füge - szerzője, Havas Dóra pedig az egyik legismertebb gasztroblogger. Kimondottan könnyen elkészíthető, fantáziadús, izgalmas, szerethető receptjeit ezrek olvassák naponta az interneten. Most végre csokorba gyűjtötte legújabb kedvenceit - 75 olyan ételt, melyek még sehol nem voltak olvashatók. A szerző utánozhatatlan, és oly népszerű stílusában megírt recepteket a blogtól megszokott, kiemelkedően magas színvonalú fotók egészítik ki ebben a látványos, tartalmas és jól használható szakácskönyvben."

Mautner Zsófia: Gyere velem főzni

Különleges hozzávalókból izgalmasat főzni? Erre sokan képesek. De ahhoz Mautner Zsófia kell, hogy egészen hétköznapi hozzávalók lényegüljenek át mesterkonyhai fogásokká. Viszlát, homár - szervusz, karalábé! A Chili&Vanília blog szerzője könyvében vadonatúj receptek sokaságával hívja ízes és sikeres felfedezésekre olvasóit. Nyugodtan bízzák rá magukat! Ebből az új könyvből főzni olyan, mintha ott állna mellettünk egy segítőkész barátnő.



Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai


"Camorr városa épp olyan, mint középkorunk Velencéje - leszámítva furcsa és felkavaró épületeit, melyeket egy ősi, idegen faj emelt, az árnyékukban megbúvó méregkeverő fekete alkimistákat és a mindenki által rettegett varázslókat. Ebben a városban él az ifjú Locke Lamora, aki csak annyiban emelkedik Camorr több százezer lakója fölé, hogy bármelyiküket bármikor képes becsapni művészetté fejlesztett szélhámosságával. Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop - hiszen ki mástól lenne érdemes? -, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik. Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai valaha otthonukként ismertek, ám most egy titokzatos háború darabokra szaggathatja ezt a világot. Locke és barátai gyilkos játszmába keverednek, és hirtelen a puszta létükért kell küzdeniük."

Claudia Carroll: Ha ez a mennyország, kérem vissza a pénzem

"Gondolná valaki, hogy a Paradicsomban élni
dögunalom? Legalábbis Charlotte-nak ez a tapasztalata, mikor végzetes autóbalesete után odakerül. Mígnem izgalmas feladatot kap: visszatérhet a földre... őrangyalként. Ám az örömbe némi üröm vegyül, mert a számára kijelölt védenc nem más, mint hűtlen szerelme, James, aki közvetve felelős az ő tragédiájáért. Így aztán nem csoda, ha eleinte igazából nem is védelmezni, hanem inkább megleckéztetni szeretné csalfa kedvesét. Charlotte lassanként beletanul az őrangyal szerepbe, segít anyjának, nővérének és legjobb barátnőjének is, ám kis híján öngyilkosságba kergeti Jamest. De minden jó, ha a vége jó... a dolgok jóra fordulnak, és Charlotte is elnyeri jutalmát."

Karen Kingsbury: Mint pitypang a szélben

"A négyéves Joey boldogan él szüleivel Floridában. Jólét, biztonság, szeretet veszi körül. Nem sejti, hogy a két ember, akiket a legjobban szeret a világon, nem az igazi szülei, kisbaba korában fogadták örökbe. Egy nap megszólal a telefon, és a családi idillnek vége szakad. Joey vér szerinti szülei vissza akarják kapni a kisfiút. A nevelőszülők dermedten, értetlenül állnak a tények előtt, hiszen biztosak voltak benne, hogy kiegyensúlyozott életüket nem rendítheti meg semmi és senki. A kétségbeesett nevelőapa veszélyes tervet forral, hogy megmentse családját. A bestseller regényből film is készült Mira Sorvino főszereplésével. "

És és és amit igazán várok az ez (halkan megsúgom, hogy már előrendeltem :)):

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

"Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög? Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött. Sajnálatos módon Serene Nightingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Anyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta először térhet vissza legálisan a Mennybe. A tét tehát nagy, ám talán nem meglepő, hogy Miss Nightingale hócipője két perc alatt tele lesz a túlvilági cirkusszal. Vissza akarja kapni az eddigi életét: egyetemre akar járni, a bátyját bosszantani és tovább ölni embereket pénzért. Idegesítik a lépten-nyomon felbukkanó angyalok, démonlányok de leginkább a Halál sakálvigyorú női megtestesítője kezdi ki türelmét. Miközben újabb és újabb gyanútlan halandók keverednek bele a Londonban folyó hatalmi harcba, szép lassan Serene is elveszíti önmagát s hogy védtelenül maradt lelkéért végül melyik fél nyúl gyorsabban, az csak a szerencsén és kifinomult taktikázáson múlik. "

2011. november 14., hétfő

Françoise Dorin: Prücsök

"Egy nő, egy férfi és Ő. A harmadik. Aki hat hónapos, és nem az a bájos, imádni való, csicsergő-gügyögő baba. Inkább maga a PROBLÉMA. A törékeny zsarnok, Ophélie. Paule sem az az angyali, fahéj illatú nagymama. Egy nő, akinek hivatása van, aki járja a világot, és most, negyvenhárom évesen egy új kapcsolatban épp megtalálja a boldogságot. És ekkor pottyan hozzá ez a batyu. Ophélie, a Prücsök, Paule sosem látott unokája."

Ez a regény annyira ígéretesnek tűnt a szememben, hiszen a fülszöveg alapján egy kis csöppségről szól, vagy legalábbis szólna. Egy biztos, én elhittem, hogy elsősorban ő lesz majd középpontban, de egy kicsit csalódnom kellett, mert a történetben a nagymami szerelmi életét ismerhettem meg. Vajon kellett ez nekem? Egyáltalán nem. De ha már egyszer a kezembe vettem akkor fejezzük is be, nem igaz?

A történet kiválóan indult. Adott egy nő, aki épp szerelmi életét éli, mikor betoppan egy vadidegen, egy kis batyuval a hátán. Azaz egy kis csöppséggel, aki nem más, mint az ő unokája. És a jól megérdemelt szabadságnak egyszer csak vége szakad, jönnek az álmatlan éjszakák és a megoldandó kérdések. Na de akkor hol itt a probléma? Mert hát sajnos azok vannak. Eleinte letehetetlennek és humorosnak véltem a történetet, ám egy idő után legszívesebben félbehagytam volna. Először is frusztráltak a szereplők, másodszor az író enyhén bő lére eresztette a történetet. Néhol enyhe késztetésem támadt arra, hogy kihúzzak egy-egy mondatot, mert úgy éreztem, hogy túlságosan csapong az írónő. Illetve ami még hajtépést okozott nálam, az az erőltetett humor. Igen, emlékszem mit írtam az elején, hogy milyen vicces és szórakoztató, de a végén már itt is átestünk a ló túloldalára. Nem is beszélve a főszereplőkről.

A történetben két fontos személyiség van. Paule, a bizonytalan, aki nem tudja mi lenne a helyes. Megadni magát a szerelmének vagy inkább hagyjon fel mindennel és nevelje unokáját. Hiszen egyszer már elrontotta és most végre kapott még egy esélyt, hogy kijavítsa a hibákat, amiket a lánya nevelése közben elkövetett. Habár romokban hever az élete, mindent megtesz azért, hogy ebből kikecmeregjen. Egyszerűen csak a túlélésért küzd. És ott a férfi, aki nem képes elviselni, hogy élete nőjének valaki más is van az életében. Én még ilyen öntelt férfit nem láttam. Paule helyében, már rég jól fenéken rúgtam volna. Még hogy válasszon közte és Ophélie között? Hát kihalott már ilyet? Borzalom.

Végül arra jutottam, hogy jó lett volna ez a történet, hanem lett volna ennyire túlírva, ha nem ilyenek lettek volna a szereplők és nem lett volna ennyire egyszerű a vége. Annyira kár érte.

U.I.: És hogy ezek után mire föl a hármas? Mert az első százötven oldal annyira, de annyira jó volt.

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

2011. november 11., péntek

Csapó Tamás: Lángoló Budapest

"Háború, szerelem, lojalitás. Vajon létezhet-e mindez együtt, egy időben, egymás mellett? Szoboszlay Tamás százados egy osztrák katonai kórházból tér haza Budapestre, miután felépült súlyos sérüléseiből. Ám ahová megérkezik, már nem az a Magyarország, ahonnan háborúba indult. A hazája feletti hatalomért küzd egymással a „szövetséges” nyilas hatalom és a szovjet hadsereg, és neki el kell döntenie, melyik oldalra álljon – vagy egyszerűen megmaradjon magyarnak. A döntést nehezíti, hogy embersége az üldözött zsidók védelmére sarkallja, nem törődve saját érdekeivel, sorsával. És ebbe az amúgy is kaotikus és embert próbáló életszakaszba érkezik meg a szerelem."

Igazság szerint a borítóra lettem figyelmes, na meg a címre. Valami azt sugallta, hogy nekem ezt a regényt feltétlenül el kell olvasnom. Hogy miért? Először is, mert szeretem az olvasmányos történelmi regényeket, másodszor pedig ez a történet Magyarországon játszódik. Ja és nem mellesleg az író nem álnévvel adta ki élete első regényét. Fantörpiküs, akarom mondani fantasztikus.

A történet ugyan nehéz, de Csapó Tamás megoldotta, hogy az olvasmányos és érdekfeszítő legyen. Bevallom, mindjárt az első sorokkal képes volt magával ragadni, olyannyira, hogy egy percre se szakadtunk el egymástól. A regény hangulata, a régi Magyarország, a rengeteg elfeledett utcanév, mind azt akarta hogy többet és többet tudjak meg a történet szereplőiről. Tudni akartam mi lesz a vége, miként alakul majd a szereplők sorsa. A történet előrehaladtával egyre többször kerestem fel az internetet, egyre jobban belemélyedtem a múltba.

De egy apró hibát szeretnék azért megjegyezni, mert mégiscsak szúrta a szememet. Ez pedig nem más, mint a túl sok utca név. Némely leírás annyira részletes volt, hogy szinte térképet lehetett volna rajzolni belőle, ami mind szép és jó, de nekem ez egy kicsit sok volt. Mindenesetre ez apróság, könnyen el lehet siklani felette.

Csapó Tamás sikeresen visszavitt a múltba, elhittem minden sorát. A regényen érezhető a rengeteg aprólékos háttérmunka. A szereplők illeszkednek a korba és még a romantika is úgy volt tálalva, hogy ne legyen a történet kárára. A cselekmény érdekes, izgalmas és kiválóan megállja a helyét történelmi regénynek is.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2011. november 8., kedd

Nevada Barr: 13 1/2

"Mit tennél, ha egy nap kiderülne, hogy minden, amit az eddigi életedről tudtál, hazugság? Hogy élnéd túl ép lélekkel, ha szörnyű gyilkosságok emléke és egy javítóintézet komor valósága jutna osztályrészedül a boldog és gondtalan gyermekévek helyett? Dylan élete 11 éves korában borzalmas rémálommá változik. Egy tragédia és a múlt árnyai felnőtt koráig kísértenek, mígnem találkozik a szintén hányattatott sorsú Pollyval és csodálatos kislányaival, és az élete új értelmet nyer. Pollyt azonban saját múltjának démonai és a titkolózások egyre bizalmatlanabbá teszik. Vajon képes ennyi szörnyűséget, titkot és félelmet túlélni egy kapcsolat? És vajon képes túlélni az igazságot?"

Mostanában egyre jobban bejönnek nekem a hátborzongatós történetek. Szeretem, amikor pattanásig feszülnek az idegeim, ha egy könyv képes a figyelmemet fenntartani egészen a befejezésig. Ráadásul nagyon jókor jött Nevada Barr regénye, mert éppen erőteljes olvasási válságban szenvedtem.

Nevada Barr könyve számomra letehetetlen kategóriába tartozik. Habár végig tudtam, hogy ki mozgatja a szálakat, hogy mire számíthatok, mégis végigizgultam a több mint háromszáz oldalas regényt.

A történet három szereplő körül bonyolódik: ők Polly, Dylan és Richard. Polly múltja súlyos titkokat rejt, de ő képes volt kitörni, megváltozni és új életet kezdeni. Dylan és Richard pedig testvérek. Dylan a gyilkos és Richard a titokzatos. Ha igazán figyelünk a történetre és igazán megdolgoztatjuk az agysejtjeinket rájöhetünk, hogy valami nem stimmel. Nem minden az aminek látszik. Nevada Barr úgy szőtte a szálakat, hogy bizalmatlanságot és kételkedést ébresszen az olvasóban. Az első oldaltól az utolsóig gyanakszunk és próbáljuk összerakni a kirakós darabkáit. Neked kedves olvasóm, vajon sikerül megfejteni és rájönni az igazságra?

Egyértelműen a legmagasabb pontszámot kapja tőlem a regény. Kellenek az ilyen feszültséggel teli történetek az unalmas szürke hétköznapokra. Ha egy kis borzongásra vágysz, akkor Nevada Barr könyve biztos, hogy jó választás lesz.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Francica: ITT
Csenga: ITT

2011. november 7., hétfő

Könyv, amit nagyon szeretnék

Ma reggel megláttam a Kelly oldalán és szerelem lett első látásra. Kicsi szívem neki állt repdesni örömében. Filmen már láttam, most ideje lesz majd könyvben is olvasni. :)

"Julia Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország és lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált. Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is, milyennek látta kontinensünket akkoriban egy érdeklődő amerikai. Az emlékirat egyben beszámoló arról, milyen hányattatások után sikerült kiadni a francia szerzőtársnőivel közösen írt, ma már alapműnek számító, kétkötetes angol nyelvű nagy francia szakácskönyvet, és hogyan lett Juliából Amerika első televíziós sztárszakácsa."

Egyelőre csak kívánságlistás. :)

2011. november 6., vasárnap

Díj, díj és DÍJ :)

Köszönet érte Nimának, aki nem felejtett el. :) Jól eső érzéssel töltött el, mert néha magányosnak érzem magam a nagyok között. :)


Postafordultával küldöm az alábbi személyeknek:

Joeymano: mert hiányoznak a bejegyzései. :)

Szilvamag: mert néha olyan könyvekre bukkanok nála, ami mellett biztos elmennék. :)

Borostyán: mert olyan ízlése van, amiben én még nem csalatkoztam. :)

2011. november 5., szombat

Kate Chopin: Ébredés

"Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel. Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. "

Vannak olyan pillanatok amikor el kell szakadnom egy kicsit a jelentől és vissza kell repülnöm éveket, századokat, hogy közelebbi képet kaphassak a régi a világról. Kate Chopin regényéről úgy gondoltam, hogy tökéletes választás lesz, ám egy kicsit csalódnom kellett.
Teljes mellbedobással kezdtem bele a történetbe, mert nagyon ígéretesnek tűnt. Egy darabig. Adjunk a történethez egy nőt, egy férjet, egy szeretőt, néhány gyereket és barátokat. Találjuk ki, hogy ez a nő egyszer csak rájön, hogy nem ezt az életet akarja élni, nem akar ennek a férfinak a felesége lenni és annyira nem akarja a gyerekeit nevelni. Ő semmi mást nem akar, mint a saját életét élni és a szeretőjével lenni. A regényben szépen lassan a tudatára ébred a nő, hogy mi is az ő életcélja. Felébred álmából, mint Csipkerózsika és ebben nagy segítségére van egy férfi, egy barát, egy késői szerelem. Ezt a történetet közel kétszáz oldalon keresztül olvashatjuk, ami nekem még így is hosszúnak tűnt.

Kate Chopin bátor volt, hogy akkoriban papírra merte vetni ezeket a gondolatokat. Manapság nem ritka ha egy házasság tönkremegy, ha egy nő elhagyja gyermekeit, de régen ez valóságos bűnnek számított. Hiszen Edna fogta magát és saját döntéseket hozott, melyeket alapján szó nélkül megvetetették abban az időben. Nem elég, hogy más férfit szeret, de még otthonát is elhagyja. Ez a könyv megmutatja milyen volt a XIX. században nőnek, asszonynak lenni és ráébreszti az olvasót arra, hogy mennyi minden változott azóta. Nem mondom, hogy nem volt érdekes, de Chopin nem tudta úgy megírni, hogy az engem teljes mértékben lekössön. Sajnálom, mert a téma érdekfeszítő, csak nem így, nem ebben a formában.

Edna nem egy mintaanya. Nem tudta teljes szívvel szeretni gyermekeit. Szívesebben élvezte volna a szabadságot, szívesebben választotta volna a számára kedves dolgokat. Ráébredt, hogy valójában hazudott saját magának és a férjének, hiszen az élete hazugságra épült, soha nem volt szerelmes és soha nem is szerette a férjét. Úgy érezte elnyomás alatt él és megpróbált kitörni ebből az élethelyzetből. Edna személyiségváltozása sorról sorra kibontakozik, lényegében ez adja a történet gerincét. Egy nő, aki megpróbálja megszínesíteni a szürke hétköznapokat.

Fantasztikus volt magát az Ébredést végigélni, de a regény néhol unalmas és döcögős, ezért a végére csak egy hármast tudtam adni. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy érdemes legalább egyszer elolvasnia minden nőnek, lánynak és asszonynak.

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

2011. november 4., péntek

Lobo után szabadon :)

Nemrég olvastam Lobonál ezt a kérdéssort és úgy gondoltam biztosan nem fog haragudni rám, ha én is csinálok egy ehhez hasonló bejegyzést. :)

Mostanság kicsit eltűntem, mert közbe szólt az élet, ezért most ezzel a röpke bejegyzéssel szeretném jelezni, hogy itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok. Sőt nem csak ragyogok, de még az ihlet is visszatért az ujjam hegyébe. :)

1. A könyvek, amiket épp olvasok

Jelenleg a Prücsök van terítéken, egész ígéretesnek tűnik és reménykedem benne, hogy ez így is marad. Mindemellett folyamatos olvasás alatt van Barátnőim az anyaság első évéről című könyv, mert ez nem olyan amit hamar és gyorsan lehet olvasni. Ahogy nő a kismanó úgy veszem a kezembe újra és újra.











2. A legutóbb befejezett könyv

Tegnap olvastam ki a Nevada Barr: 13 1/2 című könyvét. Rettenetesen tetszett, izgalmas és letehetetlen, de majd később olvashattok róla bejegyzést. ;)











3. A következő könyv, amit olvasni szeretnék

Rengeteg olvasatlan könyv fekszik még a polcomon, úgyhogy van miből választanom. Hogy éppen mikor mit olvasok, azt az aktuális hangulatom fogj
a majd eldönteni. Addig is íme néhány példa, hogy mikre fogom rávetni magam a következő napokban. :)


4. A könyv, amit utoljára vettem

Nagyon régóta fájt már a fogam Anna Gavalda: Szerettem őt című könyvére. Gavalda nagy kedvenc és előbb-utóbb szeretném beszerezni majd az összes művét. Így most ő rá esett a választásom, amikor el kellett döntenem mi is kerüljön a virtuális kosaramba.












5. A legutóbb kapott könyv

Jajj, hát az elmúlt hetekben csak jönnek és jönnek a könyvek. Úgyhogy a postás szerintem már nem csak a nevemet, de már az állandó csomagokat is unja. Viszont a kutyáink annál boldogabbak, mert legalább rendszeresen betudják bizonyítani nekünk
, hogy mennyire tudják őrizni a házat és leüvölteni a gyanútlan betolakodót fejét.





















Ha kedvet kaptál te is, akkor ne fogd vissza magad, írj te is ilyet a blogodba. :)


2011. október 24., hétfő

Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol

"A kissé önbizalom-hiányos Jane Alcott a nagyvárosi szinglik táborát gyarapítja. Kissé belefáradt már a vakrandikba az olyan férfiakkal, akik heverőt tartanak a furgonjuk hátuljában. Jane kettős életet él: nappal a belevaló Seattle Chinooks hokicsapatáról, elsősorban hírhedt kapusukról, Luc Martineau-ról tudósít, éjszaka ír: álnéven Cicamaca botrányos kalandjait szövi és indítja be minden férfiolvasó fantáziáját. Amióta az eszét tudja, Luc megszállottan dolgozik a sikerért. Még csak az kéne, hogy egy éles nyelvű, tenyérbe mászó újságírónő vájkálni kezdjen a múltjában és feldúlja az életét! De amint a szürke kis nő lecseréli fekete ruháit egy lélegzetelállító vörös estélyire, Luc rájön, hogy Jane-ben több rejlik, mint az első látásra gondolta. Lehet, hogy itt az ideje kockáztatni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy kiderüljön."

Azok, akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet tisztában vannak vele, hogy mindig is szerettem a romantikus könyveket. Hogy miért? Olyasfajta varázslat lengi át a történeteket, amik kicsit elrugaszkodnak a valóságtól és a női lelkem imádja, ha egy könyvnek happy end a vége. Rachel Gibson regényét már azóta kinéztem magamnak, mióta az előző kötetről annyi jó olvastam. Most adott volt a lehetőség, hogy egyet én is kezembe vehessek. Megbántam? Nem. Élveztem? Annyira nem, de mégis volt valami ami arra késztetett, hogy végigolvassam.

A történet egyértelműen hasonlít Suzan Elizabeth Phillips könyveire. A téma ugyanaz, a karakterek ugyanazok, amivel még nem is lett volna bajom, ha valóban jól ki lett volna dolgozva a történet. Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól az olvasása közben, mert akkor hazudnék. De nem nevettem annyit, nem izgultam. hogy vajon mi lesz a vége, és a karakterek sem voltak érdekfeszítőek. Tele van klisékkel. Az eleje nagyon jól indult, ezt be kell ismernem. Ahogyan Jane és Luc élcelődtek egymással akkor szórakoztatóak voltak. Ám amikor szembetalálkoztam egy olyan szexjelenettel, amitől még az ágy is vörös lett amin feküdtem, akkor egy pillanatra felötlött bennem, hogy abbahagyom. Nem mintha zavarna egy-egy ágyjelenet, de ebben a kötetben ezt egy kicsit erősnek éreztem.

Viszont az írónő stílusa elkapta a figyelmemet. Pörgős, gördülékeny és olvasmányos. Roppant fantáziadús, azt el kell ismernem, főleg az ágyjelenetnél amibe igencsak belepirultam. De hiába a remek stílus, ha a történet meg rövid. Az a kétszázhatvannégy oldal viszonylag kevés volt, túl hirtelen lett vége. Egy kis csavar itt vagy ott azért még jöhetett volna.

A bejegyzésem ellenére mégis azt gondolom, hogy számos hölgynek lesz az egyik kedvenc könyve. Rachel Gibson jól ír, de nem mondom hogy szaladni fogok, hogy a következő regénye is meg legyen.

Értékelés: 5/3,5

Mások is olvasták:
Chris: ITT
Sorolvasó: ITT

2011. október 19., szerda

Októberi kívánságlista

Mivel még tart a könyvvásárlási böjtöm, ezért egyelőre csak egy virtuális polcon tárolom a beszerzendő könyveket.

Íme az e havi lista:


Harlan Coben: Vér a véremből

"Elég egy váratlan hajnali telefonhívás és egy rég nem hallott a hang a vonal másik végén, hogy Myron Bolitar, a keményöklű játékosügynök ismét egy első ránézésre megoldhatatlan rejtély kellős közepén találja magát. Nyolc éve, hogy utoljára találkozott a gyönyörű Terese Collinsszal, aki most arra kéri, utazzon Párizsba. Myron sejti, hogy nem csupán egy romantikus randevú várja a szerelem városában, ám amikor a repülőtérre érve rendőrök fogadják, majd hamarosan kiderül, hogy Terese az első számú gyanúsítottja egy gyilkosságnak, úgy érzi, zsákutcába került. Nem ismeri sem a nyelvet, sem a szokásokat, így aligha tud bármit is kinyomozni. De mielőtt alaposabban végiggondolhatná a helyzetet, történik valami, ami új megvilágításba helyezi az ügyet."

Carolyn Baugh: Kairói kertváros

"Az amerikai egyetemista lány arab nyelvet tanulni érkezik Kairóba. Azonban a legtöbbet erről a világról azoktól a nőktől tudja meg, akikkel a nyüzsgő Kertváros negyedben ismerkedik össze, és akik őszintén elbeszélgetnek vele egy-egy csésze tea mellett – legalábbis ami az egyiptomi muszlim nő életét illeti. Szeretni és élni, gúzsba kötve a rideg szabályoktól – anyák mesélnek házasságukról, férfiakról, min darról, amit csak a messziről jött embernek mernek bevallani. "





Karin Alvtegen: Árnyak


"Gerda Persson egyedül él, így a hiánya napokig nem tűnik fel senkinek. Amikor végül rátörik stockholmi otthonának ajtaját, ő már halott. A la kásban tökéletes rend és tisztaság uralkodik, s minden jel arra mutat, hogy az elhunyt után nem maradt rendezetlen ügy. Ám amikor a szociális munkás kinyitja a hűtőszekrényt, hihetetlen látvány tárul a szeme elé: a gép dugig van egy rendkívül népszerű Nobel-díjas író gondosan befóliázott, névre dedikált könyveivel. Vajon milyen titkokat rejt e különös, zúzmara lepte gyűjtemény? Mit mond el Gerdáról és Axel Ragnerfeldtről, a magának való íróról, akit egy egész nemzet istenít…?"

Ree Drummond: Tűsark
úban a prérin

"
Ree Drummond az a nő, akit a világ követ. A The Pioneer Woman című blogjára havonta 22 milliószor kattintanak rá, a világ 25 legbefolyásosabb bloggere között tartják számon, míg a családi kategóriában a második legnépszerűbb blog az övé. Milliók kíváncsiak arra öt földrészen, mit és hogyan főz; mit mutat meg a fotóin a farmról és az övéiről; hogyan boldogul a gyerekneveléssel, hiszen mind a négyet ő tanítja otthon; mit gondol a családról, az életről, a világról. Olvassák, utánozzák és szeretik. Van már eladási listát vezető szakácskönyve, kedvelt mesekönyve, tévés főzőműsora, és a róla készülő film főszerepére már kiválasztották Reese Witherspoont.
De mindez nem alakult volna így, ha egy éjszakán nem szeret bele pillanatok alatt egy vérbeli cowboyba. Olyan ez a szerelem, amilyen csak a regényekben létezik. Ám ez a könyv éppen arról szól, hogy igenis van ilyen szerelem a mindennapokban is.

Receptekkel a világ egyik legnépszerűbb gasztroblogjáról!"

Kathleen Flinn: Éles kések, vidám könnyek

"Mihez kezdjen az ember, ha harminchat évesen váratlanul azzal a hírrel szembesül, hogy távollétében kipenderítették meglehetősen unalmasnak tartott, ám mégiscsak jól fizető menedzseri állásából? Nyilván gőzerővel új állás után néz, talán azt sem bánja, ha munkahelye ezúttal kicsit még unalmasabb, fizetése pedig alacsonyabb lesz a koráb ban megszokottnál.
Csakhogy Kathleen Flinnt nem ilyen fából faragták. Úgy érzi, a kétségbeesés még várhat, ő inkább nekilát, hogy a kapott végkielégítés összegéből végre megvalósítsa élete nagy álmát: megtanuljon főzni. Nem is akárhol: megtakarított dollárjaival a zsebében, csekély francianyelv-tudásával Seattle-ből Párizsba indul, hogy a világhírű Le Cordon Bleu szakácsiskolában sajátítsa el a francia konyha rafinált fortélyait és utolérhetetlenül gazdag ízvilágát. "

Boyd Morrison: Bárka

"VALÓBAN LÉTEZETT NOÉ BÁRKÁJA?
SŐT A MARADVÁNYAI A MAI NAPIG FELLELHETŐK?
Dilara Kenner, az ambiciózus régésznő apja szívfájdító titkot hagy a lányára, mielőtt meghal: a legendás történelmi relikvia, Noé bárkájának ponto s helyét jelölő térképet.
Minden idők legmesésebb bibliai tárgya már sokakat megigézett az évszázadok folyamán. Amikor Dilara nekikezd a kutatásnak – az egykori hadmérnök, Tyler Locke segítségével –, őt magát is borzongással tölti el a gondolat, hogy ő lehet az, aki a maradványokat feltárja.
Ám baljós erők gyülekeznek a háttérben, halálos céllal és halálos eltökéltséggel: mindenáron ők akarják rátenni a kezüket elsőként a relik viára.
Helikopter-baleset az Atlanti-óceán fölött – az Ararát csendes lejtői: amíg egyik helyszínről a másikra eljutunk, számtalan izgalmas esemény történik ebben az akciódús regényben, amely a pergő kalandokat lenyűgöző, valós történelmi adatokkal fűszerezi. A Da Vinci kód óta nem született ilyen érdekfeszítő és elgondolkodtató könyv ebben a műfajban."

Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra

"Lillian, az elismert séf gyerekkora óta a legtöbb időt a konyhában tölti, hogy megfejtse az ételek szívet-lelket gyógyító és emléket idéző titkait. Hogy ezt a tudást és a főzés szeretetét átadja másoknak is, főzőtanfolyamot indít az éttermében.
Minden hónap egyik hétfő estéjén nyolc tanítvány gyűlik össze. Köztük van Claire, aki a kisgyerekei mellett igyekszik ismét
rátalálni önmagára; Tom, az ügyvéd, akinek az életét felforgatta a gyász; Antonia, az olasz konyhatervező, aki nemrég költözött Amerikába; Carl és Helen, az idős házaspár, akiknek a kapcsolatuk olyan fordulatokat is rejt, amelyeket a csoport többi tagja álmában sem sejtene. Valamennyien azért érkeztek, hogy megtanulják a Lillian lélekkel teli fogásai mögött rejlő művészetet, ám gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a konyhán túl is keresik a receptet valamire.
Lillian olyan ételek elkészítésére tanítja meg őket, amelyek aromája és technikája nem hagyja érintetlenül életük rejtett zugait sem. Így lassanként, egymás után változtatja meg őket mindannak az íze, illata és textúrája, amit maguk alkotnak."

Kepes András: Tövispuszta

"Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak.
A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk."

Georgette Heyer: Különös özvegység

"Sorsfordító tévedés

Elinor Rochdale nem abba a hintóba száll, amelyet érte küldtek, így nem reménybeli munkaadójánál, hanem a rossz hírű és romlott, ám éppen halálán lévő fiatal Eustace Cheviot birtokán találja magát.
Fontos döntés

Eustace Cheviot unokabátyja, Lord Carlyon meggyőzi Elinort, hogy pusztán anyagi megfontolásból menjen feleségül unokaöccséhez. Reggelre Elinor gazdag özvegy, de egy nemzetközi kémjátszma kellős közepén találja magát: betörők, hívatlan vendégek és gyilkosság zavarja lelki nyugalmát. És Mr. Carlyon nem hagyja békén…"

2011. október 17., hétfő

Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő

"Katherine Patterson egyedül neveli kislányát. Csak pár év telt el azóta, hogy középiskolásként, a sajtó zaklatásai elől menekülve, nevet változtatott, s nagynénjéhez költözött. Az új iskolában igazi kívülállóként mozog, de barátokra vágyik. Az iskola nagyhangú, életvidám sztárja Alice Katherine legnagyobb meglepetésére elhívja őt a szülinapi bulijára. Hamarosan elválaszthatatlanok lesznek, s ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a lány elmeséli Alice-nek, hogy kicsoda is ő valójában: évekkel korábban húgát, aki nagy zenei tehetségnek számított, és aki a család kedvence volt, brutálisan meggyilkolták, s Katherine felelősnek érzi magát húga haláláért. Ám amikor újdonsült barátnője együttérzés helyett manipulálni kezdi őt és az érzéseit, Katherine felfedezi: a lány nemcsak nagylelkű és elbűvölő tud lenni, hanem kifejezetten durva és aljas is. Egyre több furcsa titokra derül fény Alice-szel kapcsolatban. Mikor pedig Katherine más barátokat is talál, sőt, új párjával családalapításba kezdenek, megtapasztalja, hogy Alice nem tűri, ha kihagyják valamiből, s a bosszúja halálos is lehet."

Mivel könyvstopot vezettem be az elmúlt hónapokban, ezért csak az online könyvesboltok polcait nézegethetem, miközben a billentyűzetemre csorgatom a nyálamat egy-egy megjelenés miatt. Rebecca James regénye is hasonlóképpen került a képbe, a címre hamar felfigyeltem.

A történet három szálon fut melyekben Katherine jelene és múltja elevenedik meg előttünk. A múltat boncolgató szálakban nem csak az Alice-szel való kapcsolatát ismerhetjük meg, hanem azt is, hogyan vesztette el egyetlen testvérét. Eleinte zavaró volt az idősíkok közötti ugrálgatás, ám idővel ráhangolódtam, és kifejezetten vártam, hogy a következő fejezetekben mi fog történni. Rebecca James történetvezetése kiváló, a hangulat kellően borongós, a sztori pedig érdekfeszítő. Egyszerre vonz és taszít. Letehetetlen. Tele van csavarokkal és fordulatokkal és hogy ne legyen egyhangú a vége, természetesen egy meglepő fordulattal zárta le az egészet. Mindezektől függetlenül, mégis hiányérzetem maradt a végére, hiába pörgős maga a történet, ha folyamatosan azt érzed, hogy nincs teljes mértékben kidolgozva. Én bizony rövidnek éreztem ezt a kétszáznyolcvan oldalt.

A főszereplő aztán megszenvedett mindenért, sajnáltam és együtt éreztem vele. Habár ez csak egy fikció, mégis annyira valóságosnak tűnt, hogy az ember akaratlanul is együttérzést táplál Katherine iránt. Az ő karaktere jól felépített, de Alice-ről ez már nem mondható el teljes mértékben. Az ő szerepe egy beteges nőszemély lenne, ami itt-ott átjön ugyan, de én mégsem éreztem őt olyan veszélyesnek, mint ahogy kellett volna. Sokkal baljósabbra, sötétebbre alkottam volna az ő karakterét az író helyében. Több teret engedtem volna neki, hogy sokkal jobban kibontakozzon a mentális zavara.

A hiányosságok ellenére mégis alig bírtam letenni. Az írónő remekül ébren tartotta a figyelmet egészen a történet végéig. Rebecca James első könyve remekül debütált és biztos vagyok benne, hogy a következő könyvében kiküszöböli az apró-cseprő hibákat.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Csenga: ITT

2011. október 12., szerda

Gondolatébresztő 3. fejezet


avagy, mit ne olvassunk fel gyermekünknek...


Biztosan veled is előfordult már, hogy éppen egy rettenetesen jó könyvet olvasol, valami izgalmas résznél tartasz, de a csemetéd úgy dönt önhatalmúlag, hogy most akar enni, játszani vagy éppen csak egy kicsit nyöszörögni. Ilyenkor persze kiver a frász, mert pont most tartasz annál a bizonyos jelenetnél, amikor lerágod mind a tíz körmödet, de most várnod kell arra, hogy a csöppség újra álomba szenderüljön.
Vagy éppenséggel fogod, és felolvasod neki is. Hiszen ez a legegyszerűbb mondja annak, hogy te is jól érezd magad és a babád is. Ő hallhatja a gyönyörű hangodat, te pedig haladsz a könyveddel, nem igaz? Na de mint mindennek, ennek is lehetnek a veszélyei, mert pont olyan jelenet lesz, amit az ő apró füleinek nem kellene hallania. Gondolok itt szaftos szexjelenet önfeledt ecsetelésére (bizony megtörtént :) ), vagy csúnya szavak folyamatos emlegetésére.

Mindezek után érdemes végig gondolnod, hogy megéri-e hangosan felolvasnod vagy inkább megvárod, míg újra nyugodtan bele feledkezhetsz a könyvedbe. Te melyiket választanád?

2011. október 11., kedd

Maria Murnane: Papíron príma

"Waverly Bryson húszas évei végén járó sikeres fiatal nő, akinek majdnem mindene megvan: álomállás a sportpíár területén, két igazi barátnő, és egy bár, ahol mindenki ismeri. Ami hiányzik viszont: egy jegygyűrű. Miután azonban faképnél hagyják az oltárnál, már nem is hiányzik neki annyira. Nem mellesleg rengeteg dolog köti le szabad vegyértékeit: távol élő kissé problémás papája, új munkahelyi riválisa, és a szűnni nem akaró félelem, hogy az élete nem úgy alakul majd, ahogy ő tervezte... vagy ahogy kellene.Hogy megőrizze humorérzékét, Waverly édes-keserű, a szingli életet kifigurázó, vicces "Édesem-üzenetek" irogatásába kezd, melyekből reményei szerint egyszer talán képeslapsorozat születhet.Amint Waverly visszabotorkál a randik porondjára (kalandorok és farmersortosok kíméljék!), magán- és szakmai élete majdnem összecsattan."

Az előzőleg olvasott regény után egyértelmű volt, számomra, hogy valami könnyed olvasmányt fogok keresni magamnak és a Papíron príma című könyv már azóta érdekelt, mióta Szilvamag oldalán találkoztam vele.

Ritkán szoktam említést tenni a kiadványok külcsínéről, de ebben az esetben muszáj néhány szót ejtenem róla, mert ez a könyv kívül-belül remek. Gyönyörű borító, gyönyörű belső. A kiadó remek munkát végzett, akárhonnan nézem. Ráadásul akárhogy csűrtem-csavartam, se a borító, se a könyv gerince nem hajlott, nem sérült meg. Teljes mértékben meg vagyok vele elégedve.

A történet rém egyszerű. Van egy nő (Waverly), vannak barátnők, adott egy munkahely, számos csalódás és persze szerelmek. Ezek pedig együtt összegyúrva egy kellemes és fogyasztható egyveleget alkotnak. Az ilyen történeteknél nem minden esetben a végkifejlet számít, hiszen általában eléggé kiszámtíhatóak. Ilyenkor az a lényeg, hogy jutunk el A pontból B pontba, mert azt meg lehet írni rém unalmasan és rém szórakoztatóan is. A Papíron príma című könyvről elmondhatom, hogy szórakoztató volt. Nem mellesleg érdekes, humoros és a végén még egy kicsit izgulhattunk is, hogy vajon úgy alakulnak majd az események ahogyan azt elképzeltük.

A főszereplő Waverly, ő áll az események középpontjában. Ritka furcsa csaj, igazán esendő, de mégis szórakoztató. Kicsit kétbalkezes, de még az ilyen helyzeteket is képes humorosan felfogni és saját magán is nevetni. Habár némely részt kicsit erőltetettnek éreztem, mégis sikerült Waverly szerepével azonosulnom. Tetszett az esetlensége, hétköznapisága. Egyetlenegy dolog tűnt fel, hogy túl sokszor mondja el mi van éppen rajta, vagy mit fog felvenni, hogy áll a haja, milyen smink volt rajta. Szerintem a történet szempontjából teljesen lényegtelen, hogy aznap mit viselt.

Sokat nevettem és mosolyogtam olvasás közben, ezért elmondhatom hogy a könyv elérte célját, azaz szórakoztatott. Így ha neked is csak erre van szükséged, akkor biztosan állíthatom, hogy Maria Murnane a te íród. ;)


Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT