2014. augusztus 15., péntek

Emma Chase: Behálózva

"Drew sokat tud a nőkről, de nem eleget. Drew Evans igazi főnyeremény. Szívdöglesztő, rámenős, gazdag, egyszóval olyan pasi, akinek mosolyáért New York legtökéletesebb alakú hölgyei örömmel ledobnák magukról a trendi kis koktélruhát, és még nagyobb örömmel hagynák el megunt férjeiket. Ő a társasági élet központja, a cég titkos reménysége, a család mintapéldánya, de egy napon eltűnik a színről, és jó oka van rá. Állítólag lázas betegen fekszik és kúrálja magát. De ugye ezt a dumát egyikünk sem veszi be? Katherine Brooks éles eszű, állhatatos és gyönyörű. A siker érdekében mindenen és mindenkin átgázol, ha kell. Drew és Kate gyönyörű pár lehetnének. Ha nem gyűlölnék egymást minden erejükkel. Ha nem vágynának egymásra minden porcikájukkal. Vajon ki kerül ki győztesen kettőjük világraszóló párharcából? Ki engedelmeskedik kinek, ki a főnök az ágyban és ki a cégben?"

Azt hiszem ez pont az a könyv, amiről soha nem is gondoltam volna, hogy én valaha is el fogom olvasni, de olyan jó értékeléseket olvastam róla - nem csak SzAngelika blogján, hanem sok más helyen is - így képtelen voltam ennek a regénynek ellenállni. Hogy őszinte legyek imádtam. IMÁDTAM, így nagy betűvel.

Meglepő módon a Behálózva férfiszemszögből meséli el egy szerelem történetét, ráadásul nem is akármilyen férfiről van itt szó, hanem Drewról, aki egyszerre sármos, humoros, jóképű és még sorolhatnám a pozitív tulajdonságait, bár a száját néha szívesen kimostam volna egy szappannal annyi trágárság hagyta el, de ezt csak úgy mellékesen jegyezném meg. Szóval Drew, aki influenzásan fetreng otthon már egy hete - legalábbis ő azt gondolja, hogy csak egy fránya betegség babrált ki vele - valójában csak szerelmes, életében először. Hogy miként lett ebből nőcsábászból hirtelen hősszerelmes azt megtudhatjuk az általa elmesélt történetből.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem nevettem számtalanszor főhősünkön, illetve az ő szíve választottján, Katen, mert az nem lenne igaz. Rengetegszer elmosolyodtam, sőt még az is többször előfordult, hogy hangosan felnevettem, emiatt tanácsos nem tömegközlekedve olvasni a könyvet. Első perctől kezdve beleszerettem Drew karakterébe - annak ellenére is, hogy rettenetesen csúnyán beszél - mert egyszerűen lehetetlen egy férfi. És pontosan az ő személyisége az, aki elvitte a hátán az egész könyvet, hiszen ezt a történetet nem is egyszer, hanem már többször is olvashattunk, de egy ilyen férfi mellett, mint Drew ez a tényező simán eltörpül. Komolyan.

A Behálózva sziporkázó, fergeteges, emellett olvasmányos és roppantul könnyed, ami jól jöhet egy-egy keményen átdolgozott nap, vagy fárasztó hétvége után, amikor az embernek semmi máshoz nincs kedve, csak egy jót mulasson egy történeten. A karakterek zseniálisak. Drew és Kate hihetetlen jó párost alkotnak, egyszerűen frenetikusak együtt. Nem is emlékszem mikor nevettem mostanában ilyen jóízűen egy könyvön és az igazság az, hogy még több ilyet akarok. Halljátok ezt könyvkiadók!
És hogy miért adtam végül négy csillagot? Mert bár bírtam a szereplőket, azért a történetben felfedeztem  némi hiányosságot, ami miatt nem lett kiváló a végeredmény, de ezzel ne is foglalkozzatok, hiszen ez csak egy szubjektív dolog, ne ez legyen elsődlegesen mérvadó, hanem az amit írtam a bejegyzésemben.

Szóval a Behálózva nem más, mint egy könnyed romantikus történet, humorral megfűszerezve, amit minden női olvasómnak ajánlok, mert ez a könyv higgyétek el egy igazi élmény lesz. 

Értékelés:5/4

Mások is olvasták:

2014. augusztus 12., kedd

Könyves hírek

Az utóbbi időben nem igazán volt könyves megjelenésről szó a blogon, ami nem azért volt mert nem találtam olyan szépséget ami ne érdekelt volna, hanem egyszerűen elfelejtettem. Igen elfelejtettem, jól olvastátok. :D A szekérnyi agyam kapacitása minimálisra szorult és csak bizonyos mennyiséget képes befogadni ezért időnként elfelejtek ezt - azt (pl.: elmenni a kozmetikushoz), de ma nem ez történt és ezért most hoztam nektek egy csokor könyvet, hogy csemegézzetek. Úgyhogy HAJRÁ!

Engem leginkább most ezek a gyönyörűségek érdekelnek, de a legtöbbje még meg se jelent. 

Cat Lavoie: Váratlan nyaralás

"Zoey egy kávézót vezet egy amerikai kisvárosban, és nemcsak kávé-, hanem kapcsolatfüggő is. Amikor a szerelme lelép, ráadásul kiderül, hogy egy másik nő gyereket vár tőle, Zoey összeomlik. Ekkor a barátai némi protekcióval elintéznek neki egy mexikói nyaralást. Egy hét a Zen Pillanata Hotelben, nincs is ennél csodásabb ajándék, ő mégis inkább otthon maradna és magában búslakodna. A barátok azonban kiviszik a reptérre… és Zoey a repülőn felfedezi exbarátja hasonmását, akivel ráadásul ugyanaz az úti céljuk. A bejáratnál gyorsan kiderül, hogy a Zen Pillanata Resort nem az, aminek hitték, és amikor a lánytól elveszik a mobiltelefonját, továbbá közlik vele, hogy mostantól se kávé, se koktél, se internet, helyette jóga a tűző napon, sport minden mennyiségben és egészséges ételek módjával – bizony újra összeomlik. Ám ott a ragyogó fehérhomokos tengerpart a pálmafákkal, ott az újonnan megismert fiú és annak habókos barátja, tehát Zoey nincs egyedül a váratlan helyzetben… Mégis visszafordulna a fahéjas latték, a mandulás kapucsínók, a torták és az önsajnálat világába – csakhogy a Zen Pillanata Resort kapuja bezárul mögötte…"

David Levithan: Nap nap után

"„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t."

Émile Ajar: Salamon király szorong

"„A dolgok jó oldalát érdemes nézni, Cora kisasszony, igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő."

A címadó nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem a párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét. 
Ez a Salamon király rokon lélekre talál Jeanban, a huszonöt éves taxisofőrben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget. 
Veszélyeztetett egyed például Madame Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. 
Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Madame Corát, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul…"

Graeme Simsion: A Rosie - projekt

"„Egész életemben azért kritizáltak, mert állítólag nincsenek érzelmeim – mintha ez valami végzetes hiányosság lenne." Don Tillman, az Asperger-szindrómás, furcsa, mégis elbűvölő és igen sikeres genetikusprofesszor számos kudarc után arra a következtetésre jut, hogy agya nincs romantikára „drótozva", noha szerinte logikusan „nők széles skáláját kellene vonzania". Ám amikor idős szomszédasszonya, Daphne meggyőzi, hogy értékelje át a lehetőségeit, Don a maga rendezett, tényekre építő módján belefog a feleségprojektbe. Kidolgoz egy kérdőívet, amelynek segítségével megtalálhatja a tökéletes társat: azt a megbízható, absztinens, nem dohányzó nőt, aki beleillik fegyelmezett életébe… A Rosie-projekt egy végtelenül szórakoztató utazás az enyhén autisztikus Don világába, aki egyszerre kacagtató és szívszorító csetlés-botlása során többet tud meg önmagáról, mint amennyit valaha lehetségesnek gondolt. Graeme Simsion új-zélandi születésű ausztrál író megható és ironikus regénye immár több mint 40 országban ejti rabul a humoros kalandokra éhes olvasókat."

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája

"„Az első szerelmes éjszakáinkat juttatta eszembe, azokat, amikor hajnalban azt gondolja az ember, hogy most már akár meg is halhatna, azokat, amelyek nem szólnak semmi másról, megállnak önmagukban, nem ér el hozzájuk semmi, sem a világ zaja, sem a gonoszsága. Aztán idővel ezek a zajok és gonoszságok mégis elérik az embert, és jönnek a nehéz ébredések és a kegyetlen kiábrándulások. A vágyat mindig maga alá gyűri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetűs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk." A korábban reklámszakemberként dolgozó Grégoire Delacourt Franciaország egyik legnépszerűbb írója. Már első könyve, a L'Écrivain de la famille (Te vagy az író a családban) számos díjat nyert, de a 2012-ben megjelent Vágyaim listája közel félmillió példányban kelt el, színdarab és film is készült belőle. A vidéki kisvárosban élő rövidáruboltost, Jocelyn Gourbette-et egy nap hatalmas szerencse éri: nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, amit csak akar, őt mégis az foglalkoztatja, nem éppen most veszít-e el mindent, ami fontos volt számára."

Louise Erdrich: A körkunyhó

"1988-ban egy tavaszi vasárnapon megtámadnak egy nőt az észak-dakotai rezervátumban. A bűncselekmény részletei lassacskán kerülnek napvilágra, mert a sokkos állapotban lévő Geraldine Coutts nem szívesen éli újra és meséli el a történteket, sem a rendőrségnek, sem a férjének, Bazilnek, sem tizenhárom éves fiának, Joe-nak. Joe élete egyetlen nap leforgása alatt gyökeres fordulatot vesz. A fiú próbál vigaszt nyújtani anyjának, de az nem hajlandó felkelni, és egyre mélyebbre csúszik a magány szakadékában. A hirtelen magára maradt Joe idő előtt, teljesen felkészületlenül csöppen bele a felnőttek világba.

Míg apja, aki törzsi bíró, a legtöbbet igyekszik kicsikarni az igazságszolgáltatásból egy olyan helyzetben, amely dacol az erőfeszítéseivel, Joe fittyet hány a hivatalos nyomozásra, és hű barátaival, Cappyvel, Zackkel és Angusszal maga próbálja megkeresni a válaszokat. Küldetésük során eljutnak a Körkunyhóhoz, az odzsibua indiánok szent helyéhez. És ez még csak a kezdet.

A feltűnő kendőzetlenséggel megírt A körkunyhó, amely egy olyan modern közösség életének rideg valóságát mutatja be, ahol az odzsibuák és a fehérek kapcsolata nem kifejezetten felhőtlen, zseniális, egyben szórakoztató regény, igazi szépirodalmi remekmű. Louise Erdrich tragédiája, amelyben egyszerre jelenik meg a komikum és az igazán emberi karakterek életét nagyban meghatározó hiedelemvilág, mese az igazságtalanságról, amely, sajnos, hiteles képet ad arról, mi is folyik manapság a világban."

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

"Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus De nem tudja kiverni a fejéből. Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják."

2014. augusztus 10., vasárnap

Megjelent

Kertészkedünk. Már megint. De a mai napon már engedélyeztem magamnak egy kis pihenést és így találtam erre a gyöngyszemre, a szimatom pedig azt súgja hogy nagyon jó lehet. A következő hónapban pedig meg is veszem kísérletezésképpen.

Hannah Rotchild Pannonica - A lázadó bárónő

"A gyönyörű, talpraesett, magyar származású Pannonica Rothschild bárónőnek látszólag megvolt mindene: gyerekek, sármos férj, vagyon. Mégis, amikor meghallja a legendás jazz-zenész, Thelonious Monk egyik dalát, a zene megigézi őt; elhagyja a férjét, és elindul, hogy megkeresse a férfit. Nica New Yorkba utazik, ahol az arisztokrácia kitagadja, a zenésztársadalom viszont tárt karokkal fogadja. Nyitható tetejű Bentley-je megszokott látvány lesz a klubok előtt, Nica pedig odabent Bibliának álcázott laposüvegéből kortyolgatja a whiskyt. Pletykák sora kering róla a lapok hasábjain, azonban rossz hírneve akkor pecsételődik meg véglegesen, amikor lakásában holtan találják a kábítószerfüggő szaxofonista, Charlie Parkert. A regényes életrajz végigkíséri Nicát különleges és izgalmas életútján az impozáns szülői háztól az afrikai csatamezőkig, a Holocaust árnyékából a New York-i jazzélet vérpezsdítő világáig."

2014. augusztus 8., péntek

Jan-Philipp Sendker: Szívszelídítő


"Történet egy anyáról, akinek szívéhez közelebb állt egyik fia, mint a másik, és bűntudata halála után sem hagyta nyugodni. 

Történet egy fiúról, akit édesanyja nem akart a világra hozni, akinek a magány volt a leghűségesebb társa, s akinek szíve kővé dermedt a háború borzalmaiban. 
Történet egy lányról, aki tudta, mekkora erővel bír a szeretet, és tudta, hogyan kell megszelídíteni, újrahangolni egy elgyötört szívet. 
Történet egy nőről, aki háta mögött hagyta a nyugati világot, hogy megtalálja, ami a legfontosabb az életben: önmagát. 
Az egymásba fonódó történetekből egyetlen regény kerekedik, mely izgalmas emberi sorsokról mesél, miközben bemutatja Burma babonákkal, ugyanakkor bölcsességgel átszőtt kultúráját, és felnyitja szemünket egy olyan világra, melyben a szeretet, a megbocsátás és a szabadság jelentik az igazi hatalmat."

Miután elolvastam a Hazatérést az írótól egyértelmű volt, hogy hamarosan olvasnom kell majd a folytatást, ráadásul a Szívszelídítőben visszatér az előző kötetben megismert Julia, csak időközben eltelik tíz év. Ugyan volt sejtésem arról, hogy mire számíthatok a szerzőtől, de ez a kötet véleményem szerint sokkal megrendítőbb volt, ezáltal sokkal nehezebben is csúsztak a lapok, mint amire számítottam. Ennek oka pedig nemsokára kiderül majd számotokra is.

"Azon tűnődöm, vajon képesek vagyunk-e lelkünk egy részét levedleni magunkról, ha egy másik réteg már növésben van alatta. Akár a régi kígyóbőr. Vajon egy meggyötört lélekből válhat kiegyensúlyozott? Egy szomorúból lehet vidám? Egy magányosból boldog? Nem egy-két napra, hanem örök időre."

A két kötet között eltelik tíz év, miközben Julia szerelmes lesz, majd újra magányos nő válik belőle. Miután visszaköltözik a saját otthonába, egyik napról a másikra egy hangra lesz figyelmes, aki megszólítja, beszél hozzá és kérdéseket tesz fel neki. Julia az első ijedtség után szakemberhez fordul, aki felírja számára a megfelelő gyógyszereket, de nem használnak semmit. Ezután egy jó barát hatására elindul megkeresni a hang múltját és így tér vissza Burmába, ahol megismerte apja múltját és féltestvérét. Ám Burmában nem csak válaszokat talál a kérdéseire, hanem annál sokkal de sokkal többet, ám ahhoz hogy megtudjátok pontosan mi az el kell olvasnotok a történetet. 
Jan-Philipp Sendker ugyanazzal a stílussal, szépséggel fogalmazza meg annak a nőnek a múltját akit nem csak szerencsével, hanem szenvedéssel is megáldott a sors. Egyszerre fájdalmas, megrendítő és gyönyörű az ő története, ami sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a Hazatérésben megismert szereplők élete. Elgondolkodtatott, elszomorított, ugyanakkor mégis élveztem minden sorát ennek a kivételes, furcsa történetnek. A szerző különös érzékkel tudja megragadni az emberi sorsokat, megfogalmazni és továbbiadni számunkra úgy, hogy megértsük az általa közvetített mélyebb mondanivalót, üzenetet.

A Szívszelídítőben szintén a burmaiak élete kerül a középpontba, ahogy azt már az előző kötetben megszokhattuk, de itt az író nagyobb hangsúlyt fektetett a múltra, több történelmet kapunk, ami egyszerre megrendítő és érdekes. Ugyanolyan olvasmányos, fantasztikus történet, ahol az események szépen lassan csordogálnak azért, hogy mi közben elmerengjünk egy - egy gondolaton, mondaton vagy párbeszéden. Számomra ez a kötet az előzővel ellentétben hibátlan volt, sokkal jobban tetszett és sokkal könnyebben bele tudtam magam élni az eseményekbe, aminek a következménye, hogy egy-egy jelenetnél bizony el kellett morzsolnom pár könnycseppet. Előfordulhat hogy a szereplők bizonyos cselekedeteivel nem értünk majd egyet, de mivel más az életvitelük és az életstílusuk, ezért el kell fogadni az ő döntésüket. Annyira más az ő szemléletük, sokkal könnyedebben, nyugodtabban fogadnak el egy bizonyos helyzetet, mint azok az emberek akik más kultúrában nevelkednek fel. Nem azt mondom, hogy az a jó ahogy a burmaiak élnek, de mindenesetre érdemes jobban megismerkedni velük és az ő kultúrájukkal.

Ez a kötet is fantasztikus volt, sőt fantasztikusabb, ezért mindenképpen ajánlom elolvasásra azoknak, akik már olvastak valamit az írótól, mert egyáltalán nem fognak csalatkozni. De nyugodtan próbálkozhatnak azok is akik még nem olvastak a szerzőtől semmit, mert nem függ szorosan össze egymással a két kötet, így bátran kézbe lehet venni. A Szívszelídítő megindító történet, amiben megismerhetjük Burma történetét és kultúráját emberi sorsokon keresztül.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2014. augusztus 5., kedd

A La Mere De Famille - Sablé Breton


Vasárnap vendégek jöttek hozzánk és mivel egy fél bölcsődét megtölthettünk volna a vendégeskedő gyerkőcökkel, ezért úgy döntöttem egyszerűbb lesz valami francia keksszel várom őket valami bonyolultabb sütemény helyett.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a kis csimóták jobban szeretik a rágcsálnivalókat, mert sokkal könnyebb vele rohangálni és hamarabb tudják begyűrni a kis szájukba, így egyértelmű volt, hogy a keksz főnyeremény lesz. Nem teketóriáztam sokat, mindjárt a legelsőt kiválasztottam a könyvből, ami nem csak hogy könnyen elkészíthető, de nagyon finom vajas, ráadásul a só és a cukor kiválóan harmonizál egymással.



Hozzávalók (nagyjából 30 darab lesz):

3 tojássárgája
140 g cukor
150 g vaj
200 g finomliszt
15 g sütőpor
4 g só

Lépések:
1. Keverőtálba öntöm a cukrot és a három tojássárgáját, majd addig keverem amíg szép sűrű masszát nem kapok.
2. Hozzáöntöm az olvasztott vajat.
3. Beleszitálom a lisztet, a sütőport és az egészet elkeverem.
4. Összegyúrom az elkészült masszát és egy 5 cm átmérőjű rudat formázok belőle, majd fóliába betekerve egy éjszakára pihentetni teszem a hűtőbe.
5. Másnap előmelegítem a sütőt 170 fokra.
6. A tésztarudat 5 mm vastagságú szeletekre vágom és ráhelyezem a sütőpapírral kibélelt tepsire majd 15 percig sütöm őket míg szép aranybarnák nem lesznek.

2014. augusztus 1., péntek

Összefoglaló


Valójában ilyenkor szoktam havi zárást csinálni, de mivel borzasztóan elmaradtam az adminisztrációval, ezért nem tudok nektek semmit sem felmutatni. Pechemre. De helyette beszámolhatok arról, hogy vettem magamnak néhány könyvet az idei Alexandra akcióban, ami majd csak a jövő héten fog hozzám megérkezni. A vicc az, hogy először csak két regényen akadt meg a szemem, de aztán jött Amadea és Nikkincs és mindjárt felkerült a virtuális polcomra még egy jó pár szépség, amiből végül összesen ötöt vettem meg ténylegesen.


Az életrajzi regényekre már most rettentően kíváncsi vagyok, remélem legalább olyan élményt fognak nyújtani, mint a Párizsi feleség

Más! A blog felületén kisebb - nagyobb változások lesznek, ezért legyetek türelemmel, mert egyelőre még nagyon kezdetleges, de hamarosan befejezem az átalakításokat. És bízom benne, hogy az új sablon legalább annyira tetszeni fog nektek, mint a régi. :)