"Egy nő, egy férfi és Ő. A harmadik. Aki hat hónapos, és nem az a bájos, imádni való, csicsergő-gügyögő baba. Inkább maga a PROBLÉMA. A törékeny zsarnok, Ophélie. Paule sem az az angyali, fahéj illatú nagymama. Egy nő, akinek hivatása van, aki járja a világot, és most, negyvenhárom évesen egy új kapcsolatban épp megtalálja a boldogságot. És ekkor pottyan hozzá ez a batyu. Ophélie, a Prücsök, Paule sosem látott unokája."Ez a regény annyira ígéretesnek tűnt a szememben, hiszen a fülszöveg alapján egy kis csöppségről szól, vagy legalábbis szólna. Egy biztos, én elhittem, hogy elsősorban ő lesz majd középpontban, de egy kicsit csalódnom kellett, mert a történetben a nagymami szerelmi életét ismerhettem meg. Vajon kellett ez nekem? Egyáltalán nem. De ha már egyszer a kezembe vettem akkor fejezzük is be, nem igaz?
A történet kiválóan indult. Adott egy nő, aki épp szerelmi életét éli, mikor betoppan egy vadidegen, egy kis batyuval a hátán. Azaz egy kis csöppséggel, aki nem más, mint az ő unokája. És a jól megérdemelt szabadságnak egyszer csak vége szakad, jönnek az álmatlan éjszakák és a megoldandó kérdések. Na de akkor hol itt a probléma? Mert hát sajnos azok vannak. Eleinte letehetetlennek és humorosnak véltem a történetet, ám egy idő után legszívesebben félbehagytam volna. Először is frusztráltak a szereplők, másodszor az író enyhén bő lére eresztette a történetet. Néhol enyhe késztetésem támadt arra, hogy kihúzzak egy-egy mondatot, mert úgy éreztem, hogy túlságosan csapong az írónő. Illetve ami még hajtépést okozott nálam, az az erőltetett humor. Igen, emlékszem mit írtam az elején, hogy milyen vicces és szórakoztató, de a végén már itt is átestünk a ló túloldalára. Nem is beszélve a főszereplőkről.
A történetben két fontos személyiség van. Paule, a bizonytalan, aki nem tudja mi lenne a helyes. Megadni magát a szerelmének vagy inkább hagyjon fel mindennel és nevelje unokáját. Hiszen egyszer már elrontotta és most végre kapott még egy esélyt, hogy kijavítsa a hibákat, amiket a lánya nevelése közben elkövetett. Habár romokban hever az élete, mindent megtesz azért, hogy ebből kikecmeregjen. Egyszerűen csak a túlélésért küzd. És ott a férfi, aki nem képes elviselni, hogy élete nőjének valaki más is van az életében. Én még ilyen öntelt férfit nem láttam. Paule helyében, már rég jól fenéken rúgtam volna. Még hogy válasszon közte és Ophélie között? Hát kihalott már ilyet? Borzalom.
Végül arra jutottam, hogy jó lett volna ez a történet, hanem lett volna ennyire túlírva, ha nem ilyenek lettek volna a szereplők és nem lett volna ennyire egyszerű a vége. Annyira kár érte.
U.I.: És hogy ezek után mire föl a hármas? Mert az első százötven oldal annyira, de annyira jó volt.
Értékelés: 5/3
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése