2014. január 31., péntek

Karen Mack · Jennifer Kaufman: Freud szeretője


"A századfordulós Bécs pezsgő, dekadens világában járunk. Minna Bernays, az éles eszű, tanult társalkodónő hirtelen munka nélkül, az utcán találja magát. Bécs az avantgárd művészek és a forradalmi gondolatok otthona, ahol azonban egy ifjú hölgy számára még mindig a házasság jelenti az egyetlen biztonságot. Minna azonban ennél jóval többre vágyik, és kétségbeesésében nővéréhez, Marthához fordul segítségért.
Ám Marthának is megvan a maga gondja: hat gyermeket nevel, túlhajszolt, közönyös férje pedig nem más, mint a zseniális, ám zsarnoki természetű Sigmund Freud. Freud ebben az időszakban sokat küszködik, kollégái kerülik, szexuális késztetésekkel, ösztönökkel és perverziókkal foglalkozó elméletei pedig támadások kereszttüzében állnak. Martha megdöbbentőnek és visszataszítónak találja férje „pornográf” munkáját, Minnát azonban lenyűgözik Freud korszakalkotó felfedezései.
Minna mindenben Martha ellentéte: intellektuális kíváncsiság hajtja, vonzó és szenvedélyes. Freud szellemi társa lesz, ám a felszín alatt valami ennél sokkal mélyebb is lappang. Valami, amitől egyikük sem menekülhet.

A szerzőpáros a szerelem, a hűség és az árulás e lenyűgöző történetében egy kivételes nő portréját rajzolja meg. Egy nőét, aki gyötrődött a testvére iránt érzett szeretet és a pszichoanalízis megteremtője iránt érzett elsöprő szerelem között."

Mióta olvastam A párizsi feleséget azóta rajongók a hasonló témájú könyvekért, ezért habozás nélkül nyúltam a Freud szeretőjéért, mivel olyan élményt vártam tőle, mint amit Paula McLain könyvétől kaptam. Bár ugyanolyan hatást nem nyújtott, mégis kiválónak mondhatom a szerzőpáros regényét.

"Létezik az a pillanat, nem érintés, csupán egy egészen finom kézmozdulat, egy fejtartás, ahogy két test egyszerre mozdul, ami elárulja két ember bensőséges kapcsolatát."

A Freud szeretője a híres pszichológus azon szakaszáról szól, amikor a felesége húga, Minna hozzájuk költözik. Valójában kevés információ van arról, hogy Minna és Freud tényleg szeretők lettek volna, de a szerzők megpróbálták elénk tárni a saját és forrásmunkák segítségével azt az időszakot, amikor egy háztartásban éltek. A történetet Minna tolmácsolásában ismerhetjük meg, rajta keresztül betekintést nyerhetünk Freud munkájába és életébe, ami elsősorban azoknak lehet érdekes, akik érdeklődnek a híres pszichológus személye és életműve iránt. A történet tele van rengeteg olyan információval, ami az ő munkásságát és elméletét mutatja be, de ezek megértéséhez szerencsére nem kell mély háttértudás, mert minden egyértelműen van meg fogalmazva.

Egyből bele lehet feledkezni a regénybe, mivel nem csupán olvasmányos, de egyben lebilincselő történetet kapunk a kezünkhöz. A könyv megidézi a tizenkilencedik század végi Bécs szellemét, bepillantást nyerhetünk az akkori nagypolgári társadalmi életbe, számomra teljesen korhűnek tűnt az egész miliő. A cselekmény zseniálisan van megírva, bár kissé hiányoltam belőle a szenvedélyt  illetve egy kicsivel több romantikát még el tudtam volna viselni  de még így is remekre sikeredett. Az elejétől a végéig az foglalkoztatott, hogy megtudjam mi történik végül Minna és Freud szerelmével, a könyv érdekességét pedig a végére az is megnövelte számomra, hogy egy kis feszültséget is sikerült az íróknak megteremteni. Annak kifejezetten örültem volna még, hogy ha befejezésben többet is megtudunk Freud gyermekeiről – ha már annyit szerepeltek  de ez már tényleg szőrszálhasogatás a részemről. Mindent figyelembe véve csodálatos élmény volt Freud életébe betekinteni úgy, hogy mindezt sikerült izgalmas csomagolásba bújtatni.

Minna okos, szenvedélyes és határozott. Sokáig remekül ellenállt Freud kedvességének, de a jól felépített bástyák hamar ledőltek és hirtelen a férfi karjaiban találta magát. Sajnáltam, mert valahol sejthető volt, hogy ez a szerelem nem fog sokáig tartani, hiszen Freud vágya amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan múlik az emberek iránt. Minna szerelme szinte már a függőség határát súrolta, bár igyekezett erősnek mutatkozni, és megfelelő döntéseket hozni, de Freud jelenlétében mindig megingott. Nem csodálkozom azon, hogy Minna ilyen érzelmeket táplált a pszichológus iránt, hiszen intelligens, okos ember volt aki egyszerre volt elérhető és megközelíthetetlen, ám a férfi legnagyobb szenvedélye és szerelme a munkája volt és ez ellen senki sem tudott labdába rúgni, még Minna sem.

A lényeg a betűk rengetegében, hogy imádtam és azt is kaptam tőle amire számítottam. Bámulatos és érdekfeszítő, amit meleg szívvel ajánlok mindenkinek. 

"Egy új világba léptem, egy titkos világba, gondolta Minna, ahol az ember nem oda megy, ahová igyekszik, és eltűnik, amint odaér. És amikor visszatér, úgy tesz, mintha mi sem történt volna."

Ez a második életrajzi ihletésű történet amit olvastam és meg kell mondanom, hogy nagyon megkedveltem ezt a műfajt, ezért továbbra is szeretnék ebben a stílusban rengeteg regényt olvasni, főleg ha ennyire jól vannak megírva. Egy újabb különleges könyv, ahol Freud rendkívüli életébe és a XIX. század végi időbe is betekintést nyerhetünk. 

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták: 

2014. január 29., szerda

Ali McNamara: Notting Hillből szeretettel


"Scarlett imádja a filmeket. Vajon jegyesét, az érzékeny Davidet is szereti ennyire? Ideje lenne eldöntenie, hiszen a nagyszabású esküvő már a küszöbön áll.

Amikor Scarlett lehetőséget kap, hogy egyik kedvenc filmje forgatásának a színhelyén, Notting Hillben vigyázzon egy házra, azonnal lecsap a felkínált ajánlatra. De az élet a filmvásznon kívül is elég meglepetést tartogat számára, főleg az új szomszéd beköltözésével. Sean szörnyen idegesítő és szörnyen jóképű…

Scarlett hamarosan saját külön bejáratú romantikus komédiájának női főszerepében találja magát…de melyik férfihős nyeri el végül a szívét?"

Először úgy terveztem hogy nem fogok erről a könyvről írni, mert nem láttam túl sok értelmét, ám a szavak egyszerűen kikívánkoztak belőlem. Ez a könyv ugyanis borzalmas, de mondhatnám azt is, hogy szar volt.

"Ez teljesen rendben lett volna, ha David barkácsolós típus. De az én Davidem nem annyira Bob mester, inkább SpongyaBob Kockanadrág, ami a lakásfelújítást illeti. Így már hat hónapja egy olyan házban élek, amelyet ha állat lenne, jobb lett volna elaltatni, hogy ne szenvedjen tovább."


Hatalmas lendülettel vetettem bele magam a könyvbe, mert arra gondoltam, hogy ideje lenne kikapcsolódni valami könnyed romantikus regénnyel, Ali McNamara regénye pedig úgy tűnt, hogy alkalmas lesz erre. De most hatalmasat koppantam. Kezdjük ott, hogy Scarlett a filmek szerelmese és úgy érzem az írónő is, amivel nem is lenne gond, ám gyakorlatilag az egész könyv erre épül, ez még nekem is sok volt. Az embernek olyan érzése van olvasás közben, mintha filmekből kiemelt jeleneteket és párbeszédeket olvasna, amitől úgy éreztem hogy nem kapok semmi újat. Főleg ha az ember már látta is az adott filmet. Emellett rengeteg logikai baki van benne, vagy legalábbis az írónő nincs tisztában a napokkal, a hetekkel és a hónapokkal. Ugyanis amit először heteknek ír, abból hirtelen napok lesznek vagy éppen fordítva és ezeket a hibákat egy szemfüles olvasó azonnal észreveszi.

Eleinte aranyos könyvnek indult, de a végére kicsit sok lett mind Scarlett mind az egész könyv, pedig igyekeztem megszeretni a történetet. Voltak benne szerethető részek, de ez oltári kevés volt ahhoz hogy az egész történetet megkedveljem. Olvasmányosnak olvasmányos, de amikor folyamatosan ismétli önmagát – és itt nem csak a rengeteg filmes jelenetre gondolok, hanem arra is hogy mit miért csinál a főszereplő  akkor azért még az én agyam is elborult. Nem tehetek róla. Mindezek mellett tele van hiteltelen részekkel, amit képtelen voltam befogadni. Tudom, hogy a legtöbb romantikus könyv csupán fikció, de azért legalább megpróbál a valóság talaján megállni. Ez a könyv baromira nem. A vége pedig egyenesen katasztrófa. 


"Sóhajtottam, és egy félmosolyt küldtem felé.
– Remélem, hacsak nem fogok úgy kinézni, mint Frankenstein menyasszonya, amikor majd az oltár elé vonulok, akkor már félig meg is van az esélye annak, hogy ez legyen az Igazából szerelem tökéletes napja."


Összeségében elmondhatom, hogy Ali McNamara regénye ötletes volt, de hihetetlenül vérszegény. Semmiféleképpen nem ajánlom a romantika szerelmeseinek, kivéve ha ízig-vérig nem imádod a filmeket, mert akkor kötelező, ellenben kerüljétek. 

Értékelés: 5/2

Mások is olvasták:
Lobo: ITT

2014. január 26., vasárnap

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak (Chicagoland 1.)


"Egy egyetemista élete nem valami káprázatos, de legalább az enyém volt. Jól megvoltam, míg Chicago vámpírjai meg nem jelentek – engem pedig megtámadott egy renegát vámpír. De csak egy kortyot ihatott, mielőtt elijesztette egy másik vérszívó… Ő úgy döntött, megmenti az életemet, s élőhalottá változtatott. 

Mint kiderült, a megmentőm a Cadogan-ház ura és parancsolója. Évszázados tapasztalata van a csábításban, s tettéért hálát vár cserébe – és a szolgálataimat… 
Korábban a disszertációm felett görnyedtem, most pedig be kell illeszkednem egy elegáns udvarház életébe. Új képességeim, a kellemetlen napallergia a legkisebb gondom, hiszen valaki még mindig vadászik rám. A renegát, aki belém mart? Egy rivális ház vámpírja? Lehet, hogy a beavatásom egy kezdődő háború első csatája… egy háborúé, amely során vér fog folyni."

Valójában én nem is ezt akartam olvasni, hanem Kevin Hearne-től a Hexedet. De vasalás közben az embernek muszáj valamit csinálnia és ha már valamit csinálnia kell, akkor az legyen az olvasás, nem igaz? Eredetileg csak bele akartam kukkantani, aminek végül az lett az eredménye, hogy felülkerekedett a Hexeden. Hehehe. 

"– Biztos vagyok benne, hogy ha igyekeznél, a gúnyolódáson kívül másra is használhatnád az eszed. 
– Abban mi lenne a vicces?"

Nagyon ritkán szoktam olvasni vámpíros könyvet, ezért ez a mostani  alkalom kivételes pillanatnak számít, viszont marhára jól esett. Könnyed, humoros és még érdekesnek is lehet nevezni.  Az első perctől kezdve beleestem az írónő által kitalált világba, ahol nem csak vámpírok élnek, hanem mágusok, farkasok és még ki tudja mi fog még a későbbiekben felbukkanni. A történet eleje indul, hogy a vámpírok közül valaki öldösi az embereket és a gyilkos kilétét igyekeznek megfejteni, de ez a szál valahol elveszett az éterben. Mert bizony nem ez lesz a fő cselekményszál, hanem Merit vámpírrá válása. A gyilkos kilétére csak a befejezésben kapunk választ. Viszont ami zavart és egyben ez az egy negatívum amit találtam a regényben, hogy túl gyorsan és hirtelen lett a rejtély megoldva. Ettől függetlenül minden szempontból csillagos ötös. :)

De kanyarodjunk vissza a cselekményhez, ami nem csak szórakoztató, de egyben zökkenőmentes is. Ha tehettem volna akkor együltő helyemben végzem ki az egész könyvet, mert szinte letehetlen, ami talán elsősorban a szereplőknek köszönhető, nem pedig a történetnek. Ugyanis sok minden nem zajlik a sztoriban, mégis képes megfogni az olvasókat. És ez a legnagyobb erőssége a szerzőnek.

Merit mint a sorozat főhőse, saját szemszögből meséli el vámpírrá válásának történetét. Szimpatikus és teljesen hiteles, ahogy megszenvedi az átalakulását. Elsőre nem akarja elfogadni, hogy többé már nem ember, sőt folyamatosan harcol ellene, ám végül – ha nehezen is  elfogadja a sorsát. A végeredmény egy erős, karizmatikus jelenség. A mellékszereplők is egyediek, szerethetőek.

Chloe Neill Chicagoland sorozata szórakoztató, okos és szexi, amit mindenképpen szeretnék később újraolvasni. Egyrészt mert lehetetlen, másrészt miért is ne. :P A lényeg, hogy az első résszel még nem ért véget a történet, mert mindenképpen tervezem a folytatásokat is, bár azért az egy kicsit riaszt, hogy tizenhárom részes ez a sorozat. Bahh, mit lehetett ennyit írni azt nem tudom. 

"– És milyennek találod a vámpíréletet?
– Ha ház lenne – válaszoltam némi töprengés után –, azt mondanám, lesz vele munka, de lakható."


Szóval, ha te most éppen egy laza olvasmányra vágysz akkor a Chicagoland sorozat éppen neked való, viszont azt tudnod kell, hogy magyarul csak az első két rész jelent meg, ezért inkább angolul kezdj bele. Viszont megéri! Nagyon is. ;)


Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
                                                                    

2014. január 23., csütörtök

Sárga cetli 2.


Csak tudnám miért vagyok a Szukits hírlevelére feljelentkezve? Ugyanis küldtek nekem ma egy levelet, amiben felhívták figyelmemet William Kings könyvére ami újfent egy ígéretes regénynek ígérkezik. Természetesen most már fáj rá a fogam, mert miért is ne. És ha már ott jártam, akkor megnéztem az előrendeléseiket is, ahol találkoztam a Sírhant folytatásával, ami szintén felkerült a beszerzendő listámra. ;)

Íme:

William King: A halál angyala

"Ezer éve megváltozott a világ…
Ezer éve, amikor menekülniük kellett saját, végzet sújtotta földjükről, idegen lények érkeztek erre a világra – hódítók, akik sárkánytűzzel, fegyverrel és mágiával szolgasorba kényszerítették az embereket.
Az emberek, más választásuk nem lévén, beletörődtek abba, hogy ezután a terrarchiak zsarnoki hatalma alatt kell élniük. Az idő múltával alkalmazkodtak a körülményekhez, megtanulták az együttélés szabályait.
A terrarchiak, miközben folytatják a világ birtokba vételét és egymással is torzsalkodnak a konc felett, keményen lesújtanak az időként felbukkanó lázadó csoportokra és azokra az iszonyú szörnyekre, amelyeknek létéről korábban még az emberek sem tudtak. A harcokhoz a fegyvereken, mágusokon és a sárkányfajzatokon kívül mindenek előtt katonákra van szükségük, az emberek között pedig mindig akadnak olyanok, akik kényszerből vagy a zsold reményében hajlandóak vért ontani.
Az egyik ilyen szedett-vedett, barbárokból, tolvajokból, gyilkosokból, tapasztalt veteránokból és muskétásokból álló század a Halál Angyalának fekete lobogója alatt menetel. Bátrak és elszántak a harcban, vadak a mulatozásban; úgy élnek, hogy tudják: bármelyik pillanatban elviheti őket a halál. Úgy teljesítik a terrarchi tisztek parancsait, hogy közben gyűlölik őket – ahogy megvetik a köztük menetelő fiatal harcost is, aki félig ugyan ember, de félig a hódítók véréből való.
Miközben a század egyik csatából a másikba menetel, miközben Rik, a félvér újabb és újabb tapasztalatokat szerez, lassanként világossá válik: az emberiség múltjában léteznek olyan, elfeledettnek hitt istenek, akiktől rettegnie kell terrarchinak és embernek egyaránt, valamint borzalmas lények is, akik vissza akarnak térni erre a világra."


Darynda Jones: Második sírhant

"Magándetektív, bárpultos… és jól áll neki a halál.
Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják!"

2014. január 20., hétfő

Peter V. Brett: A Rovásember


"Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával."

Úristen, hogy én ezt a könyvet mennyire vártam már. Szinte minden héten megnéztem a várható megjelenés dátumát, de bosszúságomra mindig csak tolták és tolták, míg végre decemberben megérkezett ez a gyönyörűség. Sajnos nem tudtam azonnal nekiveselkedni, de amint lehetőségem adódott rá azonnal bele is fogtam. Úgy érzem érdemes volt rá várni.

Mielőtt belekezdenék abba, hogy megosszam veletek a mélyenszántó gondolataimat, el kell mondanom, hogy a fülszöveg eléggé félrevezető. Ha valaki elolvassa arra számíthat, hogy három fiatal útnak ered és különböző kalandokba keverednek annak érdekében, hogy megmentsék az emberiséget. De nem ez történik, közelről sem. Az igaz, hogy három fiatalról szól a történet  emiatt három szálon keresztül folynak az események  de elsősorban az ő életüket ismerjük meg, miként váltak azzá amik most. Így kísérhetjük el őket a történet végéig ahol ez a három szál szépen összefonódik. A nagy kaland majd csak a következő részben várható, emiatt ajánlom a fülszöveg figyelmen kívül hagyását. 

"– Azért őrizzük a régi világ tudását, hogy ha egy napon szükség lesz rá, újra felhasználhassuk. Ez a tudás viszont nagy felelősséggel jár. Ha bármit is tanulhatunk az ősi háborúk történeteiből, az az, hogy a férfiakat nem lehet megbízni a tűz titkaival.
– Ezért is lehet kizárólag nő a Gyógyfüvész – folytatta. – Egy férfi nem tudná úgy birtokolni az ilyesfajta hatalmat, hogy ne használná fel a saját céljaira."


Annyira fenomenális ez a történet, hogy képtelen vagyok róla bármi negatívumot mondani. Na jó, van benne egy-két olyan rész, ahol felszaladt a szemöldököm, de ez elbújik a közel hatszáz oldal árnyékában. Peter V. Brett világa engem lenyűgözött, bár még vannak kérdéseim és gondolataim, de úgy remélem azokra a következő részekben mindenképpen megkapjuk majd a választ, ezért ezt most nem akarom hibaként felróni az írónak. Mint már említettem a könyv három részre tagolódik, azok pedig hosszú éveken átívelnek. Mivel elég komplex cselekményről beszélünk, ezért kezdetben nehezen tudtam elmerülni ebbe az álomvilágba, de a történet előreheledtával egyre inkább a rabja lettem a Rovásembernek. Teljesen elbűvölt!

A könyv erőssége a szerző stílusa, ahogy el tudja mesélni a főhősök életét. Bár a cselekmény lassan halad előre, mégsem mondanám unalmasnak, mert van benne valami ami képes megragadni az ember figyelmét. Nem bővelkedik fordulatokban és kalandokban, mégis olyannyira kellemes hangnemben mesél nekünk a szerző, hogy engem maximálisan belebolondított a történetbe. Elszakadni tőle pedig egyenesen képtelenség. Számomra mind felpezsdítő újdonságot nyújtott a rovások, a varázslatok és a hozzátartozó világ ami kiteljesedik a lelki szemeink előtt.

A három főhős - név szerint Arleen, Rojer és Lesha - a történet mozgatórugói, de valójában mégsem csupán tőlük függ az egész kaland kimenetele, mivel sok helyen a mellékszereplők is fontos szerepet kapnak, megváltoztatva ezzel a cselekmény irányát. Ez nekem kifejezetten tetszett, hogy nem csupán díszletként vannak beleszőve a történetbe. Végig érezhető, hogy egy sokkal grandiózusabb eseménynek csupán egy kis részletét kaptuk most meg, amit én egyáltalán nem bánok, mert amit egy első résztől elvárok, azt most maradéktalanul meg is kaptam. 

Valahol olvastam, hogy ez egy sötét hangulatú horror-fantasy tele véres jelenettel, ami szerintem abszolút nem igaz erre a történetre. Ugyan van benne öldöklés, de hogy a horror műfaj felé húzzon azt egyenesen túlzásnak tartom. 

"Bruna felvihogott. – Valóban úgy volt – mondta. – De még annak előtte az én begyeim is olyan kerekek és simák voltak, mint a tieid, és a férfiak magúrokként marták egymást, hogy végigcsókolhassák őket."

Peter V. Brett első kötete villámgyorsan levett a lábamról, már-már imádattal csüngtem a szavain, ezért ajánlom neki hogy a második rész közel ilyen jó legyen, hacsak nem sokkal jobb. Hallod Brett! Magasra raktad a lécet!

Értékelés: 5/5**

Mások is olvasták:
Nima: ITT
 

2014. január 17., péntek

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve


"Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.


Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól."



Előre szólok kedves olvasóim, hogy az elkövetkezendő hónapokban töménytelen mennyiségű fantasy könyvről olvashattok majd bejegyzést, ugyanis halomban állnak a polcokon az olvasatlan regények. Elsőként Kevin Hearne Vas-Druida sorozatának első részéről fogok írni, de lesz majd szó a Rovásember című regényről is, amit már szintén az idei olvasásaim között tudhatok.


"Számos előnye van annak, ha az ember huszonegy évszázadot eltölt a földön, de mind közül a legnagyobb, hogy a zsenik ritka születésének lehet szemtanúja."


Mióta Titti barátném mesélt erről a sorozatról, azóta vártam, hogy végre itthon is megjelenjen. Amennyire készültem rá, olyan nagy lendülettel vetettem bele magam az első részbe. Talán kicsit nagyobbal a kelleténél. Nagyon nehezen tudtam azonosulni a történettel, melynek legfőbb oka, hogy eszméletlen sebességgel haladunk előre, egy levegővételnyi szünet sincs benne az elején ami nekem viszont jól esett volna. Töménytelen mennyiségű információ zúdult a nyakamba, ami nem is lett volna probléma, de mivel a szerző elhatározta, hogy egészen a végéig meghagyja a pörgést, így sokszor vissza kellett lapoznom a könyv elejére. Szerencsére azért végül nekem is sikerült felvennem a ritmust és így a könyv közepétől már én is tudtam élvezni a történetet. 

Sok helyen olvashattátok már, hogy a cselekmény bővelkedik a humorban, ami valóban igaz, bár én ezt helyenként erőltetettnek éreztem. Ez lehet a fordító, de lehet a szerző hibája is. Emiatt én annyit nem nevettem mint amire számítottam, de ennek hiányában is borzasztóan élveztem a könyvet. Mert bizony élvezetes, szórakoztató és izgalmas, úgyhogy végül szerelem lett a végére. 

Atticus igazán megnyerő személyiség a maga 2100 életévével, bár csak 21 évesnek néz ki. Irigylésre méltó. A fiatalsága nem csak a külsőben, hanem a személyiségében is megmutatkozik, mindemellett lendületes, energikus, bölcs és még egy jó nagy adag öniróniával is rendelkezik. Ilyen ember mellé kiváló társ Oberon, az ír farkaskutya. Na ő az az eb, akit képtelenség nem szeretni, egyszerűen imádnivaló az egész megjelenése, a humora és a személyisége. Nagyon jó csapatot alkotnak ők ketten.  

Kevin Hearne azt hiszem mindent megtett azért, hogy megnyerjen magának és ha nehezen is, de sikerült, úgyhogy nagy valószínűséggel előbb-utóbb minden könyve a polcomon fog landolni. Ha te is egy pörgős, szórakoztató, de értelmes fantasyre vágysz, akkor a Vas-Druida a te sorozatod lesz. 

"– És ki az a Prérifarkas? 
– A helyiek minden hájjal megkent istene. Több monda is kering róla a kontinensen. Különben rendes fickó, csak ne köss vele fogadást!"

Mindent egybevetve ez egy különleges sorozat lesz, ahol nem csak druida, vámpír és vérfarkas fordul meg, hanem változatosabbnál változatosabb teremtmények is, amik már önmagunkban is hívogatják az olvasót. Arról nem is beszélve, hogy Atticus és Oberon személyisége miatt pedig egyenesen szerelembe eshetünk a sorozattal. Úgyhogy én most megyek is és elolvasom a második kötetet, ami Hexed - Megátkozva címmel jelent meg. 

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Shanara: ITT
SzAngelika: ITT
Lobo: ITT
Szilvamag: ITT

2014. január 15., szerda

Sárga cetli 1.


Mint ahogy tudjátok az elkövetkezendő időszakban nem vehetek könyvet, de emiatt sajnos a könyvkiadók nem állnak meg és továbbra is ontják magukból a jobbnál jobb regényeket. :) Ezeket szeretném feljegyezni nem csak a magam részére, hanem nektek is hátha találtok köztük számotokra érdekeset. 

A Gabo SFF oldalán jött velem szembe Ben Aarronovitch urban fantasy sorozata, ami hamarosan itthon is kapható lesz London Folyói címmel. Egyértelmű hogy a könyvespolcomon a helye, de azért bízom benne hogy hamarosan a Mitágó-erdő folytatásáról is kapunk néhány információt. :) 

Ben Aarronovitch: London folyói

"Probationary Constable Peter Grant dreams of being a detective in London's Metropolitan Police. Too bad his superior plans to assign him to the Case Progression Unit, where the biggest threat he'll face is a paper cut. But Peter's prospects change in the aftermath of a puzzling murder, when he gains exclusive information from an eyewitness who happens to be a ghost. Peter's ability to speak with the lingering dead brings him to the attention of Detective Chief Inspector Thomas Nightingale, who investigates crimes involving magic and other manifestations of the uncanny. Now, as a wave of brutal and bizarre murders engulfs the city, Peter is plunged into a world where gods and goddesses mingle with mortals and long-dead evil is making a comeback on a rising tide of magic. "

Miután kicsemegéztem magam a Gabo blogján, átvándoroltam az Ulpius kiadó honlapjára, ahol viszont A soha határa című könyv folytatásával találkoztam a várható megjelenések között. Mivel az első részt olvastam, ezért mindenképpen szeretném majd a folytatást is. 

J.A. Redmerski: Az örökké határa

"Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele."
 
Illetve a Fumax bejelentette, hogy megjelenteti Anthony Ryan: Blood Song című epikus fantasy regényét. Várhatóan márciusban vagy áprilisban már a boltokban is kapható lesz. 

Anthony Ryan: A vér dala (Hollóárnyék trilógia 1. kötete)

"We have fought battles that left more than a hundred corpses on the ground and not a word of it has ever been set down. The Order fights, but often it fights in shadow, without glory or reward. We have no banners.

Vaelin Al Sorna's life changes forever the day his father abandons him at the gates of the Sixth Order, a secretive military arm of the Faith. Together with his fellow initiates, Vaelin undertakes a brutal training regime - where the price of failure is often death. Under the tutelage of the Order's masters, he learns how to forge a blade, survive the wilds and kill a man quickly and quietly.

Now his new skills will be put to the test. War is coming. Vaelin is the Sixth Order's deadliest weapon and the Realm's only hope. He must draw upon the very essence of his strength and cunning if he is to survive the coming conflict. Yet as the world teeters on the edge of chaos, Vaelin will learn that the truth can cut deeper than any sword"
 

2014. január 10., péntek

Celeste Bradley: A szélhámos


"Nem könnyű piperkőcként kiöltözve megjelenni a londoni társaságban, különösen egy, a feltűnést mindig is kerülő úriember, Dalton Montmorency számára. Márpedig az Álruhások vezetőjének legújabb küldetése során éppen Sir Thorogood, a különc karikaturista szerepét kell alakítania, akinek a politikai gúnyrajzai egész Londont felbolygatták. Sir Thorogood valódi kilétét homály fedi. Daltonnak ezt a rejtélyt kell megoldania, mivel a karikatúrák rombolják a Korona tekintélyét. Feladata teljesítése során azonban folyamatosan az útjába kerül egy bosszantó, ugyanakkor furcsa módon vonzó hölgy, Clara Simpson… Amikor Clara megpillantja Sir Thorogoodot egy bálban, azonnal tudja, hogy az illető úr szélhámos – hiszen a hölgy az igazi Sir Thorogood. Titokban készít karikatúrákat e furcsa álnév leple alatt, így próbál némi pénzre szert tenni, hogy elköltözhessen végre sógornőjéék házából és saját lábára állhasson. Eltökélt szándéka, hogy leleplezi a csalót – ehhez viszont neki is alakoskodnia kell. A különös szerepjátszás olyan cselekedetekre készteti, amelyekről korábban még csak nem is álmodott – s amelyek egyenesen az ördögien jóképű ellenfele karjaiba sodorják őt!"


Az olvasmánylistámat elnézve mostanában valamiért kimaradt a szórakoztató romantikus irodalom, pedig néha annyira jól esik egy-egy ilyen műfajú regényt is olvasni, hiszen képes teljesen kikapcsolni engem. Annyira jól esett most Celeste Bradley regénye, mintha elmentem volna legalább egy hét szabadságra.

"Talán feltűnő ruhájának köszönhetően. A teremben lévő férfiak ünnepélyes, fekete öltözékéhez képest Dalton meglehetősen különc viseletben jelent meg.
Akár egy dandy."

Többek között azért is szeretek elmerülni az ehhez hasonló könyvekben, mert bár tudom mire számíthatok, mégis úgy érzem magam mint egy hópihe mikor beletemetkezek a történetbe. Könnyednek és gondtalannak. És addig míg olvasok addig elhiszem, hogy igenis létezhet ilyen, velem is megtörténhet bármi, legalábbis míg nem érek a történet végére. Celeste Bradley könyvétől is pontosan ezt vártam, már csak azért is mert korábban már volt hozzá szerencsém, ugyanis A szélhámos az Álruhások Klubjának második kötete. Már most az elején szeretném leszögezni, hogy a második rész szerintem fényévekkel jobb lett az elsőhöz képest.

A szélhámos az első perctől kezdve mulattatott és nem csak a humoros párbeszédek miatt, hanem azért is mert a főszereplők számtalan nevetséges helyzetbe kerülnek. Ez már megért egy plusz pontot az írónőnek. Mindemellett olvasmányos és gördülékeny, a történet pedig egyenesen szenzációs lett. Emiatt az első pillanattól kezdve maradéktalanul képes voltam belefeledkezni a regénybe és alig vártam minden egyes alkalommal amikor volt egy szabad percem, hogy újra elmerüljek Clara és Dalton történetében.

Clara tipikusan az a hősnő, akit az olvasó hamar a szívébe tud zárni, hiszen okos, merész és talpraesett, olyan akiről szívesen olvas az ember és ezzel én sem voltam másképp. Dalton, bár ő pont nem azt a férfit személyesítette meg akiért én képes lennék bomlani, mégis állíthatom, hogy ha élőben láthatnám, akkor nem tudnék szó nélkül elmenni mellette. Hűvös és zárkózott, ám ha szenvedélyről van szó, akkor Dalton igazán magasra rakja a lécet. Ha pedig a páros együtt van, akkor ketten együtt zseniálisat tudnak alkotni.

A szélhámos nagyon jó pillanatban talált meg, de ebben a borongós, ködös időben szerintem pont ilyen olvasmányok kellenek, hogy egy kis színt hozzanak az életünkbe. Clara és Dalton mindent megtett azért, hogy jól érezzem magam és ez így is lett, ezért az ő történetük most négy és fél csillagot kap.

"A falon áthallatszott az ikrek hangos perlekedése. Clara felmordult és letörten hozzáfogott, hogy elpakolja a rajzeszközeit.
Megkapta az álmaiban elképzelt családot.
Vigyázz, mit kívánsz, mert még teljesül - emlékeztette magát." 

Celeste Bradley történetei könnyűek, olyanok amiket lehetetlen megunni és bármikor elő lehet kapni, ha az embernek rossz vagy éppen borús hangulata van, mert mellette csak nevetést és könnyedséget kapunk. Most kifejezetten azoknak ajánlom, akik nem csak az időt hanem magukat is szürkének látják, mert ettől a könyvtől újra erőre kapnak. A Bradley rajongóknak pedig egyenesen kötelező. :)

Az Álruhasok Klubja sorozat sorrendben:

1. Az álruhás
Simon Montague Rain & Agatha Cunnington
2. A szélhámos
Dalton Montmorency & Clara Simpson
3.  A kém
James Cunnington & Phillipa Atwater
4. A szépfiú
Collis Tremayne & Rose Lacey
5. The Rogue
Ethan Damon & Jane Pennington





Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

01/07. Francica blogja 
01/08. Keményfedél
01/09. Kristina blogja
01/10. Olvasószoba
01/11. Insane Life






a Rafflecopter giveaway

2014. január 7., kedd

Fogadalom


Merthogy ez a 2014-es év már csak erről fog szólni. :) Tegnap már elkezdtem diétázni, illetve tornázni úgyhogy reszkessetek kilók, mert elhagylak benneteket. ;) A másik nagy fogadalmam, hogy addig nem veszek könyvet, még az összes decemberben kapott és vásárolt regényt ki nem olvastam, ami összesen harminckét (32) darabot takar. Ezek közül van amit már olvastam, és van olyan aminek olvasása már folyamatban van. A listát ebben a bejegyzésben fogom jegyezni, illetve itt fogom jelölni ha valamit már kivégeztem, úgyhogy most álljon itt teljesség igénye nélkül az összes könyv:

- Robin Hobb: Büvős hajó I.-II.
- Robin Hobb: Őrült hajó I.-II.
- Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
- Robin Hobb: A király orgyilkosa
- Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése
- Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods
- Alan Bradley: De mi került a pitébe?
- Mark Pryor: A könyvárus rejtélye
- Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva
- Jennifer L. Armentrout: Ónix
- Marie Lu: Prodigy
- Corban Addison: A napfény gyermekei 
- On Sai: Scar
- Mark Lawrence: Tövisek császára
- Szergej Lukjanyenko: Igék földje
- Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
- Samantha Shannon: Csontszüret
- Alice Hoffman: Galambők őrizői
- William Landsay: Jacob védelmében
- Peter V. Brett: A Rovásember
- Karen Rose: Vigyázz rám
- Kenneth Oppel: Az élet vize
- David Gemmel: Makedónia oroszlánja
- Jojo Moyes: Akit elhagytál
- Lauren DeStefano: Hervadás
- Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve
- Karen Mack - Jennifer Kaufman: Freud szeretője
- William Nicholson: Anyaföld
- Tina Reber: Spontán szerelem
- Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

És akkor hajrá nekem! :) Van rajtam kivül valaki, aki hasonló fogadalmat tett? Ha igen jelentkezzetek! :)


2014. január 5., vasárnap

Jojo Moyes: Akit elhagytál



"1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.

A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót – ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra."


Jojo Moyes neve egyáltalán nem ismeretlen számomra, hiszen nem ez az első könyv amit olvastam tőle. Ő az az írónő aki tökéletes eleganciával képes fonni egy erőteljes történetszálat úgy, hogy közben anélkül kanyarodik el más témákhoz, hogy az a fő szál rovására menne. Nagyon szeretem a történeteit, mert hol megríkatnak, hol megnevettetnek, szóval mindig  képes valamilyen érzelmet kiváltani belőlem. Bár ez a könyve nem volt annyira lendületes, mint a korábbiak, mégsem marad el mögöttük teljesen. 


"Amikor visszatértem a bárba, egy idősekből álló tarka társaság épp kifelé indult. 
– Énekelni fogunk – jelentette be madame Poilane. 
– Tessék? 
– Énekelni fogunk. Egész estig. Az elnyomja az óra hangját. A németeknek majd azt mondjuk, hogy ez egy francia szokás. Auvergne-i dalokat fogunk előadni. Mindent ami csak eszünkbe jut. Mit is tudnának a németek? 
– Egész nap énekelni fognak? 
– Nem, nem. Csak minden egész órakor. És csak akkor, ha a németek a közelben lesznek. "

Az Akit elhagytál tulajdonképpen két fő történetből áll. Az első részben visszarepülünk 1916-ba, amikor a németek megszállják Franciaországot. Sophie személyén keresztül megismerhetjük, hogy milyen körülmények között éltek akkoriban az ellenséges invázió alatt. Ez a rész meghökkentő és borzalmas, sok helyen felpiszkálja az ember igazságérzetét, mivel az írónő igen reálisan ábrázolja az eseményeket. Sophie története lehangoló és nyomott, de ettől független ül mégis lebilincselő, hiszen a történelem egy darabkáját ismerhetjük meg általa. 


A második rész napjainkban játszódik, ahol nem csak nézőpont váltás - első szám harmadik személy - történik, hanem a hangulat is sokkal könnyedebbé válik. Ebben a részben Liv kapja a főszerepet, aki négy évvel ezelőtt elvesztette férjét és a mai napig behúzodva él a csigaházában. Ám egy ellopott táska, egy furcsa barátnő és egy érdekes férfi lassan de biztosan újra visszahozza életébe a napsütést. A két nagy egység között hihetetlen nagy különbség van, míg az első részben a történet lesz igazán lényeges, a múlt egy kis szeglete, addig a második részben a hangulat kap főszerepet. Jól esett, hogy a komor légkör után egy derűsebb cselekménybe csöppenünk, ahol még nevetni is lehet. Viszont itt már lassabban folytak az események, sőt előfordult az is hogy, néhol egy kicsit unalmasnak találtam a történetet. Sajnálatos módon az Akit elhagytál történetvezetése tele van hullámvölggyel, ami miatt sokkal lassabban haladtam a könyvvel. De a befejezés olyan ütősre sikerült, hogy ezt a kis apróságot sikerült teljesen megbocsájtanom az írónőnek. Fenomenális lett, még ha valahol kiszámítható is. 

A regény központjában egy festmény áll, ami először Sophie tulajdonában volt, majd évekkel később Livhez került. Érdekes volt az emberek hozzáállását látni, amikor kiderült hogy ez a festmény valójában (még ha részben nem is igaz) nem Liv tulajdona. Borzalmas mennyire ki tudják rekeszteni a másikat egy festmény miatt, mennyire elítélően tudnak viselkedni, holott nem is ismerik a másik múltját. Ez volt az a pont ahol legszívesebben odaálltam volna Liv mellé és harcoltam volna, mert igazságtalanságnak éreztem a kirekesztését. Liv helytállása példátlan volt, annak ellenére is, hogy a festményért való harc fenekestül felforgatta az életet. A történet végére sokat változik, jó volt látni ahogy oldalról-oldalra megnyílik előttünk, ahogy a szürke kis egérből újra színes egyéniség lesz. 

Jojo Moyes könyve most nem ragadott el annyira, mint ahogy az általában lenni szokott, mégis kellemes élmény nyújtott és a végére azért a csattanó is megvolt. Kivételesen most csak egy négyest kap, mert azért az a történetvezetés mégis csak tele volt hullámvölgyekkel. Nem baj, majd a következő regényeben biztos másképp lesz...

"Liv elmosolyodik. Mindig elmosolyodik, ha Paulra néz. És aztán nagy lélegzetet vesz.
- Ugye tudod, milyen jó vagy abban, ha valamit meg kell találni..."

Jojo Moyes újabb lebilincselő könyve, amiben egy festmény, két nő és egy szerelem kap főszerepet. Ajánlom minden Moyes rajongónak és annak is aki szereti a történelmet, vagy a romantikus irodalmat. 

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták: