"Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel. Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. "Vannak olyan pillanatok amikor el kell szakadnom egy kicsit a jelentől és vissza kell repülnöm éveket, századokat, hogy közelebbi képet kaphassak a régi a világról. Kate Chopin regényéről úgy gondoltam, hogy tökéletes választás lesz, ám egy kicsit csalódnom kellett. Teljes mellbedobással kezdtem bele a történetbe, mert nagyon ígéretesnek tűnt. Egy darabig. Adjunk a történethez egy nőt, egy férjet, egy szeretőt, néhány gyereket és barátokat. Találjuk ki, hogy ez a nő egyszer csak rájön, hogy nem ezt az életet akarja élni, nem akar ennek a férfinak a felesége lenni és annyira nem akarja a gyerekeit nevelni. Ő semmi mást nem akar, mint a saját életét élni és a szeretőjével lenni. A regényben szépen lassan a tudatára ébred a nő, hogy mi is az ő életcélja. Felébred álmából, mint Csipkerózsika és ebben nagy segítségére van egy férfi, egy barát, egy késői szerelem. Ezt a történetet közel kétszáz oldalon keresztül olvashatjuk, ami nekem még így is hosszúnak tűnt.
Kate Chopin bátor volt, hogy akkoriban papírra merte vetni ezeket a gondolatokat. Manapság nem ritka ha egy házasság tönkremegy, ha egy nő elhagyja gyermekeit, de régen ez valóságos bűnnek számított. Hiszen Edna fogta magát és saját döntéseket hozott, melyeket alapján szó nélkül megvetetették abban az időben. Nem elég, hogy más férfit szeret, de még otthonát is elhagyja. Ez a könyv megmutatja milyen volt a XIX. században nőnek, asszonynak lenni és ráébreszti az olvasót arra, hogy mennyi minden változott azóta. Nem mondom, hogy nem volt érdekes, de Chopin nem tudta úgy megírni, hogy az engem teljes mértékben lekössön. Sajnálom, mert a téma érdekfeszítő, csak nem így, nem ebben a formában.
Edna nem egy mintaanya. Nem tudta teljes szívvel szeretni gyermekeit. Szívesebben élvezte volna a szabadságot, szívesebben választotta volna a számára kedves dolgokat. Ráébredt, hogy valójában hazudott saját magának és a férjének, hiszen az élete hazugságra épült, soha nem volt szerelmes és soha nem is szerette a férjét. Úgy érezte elnyomás alatt él és megpróbált kitörni ebből az élethelyzetből. Edna személyiségváltozása sorról sorra kibontakozik, lényegében ez adja a történet gerincét. Egy nő, aki megpróbálja megszínesíteni a szürke hétköznapokat.
Fantasztikus volt magát az Ébredést végigélni, de a regény néhol unalmas és döcögős, ezért a végére csak egy hármast tudtam adni. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy érdemes legalább egyszer elolvasnia minden nőnek, lánynak és asszonynak.
Értékelés: 5/3
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése